Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-02-22 / 14. szám

I,XVI. évfolyam 14. »»ám Csütörtök Gyula, 1934 február 33 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Őszinte részvéttel A 150 ezer pengős útépítési kölcsön Ugye a törvényhatósági bizottság előtt. és mély szomorúsággal tölt el minket az ipar- testületi elnök múlt évi jelentése. Minden sorából a jaj, a panasz, a hideg és néma műhelyek tragédiája árad. Egy szenvedő, jobb, igazabb sorsra érdemes réteg tragédi­ája. Azoké az iparosoké, akik városunknak a történelmi szerep elpihentével annak ide­jén kezük munkájával hírnevet és dicsőséget szereztek. Volt idő, amikor a gyulai építő­mesterek kőmiveskaiapácsa és szekercéje egészen benn Erdély szivében csengett s az ősi és jeles Csizmadia Társulat tagjai messze vármegyék s a közvetlenebb környék szá­mára szinte kizárólagos joggal szállították a minőséget jelentő gyulai csizmákat. Ez a ma már szinte meseszerűen boldog világ el mult, a munka eleven és vidám lármája el­ült a műhelyekben, a kalapácsokat, szeker- céket, vakoló kanalakat és árakat ellepte a rozsda s a hajdan gondtalan életű iparosok otthonában a töprengés és a nélkülözés hi- ^deg^ csendje ütötte fel a tanyáját. Jött a nagyipari versengés, jött Trianon, jött a világkrizissel a magyar parasztság tiborci sora: az iparosság sorsa meg volt és saj­nos meg van hosszú időre pecsételve. Pedig az iparos egyik legértékesebb tagja a ma­gyar közösségnek: komoly, szorgalmas, s mint a paraszt, a munkát szinte szentségnek tartja. A nemzeti és polgári gondolat szá­mára a szive mindenkor bölcső, mentalitása pedig mindenkor tiszta és megbízható mér­lege volt a különböző korok ideáinak. Ilyen múlt és ilyen közösségi szerepre való nemes hivatottság mellett tehát úgy volna igazsá­gos a sorstól s úgy olna üdvös a nemzet szempontjából, ha nem a koldusi nincstelen- ség, a hideg kémények és süket csendü mű­helyek tragédiája volna a sorsa, hanem a tisztes munka, amely ha gazdag gyümölcsö­ket nem is, de legalább mindennapi ebedet hozna a számára. Szegény magyar iparos, aki inségakciók nehéz földmunkáin vézna és erőtlenné lett karodból kiejted a súlyos talics­kát s ipari munkához szokott tested sírva küzködik, hogy ielvergődjön a part kapasz­kodóján a kegyetlen, de kenyeret jelentő fekete terűvel, te nagyon tele lehetsz vak bizakodással s e vaktában való bizalommal te igazán hőse vagy a lázári időknek. Ne félj, nem is hiaba bizol, az idők hajnalát már jelentik a sáppadó csillagok. Jön még idő, amikor dalolva ébredsz és gyümölcsös mun­kától fáradtan dőlsz le éji pihenőre, addig azonban megpróbáltatsz, mint ahogy próbál- tatunk valamennyien. De addig is: együtt lenni, mint a csikaszok verte nyáj, együtt a szeretetben, mert a jövendő felé az örvé­nyeken átal az ez egyetlen hid ivei. (A „Békés“ munkatársától.) Békés­vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 28 án rendes közgyűlést tart. A köz­gyűlés tárgysorozata már elkészült s 60 ügyet foglal magában. A tárgysorozatban mindössze három jelentősebb ügy szerepel, a többiek, túlnyomórészt segély iránti ké­relmek és a különféle alapok zárszámadásai. A 17 segély iránti kérelem között szerepel a gyulai tüdőgondozó intézet kérelme is. A jelentősebb ügyek a következők : Alispáni jelentés a vármegye közállapo­(A „Békés“ munkatársától.) Az Ipar testület folyó hó 25-én tisztújító közgyűlést tart. A közgyűlés elé terjesztendő jelentés­ben Barát István elnök a gyulai iparosság helyzetének szomorú képét adja. Minden szakmával kapcsolatosan csak a romlást, a pangást, a tartós és általános munkanélküli­séget említi. A részletes, szomorú tényeiben is érdekes és tartalmas jelentést egészen kivonatosan az alábbiakban ismertetjük : Az 1933. esztendőről megállapíthatjuk, hogy reánk nézve, kézmüiparosokra, gond­terhesebb, nehezebb volt, mint az előző esztendő és megélhetési lehetőségeink nem csak hogy nem javultak, de nagy mérték­ben megnehezültek. A nagy közmunkák elmaradása, a ma- génépitkezések mondhatjuk teljes szünete­lése, a gazdák és középosztály teljes el­szegényedése és a közönség fogyasztó kép­telensége a .munkaalkalmak oly fokú csök­kenését idézték eiő, hogy sok iparágnak a megélhetést már nem biztosíthatják. A mun­kanélküliség, a nyomor már oly arányokat öltött, hogy a segélyért rimánkodó iparosok mindennaposak lettek a testületnél. A példa nélkül álló munkanélküliség, a tömegnyomor szorongó bajai, mindennemű hitelnek teljes megszűnése, a kézműipar további nagyarányú pusztulása jellemzik az elmúlt esztendőt, amelyen a kézmü- iparosság soha nem képzelt megpróbáltatá­sok között, ősei által szerzett, azoktól örö­költ vagyonkája felhasználásával tengő­dött át. tárói és a múlt évi december havi közgyű­lés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. Alispán jelentése a közúti alap külföldi kölcsöneivel kapcsolatban a transzfer mora­tórium folytán előállott helyzetről. Alispán jelentése az útépítési célokra felveendő 150.000 ezer pengő transfer köl­csön feltételei és tedezete tárgyában. A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegye községeinek heti piacain idegen kereskedők és iparosok árusítását szabályozó szabályrendeletnek módosítása ügyében. Ezen áldatlan viszonyok előidézésének részben maga az iparosság is az oka, mert szervezetlensége folytán, kétségbeesésben, számítás nélkül mérsékli munkája értékét, sok esetben még akkor is, mikor már mun­káján keresni semmit sem tud. Kiemelkedő ténykedése a kereskedelmi minisztériumnak az uj közszállitási szabály­zat reform-tervezete. Feltétlenül meg kell emlékeznünk azon fedezetnélküli kisipari hit el-akcióról, melyet a kereskedelmi minisz­ter engedélyezett. Ezen kölcsön egyedüli baja az összeg csekélysége és késedelmes kiutalása. Építő iparunk és a vele kapcsolatos iparágak foglalkoztatása — mely fokmérője lehet mindenkor az ipari életnek — majd­nem semmi. Kiadatott 64 építési engedély, melyből 4 szobás lakás a legnagyobb és leginkább vályog és vertfalu, kisméretű épü­letek és tatarozások. A ruházati iparok helyzete is általá­nosan szomorú képet mutat, a férfi szabó­ságban a munkátlanság csak növekedett és sok szabómühelyben az év nagyobb részén csak szünetelt a munka. Némi foglalkoztatás volt ugyan a vásárokra dolgozó magyar szabóságban, de itt a nagymérvű olcsóság mellett keresetről beszélni alig lehet. A női szabó iparban az általános elszegényedés miatt szintén csökkent a munka. A lábbelikészitö ipar, mint a leg nagyobb szakma, a lehető legrosszabb vi­szonyok közt élte át az esztendőt. Az Ipartestület múlt évről szóló jelentésé valóságos jajkiáltása a pusztuló magyar kézművességnek.

Next

/
Thumbnails
Contents