Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-03-08 / 18. szám
a a e k e * 1933 március 8 Tornavizsga a fiupolgáriiskolában. (A „Békés'1 munkatársától.) A gyulai köz- zégi polgári iskola vasárnap délután tartotta félévi tornaünnepélyót a zsúfolásig megtelt tornacsarnokban. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az ünnepély tanúsága szerint Schrőder- Ewoldt Miklós testnevelési irányitó munkája a legmagasabb színvonalon mozog. A bemutatott gimnasztikái gyakorlatok pedagógiai elgondolása, ritmusfejlesztő hatása, változatossága, ügyes csoportosítása minden elismerésre méltó Nem láttunk itt semmit a régi idők tornavizsgáinak fólszeg szögletességéből; csu pa hajlékonyság, elevenség és ügyesség volt a fmk minden mozdulata A közönség zajos tapssal honorálta a feltűnőbb Ügyességű mutatványokat. Valóban, kevesen hitték hogy egy egyszerű pad, vagy bordásfal mennyi kombinációra ad lehetőséget, ügyes irányítás mellett milyen tökéletesen megmunkálható vele egy fejlődő gyerek minden polkája, anélkül, hogy az őt egy csöppet is magerői tetné. Kedvvel, örömmel, fegyelmezetten dolA megszokott szépszámú közönség gyűlt össze a Bethlen Gábor Kör vasárnapi ismeretterjesztő előadásán. A műsor első száma: Szabó Pál ref lei- lelkész és Kertész Lajos zongora-hegedű duettje volt. Az értékes zeneszám megérdemelten aratott sikert. Vidó Manói Gyula diák egyik irredenta versét szavalta tőle ismert igen szép előadásban. Szathmáry Sebestyén egyetemi m. tanár tanulságos, érdekes és mindvégig magas nivóju előadását nagy f gyeiemmal hallgatta a közönség. Ulicska Margit kedvesen és közvetle nül adott elő néhány müdalt, Moinár Blanka zongorakisérete mellett, nagy sikert aratva Idestova két évtizede, hogy pántlikás kalappal, 22 éves fejjel bevonult Szarka Mihály katonának, pár nappal azután, hogy Szarajevóban meggyilkolták a trónörököspárt, Két gyereket hagyott itthon és egy fiatal feleséget, 1914 decemberében fogták el az oroszok és Kótegyházán egyedül maradt a kis család. Teltek, múltak az óvek, a kisfiú 6 éves korában meghalt, a lány a falu legszebbjévé serdült s a hitves csak várt, várt türelmesen, úgy mint a regényekben. S pár héttel ezelőtt váratlanul levél jött, melyben Szarka Mihály tudatja, hogy ól és ha Isién is megsegíti, hazajön És mott itthon van. Egy boldog fészek. Mosolygósán fehórremeszelt, csinos házába tért meg hosszú utjárói a vándor A szobában két asszony kukoricát morzsol a kemence padkán, Szarkánó a varrógépnél ül és dunnát csinál férjének, Ki tudja, hol van már a régi 22 éves legény férj vánkosa.. Az alkonyuló nap sugaraiba fiatal lány néz, aki az ablaknál ül. A megelégedett, csendes boldogság, mely végigömlik az egész szobán, olyanná teszi a képet, mint egy színes mümellóklet Az egyik asszony beszólni kezd s közben kiderül, hogy ő az anyósa Szarkának. Áradozik vejóről, apró jelentéktelenségeket mond, de olyan kedvesen, hogy önkónytelenül is odafigyel és vele örül az emher. Szarka Mihály története. Kinn közben nagy mozgolódás hallatszik Daliás, bamaarcu férfit hoz maga előtt 4—5 goztak a kis polgáristák s a jó összbenyomást még csak fokozta az egyszerűsége mellett is festői hatásokat kiváltó tornaruha. Mindez pedig kizárólag a testnevelési tanár hozzáértésének és modern felkészültségének eredménye Nem mulaszthatjuk e', hogy itt hívjuk fel a figyelmet a polgári fiúiskola tornatermére. Az igazgatóságnak nemcsak érdeke, ha nem kötelessége is, hogy ilyen ragyogó tisz taságban őrizze meg városunknak ezt a csendes, de határozott büszkeségét. A finom li - noleumburkolat halálát jelentené, ha műkedvelői előadások dübörögnének fölötte, már pedig a tanulók egészsége függ attól, hogy pl. a talajtornánál ne kényszerüljenek ösze- karcolt, soha tisztán nem tartható, szakadozó linóleumon dolgozni Ennek jegyében azután nyugodtan elviselhető az az ódium, moly el szánt műkedvelők részéről az igazgatóságra hárul. Mert ifjú generációnk pompás fejlődése és zavartalan testnevelése mégis csak többet ér, mint ogy műkedvelői előadás. az ifjúsági énekkart Tóth Liszló vezette. Majd a közönség kedvence Farkas István lépett a színpadra, szép férfias hangján magyar dalokat énekelt Kertész Lajos zoogora- kíséretével, A közkedvelt énekesnek még ráadást is kellett adni. Héder Gyula mély átárzóssal szavalta a „Vádlott“ c. költeményt A befejező színdarab szereplői : Nagy Fereneaé, Szabó Roszka, Csele J >zsef, Schreiber* József, Tömöry József és B ró Ferenc. Bír az egyes szereplők igen ügyesek voltak, az egyébként jó elgondolá3U szinda rab előadása kissé vontatottan ment. A műsort Rózsa Gyula konferálta szellemesen. —lyb— asszony, olyan büszkén, mint egy zászlót Ragyog az arcuk a büszkeségtől és a szobába is betódulnak utána. De elhal a nyüzsgés, mikor Szarka Mihály belekezd a mondókába : — 1914 decemberében esett fogságba Liszkónál. Az oroszok előbb Lembergbe, Kiewbe, innen Brodba, vitték, majd Omszkban volt négy hóiig. Később a vladivosztoki fogolytáborba került, ahol egy évig tartóztatták, abban az időben ott körülbelül nyolcezren voltak. 1916 ban munkába állították őket, ő mint kocsis került Kupsinowába, ahol elég jó dolga volt A forradalom kitörése után újra fogoly táborba szállították, de onnan csoportosan megszöktek. Tizenkettedmagával egy tani tónál kaptak munkát, ottani bajtársai közül Nagy Imre, Kunditz Pál, Juhász Imre és Bögre István nevére emlékszik. A szovjet azonban kiszorította őket a faluból s igy került Nowoníkoleiszki városba, ahol különböző alkalmi munkából tartotta fenn magát addig, mig elindult a nagy útra, — hazafelé... Magyarok Oroszországban Sok magyarral találkozott természetesen odakinn a legutóbbi időkig. Az oroszok általában megbecsülték munkájukat, de asztric- kiknek (osztrákok) hívták őket. — Legtöbbjük nagy nyomorban él odakinn,— mondja. Még talán Lakner Ferenc esztergomi fogolynak megy legjobban a dolga, azok közül, akikkel együtt voltam. Moszkva mellett van egy kis fakunyhója, abból a „szobákat“ kiadja munkásoknak. Egy-agy fülkébe hárman vannak, 10 rubelt kap tőlük havonta. Moszkvában mindenfelé magyarokkal találkozott, de legtöbbjük le akarta beszélni arról, hogy hazajöjjön. Büntetés vár rá itthon, — rómitgették Megélhetési viszonyok. — Nem tudják itt kérem a népek, hogy mi a szegénység, amikor szegénységről beszélnek. Látnák, mi van odikinn! Nagyobb állomásoknál, s a városokban tömegek lózengenek, azt se tudják hová menjenek, mit csináljanak, olyan képe van az egésznek, mintha mindenki mindig vándorolna. Eleinte jó volt az élelmezés, de most már mindent csak cédulára lehet kapni. A napi kenyér- adagot is leszállították 800 grammról 400 grammra és az is olyan fekete, mint a kala* pom, mégis utcahosszat állnak érte sorban mindenfelé a boltok előtt. Legutóbb közös étkezőket állítottak fel, mindenki a munka helyéhez tartozó étkezőbe jár és ott kap 60 kopekért valami levest meg egy kis vékony főzeléket, Húst, vajat nem látni sehol. Az üzletek jóformán kizárólag élelmiszert árulnak, ruhát, lábbelit meg csak az ócskapiacon lehet már kapni. Nagy bajok vannak ott kérem.. Útban hazafelé. — Hogyan tudott hazakerülni? — kérdezem. — Bizony rengeteg fáradtságomba került mig ez sikerült. Egy Rostás nevű vásárhelyi hadifogoly volt nagy segítségemre, együtt járkáltunk mindenfelé. Közben ő elvesztette minden okmányát, úgy hogy kezdheti elölről a kínlódást, pedig három gyermeke van. Mikor az apja meghallotta, hogy hazajöttem, ide utazott hozzám Vásárhelyről Dj hát nem tudtam megnyugtatni szegényt, hiszen a fiát sose engedi át családostul a szovjet a határon. Elmondja azután, hogy már egész reménytelennek látszott a helyzet, mikor irt a gyulai főszolgabírónak és az ő révén megtudta a hazatérés útját, megkapta a várva-várt segítséget. Öten voltak épen együtt mikor megkapták a messzi magyar levelet és hangosan zokogni kezdtek hogy hát mégis csak van, aki gondol rájuk. Megtakarított kis pénzén az orosz határig vasúttal ment. Lengyelországban Varsó felé vette útját, innen Prágába utazott, ahol útiköltséget kapott a magyar követségen. Még élelemre is adtak neki és ellátták tanácsokkal. Itthon — 19 év után. — Bizony óriási volt itthon a boldogság, — meséli. Pesten a megfigyelőben jó koszton tartottak 14 napig, úgy hogy mire hazajöttem, alig látszott meg rajtam a sok nélkülözés. De egy nagy baj volt Odakinn elfelejtettem románul mert csak magyar meg orosz szót hallottam. Itthon meg nem értettem meg a feleségemet, se ő engem Egy napig csak állíam, álltam... Nevetek és megkérdem a feleségét: — De most már értik egymást, ugye? Az asszony tört magyarsággal mond igent és románul meséli tovább, hogy ő milyen boldog. . .Bealkonyodott. A falu tornyábpn harangoznak és Szarka Mihály, aki sokezer nélkülözés és sokezer kilométer után végre megtért, csendesen mondja: — Harang nincs „odakinn“ Mindenütt leszedték, csak Moszkvában hagytak meg egy párat, hogy legyen mit mutogatni az ide ■ geneknek. Tíz óve elmúlt, hogy nem hallottam harangszót, Ezt már könnyes szemmel mondja, azután keresztet vet és valami imádságot mór • mól. Szarka Mihály hazajött. Műsoros előadás a Pavilion ban. Hazajött Szarka Mihály. Beszélgetés a megtért hadifogollyal. Irta: Konkoly Kálmán.
