Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-27 / 101. szám
LXVI. évfolyam 101. szám Vasárnap Gynla, 1934 december 30 Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. üobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ara 10 fillér. Felelős szerkesztő : ÜOBAY FERENCI. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Teljes egészében fennmarad a város csemetekertje ' Leérkezel! a minister! (döntés. (A „Békés“ munkatársától.) Annak idején nagy konsternációt keltett az a rendkívül szigorú országos érvényű miniszteri rendelet, amely a községi csemetekertek megszüntetésére vonatkozott. A rendelet végrehajtása Gyula várost igen érzékenyen érintette volna, mert csemetekertje nem kevesebb, mint 36 ezer pengőt képvisel. Tekintettel arra, hogy a csemetekert a legprímább fákat termeli és semmiféle élősdivel megfertőzve nincs, a város vezetősége felkérte Fái] István dr. főispánt és Pongrács Jenő gróf országgyűlési képviselőt, hogy a kormánynál, illetve az illetékes minisztériumban járjanak el s kérjék, hogy a rendelet végrehajtását füg- geszék fel, s rendeljék el a csemetekert újból való felülvizsgálását. Közbenjárásuk eredTiBCA Ady Endre igazi arca. Irta és a Gyulai Fiatalok Irodalmi Kollégiumának estélyén felolvasta Konkoly Kálmán. (Befejező közlemény.) A párisi hónapok, a nyugati bolyongások nem tették kozmopolitává. Megmaradt ő élete végéig szerelmesen, százszor is visszahulló „föl-földobott kőnek.“ Érzi, hogy lelkének gyökerei a magyar humusz legmélyéből táplálkoznak. Ha faját ostorozza, az ő szive sajog belé. Minden keserű átok elsőül az ő életére zuhan. Petőfinél az Alföld nyugodt leírás. (A puszta télen.) Adynál sorsos tragédia. (Gőzösről az Alföld.) Zrínyi szenvedélye, Berzsenyi szárnyalása, Kölcsey keserűsége, Vörösmarty pátosza jellemzi hazafias költészetét. Látással verte meg az Isten s fajának minden hibája eleven erővel sebzi. Vergődik a „seregtelen vezérek honában“ és keserűen kiált a magyar ugarról az Ég felé : „ .. e szűzi földön valami rág ! Hejh, égignyuló gizgazok, Hát nincsen itt virág ?“ A kérdőjelek lázadozását csakhamar leveri a keserű felismerés tompa dobpergése : niényeként a földmivelésügyi minisztérium szakközege le is utazott Gyulára, a kertet megvizsgálta s szakvéleményét az illetékesek elé terjesztette. A végleges döntés a napokban érkezett le a minisztériumból. A miniszter úgy döntött, hogy a faiskola felveendő a teljes egészükben fenntartandó iskolák sorába. Ezzel a döntéssel a kiirtás veszélye véglegesen megszűnt, s a város csemetekertje, amelyet a szakközegek elsőrendűnek minősítettek s amelynek csemetefái a legutóbbi vármegyei kertészeti kiállításon is állami aranyérmet nyertek, továbbra is megmarad s zavartalanul látja el a várost és környékét ezután is általánosan elismert prima minőségű, egészséges csemetefáival. „Mi mindig, mindenről elkésünk, Mi biztosan messziről jövünk, Fáradt, szomorú a lépésünk, Mi mindig, mindenről elkésünk. Tárnákkal átalvert lelke minden szeretetével borul a „szép magyar sorsra.“ Elválaszthatatlanul egynek érzi magát vele. Hazafias lírájában a magyarsághoz való természetes és végzetes tartozás izzik. Vállalja a magyar sorsot, a magyar vétket s ezt a sorsot szentnek érzi. Az ő magyarsága „mindennél keserűbb, mindennél igazabb.“ A háborúban valósággal szerelemsugallta szavakkal siratja a magyart. (A legoktalanabb szerelem.) Az éleslátás átka tovább terebélyesedik. Észreveszi, hogy minden percünk „kis magyar fátum“ és hogy a beteljesedett végzetek lassan-lassan a fejünkre nőnek. Szörnyű igazsággal és prófétai rettenettel látja a jövőt. Még itt is megszinezi azonban az árnyékok sötétjét akkor, amidőn ideális célokért küzdő mindnyájunk kategorikus imperatívuszát zengi: „nekünk ha végítélet jönne is, igy kell állnunk, mintha hinnők, hogy győzünk.“ Vallásos és hazafias verseiben Ady a lélek titkos mélységeit járja, a hit magasságában szárnyal. Szerelmi költészetében a földön marad s megkísérli a legnagyobbat: kifejezni a kifejezhetet- lent. Éhez szükség volt mindenekelőtt arra, hogy át tudja élni, meg tudja írni a férfi és az asszony bonyolult viszonyának lényegét. Az élő magyar hogy a központ, amit igazságtalanul vittek át Csabára, visszakerüljön Gyulára. A vágóhídi hütőház ügyében kimondták, hogy az építésre a vármegyétől 5 ezer pengő segélyt és 5 ezer pengő kamatmentes kölcsönt kérnek. Az általános kereseti adó kulcsát 6 százalékban állapították meg, mig behajthatatlan inségjáru- lék címén 4.848-49 pengőt töröltek. A Szarvas épületére vonatkozó szerződést, amelyet Sté- berl Andrással kötöttek, kérelmére semmisnek nyilvánították s tudomásul vették, hogy Stéberl a Szeretetház céljaira kárpótlásként 500 pengőt fizet. Kimondták a továbbiakban, hogy a vásártéri legelőt házikezelésbe veszik. Veress Endre dr. történetiró jelentését a bécsi levéltárban végzett kutatásairól tudomásul vették, majd a vételre felajánlott Komló ügyében határoztak. Lukács Izidor tulajdonos ajánlata felett, hogy a város a Komló épületét 105 ezer pengőért vegye meg, napirendre tértek. A polgári fiúiskola földszinti termeinek újra padozására 1200 pengőt szavaztak meg, mig a mohácsi fogadalmi templom céljaira 100 pengőt. Kimondták, hogy a helypénzszedést ezentúl alkalmi alkalmazottakkal fogják végeztetni. A Román-utca 1 számú ház átalakításának végelszámolását, továbbá Csonka János Szent Imre téri házának 2 ezer pengőért való megvételét tudomásul vették. A közgyűlés Í1 óra tájban ért véget. Ma déleiét! leplezik le az Ipartestületien Dobay Ferenc arcképét, (A „Békés“ munkatársától.) Dobay Ferenc, lapunk felelős szerkesztője és kiadó- tulajdonosa, mint könyvnyomdász, bosszú esztendőkön át volt elnöke a gyulai Ipartes regényirodalom egyik legeredetibb tehetsége, Mára1 Sándor ir valahol szerelmespárok száz és százmillióiról, akik „a nappal és az éjjel minden órájában faggatják egymást, kétségbeesve és elkeseredetten, sokan a korbácshoz nyúlnak s elhagyják a nőt és saját nemükhöz menekülnek, mint a tébolyodottak, ődöngenek uj és uj légyottok közt. Rettenetes fáradtak lesznek végül. . Legtöbbje oly fáradt lesz, hogy belehal.“ Ennek a reménytelenül várakozó-vágyakozó soha fel nem táruló titoknak megmagyarázottan szimbolikus képe a „Várás a tavasz kunyhóban.“ Ady százszorosán érzi a férfi vágyának örök tragédiáját, mely ezer asszonyt kíván, de tudja, hogy a teljesülés megöli az ideált. A tökéletességet csak a távolság őrizheti meg : „Meg akarlak tartani téged, S ezért választom őrödül A megszépítő messzeséget. Maradjon meg az én nagy álmom Egy asszonyról, aki szeret S akire én örökre vágyom.“ Valóságos közhely Ady szerelmi költészetének erkölcstelenségéről beszélni, főként persze olyanok körében, akik őt kizárólag legyökerezett paródiákból „ismerik.“ A művészetek világába a dilettantizmus vitte be az erkölcstelenség fogalmát. Egy alkotás önmagában sohasem lehet erkölcstelen, csupán a szem6 százalék a kereseti adó kulcsa. Mindössze 12 választott tag volt jelen a képviselőtestület közgyűlésén. (A „Békés“ munkatársától.) A város képviselőtestülete folyó hó 29-én délelőtt rendkívül gyenge érdeklődés mellett közgyűlést tartott. Napirend előtt Varga Gyula dr. polgármester a Jugoszláviából kiüldözött magyarokról emlékezett meg s felkérte a közgyűlés tagjait, hogy segélyezésükre adakozzanak. Lindenberger János ugyancsak napirend előtt az OTI ügyében szólalt fel, hangoztatva, hogy a város vezetőségének ezt a kérdést állandóan felszínen kell tartania s minden eszköz felhasználásával odahatnia,
