Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-08-10 / 62. szám

1983 augusztus 10 Békés 3 A NyUKOSz rendkívül kedvez­ményes áru külÖRvonata a régi olasz harcterek megtekintésére A NyUKOSz Országos Einfiksége az Isonzó menti harcterek (zona sacra) megte kiütésére társasutazást rendez, mely utazás célja: lehetővé tenni a résztvevőknek az Isonzó menti harcterek bejárását igen ked­vezményes áron. M ndenkit egyforn ái rend­kívül mértékben érdekei a nagy háború egyik legjelentősebb szakának hadszíntere : akik ott harcoltak, azok most a boldog békében láthatják v szont a részükre oly emlékezetes helyeket, ra g akik még neoa jártak ott, két­ségtelen, hogy érdeklődéssel fogják szemlél­ni a hajdani, mindkét részről rendkívül nagy áldozatokat követelt ütközetek színterét. Az utazást somorjaí báró Lukachich Géza altábornagy a kát. Mária Terézia rend lo­vagja, a NyUKOSz Országos elnöke, a 20 honvéd hadosztály volt parancsnoka, a Monte St. Michele és a Monte St. Gábriellé védője vezeti; azonk.vül rósztvesznek az utazásban volt csapatparancsnokok, akik egykoron csa­pataikkal e helyeken haicoiiak s fgy a hely­színen ismertetni fogják az ott dúlt ütközetek történetéi Az utazáson résztvevőknek alkalma nyí­lik rz Isonzó menti hősi temetőkben nyugvó hősi haloítaink sírját felkeresni. A harcterek megtekintése után Abbá­ziában négy napi kellemes üdülést biztosítunk legjobb elhelyezéssel. A vonat indul Budapestről 1933 szep­tember 16 án az esti órákban,' mint külön­vonat és visszaérkezik szepi6mber 25 én reg­gel, a déli vasúti pályaudvarról, illetve a déli vasúti pályaudvarra. Részvételi díj : Budapesttől —Budapestig III oszt. gyorsvonaton, elhelyezéssel, szemé­lyenként: 2 ágyas szobákban 135, 1 ágyas szobákban 145 pengő. II oszt. gyorsvonaton, elhelyezéssel, személyenként : 2 ágyas szo­bákban 165, 1 ágyas szobákban 175 pengő. Jelentkezéseket elfogad a NyUKOSz Országos Elnöksége Budapest IX, Knézits utca 15, vagy közvetlenül a NyUKOSz harc­téri utazásának megbízott kirendeltsége Buda­pest, VI., Andrássy ut 19. Utazási Iroda (te­lelőn 281—48 és 265—25) hol részletes fel­világosítások kaphatók ; úgy telefonon, mint levólbeli érdeklődésre díjtalan válasz. Kívá­natra postatakarókpónztári befizetési lapot bórmentve küldünk. . A fövő hölgyeinek és gavallérjainak iáncvizsgája a Kaszinóban. (A „Békés“ munkatársától.) Somogyi Gyű lánó szünidei tánckurzusának növendékei folyó hó ötödikén este 8 órai kezdettel tar­tották táncvizsga báljukat. A bált megelőzően műsoros táncbemutató volt, amelyen jól si­került számokban tettek bizonyságot a nö­vendékek tudásukról. Úgy a szóló mint a csoportos táncok artisztikusak és kedvesek voltak s a vizsgán megjelent szép számú közönség élvezettel szemlélte őke*. Técsy Katóka, Gáli Évike, Hegyi Bözsi, Kelemen Piri, Emhö Tériké, Somogyi Cuncika, VIay Kató, Csige Varga Edit és Iza szólót táncoltak, mindannyian sok tapsot és meleg elismerést arattak úgy Önmaguk, mint Somogyiné szá­mára. Vlay Kató orosz táncát, amelyet a tiszta ritmika, temperamentum és művészi mozgás jellemeztek, a közönség meg is ujrázta De jók voltak a tánckettősök szereplői is : Braun Panni és Schiff Tomika, Kábái Éviké és Engedi Irérrke, Holly Teri és Csornán Izabella, Blanár Márta és Emhö Kató, továbbá Pettner Marika, Farkas Teréz, Krissán Osöpí, Tóth Marika, Körmendy Lilly, Endrész Nusi és Fridrich Nusi, mint a matróz tánc szereplői. A magyar csoporttáncoknak is igen nagy volt a sikere, mind annak bizonyságául, hogy Somogyiné a fiatalabb generáció táncra és illemre való nevelése terén igen érdemes .munkásságot fejt ki. Kislánya hinták öleiére fel­akasztotta magát egy volt gyulai kereskedő. (A „Békés“ munkatársától.) Kedden haj­nalban a Józsefvárosi Szöllős-utcában meg­rendítő tragédia történt. Csete I) szső 35 éves füszerkereskcdő, akinek valamikor a Szent István utón jóforgalmu üzlete volt, a kocsi­színben kisleánya hintakötelére felakasztotta magát Csete még pénteken elment hazulról, valószínűleg azért, hogy valahol állást kerítsen magának. Csak kedden hajnalban tért vissza, amikor is, minden bizonnyal azért, mert újból sikertelenül próbálkozott állás- szerzéssel, kisleánya hintája kötelét levágta a kocsiszín gerendájáról, a nyakára hurkolta ás felakasztoita magát. Családja, mikor ked­den öt óra tájban felkelt, megdöbbenve fe­dezte fel a szerencsétlen embert, amint meg­üvegesedett szemekkel függött a fásszin ge­rendáján A megrémült csaiádtagdk sikoltozva az utcára rohantak. Rövidesen rendőr került elő, aki Cselét levágta a kötélről és éleszt­getni kezdte, de hiába. A rendőri bizottság megállapítása szerint a szerencsétlen ember tette elkövetése idején nem volt beszámítható áliapotban Mivel az önakasztás ténye két­ségtelen megállapítást nyert, vizsgálat nem indult s az ügyészség a temetési engedélyt megadta. Székkei leütötte öccse támadóját, felmentette a biróság. Dobozi legények kocsmai háborúja. (A „Békésmunkatársától.) Még a múlt óv októberében történt, hogy az egyik dobozi kocsmában több parasztlegéoy borozgatott, s mint ilyenkor nem ritkán történői szokott, borozgatás közben verekedés támadt közöttük P Szabó Lajos Sarkadi Istvánt, aki az asztal mellett ült, valamiért torkonragadta, ültéből felrántotta és dulakodni kezdett vele Asztalok és székek borultak fel, nagy tumultus, kiabá­lás támadt, úgy hogy a folyosón ülők is fi gyelmessé lettek a lármára s berohantak a kocsmaszobábs. Közöttük volt Sarkadi István testvórbátyja. Imre is, aki mikor látta, bogy akit megtámadtak, az az ő öccse, felkapott egy széket és öccse támadóját leütötte, P Szabó Lajosnak az ütéstől betört a feje, úgy hogy véres fejjel terült el a kocsma padlóján. P. Szabó Lajos ezért Sarkadi Imre ellen könnyű testi sértés miatt pert indított, amely­nek tárgyalását a gyulai járásbíróság a na­pokban tartotta meg Almásy János, Békési Mihály, Gergely Mihály és P. Szabó Sándor tanuk kihallgatása után, kiknek egy része azt vallotta, hogy a verekedést tényleg P. Szabó kezdte, meghozta Ítéletét és Sarkadi Imrét felmentette az ellene emelt vád alól, Megáila pitotta, hogy tettét öccse jogos védelmében követte el. A főmaaánvádló az Ítélet ellen felebbezóst jelentett be s igy az ügy a gyulai törvényszék felebbviteli tanácsa elé kerül. HIKE K. HAZATÉRŐ hadifoglyok elbeszélése szerint még mintegy ezer magyar ember él Oroszországban. Tizenöt évvel a világháború befejezése után Csodálatos, hogyan tudnak ott maradni, hogy tudták eddig kibírni olyan viszonyok között, amelyekről csak a meg- borzadás hangján írtak és imák azok, akik ott jártak. Nem engedik tatán az oroszok, vagy nin­csen pénzük, vagy megalkudjak a helyzettel, el­felejtették azt, amit idehaza hagytak, szülőt, hitvest, családot, a magyar föld szépségeit, s a magyar kenyér csodálatos izét, megnősültek és gyökeret eresztettek az orosz földben? Pedig hányán vannak, akiket haza várnak, akiknek a kegy elei es szeretet, még most is úgy őrzi szobáját, mint ahogy ott hagyták bevonulásuk napján. Oh, ha tudnák, ezrőjiik közül hányért hull itt könny, hányért imádkoznak reszkető öreg kezek az éjféli hold fényében ? Oh, ha szájukba visszafutna a régi magyar kenyér csodálatos ize, ha szivükhöz ismét visszaverődnének a magyar puszta s falu életre támadt hangjai, nekiverödnének és ők elindul nának? Igaz, közülük nem egy talána itthon tragédiát, nem egy hozná tarisznyájába a viszont­látás öröme helyett a tragédia borzalmait. így is lehetne, lehetnének ők a baj és a gyász, és mégis úgy érezzük, haza jöhetnének Fájó lélekkel gondolunk rájuk s a sírra, amely majd ott az idegenben valamikor beborítja őket. Madarász István prelátus az uj nagyváradi kanonok. A nagyváradi káptalanban bárom stallum volt betöltetlen. Ezek egyikét, a Lányi József tinnini püspök halálával megüresedett irodalmi stallumot XL Pius pápa a magyar kor­mány hozzájárulásával most betöltölte. Madarász htván dr. prelátus, miniszteri tanácsos, zárni apátot nevezvén ki a nagyváradi káptalan ka- nonokjávé, aki a kultuszminisztériumban viselt hivatalát továbbra is megtartja. Halálozás Folyó hó 5 én, 14 éves korában, 56 napi súlyos szenvedés után Valkovszky Évike, Valkovszky György dr. Békésvármegye árvaszéki ülnökének leány* meghalt. Temetése hétfőn dél­után ö órakor volt a város úri társadalmának osztatlan, igaz részvéte mellett a Szent Háromság temetőben. „Elmúlása liliomhullás volt“. . . Meg­halt, mint egy virág, amilyet letört a vihar s amelyet a nemlétszés pusztájára sodort el a halál fekete szele. Eltűnt az élet egéről mint egy csllag, amelyet levont az isteni rendelkezés a halványfényü csillagok közül, eltűnt, mint egy szíváivány, amelyet tizennégy esztendő szelíd színeiből szőtt eggyé a sors keze. A halál tra­gikus s minden halál nyomában könny fakad. Még akkor is, amikor fáradt élet tér a föld po­rába, akkor is, amikor azt szólítja magához az Ur, aki a sir széléről hosszú élet útjára tekinthet vissza. Amikor azonban olyan testben áll meg a szív, amely még a tavasznak is csak hajnalát érte meg, amely az alig nyílt virágokkal testvér, az a halál minden halálnál tragikusabb és szo­morúbb. A véges emberi gondolat megáll és megdöbben : miért ez az isteni rendelkezés, miért szólít el az Isten életeket magához, amelyekben nem volt még csak álom és Ígéret ? Feleletet senki sem talál, sem feleletet, sem vigasztalást, csak a hitben, amely a koporsón túlra életet juttat m'ndeneknek, életet és benne kárpótlást az elvesztett földi életért Kárpótlást az elköltő zöttnek s vigaszt azoknak, akik gyászoló szívvel ós fajó emlékekkel az élők közt maradtak. A Pesti Tőzsde uj számában a doiiárköicsö- nök kérdéséről Kresz Károly irt cikket. Nyilatko­zik a lapban dr. Nyulászi János, Frey Kálmán, Siux Sándor. Szenzációs riportok számolnak be az idegenforgalomról és a vidék gazdasági ese­ményeiről. Rendkívül bő textil, biztosítási, vas- és gépipari, vegyészeti rovat egészíti ki a lapot»

Next

/
Thumbnails
Contents