Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-05-14 / 37. szám

LXV. évfolyam 37. »*»m.

Vasárnap

%a!a, A333 május 14.

Előfizetési árak:

Negyedévre:

Salyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

r r

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkeresk«. dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

GONDÖCS BENEDEK

Mai napon, halála után negyven esztendő múlva avatjuk fel mellszobrát az általa létesített és nevét viselő népkertben és pavilion előtt. A szerkesztő ur szives felhívása folytán, nálam illusztrisabb egyén helyett, az én csekélységemre hárul a feladat Róla megemlékezni.

Vállalom ezt az engem kitüntető megbízást nemcsak kegyeletből, hanem kötelességből is, mert ama, igen kevesek közé tartozom, sőt immár az egyedüli vagyok, aki — bár szerény positióban — vele egyidejűleg kezdettem meg Gyulán köz- szereplésemet, publicistái tisztemet és utóbbi minőségemben minden szándékának, cselek- vényének ösmerője, tanúja, publicistikai minőségemben hirdetője és szerény hatáskörben ugyan, közreműködője is voltam.

Nagyon kritikus időben, 1873 nyarán foglalta el 49 éves korában, Gyulán ple- bánusi állását. A kolera rémesen dühöngött az alföldön, Gyulán is, amely a cura pasto- ralis terén beiktatása után nyomban nagy feladatokat tűzött az uj lelkészre, melyek 'nek ő, mondanom se kell, teljes mértékben megfelelt. Mint lelkész egyházi téren is nagyon sokat alkotott. Élesztette a vallásosságot, a nevelésügyet, szaporitotta a róm. kath. iskolákat. Tevékeny része voltajóem- lékü Bobay János polgármester kezdeményezésére létesült polgári fiúiskola felállításában ; ugyancsak az ő lelkészsége alatt épült tel a hitközség bérháza is, mely a mellett, hogy gyarapította s gyarapítja az egyház bevételét, addig erősen elhanyagolt, legelőkelőbb terünk csinosodását is szolgálja.

1873 julius elsején alakult meg a rendezett tanács. Ez időtől kezdődik a csaknem faluból várossá fejlődött Gyula reneszáns a. Akkor sajátították ki s építették ki a népkerttől a vasúti állomásig vezető utat. Vasútvonalunk ugyan már 1871-ben forgalomban volt, de három esztendőn át csak kis zugutcákon lehetett az állomásig s az állomástól a város belsejéig jutni. 1873 után kezdődött a város intensivebb kultúrái élete és a civilizáció alkotásai: járdák létesítése, utcai kivilágítás és sok minden egyéb, amelyek mindenikében Göndöcsnek részint mint kezdeményezőnek, részint mint buzgó s tekintélyes közreműködőnek előkelő osztályrész jutott.

Egyházi oldalról történt mellőztetése, hiszen negyven esztendőt meghaladó leikéFelelos szerkesztő: DOBAY FERENC.

szí működése után, a legmagyarabbnak mondható plébánost és hitbuzgó jeles papot még kanonoki tisztségre sem méltatták, őt egy cseppet sem kedvetlenítette el — mondom, eme mellőztetése, noha szorosan vett önzésből íakadólag, a gyulai hívekre s egész Gyula városára nézve, kiszámithatlan szerencse volt, mert egyházi téren való előléptetése Gyuláról távozását vonta volna maga után.

1873-tól 1894-ig, tehát két évtizedet meghaladó idő alatt, külföldi és hazai neves emberek, tudósok, irók és művészek, akik Gyulára jöttek, vagy itt megfordultak, Gön- döcs Benedek által ismerték meg városunkat és ami rokonszenvet Gyula iránt megőriztek, azt mind Göndöcsnek, Göndöcs széles e hazában párját nem találó szives vendégszeretetének köszönhettük.

Egy csomó alkotás: a népkert, a pavilion, (amellyel halhatatlan nevét örökítettük meg és ahol ma mellszobrát leplezzük le), az országos liirre szert tett Békésvármegyei Régész és Közmiívelődéstörténelmi Egyesület, az ő ügybuzgalmának és áldozatkészségének köszönhette léteiét. Hogy a Közművelődési Egyesület, létesülésén kívül mennyire neki tulajdoníthatta áldásos működését is, annak fényes, egyben sajnos bizonyítéka, hogy az ő halálával megszűnt az Egyesületet összetartó kapocs és hogy ez a nagy fontosságú s érdemű intézményünk rövidesen meg is szűnt.

Az árvaházban, a gyulai főgimnáziumban szintén rendkívüli érdemei vannak. Ő volt gyámja, nevelője, Gyula város földi patronája, a minden női erényben bővelkedő néhai Wenckheim Krisztina grófnőnek, akinek 50,000 forintos — az összeomlás után, sajnos, megsemmisült — alapítványa volt főgimnáziumunk létesítésének az alapja. Még poraiban is hálásak vagyunk, hogy a nemes grófnőben a Gyula város iránti jóindulatot, már kigyósi pap korában felébresztette és azután is folyton ápolta s fejlesztette.

Az 1882 iki, józsefvárosi nagy tűzvészben közel száz ház és melléképület lett egy rövid óra alatt a pusztító lán^ martaléka. Egész utcasorok égtek le. Hogy a tüzkáro- sultak földönfutókká nem váltak, hogy a primitiv, ócska házak helyén rövid idő alatt díszes uj házak keletkeztek, anélkül, hogy a háztulajdonosok nyomasztó adóságokba merültek, hogy a vész helyén közegészség követelményeinek teljesen megfelelő, modern városrész keletkezett, túlnyomó részben Göndöcsnek köszönhető. Sajátjából is ezreket áldozott e célra s könyöradományokból csaknem a rekonstrukció teljes összegét összehozta.

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

A tűzvész idején ugyanis Gyula város országgyűlési képviselője volt és az is maradt két cikluson, vagyis hat éven keresztül. Hogy képviselősége mennyire kedvezően hatott és nagy sikere volt úgy az egész városra, mint választói és nem választóira, azt el se tudom mondani. A képviselőháznak is a szó szoros értelmében irva, legnépszerűbb tagja volt. Gyakran élt felszólalás jogával és beszédei, különösen azoknak egészséges humora, pártkülönbség nélkül, mindig zajos tetszést keltettek. Rákosi Jenő megállapította, hogy Göndöcs az ország legkedvesebb embere. Az is volt. Képviselőtársai, kormánypártiak, ellenzékiek egyaránt szerették és becsülték. Hangsúlyozottan irom és ismétlem, hogy az ellenzékiek is. Erre klassikus esetet tudok mondani. Képviselősége első ciklusának lejárta után ugyanis az ellene fellépő 48-as és függetlenségi jelölt támogatására a párt által leküldött Orbán Balázs első útja s látogatása Gyulán nem a különben érdemes pártjelöltnek, hanem Göndöcsnek szólt. Fültanuja voltam, amikor azt mondotta neki; vállalj kedves lelki atyám jelöltséget 48-as programmal és én százszor szívesebben kor- teskedek melletted, mint ellened. Kimondhatatlanul boldoggá tennél bennünket, ha a miénk lennél. És amikor a második ciklus lejártakor, nem ugyan a 48-as párt, amely senkit sem jelölt ellene, hanem a helyi demagógia kibuktatta őt a képviselőségből, az országos 48-as párt, kimaradását nem kevésbé fájlalta s neheztelte, mint a kormánypárt.

Amit Göndöcs Benedek a jótékonyság terén kifejtett, az hasonlithatatlan, páratlan, csaknem tüneményszerü. Ami más jó embereknél egyik szép tulajdonság: a jótékonyság gyakorlása, Göndöcsnél életcél, valóságos életszükséglet volt.

És*hányféle uton-módon tudta ő embertársaival szemben a jóakaratot, a jótékonyságot gyakorolni.

Tizenöt-húszezer forntnyi évi jövedelmének, — akkor óriási összeg, — felét példátlan nagy vendégszereteten alapuló háztartása, másik felét pedig a szegények és segélyre szorultak emésztettékTel. Sohasem volt fölöslege, sőt gyakran megtörtént, hogy jótékonyságának teljesítésére hitelre szorult.

De nemcsak önmaga volt jótékony, hanem rendkívüli mérvben közvetítette is a jótékonyságot. Ha, s amikor már sajátjából nem tellett, a haza közeli s távoli részén tőurak és úrnők jótékonyságára apellált szegényei érdekében. De pénz és érték- adományainál nem kisebb, sőt lehetőleg nagyobb jótétemény volt abbeli törekvése,