Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-06-29 / 50. szám
2 Békés 1983 juaius 29 A bánkuti nemesített búza térhódítása Gyulán. (A„ Békés11 munkatársától.) Nagy órdelfí- dés mellett folyt le vasárnap délelőtt a városházán az az értekezlet, amelyet a polgármesteri hivatal a vetőmagbuza csereakció és a bánkuti gazdakirándulás ügyében hivott össze. Az értekezleten a gyulai gazda-közönség minden rétegének képviselői megjelentek és elismeréssel vették tudomásul a Heilinger Károly főjegyző és Beisuer Tibor malomigazgató által előadott tervezetet, mely szerint Márky Jenő vármegyei gazdasági felügyelő által felajánlott közreműködés utján felár nélkül azonban a teljes budapesti tőzsdei középár ellenében kaphatnak a gazdák eredeti, Bánkúiról hozatott 1201. számú vetőbúzát. Akiknek pedig nehezükre esik a métermázsánkónti mintegy 2 pengő fuvarkülőnbözetet megfizetni, azok részére Gyula város gazdasága bánkuti után- termesztósü búzáját osztja ki minden felár nélkül. Heilinger főjegyző ezen bejelentése, amely Gyula város nagyjelentőségű áldozatkészségét bizonyítja a gyulai mezőgazdák ró szére, lehetővé teszi, hogy minden jelentkező kellő mennyiségű bánkuti vetőbúzához jusson és pedig minden anyagi megterhelés nélkül. Ilyenképen biztosra vehető, hogy a Reisner malom által megindított akció nagy sikerrel fog zárulni és a gazdák összessége már ez év őszén egységes bánkuti magra fogja kicserélni vetőmagját, aminek eredménye az lesz. hogy már egy év elteltével a gyulai búza híre és igy ára is ki fog emelkedni az ország más vidékeivel szemben. Hogy a vetőmagbuza cserénél minél kisebb költség merüljön fel, a város elöljárósága megállapodott a Reisnor- malommal, hogy befuvarozással, raktározással és szétosztással felmerülő kiadásokat a Reisner-malom viseli. Azáltal, hogy a város nagyobbórtékü eredeti bánkuti búzáját felár nélkül adja át a kevósbbó tehetős gazdáknak és a búza átvételével és szétosztásával járó kiadásokat a Reisner malom viseli, biztositva látszik a nagyszabású és az egész országban még példátlanul álló általános vetőmagbuza csereakció nagy és teljes sikere. A napokban a polgármester hirdetmény utján fogja tudatni a gazdákkal, hol és hogyan kell a vetőmag- búzát lejegyeztetni, amelyek ellenében a gazdák az ezóvi termésük megfelelő mennyiségét csépiás után a Reisner-malomba fogják beszállítani. A vetőmag szétosztását egy külön raktárból Márky Jenő gasd. felügyelő ellenőrzésével a város végezteti úgy, hogy a Reisner- malom által átvett búzáról kiállított utalvány alapján minden ráfizetés nélkül ki fogja adni a bánkuti vetőmagot. A gazdaközönsóg megértő részének arra kell törekedni, hogy kivétel nélkül minden gazda használja fel ezt a ritka aibalmat, amivel nemcsak saját magán, hanem közvetlen a város egyéb foglalkozású lakosságán is segíteni fog. Megállapodott továbbá az értekezlet ab ban, hogy a Dr. Kaczvinszky birtokos eszméje alapján a Reisner malom által már bejelentett Póter-Pál napi bánkuti kirándulásra két Mavart autóbuszon az indulás folyó hó 29 én reggel 7 órakor lesz a városházától. Az oda és visz- szautazás költsége 1-20 pengő. A kirándulás célja az ország első mintagazdaságának megtekintése Bánkuton és a még lábon álló 1201. számú vetőmag növényzetének a valóságban való megvizsgálása. A fiú iparostanonciskola félszázados jubileuma. (A „Békés11 munkatársától.) A gyulai f.u iparostanonciskola az idén fennállásának 50 éves jubileumához érkezett A jubiláris ün népségét az intézet vezetősége az órzáró ünnepély keretében rendezte meg, amely úgy külsőségeiben, mint tartalmában jelentősebb és mozgalmasabb volt igy a rendes óvvégi záróÜDnepólyeknól. Az ünnepség megnyitó beszédét Varga Gyula dr. polgármester mondta. Bevezető szavaiban arról a kapcsolatról beszélt, amely az ő hivatali működése és az iparosság között immár több, mint két évtizede fennáll. Az iparosság ügyeit mindig magáévá tette, mert tisztában volt azzal, hogy ha a nemzet testének gerincét a gazdatársadalom adja is, annak teremtő jobbkeze az iparosság. Történelmi visszapillantása során megállapította, hogy a kézműveseknek a város alapításában és fejlesztésében igen nagy szerepe volt s nemcsak vagyont szereztek érdemes munkájukkal, ha nem általános megbecsülést is. A város legelső polgármestere, Dobay János, szintén az iparosság köréből került a legelső polgár tisztei és díszes pozíciójába. A jelent a múlttal összevetve bizony, sajnos nem lehet kedvező megállapítást tenni, mondta, Mert a ma sivár és szomorú, mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a fejlődés megálljon, hogy a nemzet jobbkeze béna tétlenségben tespedjen. Feljődni és haladni kell. Kívánja, hogy az iskola, amely ennek a fejlődésnek a céljait szolgálja, mielőbb a régi Nagymagyarország határai között nevelje a fiatalságot A meleghangú, tartalmas szavak után Monori Sándor egy irredenta verset szavalt el szép sikerrel, majd Kátay Ferenc asztalosmester, az iskola 50 év előtti növendéke lépett a közönség elé j s mondotta el közvetlen hangú megetnlóke- ! zósót az iskola fölszázados múltjáról. — Mikor ötven évvel ezelőtt a tanonciskolák felállítására vonatkozó miniszteri rendelet megjelent, az önálló iparosság olyanforma ellenszenvvel viseltetett iránta, mint például ma a forgalmi adóval szemben. Pádig az iskola, amint azt a következők igazolták, igen nagy hasznára volt az iparosságnak. Szerencsére a tanonciskolái kötelezettség eszméje megtalálta a maga istápolóit s köztük legelsőnek boldogemlókü Oöndöcs Benedek apátplébánost, aki úgy erkölcsileg mint anyagilag tőle telhető, sőt sokszor erején felüli módon támogatta az iskolát. Érdeklődésével és jutalmaival állandóan buzdította a növendékeket, akiknek sikereiben aztán a tanonc- tartó mesterek is megtalálták a maguk sikerét s igy lassan-lassan mégis csak megbarátkoztak a tanonciskolái tankötelezettség gondolatával. A mestorek tudásán kívül az isko Iának is oroszlánrésze volt abban, hogy a gyulai iparos ifjú valósággal fogalom lett. Bárhová ment, mindenütt szívesen látták és értékelték a munkáját. Beszéde végén kéri a társadalmat, istápolják a nehéz helyzetben élő iparosságot, mert Nagymagyarország felé csak akkor lelhetjük meg az utat, ha más kategóriákkal együtt az ipar is életerősen harcol a nemzeti integritásért. Az egyszerű, de az emlékezés meghatott hangján elmondott beszéd után az Erkel dalárda Kovalssky Róbert vezényletével egy rendkívül szépeu előadott müdalt énekelt, majd Oláh István szavalt el ügyesen egy irredenta verset. Pettner József tűzoltóparancsnok a 25 ér előtti iskoláról mondott visszaemlékezést. Ha a mai szép iskolát látja, kezdte beszédét, eszébe jut a 25 óv előtti. Milyen szerény, sőt szegényes volt ehez képest. Felszerelése jóformán semmi, és helyiségei is messze mögötte voltak a mainak. Más volt tanoncnak lenni abban az időben, mint ma, nemcsak azért, mert régebben a mesterek valósággal szolgai munkát végeztettek a fiatalabb inasokkal, hanem azért is, mert az iskolai foglalkoztatás sem volt még úgy, a szükségnek megfelelően kiépítve, mint ma. Szabad idejében az inas az utcákon kódorgott, lézengett s igy lett valósággal rémévé a tisztes polgárságnak, kofáknak és magának a tantestületnek. Ma már a helyzet egészen más. Szabad idejére az inasoknak ott van a testet és lelket nemesítő cserkészet, sport, iskolai oktatásuk pedig a mni tökéletesen felszerelt és szak-tanerőkkel rendelkező iskolában olyan, mint amilyenre még álmukban sem gondoltak ezelőtt néhány évtizeddel. A tanoncokat a régi időben sem hizlalták, sorsuk bizony meglehetősen mostoha volt, úgy hogy a múltat tekintve, szociális tekintetben ma a tanoncok helyzete éppen nem mondható kedvezőtlenebbnek. Igaz, a jelen igen válságos s a felszabaduló inasok jövője is igen kétséges, de éppen ez kell, hogy fokozottabb munkára serkentse Őket, mert a siker azokó, akik a tudás teljes felkészültségével mennek a küzdelembe. A közvetlen hangú, buzditó szavak után az Erkel-Dalkör a „Nem, nem sohá*-t énekelte el, majd Schreiber Oltó igazgató az intézet rövid történetét ismertette. Meleg hangon méltatta az iskola régi és uj bizottsági elnökeinek érdemeit. Utána Sipos Lajos talpraesetten, értelmes szavakban mondott köszönetét távozó iskolatársai nevében a tanártestületnek s tett fogadalmat annak a szellemnek további ápolására, amelyet az iskola falai között ültettek lelkűkbe. Schreiber Oltó igazgató ezután kiosztotta a jutalmakat és meleg szeretettel búcsúzott el a távozó növeudókektől Az impozáns, lélekemelő ünnepélyt a Himnusz fejezte be., tSvz&róflnuepéiy a polgári leányiskolában. (A „Békés“ munkatársától.)\A polgári leányiskola évzáró ünnepelve, mint általában minden ünnepély ebben .az intézetben, értékes és ügyesen összeállított volt. Az énekkar Hiszekegy-e után Papp Erzsébet IY. o. t szavalt. A terjedelmes, de hibátlanul memorizált hazafias költemény lendületes lírája s nemes gondolata igen nagy hatást ért el előadásában. Utána Sipos Eva zongorakisérete mellett az énekkar szépen kidolgozott harmóniával egy kedves tündórdalt adott elő, majd Némedy Lenke IV. o. t. Petőfi: Dalaim cimü versét szavalta igen szép sikerrel. Sipos Éva és Vlay Katalin Bach Tavaszi dalának el* éneklésével szintén sok meleg tapsot aratott, az ünnepély legnagyobb sikerét azonban Sipos Éva könyvelheti el magának Reinhold Impromtu-jenek előadásával. Könnyed, biztos technikával játszott, amelynek egy intelligens lélek átólő-képessége adott lendületet és nemes tartalmat. Tehetsége komoly, sokat Ígérő s a teljes művészi érettség diszpozícióját hordja magában. Némedy Anna tanárnő a jamboreeről tartott érdekes felolvasást, majd Marossy Aranka igazgatónő kiosztotta a jutalmakat s szeretettel elbúcsúzott a negyedéves tanulóktól Az ünnepélyt a Himnusz zárta be. SZÍNHÁZ keres szezonra egy Z0NG0, . RÁZNI JÓL TUDÓ HÖLGYET VAGY URAT ES EGY ZONGORÁT. Mindkét ügyben csütörtökön délután 3 órakor lehet jelentkezni a Komló éttermében.
