Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-03-18 / 21. szám
LXV. évfolyam 21. mám. Szombat Ctynla, 1933 március 18. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Sirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség-, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca Y. ss. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiitterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szára ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Á magyar föld. Nem költők virágos szavaival kívánjuk meghatározni a mi gyár föld jelentőségét és nagyszerűségét, hanem a józan ész tapaszta lati igazságaival. Világverő őseink fegyveres vándorlásaik folyamán ezt a helyet választották ki hazájuknak. Választhattak volna más helyeket i*, hiszen volt vitézségük és erejük megvédeni azt a helyet, ahol leütötték sátorfájukat s legelni térítették méneseiket, gulyáikat, nyájaikat. Nekik ez a föld kellett, itt a Kárpátok koszorújában a négy folyam ezüst szalagjával összetartott sik területei). Nekik ez kellett, mert ez a föld gazdag föld volt. A föld nagy haszna miatt választották ki ezt a főidet. Azután a lelkűk nemes érzéseivel is megszerették. Hazává magasztalták a sok hősi vér miatt, ami reá hullott; az ősök csontja miatt, ami benne porladt; gyermekségük próbálkozó lábnyoma miatt és a sok nyíló vi'ág, madárdal és délibáb miatt, ami gyönyörűség kereteibe foglalja s megeszményiti a hasznot. A mostani magyar föld őseinknek bőséges kenyóradó Kanaáuja volt. Gonosz szomszédaink, áluok szövetségeseink sokszor kapták innen az éhenhalás elleni szabadulást. Ausztriával való hosszú százados kapcsolatunk alatt a mindig idegenek maradt fő- hatalom leszedte évrőí-évre a tejfelt róla, kiszedte a zsírt belőle, sokszor letapostatta és kiraboltatta és feldulatta és felperzseltette; ez a föld s ennek a népe mégis talpra állott, meggyapjasodott, vermei újból megteltek élettel és legelői barmok sokaságával. Távoli országok keresték fel Európa éléstárát, Magyarországot, amikor háborús vagy természeti szükségeik miatt szűkében voltak az élelemnek. Hűtlen szövetségesünknek az osztrákoknak császári hatalmuk minden erejével rajta kellett lenni, hogy ezen a gazdag földön igazi fejlődés ne induljon meg, mert akkor ez a gazdag föld lett volna az ur. Magyar véreink, magyar föld népe nem ingyen kapták és nem bér nélkül bírták a világtól ezt a földet. Eiy-egy nép hazájáért aunyit nem küzdött, nem szenvedett, nem áldozott, mint a magyar nép. Hány gyönyörű nemzedékét vitte csaták áldozatába török ellen, német ellen vívott küzdelmeiben, ki sem lehet mondani, számítani. Mennyiszer volt szolga, mennyiszer bujdosó, földönfutó, kivert kutya a maga földjén. Nem jó reá gondolni sem. De muszáj reá gondolni, mikor azt látjuk, hogy mivé nyomorodott ez a nép a maga gazdag földjén, a maga áldozatainak megcsufoltatási mellett. A Gömbös kormány jószándétában sen kinek sem lehet kételkedni, aki tárgyilagosan gondolkozik. A jószándék azonban ma- gábavéve lehet igen tiszteletreméltó, de a javulás céljához nem elég. Találóan jegyezte meg egy nagy költö, hogy a »pokol tornáca is jószándékkal van kikövezve.* A magyar földmirelő azt érzi, azt látja, hogy földi sorsa a pokol felé közeledik. Igen sok benne is vergődik, benne is ég már. S ebben az állapotban az a legborzasztóbb, hogy ártatlanul. A magyar földmivelő, magyar gazda követte a kormány utasításait híven. A többtermelésre a kormány felhívása folytán berendezkedett, a szinte ráerőszakolt hiteleket, kölcsönöket igénybevette többtermelésre, föld- vásárlásra és a jólét esztendőiben szívesen járult; hozzá, hogy a kormányok alkossanak, gyarapitsanak intézményeket, hivatalokat. Az állam igenis felelős a mostani gazda nyomorúságáért és ha a felelősség teljes súlyát nem is olvashatjuk reá ennek a kormánynak a fejére, mégis haza iránti kötelességének tartjuk, hogy minden elgondolható rendszabályokkal: nem zöldhitellel, ami majd pénzt alig érő uj termésből levonandó uj adósságot jelent, nem 6 százalékos adóhátralékkamattal, nem 5 százalékos jelzálogadósság kamattal, nem 8 vagy 6 százalékos váltókamattal, hanem azzal segít, hogy a földet terhelő adósságot a föld mai árával, az adóssági kamatot a föld mai jövedelmező ségével arányosítja és az adóztatásnál egyes- egyedül a teherbírás fokát tartja eligazitónak. A haldokló gazdáknak pedig legalább is az 1934 ik évi termés betakarításáig feltétlen moratórium ! Hadd szedjék rendbe a lezüllött gazdaságukat, a tönkretett egészségüket és a megzsibbadt, megbénult, kétségbeesett lelkűket. Nemcsak az okosság diktálja ezt hanem az emberszeretet is. Talán még a haza- szeretet is, amely elvégre a pénzre is lehet talán kötelező. A moratórium érdekelt ellenzői gondoljanak csak azokra a tisztességes részvényesekre, akik már évek óta igen sok banknál nem kapnak osztalékot s fogössze- szoritva nézik a pénz romboló hatalmát a magas kamatokban. A magyar föld gazdag föld. A magyar nép jó nép. Nem szabad engedni, hogy a gazdag föld pusztává váljék, idegenre szálljon. Nem szabad engedni, hogy a jó magyar uép vérével s verejtékével áztatott földjein földönfutó bitang és a végén gonosz legyen. A Gömbös kormányban van jószándék, hazaszeretet, népszeretet, a maga mondása szerint van erő is. Együttvéve a tényezők eme összessége elég ahoz, hogy egy hónapon belül megnyíljék az ártatlan magyar föld- mivolő siralomházának ajtaja. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének március 15-iki ünnepélye. (A „Békés“ munkatársától.) A magyar szabadságharc kezdetének, március lo-ikének emlékére a gyulai társadalmi egyesületek gazdag müsoru, impozáns ünnepséget rendeztek a népkerti pavilion nagytermében. Az ünnep ségen, amely tizenegy órakor kezdődött s fél egy után ért véget, hatalmas tömeg vett részt. Sokan már be sem fértek a tágas terembe és csak az ajtók közelében, a folyosón állva hallgatták végig a szónokok és előadók lelkes szavait és müsorszámait. Az Erkel dalárda által előadott Hiszekegy s Kovács Zoltán „Talpra magyar“ szavalata után Varga Gyula dr. polgármester lépett a közönség elé s néhány keresetlen szóban is meríette a március 15 iki ünnep jelentőségét és nemzeti ünneppé való nyilvánításának his- tórikumát. Ünnepi beszédet. Zimmer Frigyes dr. reálgimnáziumi tanár mondott- Tiszta, világos stílusának beszéde felépítésének, nemes gondolatainak s lelkes lírájának igen nagy hatása volt a hallgatóság soraiban Párhuzamot vont a 48-as márciusi idők és a mai idők között s meggyőző erővel mutatott rá a negyven nyolcas események igazi ünneplésének mód jára és szükségességére A közel félórás beszéd magával ragadó lelkessége, fordulatossága, élénksége hozták magukkal, hogy a figyelem laukadás nélkül tartott ki a szónok szavai mellett. Beszéde végén Zimmer Frigyes a fiatalsághoz szólott. A szeretet, az aggódás, de egyben a kemény intés hangján. Néhány mondata a vasvessző erejével sújtott, de egyik sem úgy, bogy ne a nemzetfóltés remegő mozdulata vibrált volna benne Felrótta, hogy a mai fiatalság legfőképp a testkulusznak él <$> a testi erő edzése mellett a szellemi javak gyarapítását elhanyagolja. Szellemileg, erkölcsileg kell naggyá lenni, mert a mai modern technika korában a küzdelmek síkján kevés értéke van a kisportolt izmoknak. Több ko molyságot, nagy időkhöz való igazodást, elmélyedést kért tőlük s eszményképül a márciusi ifjakat állította eléjük. A komoly s utolsó szakaszában a Ber- zsenyik ós Ádyk keménységével f'eddő beszédet az egybegyűltek lelkesen és hosszan tapsolták. Kiss Lajos irredenta szavalata utón a gyulai cigányzenészek hangulatos régi magyar nótákat játszottak, majd az egyesitett énekkarok Himnuszával a hatalmas ünnepség véget ért * Valamit ide kell jegyeznünk. Nem helyes, hogy az utóbbi időben ünnepélyek alkalmával a H rnnuszt ós a Szózatot nem a közönség, hanem az énekkarok ónekiik. Nem azért tanultuk és tanulják a gyermekek ma is az iskolákban a fent jelzett két éneket, hogy azután nemzeti ünnepeken csak — hallgassák. A nemzet érzés szempontjából határozott értéke van a kollektív éneklésnek úgy volna tehát helyes, ha ezeket az énekeket levennék az énekkari előadások közül s visszaadnák újból a közönségnek. Igen szerencsétlen dolog volna ezt a szokást a mai súlyos időkben állandósítani, akkor, amikor a túlsó oldalon éppen azon fáradoznak, hogy minél nagyobb tömeget nyerjenek meg a kollektiv szavalások, illetve kórusok számára. Kétségtelenül értékes és a közönség által is érdem szerint méltányolt a himnusz és-a szózat énekkari előadása, a szükség azonban úgy kívánja, hogy a művészi mégis Helyet adjon a hasznosnak.
