Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-15 / 20. szám
1934 március 15 Békés 3 mann Jenő, Leopold Béla, dt\ Lusztig 1st- j ván, Nagy Ármin, Wertheim Béla. Az egyhangú választás után mint társelnök, Szécsi Márton vette át az elnöklést. Köszönetét fejezte ki a tisztikar nevében az irántuk megnyilvánult bizalomért, majd arra kérte a tagokat, hogy a közönnyel hagyjanak fel s viseltessenek érdeklődéssel az egyesületi élettel szemben, mert annak hiányában a vezetőség munkája nem lehet eredményes. A közgyűlés, amely mindössze 20 percig tartott, negyed tizenkettőkor ért véget. Egy viM magyar lélek hitvallása volt Farkas István püspök beszéde. (A „Békés“ munkatársától’.) Farkas István miskolczi református püspök, amint jeleztük, szombaton délután Gyulára érkezett s este a pavilion nagytermében a Ref. Szeretet Szövetség ünnepélyén beszédet mondott. A beszéd, amely egy izzó magyar- ságu lélek csodálatos megnyilatkozása volt, óriási hatást keltett a szépszámú hallgatóságban. A műsoron a vendégek közül Németh Erzsébet egyszerűen, de átérzéssel szavalt versekkel, míg Vigh Endre, a kiválló csellista, pompás magyar dalaival s klasszikus számaival aratott igen nagy sikert. Feke Kálmán kántor művészi énekszámai harmonikusan illeszkedtek a nívós műsor keretébe. A ref énekkar, ahogy mondani szokták, > csúcsteljesítmény «-t produkált. Rendkívül szines, ritmusos számai kultúrája érettségéről s Kertész Lajos karnagy hozzáértéséről adtak bizonyságot. Megnyitót Papp Béla, a Szövetség titkára, mig zárószavakat Harsányt Pál esperes mondott. A Szanatórium Egyesület nagyszabású hangversenyt rendez a gyulai Tíidobeteggoiídozó Intézet favára. A tuberkulózis elleni küzdelem terén a tüdőgondozó intézetek, közöttük a gyulai is, rendkivüi értékes és felbecsülhetetlen jelentőségű munkát fejtenek ki. Sajnos, ennek a tevékenységnek a súlyos gazdasági viszonyok bizonyos mértékben útját állják, úgy, hogy a dispensaire a rendelői és beteglátogatási munkán kívül más irányban nem tudja tevékenységét kifejteni. Hogy anyagiak hiányában ne legyen ez a szociális szempontból nagyfontosságu intézmény tevékenységében korlátozva, a Szanatórium Egyesület lelkes vezetősége, élén gróf Pongracz' Jenőnével, Korossy Györgynével, Kovák Ka miinéval és Gáli Géza dr.-ral elhatározta, hogy a gondozó intézet javára jótékonycélu hang versenyt rendez. A szereplő művészek felkérése már kezdetét vette s a jelekből ítélve a hangverseny úgy művészi, mint társadalmi szempontból .egész megyére kiterjedő esemény lesz. A hangverseny napja április 7-ike. A színház heti műsora: Péntek: Papa. Francia vígjáték Szombat: Antónia. Vasárnap: délu’án fő! 4 órakor Napsugár kisasszony (syermekelőadás) Délután fél 6 órakor: As utolsó Ver ebéty lány. Este egynegyed 9 órakor : Csókr ól-csókra, üvfndkettd operetg legalhin-rladásokat ajánl a kis- gyüíös a városnak a Speyer- kölcsön visszavágására. (A „Békés11 munkatársától.) Békésvármegye kisgyülése kedden délelőtt rendes havi ülést tartott. A tárgysorozat anyagából csak a békési ötödik gyógyszertár és az ehdrödi vezeti) községi-orvosválasztás ügye provokált vitát. Az endrődi képviselőtestület határozatát nem hagyta jóvá a kis- gyülés, kifogásolván, hogy az újonnan megválasztott Cseh Józsefet és nem Weiss Aladárt, aki már 25 éve szolgálja a községet bízták meg a vezetői teendőkkel. A békési ötödik gyógyszertár felállítását, a vármegyei közegészségügyi bizottsággal szemben, nem javasolta a kisgyülés. A póttárgysorozatban két nagyjelentőségű gyulai ügy szerepelt. Az egyik az útburkolási hozzájárulás, a másik a Speyer- kölcsön visszavágásának ügye. Az útburkolásra vonatkozó városi határozatot jóváhagyólag vette tudomásul a kisgyülés, azzal az alispán által javasolt módosítással, hogy a 25 százalékkal leszáll.tott és 12 és fél év alatt részletekben fizetendő hozzájárulás megfizetését 1934. évi junius hó elsejével kezdjék meg a hátralékos háztulajdonosok. A Speyer kölcsön kötvényeinek visszaváltására vonatkozó képviselőtestületi határozatot szintén jóváhagyta a kisgyülés, azzal a kikötéssel, hogy a város csak a rendelkezésére álló készpénz felhasználásával bonyolíthatja le a tranzakciót. Ebből a célból azt ajánlja a városnak, hogy nélkülözhető ingatlanait adja el s a vételárat fordítsa a városra nézve rendkívül kedvező péiizügvi műveletre. Az ülés 11 órakor ért véget. olyanok is, akik ellene szavaztak — óriási többséggel emeltetett határozattá. A törvényhatóságok erélyes tiltakozásának, igaz, hogy csak két esztendő múltával, meg volt a hatása. Amikor a kormány 1839-ben összehívta Pozsonyba az országgyűlést, kénytelen volt a fogoly hazafiakat amnesztia révén szabadon bocsátani. A fiatal Lovassy László megtörve, elhomályosult elmével jött ki a spielenbergi várból, Wesselényi Miklós báró megvakulva hagyta el börtönét- Kossuthot a fogság nem törte ugyan meg, de legyöngitette, úgy, hogy üdülés céljából néhány hétre Párádra utazott. Párádon létét emlékezetessé tette, hogy ott ösmerkedett meg Mess lény i Teréz- zel, aki azután néhány hó múlva felesége lett. Tormásy János szintén amnesztiában részesült és a fogságból hazajött atyjához Gyulára, hol csendes elvonultságban készült az ügyvédi vizsgára, melyet azonban csak kormányengedéllyél tehetett le. A Tormásy család tagjai voltak még : Károly, akit Békésvármegye országgyűlési írnoknak küldött a pozsonyi diétára, Mária, ki feledhetlen szép emlékű Szakáll Lajos vármegyénk arany- tollú főjegyzőjének, a „Czimbalom“ cim alatt megjelent gyönyörű verses könyv poétája, az ötvenes évek végén pedig a Gyulán megejtett föld tago* sitás intézőjének lett a felesége; testvérük volt még az 1878-ban elhunyt Emília is. Tormásy Káróly a kiegyezés után a vármegyei törvényszék egyik birájá lön, 1873-ban pedig, amikor a város Dobay János polgármesterségével, rendezett tanáccsá alakult, az egyideüleg létesített városi'árvaszék ülnöki tisztét vállalta el. Én egy ideig Írnokként működtem mellette s a zárkózott természetű öreg urnák bizalmassá lettem. Mint 48'49-iki honvéd a szabadságharc alatt megbénult és megmerevedett az egyik lába s amiatt rendszerint én kisértem haza a református papiak melletti, ma özv Gróh Mihályné tulajdonát képező ősi Tormásy házba; őtőie hallottam és tudtam meg, hogy Kossuth Lajos, a fogságból történt szabadulása után pár hó múlva eljött Gyulára, Tormásy János jó barátja s volt fogolytársa meglátogatására. Két napig volt a Tormás// hás vendége De annak honorálásául, hogy Békésvármegye az elsők között volt, amely tiltakozott elfogatásuk ellen, meglátogatta a vármegye első s másodalispánját is. Erről a látogatásokról, nem Tormásy Károlytól, hanem Kalmár Mihály urodalmi ügyvéd, 1839-ben vármegyei aljegyző révén szereztem későbben tudomást. Kossuth akkor 37 éves, hóditó megjelenésű, férfiszépség volt, aki mély benyomást keltett a szintén ragyogó szépségű, nagymüveltségü húsz egynéhány éves Tormásy Emíliára. Kossuth, Gyulára jövet már vőlegény volt és Tormásy Emilia, későbbi számos kérőjét kikosarazva, pártában maradt és soha sem ment férjhez, 1878-ban 62 éves korában halt meg és a Tormásyak között nyugszik a református temetőben. Kossuth Gyulán létéről — mint megírtam — Tormásy János és Kalmár Mihály révén szereztem tudomást. Aktaszerü feljegyzést — pedig kerestem- kutaítam, sajnos — nem találok róla. De megerősítette Gyulán jártát ő maga is. Pulizky Ferenc vezetése alatt ugyanis a nyolcvanas években nagy zarándok sereg kereste fel Kossuthot, akik között volt jó emlékű Oláh György ügyvéd, később megyei főügyész, aki akkor a „Békés“ főmunkatársa volt. Eme utóbbi minőségében mutatkozott be az agg honfinak, aki a bemutatkozásra felélénkülve azt mondta neki, meg kaptam a Békést (amely rövid pár hét előtt egy nagy jelentőségűvé vált Kossuth levelet kommentált és azt elküldtük neki) és hozzátette : „voltam egyszer Gyulán Tormásy náO. Többet nem is mondott Oláhnak, mert másokat és másokat szólított azután meg, de ennyi is elég, hogy Gyulán jártának valóságát bizonyítottnak vegyük. Azóta majdnem száz esztendő, halála óta pedig negyven esztendő vonult el felettünk. Egyszeri Gyulán léte kis epizód ugyan az életpályájában, de bennünket illetőleg, olyan jelentőségű, hogy nem hagyhatom feljegyzetlenül — ami eddig nem történt meg, enélkül pedig ismeretlen maradna — és e szerény cikk révén megörökiten- dőnek tartom Gyula város történetében.
