Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-09-13 / 72. szám
LXVI. évfolyam 99. szám. Csütörtök Gyula, 1934 szeptember 13 Előfizetési árak : Negyedévre : Ssiyben . . 1 P 60 fül. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőséi:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay .láuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A TANKÖNYVEK beszerzése ma kétségtelenül igen nagy gondja a szülőknek. Súlyos pénzeket kell otthagyniuk a könyvesboltokban, hogy gyermekeik a szükséges tankönyvekkel felszerelve foghassanak hozzá az esztendei tanuláshoz. Minden bizonnyal rettegve gondolnak a nyári hónapokban a közelgő szeptemberre, amikor majd, különösen, ha több is van, a gyermekeket be kell íratni, fizetni kell értük a beiratási dijat, a tandijat, megvásárolni nekik a szükséges tankönyveket s még a kinőtt és elkopott ruhákat is újakkal kell pótolni. Olyan kiadások ezek, amelyek elől kitérni nem lehet. Kell a ruha, kell a tankönyv, azok hiányában a gyermekek nem tehetnek szert szellemi utravalóra, azok nélkül nem vághatnak neki az évnek. Ezen a téren nem lehet takarékoskodni, a „kell“ nagyon kategorikusan kiáltja meg magát. Némelyek ugyan úgy gondolnak segíteni magukon, hogy használt tankönyveket vesznek gyermekeiknek. Kétségtelen, sokan kénytelenek vele. Újra egyszerűen nem futja nekik. De sokan vannak a szülök között olyanok, akik nem kény- telenségből, hanem oktalan takarékoskodásból vesznek használt tankönyveket, valami öröklött és meglehetősen általános mentalitásból kifolyólag, amely azzal érvel, hogy a használt könyvben is éppúgy benne van a tanuinivaló., mint az újban. S bár minden tiszteletünk az aggódó szivü és odaadó magyar anyáké, mégis meg kell állapítanunk, hogy vannak közöttük olyanok is, akik az uj és a használt tankönyvek árainak különbözetét olyan dolgokra fordítják, amelyek nem feltétlen és nem a család szükségletei. A tankönyvektől, illetve a gyermekektől pedig nem szabad elvonni egy garast sem, mert ha valaki, amikor tehetné is, uj helyett ócska tankönyveket vásárol, akkor könnyelműen annak a veszélynek teszi ki gyermekét, hogy az ócska könyv szennyes lapjairól valami betegséget kap. Nagyon is kétséges és veszélyes takarékoskodás tehát a használt tankönyvek vásárlása s ha valaki nem kénytelen vele, önmaga lelkiismerete és gyermeke ellen vét, ha mégis ócska könyvet vásárol uj helyett. Egészségügyi kifogások mellett azonban esztétikai kifogások is szólnak az ócska tankönyvek ellen, mert az a gyermek, aki tisztátalan, gyűrött és szakadozott könyvből (A „Békés“ munkatársától.) Az olasz kormány elhatározta, hogy az ország különböző részein pihenő olasz hősi halottakat exhumáltatja s egy nagy közös sirba helyezi őket örök nyugalomra. Az exhumálásokat egy bizottság végzi, amelybe az olasz kormány Roma Angelo hadnagyot delegálta. Az exhumálások során a bizottság szerdán Gyulára érkezett s ma, csütörtökön reggel fél 9 órakor a Szentháromság-temetőben két olasz katona holttestét fogja kiemeltetni. A gyulai földben pihenő olasz katonák, Simon Silvester és Frattini Pascal a világháború idején kerültek, mint foglyok, Gyulára s harctéren szerzett betegségük következtében hunytak itt el. Holtestüket autóra teszik s Budapestre szállítják. kénytelen tanulni, rászokik, hogy a könyvre ne vigyázzon túlságosan, tépheti és piszkol- hatja. Aki pedig a könyvre nem vigyáz, abban nem igen él tisztelet és megbecsülés a betűk szellemi és etikai tartalma iránt sem, úgy hogy a szenny, ami a lapokat a használt tankönyvekben elékteleniti, megfertőzheti a gyermek fejlődésben levő lelki világát is. Tiszta könyvet kell tehát venni a gyermekeknek, hogy kedvük legyen kézbe venni s hogy megtanulják megbecsülni azt, amit a szülői gondoskodás juttatott nekik s kedvük legyen minél többet venni magukhoz utravalónak azokból a szellemi és erkölcsi kincsekből, amelyek a betűsorokban tárulnak eléjük. A koporsók kiemelése, értesülésünk szerint kegyeletes ünnepség keretében történik. Báró Apor Vilmos clr. apátplébános he fogja szentelni a két hősi halott maradványait, majd Hermándy Géza ezredes a helyőrség tisztikara, Jantsovits Emil dr. főügyész pedig a város nevében koszorút helyeznek a koporsókra. Az exhumáláson előreláthatólag sokan vesznek majd részt. Aki csak teheti, legyen is ott, hogy ily módon is kifejezést adjunk hálánknak és szimpátiánknak azon nemzet iránt, amely trianoni sorsunkban elsőnek állt mellénk s tett hitet történelmi igazságunk mellett. Kegyeletes ünnepséggel vesz búcsút a város a baráti olasz nemzet két hősi-halott fiától. T A R C A léi országon keresztül — Konkoly Kálmán utilevelei. — ARANYVÁROS AZ ARANYSZARVNÁR. — Konstantinápoly. — Útlevelemen, — mint annyi másikon —, az áll, hogy Törökország területére nem érvényes. így aztán vegyes érzelmekkel fogadja az ember azt a tényt, hogy a LLoyd Triestino hajóstár- saság gyöngyén, a „Merano“-n horgonyt vetettünk a Boszporuson. A török vámtisztviselők raja megszállja a hajót, minden útlevélre átlag két ellenőr jut. — Ez a világ leghosszadalmasabb vizsgálata, mert két órát vesz igénybe. Szerencsére ez az idő kevésnek bizonyul arra, hogy fölfedezzék a magyar útlevél fenti nagy fogyatékosságát és udvarias mozdulattal adnak engedélyt a város megtekintésére. A csolnak, amelyik a partra visz, majd olyan széles, mint amilyen hosszú. De erre szükség is van, mert a tenger félelmetesen hullámzik a szűk kis öbölben. „Embernagyságu hullámok“ olvastam valahol. Hát ezek ilyenek. Az európai negyedben érjük el a partot. Ennek fő nevezetessége, hogy mindenki menekül innen a másik partra : a mecsetek, szerályok és hamisított régiségek városába. A török negyedbe. Egyik oldalon autótülkölés, harsognak a Cunard Line idegenforgalmi plakátjai, suhannak a démonok és az újságárusoknál meg lehet venni egész Európa sajtóját. A másik hídfőnél komor- kupoláju, néma mecset. A bejáratnál keresztbetett lábakkal két szakállas török ül és néz maga elé. Csak akkor pillantanak íöl, mikor a kíváncsiskodó idegen lábára mutatnak, hogy vesse le a cipőjét. Mert Allah hajlékába csak mezítláb lehet bemenni. Az ut balra kanyarodik és a bazárhoz vezet. Már előbb is, kétoldalt az uccai árusok végeláthatatlan sora kornyikál és kínálja áruját. A Bazár pedig, ez a nagyméretű, ódon vásárcsarnok : egy színfolt hamisítatlan Kelet, Rézágytól kezdve vizipipáig minden kapható. Félhomályban, kopott köveken bolyong és csodálkozik az ember. Néhol áttör egy-egy napsugár és rávetődik valamelyik öreg árus hófehér szakállára. A szakáll sebesen mozog beszéd közben. Előtte csontkeretes pápaszemek mögül amerikai szempárok nézik az árut! Rajtuk még nem látszik, de én tudom, hogy a szakáll fog győzni és a derék jen- I | kik televásárolják magukat a török kardokkal. Nehéz kikeveredni ebből a kavargásból. A nagy zaj után valósággal döbbenetes a kihalt, kanyargó uccák csendje. Az ősrégi házak rácsos ablaka mögül nem néznek már elfátyolozott szempárok az uccára. Csak az emlékük maradt itt a régi, mesebeli időknek. De ez az emlék körüllengi a falakat és rabul ejt mindenkit, aki az uccá- kat rójja. Most a mecsetek következnek. Kőkockákkal kövezett, tágas udvaron át jut be az ember a sok- tornyu Achmed-mecsetbe. Benn első pillanatban csak valami döbbenetes üresség tűnik fel, de aztán ellenállhatatlanul érzi az ember a varázsos hangulatot. ami minden zugot megtölt. A hatalmas épületben nincs semmi berendezési tárgy, csak puhán süppedő szőnyegek a végtelenségig. Misztikum ? Nem, az itt nincs. Csak valami egyedülálló nyugalom, ami talán azért vesz bennünket körül olyan soha nem érzett pihentetéssel, mert ilyen reménytelenül kifejezhetetlen. „A kék mecseténél híresebb az Aja Sophia. Mikor belépünk, a szent kútfőnél egy ifjú mohamedán épp a megtisztító mosakodást végzi. Benedve- siti fejét, végtagjait, aztán átszellemült arccal néz maga elé.
