Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-06-24 / 49. szám
a Mélyen tisztelt Képviselő Testület ! Mindaddig, amig az újabb és újabb előnyök, melyek Békéscsabának jutottak, nem közvetlenül tőlünk operáltattak le, addig legfeljebb csak irigységgel szemlélhettük, de hozzá szólnunk nem lehetett. Ma azonban arról van szó, hogy régebbi magas méltóságával kapcsolatosan fokozott hatóképességü támaszuk, a mi Trianon által amúgy is negyedére csonkitott falat kenyerünkből kiván egy kanyaritást tenni Csaba javára és pedig oly módon, hogy a nyilvánosság csak a késznek jelzett tényről nyerhetett tudomást- Itt már nem kötelez minket semmiféle tekintet, mert maga az akció méltánytalan, túlzott és szakszerűség szempontjából sem lévén indokolva, hatalmi tultengésnek minősithető. Elvégre nyíltan megmondhatjuk, nem szabad annak megtörténni, hogy egy szerencsétlen trianoni határváros még belső rendelkezések által is tovább csonkittassék csak azért, mert a gazdag szomszédváros protektora rendelkezik a szükséges hatóképességgel. Föl sem tételezhetjük ezt kormányelnökünkről, aki többször kijelentette, hogy a protekciót nem ismeri, már pedig, ha magánszemélyek tekintetében elve ellen van ez, úgy bizonyára fokozottan megvan oly közületek ügyeinek elbírálásánál, melyek közül egyiknek létkérdése az, hogy ellene ne történjen merénylet, a másiknak legfeljebb további gyarapodást jelenthet a sikeres támadás. Talán erősek a kifejezéseim, de mi gyulaiak, ezt az ügyet tényleg legelemibb létérdekünk elleni merényletként kell, hogy felfogjuk. Amennyire felháborodottan tiltakozunk tehát az Országos Társadalombiztosító Gyuláról tervezett elvitele ellen, úgy ez alkalommal nem árt helyi vonatkozásban megszólaltatni a vészcsöngettyüket és felhívni mindazokat, akik a város érdekét szivükön viselik, hogy nemcsak ebben az ügyben, de minden más városunkat érdeklő ügyben is egy táborba csoportosuljanak. Ez a mostani rendkívüli közgyűlés, melyen nem arról tárgyalunk, hogy vergődő gazdasági életünknek nyújtott támaszt köszönjünk meg, hanem ellenkezőleg, hogy azt védjük meg, ami jog szerint a miénk, ez a közgyűlés világítson arra a perspektívára, mely előtt állunk, ha nem fogunk idejében össze városunk és közönségének minden ügyében. Hogy mi történne itt, ha minden méltányosság, jog ellenére mégis a kijárásnak lenne igaza, azt nem tudom, de meg kell állapítanunk, hogy Gyulavárosnak már van egy csinos múzeuma, s ásatások dacára sem BéM» gyűlhet össze annyi anyag, hogy azok elhelyezésére, megürülő középületeinket folytatólag múzeummá alakítsuk át és egy 24.000 lakosú város végleg letört küzdelmeinek emlék- képét helyezzük el bennök. Nem, mélyen tisztelt képviselő- testület, nem lehet azt elképzelni, hogy Gyula város vidékének elvesztése után, magyar kormányzat egy pót Trianont teremtsen városunknak. Dürer Albert, Erkel Ferenc, Pálffy és a többi magyar nagyok szülővárosát nem szabad egy tolvonással sorvadásra elitélni. A mai rendkívüli közgyülósün(A „Békés“ munkatársától.) Amint már előző számunkban is hírül adtuk, Fái) István dr.-t, Békésvármegye újonnan kinevezett főispánját folyó hó 30-án iktatják be a főispáni székbe. Márki) Bara dr. alispán „az ősi szokások szerint való ünnepélyes beiktatásra“ a törvényhatósági bizottságot már meghívta. Az installáló rendkívüli közgyűlés 30-án, szombaton délelőtt '/áll órakor kezdődik. Békésvármegye hivatalos lapjának legutóbbi száma közli a beiktató közgyűlés meghívóját. Eszerint a beikiy:t4 junius 24 kön feltárt tények, érvek és a bekövetkezhető sérelem katasztrofális hatásának ismertetése bizonyára eljutnak az illetékes döntő fórumhoz és ez a magas forum nem fog az amúgy is nehezen küzdő városunk épületéből egy oldalfalat csak azért lebontani, hogy azt olyan helyre vitesse, ahol nem létérdeket, hanem csak kellemes gyarapodást jelenthet. Felszólaltak még Schneider Mátyás, dr. Lusztig István, dr. Csete József, dr. Szóbél Dávid, dr. Készt Zoltán és Abaházi András. Nem egy felszólalás egészen szenvedélyes hangú volt. tatást megelőzően a belügyminiszternek Korossif György nv. államtitkár, volt főispán felmentése tárgyában kelt leiratát, valamint Korossy Györgynek a vármegye közönségéhez intézett bucsuiratát fogja a közgyűlés tárgyalni. Az Installáció előtt a templomokban istentisztelet lesz, utána pedig fogadtatás. A fogadtatások végeztével a Komló szállodában bankett lesz, amelyre ifj. Daimel Sándor tb. vm. főjegyzőnél lehet 28-ig jelentkezni. Véglegesen 30-ikában állapították meg a főispáni beiktatás napját. Beszélő áldozat. A virág jelkép. Nemcsak a szerelmes ember szemében, hanem mindnyájunkéban is. Hiszen a kis ibolya mindjárt a kedves szerénységet juttatja eszünkbe, a liliom az ártatlanságot, a rózsa a büszke, királynői szépséget s a nefelejts a hűséges emlékezetet. A halott kis gyermek olyan, mint egy letört virág, a tisztáiéikii leány korai halála liliomhullás. S ha áhitatos gyönyörködéssel állunk meg egy fa csodálatos szépségű fehér virágkoronája előtt és látjuk, hogy a szól milyen durva, kíméletlen kézzel tépdesi le a virágokat, mielőtt még megtermékenyülhettek volna, mindjárt arra gondolunk, hogy a virághullás tulajdonképen az ifjú álmok sorsát jelképezi, amelyek olyan felejthetetlen széppé teszik életünk tavaszát és mégis le kell hullámok a szivünkről beteljesülés nélkül! Ugy-e milyen beszédes is a virág ajka ! Ha valaki egykor durva kézzel letépett volna a föld kebléről minden virágot, mennyi érzés némult volna cl, amelyek a szivünkben mind a virágok nyelvén szólaltak meg. És a költészet, festészet mennyi szépségei lett volna szegényebb, amelyek mind a virágok ihletésére születnek meg a költő lantján, vagy a fe§tő vásznán. Mennyivel kopárabb s szegényebb lenne virágok nélkül az élet bennünk és körülöttünk. Ha elmegyek olyan házak előtt, amelyek előtt szép kis virágoskert diszlik, mindig az a gondolatom támad, milyen nemes munkát végeztek is azok, akik az utca porától hódítottak el egy darabka területet és azt oltárrá tették, amelyen a virágok mutatják be a maguk felséges illatáldozatát Istennek dicsőségére. Milyen szép volna, ha minden ház előtt ilyen oltár állana, ha minden házba megértenék a virágok beszédét, amely azt mondja nekünk az élet nem arra való, hogy vad tülekedések felvert porában fuldokoljon itt mindenki, hanem arra, hogy a lélek legszebb virágainak, a szeretetnek, a jóságnak isteni illata töltsön be mindent. S milyen érdekes, hogy a virágos Gyula mozgalmát épen a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet igyekszik szolgálni, amely egyesület a maga területén, tagjainak lelkében a lélek virágait ápolja. Mintha figyelmeztetés volna ez a mi számunkra, hogy virágos Gyula akkor lesz igazán virágos, ha nemcsak a házak előtt lesznek virágok, hanem a lelkekben is illatoznak a szeretet és jóság isteni virágai.
