Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-04-22 / 31. szám
LXVI. évfolyam 31. száras Vasárnap 6tyuta, 1934 április ZZ Előfizetési árak : Negyedévre : üelyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési <iij előre tiK.teiido- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A klshitűek az első dér után, sőt már azelőtt is, alig takarás után, sötét hangon aggályoskodtak, hogy mi lesz a télen ? A nincstelenség a tél embertelen hidege nélkül is oly sok szenvedéssel sújtja a szegénységet, hogy ha még a fagy is megtoldja a szenvedések mértékét, bizony ki tudja, hová is jutunk ? Ku- vikoltak, kuvikolásuk azonban szerencsére megmaradt a maguk ügyének, másokon nem igen fogott, mert valahogy mindenki érezte, a gyógyíthatatlan pesszimistákat kivéve, hogy a magyarság történelmi türelme és a magyar lelkekben élő bizalom, mint oly sok végzetes esztendején, évtizedén és évszázadán a történelemnek, ismét átsegíti s magyarságot a megpróbáló időkön, És tényleg, itt vagyunk a tavaszban, mögöttünk vannak a zord naptári idők és semmi sem történt. Semmi rossz, semmi félelmetes, semmi sem abból, amit a kuvikulók oly nagyon sötét hangon jósoltak, vagy legalább is amitől tartottak. Nem történt semmi, elmúltak a tél napjai is, mint a többi napok, ha kissé ólomlábakon is, de csendben, ami mind csak azt bizonyítja, hogy a magyarságban egy magasabbrendii történelmi erkölcs hite él. A fákon már kizöldült az uj nyár lombsátora, orgonák nyílnak, füvek, vetések kizsendültek, gólyák kelepeinek a falvak felett, fecskék cikáznak, békák zengenek, tehát a tél már tovamulott, a kuvi- kolásból azonban még eddig semmi nincsen s ha eddig nem voit, most már nem is leszen. Nem volt igazuk hát a pesszimistáknak, de igenis igaza volt a magyar paraszt^ nak, a magyar munkásnak és a sok megtördelt kenyerű és kenyértelen lateinernek, amikor nem hallgatott az ijesztőkre s az ijesztéssel ingerlőkre, hanem bízott a ma- gasabbrendü történelmi erkölcsben, bízott a magyarok Istenében és bízott önmagában. Bizalom és tűrő bölcsesség olajával megkent testéről lerázta a pesszimizmus sötét felhőiből hulló hideg és borzongató vizcsep- peket s ült csendes várakozással a napok mélyén, s nem vesztette el a hideg kémények alján sem őseitől örökölt bölcs türel- mességét. A magyar népre lehet számítani mindenkor a történelmi időkben, nemcsak akkor, amikor lövészárkok poklain kell a hősiesség, hanem akkor is, amikor az ölbete- tett kezek és korgó gyomrok heroizmusára van szüksége az Istentől meglátogatott nemzetnek. Igaza volt és igaza van a magyarságnak, amikor nem hallgat a kuvikolókra, sem a pokol lélekre játszó prókátoraira, hanem hallgat a maga józan eszére s hittel eltölt szivére és nem hagyja magát vaksötétbe ugratni. Voltunk mi már mélyebben is és mégis magasra törtük magunkat, voltak nekünk már nagyobb próbáink is és mégis megmaradtunk a történelem színpadán. Hullott ugyan egy-két szomorú könnycsepp a télen a magyarföldi virágok tövére, melyek most a tavaszban nyílnak, de nem hullott vér egy csepp sem és igy tiszta örömmel tudunk köszönteni téged kegyesen és áldott - korán megérkezett kikelet! A Stefánia gyulai fiókszövetségének közgyűlése. (A »Békés* munkatársától.) A Stefánia gyulai fiókszövetsége ezévi rendes közgyűlését székházában nagy érdeklődés mellett tartotta. Igen sok intelligens asszony, továbbá orvos vett részt a gyűlésen, ami annak a felismerésnek a jele, hogy a Stefánia igen nagyjelentőségű, a mai súlyos szociális és egykével sújtott népmozgalmi viszonyok között szinte felbecsülhetetlen értékű munkásságot fejt ki. Konkoly Tihamér dr. elnök megnyitójában lelkes, meleg szavakkal köszöntötte a szép számmal megjelent érdeklődőket s külön ösv. gróf Woracsicsky Jánosnét, a fiókszövetség örökös diszelnökét, aki őszinte érdeklődéssel viseltetik a gyermekvédelem iránt. Utána Széli Imre dr. egészségügyi főtanácsos, ,a fiókszövetség kiváló főorvosa terjesztette elő jelentését a múlt esztendő eredményekben gazdag munkájáról. A közgyűlés a jelentést nagy lelkesedéssel vette tudomásul s Széli Imre főorvosnak értékes, odaadó munkájáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Úgyszintén köszönetét fejezte ki a közgyűlés a Lorántffy Zsuzsánna Egyesületnek, a Gyulavárosi Takarékpénztárnak és az Izr. Nőegyletnek, továbbá a városnak és a vármegye törvényhatóságának az anyagi támogatásért, illetve a tejkonyha részére való nemeslelkü adakozásért. A következőkben Antalócsy Nándor igazgató pénztáros a múlt évi zárszámadást és a folyó évi költségvetést ismertette, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Úgyszintén egyhangúlag elfogadta a közgyűlés ösv. gróf Woracsicsky Jánosné azon indítványát is, hogy a fiókszövetség toborozzon évi 2 pengős tagsági dijjal támogató tagokat. A Stefánia felhívása minden bizonnyal nem is marad eredmény nélkül s a társadalom, ámbár anyagi ereje meglehetősen igénybe van véve, a szövetség segítségére siet s a szó teljes értelmében jövőt jelentő, nemzetmentő munkáját anyagi támogatásával lehetővé teszi. Az évenként újra választandó számvizsgáló bizottság tagjai Táncaik Lajos, Bodoky Lajos és Sík Rezső lettek. A közgyűlést Konkoly Tihamér dr. elnök szavai zárták be. A páiinkával elkábitott és az utcára kicsapott gyermekek tragédiája. A rendkívül súlyos gazdasági hely .et, közelebbről az általános szegénység hozta magával, hogy a karitativ, jótékonysági és emberbaráti intézmények elszaporodtak. A kor hivta életre őket, az elesett társadalom szükséglete, emely a könyörületesség kapuján egyre hangosabban kezd dörömbölni. Van felnőtteket istápoló, betegeket gyámodtól csecsemőket védő intézmény, vannak katolikus, református és más felekezetiségü intézmények, de jellemző a korra, illetve annak nyomorúságára, hogy még ez a sok intézmény is kevés. Még mindig vannak rétegek, csoportok, amelyek igényt tartanak a szociális gondoskodásra, de még eddig kívül estek a megszervezés, illetve a beszervezés körén. Vannak ugyanis munkáscsaládok, ahol az apró gyerekeknek egész légiója nyüzsög, s a szülők vagy nem tudnak miattuk munkába menni, vagy pedig ha mennek, akkor ezek a szerencsétlen gyermekek magukra hagyatottan tengődnek odahaza, vagy kinn az utcákon. Hányszor lehet hallani, hogy a munkába menő szülő pálinkás kenyeret dug a kisgyermek szájába, elkábitja, hogy nyugton legyen, amig ő robotol. Arról is gyakran lehet hallani, hogy az otthon magára hagyott gyermeket szerencsétlenség éri, az is gyakori kép, amikor az utcára kicsapott gyerekek a porban játszanak, a szálló porban egészségi veszedelemnek éppúgy, mint a testi épség veszélyének állandóan kitéve. Szükség volna, tehát egy olyan intézményre, amely az otthonmaradó gyermekekről gondoskodnék, ahova a szülők munkábaindulás- kor gyermekeiket gondviselésre beadhatnák. Egy ilyen menedékhely áldásos munkát tudna kifejteni s nagyban hozzájárulna ahoz, hogy a csökkent születések következtében fokozottan értékessé vált legifjabb generáció
