Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-21 / 5. szám
LXVI. évfolyam 5. igám. Vasárnap tifrynla, 1934 Január 31 Előflsctési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZtiAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. iiobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nein adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Gyula vendégei. A gyulai Szeretetház, amely egy szomorú pörnek a sajtó hangszórója révén csaknem az egész országban elhangzó zaja közben ürült ki, lett néptelenné, most ismét az érdeklődés középpontjába került. Osztrák politikai menekültek, nemzeti szocialisták, kerültek a megtévedt gyermekek helyébe és a Szeretetház a háború óta rossz hangzású, internáló táborrá alakult át. A magyarság, amely a hadifoglyokkal szemben való nemcsak humánus, de őszinte részvéttől áthatott, szinte testvéri bánásmódja révén, az egész világon jó nevet vívott ki magának, természetesen még inkább nagy rokonszev- vel fordul a politikai menekültek felé. Rákóczi és Kossuth óta a politikai menekült név, nálunk különben jó hangzású. Mi gyulaiak, akik a román megszállás keserű évében, saját otthonunkban, internálva voltunk, már emiatt is őszinte szívből kívánjuk, hogy a menekültek jól érezzék magukat itt. Ennek hangoztatása nem teszi azonban feleslegessé ama kérdés megvizsgálását, vájjon az a politika, amelyet az internáltak képviselnek, a magyarság szempontjából helyese? Vájjon kívánatos e ama jóslat beteljesedése, amelyet az egyik menekült megérkezésük pillanatában itt Gyulán hangoztatott, hogy az »Anschluss rövidesen megtörténik, mert történelmi erőknek ellenállani nem lehet.« Valjuk be egész őszintén, mi magyarok ezekkel az úgynevezett történelmi erőkkel szemben skeptikusok vagyunk. Ezeket a történelmi erőket hangoztatták velünk szemben, amikor a cseh és tót »testvérek« egyesülését parancsolták reánk, amikor a szerb és horvát »testvéreket« egy államba parancsolták össze. Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy az osztrák nép német. Még pedig a németség, kultúra, szorgalom és társadalmi érintkezés szempontjából leg- lfíválóbbjái közé tartozik. De századokon keresztül más utakat követett, mint a németség legnagyobb része, amely legélesebben megmutatkozott a reformáció idejében, amikor a mai Ausztria németéi úgyszólván kivétel nélkül katolikusok maradtak. Kultur- hivatásuk Európa keletén egész más feladatot irt elő részükre, mint ama németség számára, amely imperialista politikából gyarmatokat keresett Ázsiában és talált Afrikában és az ausztráliai szigetvilágban. Igaz a párisi békék Ausztriát esztelen módon kiszakították a Monarchiából. A Mohamed koporsójához hasonló lebegő helyzetbe hozták, nyugat és kelet között. De vájjon ebből az esztelenségből szükségszerükig következik-e az", hogy Ausztriát történelriii erők hajtják Németország karjaiba ? Vájjon nem éppen történelem ellenes erőic voltak azok, amelyek a párisi békében Ausztriát hivatásával ellenkező útra terelték. De ha igaz is, vájjon kivánatos e az, hogy ez a csalatkozás ma következzék be ? Hihető-e, hogy az a Franciaország, amely ma Európában a legtöbb embert tartja fegyverben, amelynek haditechnikai felszerelése az egész világon a legtökéletesebb, egyszerűen tudomásul fogja venni, hogy az elcsatolt, nem is tisztán né met Elzász-lotharingiaiak helyébe Németország 7 millió némettel szaporodjék. Vájjon megfogja-e Olaszország Franciaország kezét, amikor ezt megakadályozni készül, az az Olaszország, amelynek semmi esetre sem lehet közömbös, hogy a Brenner másik oldalán a hatalmas német birodalom ágyúit helyezik el és Innsbruck kaszárnyáin német birodalmi lobogó leng ? Nem háború rémét hozza-e közvetlen közelünkbe az »Anschluss« megvalósulása? Tudom, erre ezzel lehet felelni, indokolatlan pessimizmus. Franciaország talán mégsem áldozza fel katonái vérét azért, hogy az osztrák-német csatlakozásban rejlő esetleges veszedelmet elkerülje. Vájjon kivánatos-e azonban ez a csatlakozás a magyarság szempontjából ? Vájjon kivánatos-e, hogy egy Königsbergtől Sopron kapujáig elterülő német birodalom szomszédságába kerüljünk ? Nem semmisiti-e meg még Trianonnál is alaposabban ez a csatlakozás Tisza Istvánnak ama gigantikus célkitűzését, amely a magyarságnak Európa e részén, ha nem is hegemóniát, de legalább is egyenjogúságot akart mindörökre biztosítani. Nem-e az igazi vég kezdete számunkra az »Anschluss« ?, amely egyenlő azzal, hogy egyik felől a 70 millió németet jelentő malomkő, másik oldalról pedig az emiatt faji öntudatában összekovácsolt és ma ismét imperialista politikát folytató, oroszok vezetése alatt levő, szláv malomkő közé kerülünk. Kell e vészesebb intőjel, mint a sopromnegyei Östör képviselő legutóbbi (A „Békés“ munkatársától.) Megírtuk, hogy a város az inségenyhitő munka latok programmjába a galbács-kerti körgát zárószakaszának megépítését is beiktatta. A nagyjelentőségű és nagyszabású árvédelmi munkához a földművelésügyi kormány is hozzájárult s néhány héttel ezelőtt. 8 ezer pengőt juttatott erre a célra a városnak. Az enyhülő időjárás lehetővé tette, hogy a munka a Galbács-kertben máris meginduljon Valóságos munka-hadsereg dolgozik a kubikoláS és a gátszakasz töltési munkáján s ez a munka, számítván arra, hogy az parlamenti beszéde, amely rámutat arra a pángermán agitációra, amely nem kevesebbet céloz, mint a Dunántúl csatlakozását a nagy német birodalomhoz ? Persze a párisi békék zúdították reánk ezt a veszedelmet, de ezzel, hogy ezt megállapítottuk, a veszedelem nem lett kisebb. A megoldás semmiesetre sem az, hogy egyik veszedelemből szaladjunk a másikba. Nekünk magyaroknak kötelességünk a franciák figyelmét felhívni arra, hogy a francia. Deschanel volt az, aki már 1903-ban egy parlamenti beszédében az Osztrák—Magyar Monarchiát Európa zárókövének nevezte, amely zárókövet ha kimozdítják helyéből, egész Európa összeomlik. Talán akis-antant is ráeszmél arra, hogy az ő egyik legkiválóbb protektoruk, Setan-Watson, a Scotus- Viator néven ismert, nagy befolyású, angol újságíró 4 évvel ezután ugyanazt, amit Deschanel mondott, úgy fejezte ki, hogy az aki azt az egységet, amelyet az Osztrák— Magyar monarchia jelent, széttépi, az az európai hatalmak végnélküli szörnyű viszálykodását indítja meg, amely viszálykodásba minden résztvevő belepusztulhat. Az Osztrák—Magyar monarchiát szétrombolták. Régi formájában újra fel nem támasztható s mégis meg kell találni azt az utat, amely az ezen a területen lakó népeket újból egyesíti és nem teszi ki őket annak, hogy nemzeti egyéniségük a német és szláv óriás markai között összeroppanjon. Ha Európa államférfiai ezt nem látják be és továbbra is olyan tehetetlenek maradnak, mint amilyeneknek mutatkoztak az 1918 óta eltelt 15 év alatt, akkor nem marad más hátra számunkra, mint amit a hasonló vészes kilátások között élő, középkori jámbor emberek tettek: imádkozni. Salva nos Domine vigilantes, custodi nos dormi- entes. Ments meg Uram minket ébrenlétünkben és őrködj felettünk, amikor alszunk. I)r. Gáli Gésa. időjárás miatt néhányszor abba is kell hagyni, körülbelül 3—4 hétig fog tartani. A gátépítésnél különböző turnusokban többszáz ember jut keresethez. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a szociális nyugalom a városban az idén télen sokkal nagyobb, mint volt az előző években. A munkásság nyugalommal és fegyelmezetten viselkedő, aminek magyarázata abban van, hogy a munkások látják : a város vezetősége a legmesszebbmenő jóindulattal kezeli ügyüket s a lehetőség határain belől mindent megtesz, hogy ínségükön enyhítsen. Megkezdődött a körgát zárószakaszának építési munkája.
