Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-29 / 59. szám
3 Békéi 1934 juliuB 29 nak a jele, hogy a temetőt huzamosabb időn át használták és a régi sírokba ismételten bele temetkeztek. A XII. század körül alig 60—80 cm mély sírokat ástak, mint azt Szeregyházán láttuk, viszont a XV— XVI. században ezeket a sírokat átvágva 2, 2 és fél méter mélyre, a homokba tették le a koporsót. A templom közelében aztán találtunk az össze-vissza forgatott csontok között egy olyan álkapcsot, melynek fogai közt egy Árpádházi királyok korabeli dénár volt berozsdásodva. Abban az időben ugyanis a pogány idők maradványaként a halott szájába pénzdarabot tettek. Tehát itt a templom körül már századokkal a falu elpusztulása előtt temetőnek kellett lennie. Meg is leltük ennek kis töredékét a temető délkeleti szélén, ahol hat teljesen ép Árpád-házi királyok korabeli sírt sikerült feltárnunk. Mindegyiknek a száján ott volt a pénzdarab. Valamennyi Szent István századából, a XI. századból való. A fövenyesi templom és temető feltárását az ősz folyamán folytatni fogjuk. Ugyanakkor megkíséreljük két másik rég eltűnt falu, Gyürke és Alabián templomának felkutatását. I J. jesen a vendégek kényelme szerint kell berendezkednie. Ha ezt nem teszi, akkor vendégei elmaradnak s a fodrász nemcsak a maga egzisztenciáját veszíti el, hanem mint munkaadó és mint adófizető is megszűnik létezni. A zárórarendelkezés szociális igyekezete csak akkor fogja valóban elérni a kitűzött célt, ha szigorúságában nem megy túl a kellő határon, vagyis az alkalmazottak védelmében hozott rendelet nem fogja elriasztani a vendégeket s igy nem kényszeríti ennek következtében a mestereket arra, hogy alkalmazottaik létszámát csökkentsék. A kormányzatnak igen egészséges programmja hogy a kisiparosságot meg kell menteni. A még szigorúbb zárórarendelet pedig ennek éppen az ellenkezőjét szolgálja: a kisiparos fodrászok helyzetét súlyosbítja s a zsilettpenge gyártó nagyipart istápolja. A hétfő délelőtti zárvatartás kérdését is úgy kellene rendezni, hogy hétfő délelőtt legalább a mesterek dolgozhatnának s a közönség kényelmi igényeit ki tudnák elégíteni. Lehetővé kell tenni, hogy ha valaki dolgozni akar s van alkalma rá, dolgozhasson s ne kelljen ölhetett kézzel ülnie akkor, amikor családjával és az állammal szemben való kötelességei úgy kívánják, hogy minden erejét megfeszítve dolgozzék. S az is igen üdvös volna, ha a közönség csak olyan fodrászokkal dolgoztatna, akik önálló iparigazolvánnyal rendelkeznek s nem csak kontárok, kik az állammal szemben semiféle kötelezettséget nem teljesítenek. Abban a reményben, hogy a fentiekben felsoroltak nem fognak a pusztába kiáltott szavak sorsára jutni, hanem meghallgatásra találnak, köszönjük a tek. Szerkesztőség irántunk való jóindulatát s vagyunk hazafias üdvözlettel hívük A Gyulai Általános Ipartestület Fodrászipari Szakosztálya. Gyulai iparosok kapták az öcsödi Hármaskörös-hid inázoíó-iuuokáját. (A „Békés“ munkatársától.) Amint azt a rendkívüli megyegyülésről szóló beszámolónkban is megírjuk, az öcsödi Hármas- körös-hidat átépítik, útburkolatát átrakják és vasszerkezetót újra festik. A különféle munkálatokra a vármegye versenytárgyalást irt ki, amelyen a gyulai iparosok is részt vettek. A mázoló-munkákra sikerült is megbízást szerezniük s igy az öcsödi hid átfestési munkáját gyulai iparosok fogják végezni. A társulás tagjai Kranss Miklós, Didovács Ferenc, Tóth István és Szabó Ferenc. A vállalati összeg 8041 pengő 21 fillért tesz ki, ami a jelenlegi rossz kereseti viszonyok között még elosztva sem mondható jelentéktelennek. I Príma faj cukordinnye, őszibarack, szőlő és mindenféle gyümölcsök, mindenkor a legolcsóbb napi áron kaphatók HASZNÁL A gyulai borbélyok nyilatkozata iparuk súlyos helyzetéről és a záróra-rendeletről. „Jóleső örömmel olvastuk a „Békés“ július 17-i számának azt a közleményét, amely a hétfő délelőtti zárvatartás kérdésével foglalkozott. Örömei üdvözöljük a gondolatot, mert azt célozza, hogy a rendkivüli válságba jutott fodrásziparosoknak segítségére legyen a megélhetésre és az adófizetésre szükséges jövedelem előteremtésében. Amily örömmel vettük a „Békésiben megjelent cikket, épp oly lehangolóan hatott ránk az a hir, hogy újabb záróra-rendelet van készülőben. Az uj zárórarendelet még a jelenleginél is szigorúbb meghagyásokat fog tartalmazni, jóllehet a jelenleg érvényben levő rendelet is már éppen elég kárt okoz a fodrásziparnak. Ha már hozzányúlnak a záróra-kérdéshez, akkor csak enyhíthetnek a rendelet szigorán, nem pedig toldhatnak hozzá. Bár a fodrásziparosság a legteljesebb mértékben megérti a kereskedelemügyi miniszter ur intencióit, mégis kénytelen megállapítani, hogy a záróra-rendelet igen komoly károkat okoz máris az iparnak. Az esti 7-ig való nyitvatartást ugyanis nem tudjuk a kivánalom szerint kihasználni, mert a rendelet azt Írja elő, hogy 7 óra után már nem szabad a műhelyben dolgozni, illetve a vendéget még abban az esetben sem kiszolgálni, ha hét óra előtt jött is be, de kiszolgálása még nem vette kezdetét. Ezért ha például az esti órákban egy hölgyvendég jön be és hajat akar vágatni, mosatni és ondoláltatni, utána pedig manikiiröztetni akar, akkor udvariasan tudomására kell hoznunk, hogy nem állhatunk szolgálatára, mert már későre jár az idő s meg kell kérnünk, hogy holnap legyen olyan szives elfáradni, de már öt óra után, hogy a hét órai harangszóra pontosan készen lehessünk. A kiszolgálást nem lehetne azáltal sem zavartalanná tenni, ha a tulajdonos nagyobb személyzetet alkalmazna, mert a fentjelölt munkákat csak a maguk egymásutánjában lehet elvégezni. S ez nemcsak a női, de a férfifodrászatban is igy van. A fodrászipar nem készáruk eladásával foglalkozik, mint a kereskedők, akik 7 órakor leteszik kezükből a portékát és a rolót lehúzzák, beszüntetvén a kiszolgálást. A fodrászoknak a munkát magán a vendégen kell elvégezni, amiből önként következik, ! hogy zárórakor nem lehet azt mondani a vendégnek, hogy tessék a székből felállni, az elmaradt félarcot majd holnap fogjuk megborotválni, vagy pedig a félig megnyirt hajat holnap fogjuk tovább nyírni. Az is igen visszásán hat, amikor egy vendég hét óra előtt néhány perccel bejön az üzletbe és azt kell mondani neki, hogy nem szolgálhatjuk ki, mert már uem lehet készen 7 órára. Az ilyen vendég érthető méltatlankodással elmegy, s igen gyakran megesik, hogy az útjába eső másik borbélyüzletbe is befordul, megkisérlendő, hogy ott hátha kiszolgálják. A fodrásziparosság nehéz helyzete hozza magával, hogy egyes műhelyekben a veszedelemmel és büntetéssel fenyegető záróra- rendelet megszegésével is kiszolgálják, abban a reményben, hogy az őrszemes rendőr nem veszi észre s igy a munkaidő túllépéséért nem kell aránylag súlyos büntetést fizetni. Ma, amikor az egész ország munka- lehetőségek teremtésének sürgős szükségét hangoztatja, disszonánsán hat az olyan intézkedés, amely valósággal kirekeszti a munkából a dolgozni akarókat. A kiszolgálás nélkül tovább eresztett vendég, látván, hogy nem szolgálják ki az ő kényelmi szempontjai és kívánalmai szerint, egyszerűen áttér a zsilettel való borotválkozásra, vagy pedig megtanul borotválkozni, amivel természetesen a szakma helyzetének súlyosbodása jár. A borbélyipar igenis szükségesnek tartja a zárórakérdés erős kezű rendezését, azonban az ne történjék olyan formában, hogy az az ipar további hanyatlását idézze elő. A különféle sztrájkmozgalmak már amúgy is sok vendéget elriasztottak tőlünk és sok embert rászoktattak arra, hogy sajátkezűig borotválkozzék. Ha most még az újabb zárórarendelet tovább megy szigorúságban a jelenleg érvényben levő rendelkezésen, akkor oda jutunk, hogy üzleteinket nem 7, de már 6, sőt 5 órakor bezárhatjuk, mert nem lesznek vendégeink. A fodrászüzletekből elriasztott vendégek ugyani s soha többé vissza nem térnek rendes vendégnek, mert a zsilettel, illetve az otthon való borotválkozást annyira megszokták, hogy arról többé nem hajlandók lemondani. A fodrászat luxus ipar, s mint ilyennek, tel-