Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-01-13 / 3. szám
2 Bűkűi 1931, január 13. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése N!egn$uegtaié nyilatkozatok az árvédelmi helyre vonatkozólag (Gyula, 1932. január hó 11-én.) Az ülésen a vármegye főispánja elnökölt. Rövid megnyitó szavakban üdvözölte a bizottság tagjait az uj év első ülése alkalmából, majd bejelentette, hogy a törvény- hatósági bizottságban megüresedett 5 tagsági helyre dr. Sebők Eleket (Békés), dr. Haviár Gyula (Szarvas), dr. Berthóty Károly (Orosháza), báró Apor Vilmos (Gyula) és gr. Wenckheim Dénes (Doboz) választattak meg. A törvényhatósági bizottság ezen határozatának tudomásul vétele mellett a közigazgatási bizottság magát újból meg- alakultnak jelentette ki. Ezek után következett a különböző albizottságok és pedig fegyelmi választmány, a gyámügyi felebbviteli küldöttség, a gazdasági, útügyi, kisajátítási albizottságok megalakítása, amely bizottságokba a régi tagokat változatlanul megválasztották, továbbá az adóügyi, népoktatási, telepítési és közegészségügyi albizottságok megalakítása, amely bizottságokba Tóth Pál dr. helyett báró Apor Vilmost választotta be a bizottság. Ezen bizottságok megalakítása után vette kezdetét az alispán rendszerinti havi jelentésének ismertetése és tárgyalása, amelynek főbb pontjait az alábbiakban ismertetjük. A mezőgazdasági munkálatok általában szünetelnek, minek következtében a mező- gazdasági munkások munka nélkül vannak és csekély készletüket vagy pedig az in- ségakció során szerzett kis keresményeiket élik tel. A kisgazdatársadaiom helyzete rendkívül nehéz, mert készleteiket közvetlenül cséplés után, vagy pedig a korai őszi hónapokban még alacsony áron értékesítették, viszont a felesleges állatállomány eladásából sem tudnak jövedelmet biztosítani, mert az állatárak a kiviteli lehetőségek teljes hiánya miatt oly alacsonyak, hogy az állattartással és hizlalással járó költségeket nem fedezik. A kisipar és a kiskereskedelem helyzete változatlanul rossz. Említést tesz a jelentés a két napig tartott orkánszerü szél és havazásról. Dacára a vármegyei szabályrendelet rendelkezésének, mely ilyen esetekben közerő kirendelését teszi lehetővé, úgy intézkedett az alispán, hogy megfelelő napszámbérek mellett munkásszakaszok közreműködésével, hótorlaszok eltávolíttassanak. Közerő kirendelését azért tartotta mellőzendőnek, mert mikor az Ínséges viszonyok között élő munkások ellátásáról, inségmunkák teremtésével kell gondoskodni, nem tartotta megengedhetőnek azt, hogy a munkásokat díjazás nélkül lakóhelyüktől távol eső munkákra rendeljen ki. Hosszasabban emlékszik meg a jelentés a közigazdatási tisztviselők fizetése csökkentésének végrehajtásáról. A kiadott rendelet — úgymond a jelentés — nem érte váratlanul a tisztviselőket, annak dacára sem, hogy illetékes helyről nyilatkozat tétetett, mely minden, a fizetés- csökkentésről forgalomba hozott hiresz- telést, — még nem is olyan régen — alaptalannak jelentette ki. Természetesen az újabb redukctio a tisztviselőket és nyugdíjasokat érzékenyen érintette, mert amúgy sem bőven megállapított illetményeik tekintélyes részével kellett áldozatot hozniok az államháztartás javára. Belátja ugyan a tisztviselői kar a tett intézkedések szükségességét és mint a múltban is mindig áldozatkésznek mutatkozott, úgy most is zúgolódás nélkül viseli el a kényszerintézkedések következményeit, de jelentenie kell mégis, hogy bizonyos nyomott hangulat uralkodik a tisztviselők között, minek oka, hogy rövid négy hónap leforgása alatt, ilyen intézkedés már másodízben történik, egyes napilapok pedig már ismét közölnek híreket, melyekből egy njabb fezetéscsök- kentés lehetőségének réme fenyeget. A fizetések állandóan és összegszerűen meghatározott voltában rejlik az előny, mely a tisztviselői állásokat, — még ha ezek a fizetések szűkösen vannak is megállapítva, — kívánatosakká teszik, mert a tisztviselőnek módjában áll szükségletei beszerzését illetményei arányában beosztani. Ha azonban az illetmények összege, mint ez most már kétizben is történt, váratlannl változásoknak van alávetve, az egyensúly felbomlik, minden számítás hiábavaló, az illetmények rendszerességén alapuló előnye megszűnik és ennél a társadalmi osztálynál semmi- képen sem kívánatos bizonytalan érzést eredményez. Igen sok munkát adott a közigazgatás tisztviselőinek a múlt hónapban az inség- kataszter elkészitése és általában az ínséges lakosság téli ellátásának megszervezése. Az 1931. évi november hó 1-e után a szegénybetegek gyógyellátása kapcsán felmerülő költségét egyelőre a községek (városok) tartoznak viselni. Rámutat a jelentés arra, hogy a törvényhatóság területén fekvő egyik község (város) sincsen abban a helyzetben, hogy a szóban levő költségeket állami hozzájárulás nélkül képes legyen viselni és igy ma teljesen nyitott kérdés az, hogy az állandóan szaporodó szegénybetegek gyógyszerigénylésével kapcsolatban a kiszolgált gyógyszerek árát a gyógyszerészek kitől és honnan kapják meg. De mivel a valóban rászoruló szegény betegeknek gyógyszerre feltétlenül szükségük van és mivel a gyógyszerészek ilyen bizonytalan helyzetben a gyógyszereket hitelre kiadni nem hajlmndók, előterjesztéssel él az alispán a népjóléti miniszterhez, hogy a 6000—1931. M. E. sz. kormány- rendeletben engedélyezett hozzájárulás 1931. évi november hó 1-e utáni mértékére nézve mielőbb határozzon A most előadottak lelkiismeretes vizsgálata mellett, ezen fontos kérdéssel járó felelősségtől indíttatva átmenetileg utasította a községek elöljáróságait az alispán, hogy — amennyiben megfelelő pénztári fedezettel rendelkeznek az 1931. évi november hó 1-e utáni időről beérkező gyógyszerszámlák összegét — természetesen szabályszerű felülvizsgálás után a m. kir. népjóléti és munkaügyi tárca terhére történő egyidejüleges előírás mellett átfutó kezelésben, házipénztáraik terhére fizessék ki. Ezzel kapcsolatban azonban azt is kell jelentenem, hogy a községek által fenti módon történő előlegezés a minden időben szükséges pénztári fedezet hiányában, csak rövid időn át lesz lehetséges és amennyiben a hozzájárulás mértékére nézve a legsürgősebben nem érkezik rendelkezés, úgy a szegénybetegek gyógyszerellátása teljesen meg fog akadni. Az alispáni jelentéshez elsőnek Dr. Telegdy Lajos szólalt fel, kijelentvén, hogy az alispáni jelentést elismeréssel és köszönettel elfogadja. Megnyugvással látja, az inségsegélyezéseket, kéri, hogy amint eddig, munka nélkül munkaképes embernek segélyt ne adjanak. Kéri a főispánt, hogy amint Gyulán, úgy a vidéken is látogassa meg az egyesületeket, mert erre a mai nehéz helyzetben megnyugtatás végett van szükség, mert ezen közvetlen érintkezés a néppel nagyban elő fogja segíteni az emberi lelkek megnyugtatását. Kéri az alispánt, hogy a szegény betegek gyógyszerellátására próbáljon megoldást találni a vármegye valamilyen alapjából való előlegezés által. Dr. Márky Barna alispán válaszolva a felszólalásra, nagyon köszöni dr. Telegdy elismerő szavait. Kijelenti, hogy a maga részéről kötelességeinek tartja, hogy a reá ruházott feladatoknak lelkiismeretes pontossággal tegyen eleget. A szegény betegek gyógyszerellátása kérdésében tényleg az a helyzet, amint az a jelentésben meg van írva, azonban megnyugtatólag kijelenti, hogy ez a helyzet csak átmeneti, s a miniszter a helyzet javítása érdekében szükséges intézkedéseket részben már meg is tette, s a helyzet végleges rendezése is rövidesen remélhető. Korossy György főispán hálásan köszöni dr. Telegdy szives elismerő szavait. Főtörekvése az, hogy a nagynözönséggel való személyes érintkezést felvegye. Célja a vármegye valamennyi községét felkeresni. A szegény betegek gyógyszerellátása tekintetében már tárgyalt a minisztériumban. Eddig ezen gyógyszerszámlákat az országos betegápolási alapból fedezték, de most rájöttek, hogy tulajdonképpen ezen gyógyszerszükségletek messze túlhaladják az országos betegápolási pótadóalapot s a kormány rendelkezése bizonyos mértékig takarékosságra akarja szorítani a községeket. Az állam igyekezni fog segíteni a községeket és pedig a befolyó betegápolási pótadóból az egyes községekre eső rész erejéig, azonban semmi esetre sem hajlandó az ezen felül előálló szükségletet fedezni. Ahol a községeknek nincsen fedezetük, ott valamelyes megoldást fognak keresni előleg nyújtása által. Majd Safáry László kir. főmérnök emelkedett szólásra és tett jelentést az árvédelmi helyzetről. Az elmúlt napokban bekövetkezett enyhe időjárás miatt a hegyekben megindult a leesett nagymennyiségű hó olvadása és ebből kifolyólag az összes Körösökben nagy árhullám indult meg, azonban a mostani időjárás ismét segítségünkre jött, és most az a helyzet, hogy nagyobb veszélytől nem kell tartani. A Fekete Körösben most körülbelül 7 méteres vízállás van levonulóban. A Berettyóban szintén szokatlan nagy árhullám indult meg, amely a Fehér és Fekete Körös vízlefolyását némileg visszatartja. A tegnap reggeli jelentés szerint egy nagy jégtorlasz a kö- rösladányi hídnál nagy duzzadást idézett elő. Ezt a jégtorlaszt azonban a felülről jövő víztömeg megindította. A Fehér és Fekete, valamint a Kettős Körösökön jégtorlaszoktól nem kell tartani. A Hármas Körösön is levonult a jég úgy, hogy a helyzet végeredményében az, hogy bár elég magas vízállása van, de a társulat egész vonalán megkezdődtek az előzetes óvintézkedések. A főispán kérdésére, hogy a románokkal hogyan történik az érintkezés, előadó főmérnök kijelentette, hogy a nemzetközi egyezség alapján az ottani vízállásról a
