Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-11-02 / 86. szám
2 Béke» 1982 november 8 szénás. Kociszki Mihály Békéscsaba, Dr. Tóth Pál Szarvas. Dr. Oláh Antal Öcsöd. Ludvig János Békésszent- andrás. Dr. Adamkovits Ágoston Tótkomlós. Forgács Károly Csorvás, Vitéz Bánhegyi Géza Nagyszénás. Dr. Ikrich Arnold Szeghalom. Koppányi Kálmán Szeghalom. Farkas Elek Fiizesgyarmat. Petrovszky Géza Vésztő. Dr. Krisztián Kálmán Gyoma. Batári Antal Gyoma. Kovács István Endrőd. Kaczkó György Békéscsaba, Zsiros András Békéscsaba, dr. Tardos Dezső Békéscsaba. Filléres Gyors. Irta: MAJOR MIKLÓS. Akik vasárnap kint voltak az állomásnál, hogy a filléres gyorsot fogadják, mind annyian azt várták, hogy egy fellobogózott »75%« táblás óriás mozdony robog be majd diadalmasan Gyulára. De nem igy történt. Egyszerit kis vissza jára kapcsolt vicinális mozdony baktatott be csöndesen, szinte szégyenkezve az állomásra, maga után vonszolva a hosszú kocsisort. Olyan volt az egész jelenség, mintha a múlt kopogtatott volna be halkam A kocsisorok ablakaiból már csak az emlékezetben élő arcok mosolyogtak ki, régen látott siluettek mutatkoztak az ajtóban, elfelejtett mosolyok villantak fel s elmosódott hangok és üdvözlések csendültek fel ismét. Majd mindenki haza jött, aki valaha itt kezdte és elkerült iunen, akár sikerült az élete, akár nem. Csöndesek, meghatódottak voltak az érkezők mindannyian, a viszontlátások és vendégfogadások öröme nem tudta felszakitani ezt a lelki könnyfátyolt. Nagyou sok régi ház nem tárta ki vendégszerotőn kapuját és nagyou sok kedves ember nem nyújtotta vendéglátóin barád kezét . .. Sokan, nagyon sokan a temetőkbe meutek ki viszontlátni.. . lélekben a régi, kedves rokonokat és ismerősöket. A város olyan volt, mintha múltja újra elevenedett volna. Sok-sok ember, kik már csak az emlékezés homályában ködleoek fel, ,ujra itthon volt, a régi köveken otthonosan és mégis idegenül. Kutattak az itthonmara- dottik szemeiben és viszont, igy igyekeztek felismerni egymást. Az itthonmaradottak és elmentek egyformán változtak : megöregedtek, elfáradtak. S most egymás látásából és érzéséből merítettek erőt és örömöt . . . Este volt már, amikor kigördült a vendégek vonata Gyuláról s mire ránk köszöntött a másnap ébredése, olybá tűnt az elmúlt nap, mint a múltnak egy visszatért, álomszerű pillanata,. Vógelátlatatlau tömeg várta a gyönyörűen fellobogózott állomáson a filléres gyorsot. Az Erkel dalárda éneke mellett érkező vonatot a város polgármestere és az állomásfőnök fogadták. Ezernél több utas érkezett Gyulára, akik közül sokan utaztak ki a csatlakozó autóbuszokkal a szanatóriumba és Sarkadra is. A város és lakossága miodent elkövetett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az iparosság pompás kiállítást rögtönzött az ipartestületben, melynek nagy erkölcsi és anyagi sikere volt. Sokan tekintették meg a vár4 és a többi látni valót. A szállodák és éttermek nagy forgalmat bonyolítottak le. A város külső képe is egészrn megváltozott, felélénkült. Az iiőjárás is kegyes volt, egy gyö nyörü őszi nap halvány meleg aranya volt ennek a szép vendéglátásnak az ü inepi foglalata. A Vendégek este háromnegyed 8 órakor indultak vissza a f'városba, a fellobogózott latnpionos állomásról a dalárda búcsú éneke, és az ittmaradottak meghatott kendőlobog- tatása mellett. A város vezetőségét, a rendőrhatóságot, nemkevésbbé az állomá-fóuök- séget a legteljesebb elismerés illeti meg azért a nagy előzékenységért és körültekintő figyelemért, amellyel a filléres gyors utasainak gyulai tartózkodását kellemessé tették. A gyulai müvészielep kiállítása. (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai müvésztelep 1932. évi ötödik kiállítását amit hó 80 án délben nyitotta mgróf Pongrácz Jenő országgyűlési képviselő. A vernissageon szépszámú és előkelő közönség vett részt, bizonyságát szolgáltatván annak, hogy a gyulai társadalomban őszinte és mély érdeklődés él minden kulturmozgalom iránt, sőt, egybevetve a tavalyi és az idei megnyitó eredmény«it, ez az érdeklődés, minden gazdisági válság ellenére, örvendetes növekedésben is van. »Nagy megelégedés és jóleső vigasz látni, — mondta többek között megnyitójáén Pon- gráez Jenő gróf, — hogy a művészeten, amint azt ez a kiállítás is igazolja, a szomorú és deprimáló gazdasági krízis nem tudott úrrá lenni. A művészet, ha küzdve, küzködve is, de él, alkot, virul. Az a nemzet, amelyben ilyen lebirbatatlan életerő, teremtő szellemi energia ól, az nem pusztulhat el, az él, élni Í3 fog, mert az élethez vitathatatlan jogai vannak. A magyar szellem s a magyar lélek kincseket rejt magában s ha ezek a kincsek mind felszínre kerülnek, már pedig a jelenlegi kormányzás egyik legfőbb programpontja a magyarság energiáinak maradéktalan feltá rása, akkor Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.« A festőkolónia öt tagján kívül részt vettek a kiállításon helyi művész ink, továbbá a kolónia festőiskolájának növenuékei is, úgy hogy a tárlaton közel másfólszáz festmény és szobor került bemutatásra. A kiállított munkák a már klasszikus, illetve a konzervatív modernséget képviselik. Meg véletlenül sem akad köztük olyan, amelyre a polgári esztétika meghökkenve nézhetne. Becsületes, valószerü sziuek, formák és vonalak, távol az izmusok változatos, de egyben veszélyes iskoláitól. Némi túlzással talán azt is lehetne mondani, hogy a tárlatnak van valami muzelis hangulata : mintha a magyar piktura millenium utáni fázisának levegője töitenó meg ptrtázsokat. Nem maradiságot akarunk ezzel mondani burkolt formában, csak m ig akartuk bitározui azt, hogy a kolónia tigjú munkásságuk lényegét tekintve, mely korhoz és mely irányhoz is kapcsolódnak. Aradi Edvi-lllés Jenő. »Interieur és csendélet-festő. Szenvedélytelen, nyugodt színekkel és formákkal dolgozik. Túlzottá és centrálissá tett színeket, túlhangsúlyozott formákat, irreális meglátásokat sehol sem találunk képein. Művészete rokon azokkal az enteriőrökkel, amelyeken főúri szalórok arisztokratikusan Dyugoöt, előkelő hangulatait adjt. Csendéleteit az egyenlő intenzitású sziuek harmóniája s az anyagválasztás finom ízlése jellemzik. Barkáss L jós. Tájképfestő. Képeinek valami különös fáradt, melankólikus hangulata van. Még a napja i«, mintha ködön át szórná sugarait. A színskála harsogó, mélytüzű színei, a fény és árnyék éle-, markáns ellentétei nem, vagy esik igen ritkán jutnak szóhoz pikturájábm. Virágssedés cimü tájképe, viharosan kék-sárga egével, s az ég kontrasztjában egészen sötét tónusu mezőjével és fáival, egyik legérdekesebb darabja a kiállítás tájbépanyagának. Horváth Béla. Legjava képein az éggel ölelkező magyar róna megejtő távlatait adja. Puszta föld és ég, a földön csak a csend s fölötte az égen csak a vándorló felhők szi- uekből szőtt meséje. Képzeletét 8 energiáját a puszta izgatja, a vihar előtti puszták balladái és az esthajnali ég elégikus hangulata. Képei levegőt árasztanak s poézissel telítettek. Két kisplasztikái munkája, a Térdelő nő s a Footbalista, képeivel teljesen egyenrangú értéket képviselnek. Mihalovits Miklós. Főképpen figuralista. Nem mintha tájképeiben is nem volna erő és egyéni iz, de képességeit a maga teljességében mégis csak figurális munkái reprezentálják. Színei, vonalai élettel és erővel teljesek 8 meglátásait szuggesztiv erővel tudja visszaadni. Színei ökonómiáján, keverésén és mélységein, moderu egyéniségéhez szabva, a kitűnő Benczur-iskola hagyományai érződnek. Boszorkája, Pásztorgyereke, Juhásza, Rabszolgabereskedője, nemkevésbó Arcképe a kiállítás vezérképei közé tartoznak. Thomas Antal. Tehetségét tájképei tükrözik. Tavaszi hóolvadásán a lappadó hó, az enyhe napfény s az árnyékok könnyű kékje a bora-tavaszi hangulat tökéletes illúzióját adják. Ulva-rrészlete, témája agyonfestettsóge vasárnap este 8 órai kezdettel a Göndöcs- kerti pavillonban. QlCSÓ Mlild, műsor