Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-12-24 / 100. szám

2

Békés

it*33 december 24

A jövő reménységeihez, akik ott játszanak gondtalanul a lábaink előtt, a karácsonyfa ! tövében, hajoljunk le és megsimogatva buksi fejüket, meséljük el nekik, mit jelent az a karácsonyfa. De nekik ne mutassuk köny- nyeinket, ne csepegtessük át az ő lelkűkbe is a mi kishitű csiiggedésün- ket, hanem gyújtsuk fel bennük a

Ezzel a kérdéssel fordultak a fogságra vetett prófétának, Jánosnak tanítványai a Genezáreti tó partjain tanító mesterhez, a názáreti ács fiához. És a Mester nem bizonykodott szóval, hanem isteni fönséggel ezt felelte: »jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok : a vakok látnak, a sán ták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium hirdette- tik.« Valóban, mindez elegendő volt meggyőzni mindenkit, aki nem akart szántszándékkal vak és süket lenni, hogy ime na gyobb van itt Salamonnál, nagyobb van itt Jónásnál és Isten meglátogatta az ő népét.

Augustus Tiberius császárok korának zsidó népe szorongva és epedve várta a Messiást. Kétféle volt a várakozók tábora. A nagyobbik tábor egy erős földi királyt kívánt, aki visszaállítsa Dávid és Salamon dicsőséges és gazdag zsidó királyságát. A másik, a kisebbik tábor lelki királyt várt, aki lelkében, erkölcseiben megújítsa a zsidó népet. De mindkettő türelmetlenül, a lelki leg is, anyagilag is züllésnek, pusztulásnak indult nép nyugtalanságával, bizonytal n érzésével hitt, remélt, várt.

így vagyunk ugyanebben a lelki és

mindent feláldozni tudó hazaszeretet lángját, tanítsuk meg őket arra, hogy mily nagy áldozatot kell még hozni minden magyarnak a Haza oltárára és akkor nemsokára el fog jönni az az tdő, amikor nemcsak mondani, de érezni is fogjuk a „boldog karácsonyi ünnepeket!“

anyagi állapotban mi is, szegény magyarok.

Mi is régóta várunk már Valakit, aki megújítsa lelkében a magyar népet, felvirágoztassa anyagi javaiban a magyar nemzetet, Valakit, akit annyi sok mellőzött és megvetett próféta után végre készek volnánk követni.

Mily örömmel üdvözölnek mi is azt a Küldöttet, akit tizenöt szomorú esztendő győzelmei között különös epekedésse! várunk Valakit, akit boldogabb országok, lélekben egységesebb nemzetek, akaratban szilárdabb népek már megkaptak vagy megteremtettek maguknak.

Vártuk és várjuk, mert érezzük, hogy isteni küldetés kell ahhoz, hogy valaki azokból a romokból, amelyek tizenöt esztendővel ezelőtt mindént eltemettek, megegyszer Magyarországot tudjon építeni. Vártuk és várjuk, mert tudjuk, hogy a mindenfelől összehordott eszmék zagyva tömkelegében egyetlen embernek kell magával hoznia lelkében mindazt az értéket, amelyet a magyar géniusz az évszázadok folyamán magából kitermelt; az üres és oktalan kevélv- kedés ködfelhős hegytetőiről egy kiválasztottnak kell leszállania a bűnök és hibák tudatának és bánatának virágokat termő

völgyeibe; egyetlen pásztor terelheti csak a nyájat a múltak tanulságaiból való okulás harmatos, dús legelőire.

Tiszennégy esztendővel ezelőtt itt volt az a történelmi pillanat, amely évszázadok folyamán is csak egyszer adatik egy nemzetnek ; amidőn feltárul az egész múlt és megnyílik a jövendő s megmutatkozik az ut, amely az életre viszem Ekkor lehetett volna igazán egységessé kovácsolni a nemzetet eís az egységessé forott nemzet meg is találta volna hivatott vezérét, aki a feltárult uj utón elindította volna nemzetét.

Kik és minő erők terelték vagy engedték tere^ldni akkor az egyesítésre törekvő energiákat magasabbrendü cél nélkül való mellékutakra, amelyeken ezek az energiák egymással összeütközésbe kerültek és szétforgácsolódtak és amelyeken keresztül a mai zsákutcába jutott a nemzeti élet. A sors, a végzet fosztott-e meg bennünket ebben az alkalmas időben az alkotás erejével, az uttörés bátorságával megáldott ál- lamférfíutól vagy nemz- trontó ügyes kezekbe avatkozása folytan aboriált-e az idők méhe, ta án csak nagysokára fogjuk megtudni.

De ne keressük most már mindezeket. Csak nézzük a tényeket és igyekezzünk belőlük okulni.

Nézzük a nemzeti élet mai sivárságát, ami egyedül abból a negatívumból, abból a borzasztó circulus vitiosusból származik, hogy az Eljövendő nem tudott az alkalmas időben megjelenni, mert a nemzét nem volt képes egységessé for ni, a nemzet pedig nem tudott eggyé lenni, mert nem jött el az igazi Prótéía, aki az ősök leikéből tudta volna újjá alkotni nemzetét.

így ülünk hát itt még mindig a sötétségben és a halál árnyékában.

Te vagy-e az eljövendő...?

édes kevés, de amellett nagy baj voit az is hogy elköltési módozata jóformán semm i sem lendített a vidéki színészeten. A 10 000 for int, túlnyomó részben arra fordittatott hogy amikor egy főszolgabíró jelentette a főispánnak, hogy X. Y. kis, többnyire nemzetisóglakta városkában Theszpis kordója megrekedt, a színészeknek nincs egy fillérjük sem, hogy onnan legalább elmozdulhassanak, a főispán bizalmas folterjesztést tett a belügyminiszerhez, aki azután a végveszedelembe jutott társulatoknak pár száz forintot utalt ki s ez nagyon sűrűn fordult elő. így csaknem az egész tízezer forint a magyar színészetet állandóan fenyegető botrány elhárítására kallódott el, Mennyivel okosabb lenne, ezt az állami sególyosztást bekövetkező katasztrófa megakadályozasa helyett azok megelőzésére fordítani,

Somló Sándor akkori Nemzeti és Ditrói Mór vigszinházi igazgatók, mindkettő régi testi s lelkibarátomtól hallottam, hogy a szín- ügyeket a belügyminisztériumban Bezeredj Viktor államtitkár, a színészet igaz barátja és ami fontosabb : megértő ember intézi. Erre a megértésre építettem fantasztikus tervemet.

írtam egy terjedelmes emlékiratot, abban feltártam a gyulai színészet helyzetét, amelyen csak egy nyári színkör létesítése tudna lendi teni. Egyben kifejtettem az egész vidéki színészet talpraállitására vonatkozó, fentebb már fejtegetett nézetemet. Emlékiratomat megmu tattam Lukács Györgynek, Bókésvármegye ak kori főispánjánok, aki a színészet lelkes hive volt és maradt mind e mai napig Felkértem, hogy emlékiratomat főrspáni felterjesztés formájában küldje fel a belügyminisztériumba, A felterjesztésnek pedig az volt a magja, hogy engedélyezzen és folyósítson a minister a ren delkezósére álló 10 000 forintból — mely ősz

szeget egyébként nagyon jó volna feíemelui — tiz esztendőn keresztül óvenkint 1600 koronát egy létesítendő gyulai arénára. Kijáriam azt is, hogy a Bókésmegyei Takarékpénztári Egye sülét, egy így folyósítandó tiz éves 1600 koronára, abban az esetben, ha az miad g hozzá folyik be, a legmérsékeltebb kamat mellett, önköltségen 13000-koronán felüli kölcsönt lesz hajlandó egyszerre folyósítani. Gróh Mihály, gyulai jónevü fiatal ácsmestert pedig elküldtem Kassára, nézze meg az ottani színkört, amelyet pár évvel azelőtt Lesskay András épi tett fel, am kor a téli színház lótesülóséig, néhány nyári szezonon át az ő társulata játszott és készítsen ahhoz hasonló aréna tervet. Grób, annak alapján költségvetést is csinált, amelyből kitűnt hogy villanyvilágítás beveze tése nélkül a színkör, a szegedi színház méreteinek megfelelő magasságú s mélységű színpad, zsinórpadlás, süllyesztő, nézőtér (16 páhollyal) erkély, karzat, székek, lócikkal együtt 13.000 koronából, természetesen minden lukszus mellőzésével elkészülhet.

Lukác-i, aki maga is a belügyminisztériumból került Gyulára főispánnak, kételkedett benne, hogy a kormány államkö-tségen akár téli színházat, akár nyári arénát létesítsen, mert tudta, hogy erre még nem voit eset Az emlékirat érveitől meggyőzve mégis felterjesztette az emlékiratot a belügyminisztériumba.

A felterjesztés elküldése után négy nap múlva sürgönyőztem Szegedre Krecsányinak, hogy a gyulai szezonra vonatkozó fontos kér dásben haladéktalanul jöjjön fel Pestre. De nem jeleztem neki egy szóval sem, hogy miben töröm a fejemet. Krecsányi, aki nem szeretett hazulró kimozdulni, nem tudta elképzelni miért sürgönyözöm őt fel, de kelletlenül bár,

mégis feljött A N w York kávóházban találkoztunk reg ei. ahol elmondottam neki min dent és azt is, hogy Lukács főispánnal, aki a fővárosban tartózkodik és vele együtt felme- gyüok a Belügybe, élőszóval is kérni azt, ami a főispán felterjesztésében írásban foglaltatik. Krecsányi elképedve hallgatta közlésemet és kijelentette, ha tudja, hogy ezért sürgönyöztem fel, otthon maraot volna Az ördögnek tartó zott ezzel az úttal, aminek nem lesz a legkisebb eredménye sem, Ő évtizedekre terjedő diiektorsága alatt keserves tapasztalatokat szerzett; ha valamrt odafen ígérnek is, nem tartják meg. Azt pádig, hogy a minister építsen Gyulának arénát, nemcsak hogy nem cselekszik meg, de ígérni se fogják, U, Szegedre hazamenet nyomban el is fogja küldeni disz- letmesterót, egy szezonnak megfelelő faalkotmány felállítására. Mondhatom, csak nagyne- hezen tudtam rávenni, hogy feljöjjön velem Budára, azt is csak úgy, hogy a főispán tudja feulótót és meg lesz sértve, ba nem lesz ő is ott, ahol már vár bennünket, a minisztériumban. Ez hatott és jött.

Az iktatóban megtudtuk, hogy a felterjesztés ki van már osztva magánsk Bezeródj- nok, akihez mindhárman felmentünk. Rögtön fogadott bennünket, elő is kereste a már asztalán levő ügyiratot, amelyet— mint mondá — nem volt ideje még el sem olvasni A főispán felkérésére tehát ón mondottam el a felterjesztés tartalmát, annak kérelmét és indokolását.

Bezerédj feszült figyelemmel ballg-itott meg és amikor befejeztem, olyan dolog történt, ami páratlanul áll a bürnkvácia krónikájában.

Van-e az uraknak tizenötpercnyi idejük ? Ha igen, szíveskedjenek várni. Valamilyen dologban sürgősen kell referálnom Széli Kálmán belügyminiszter urnák, aki egyben mi-