Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-10-22 / 83. szám
$:i? > ■ :«í€; r <>$ ' ;rW ' V -rf ' ...1 .Ví^íí /1‘ % *I»«X'S*l?$''ír» «$'JÜKlX 2 Béke» 1982 október 22 esztendőben azt mutatja, bogy a tökéletes mentőszolgálat elvégzésére a jelenlegi egy autó nem elég, miért is szükséges volna, hogy még egy autót bocsássanak az egyesület rendelkezésére. A vármegye tervbe vett megnagyobbitása ennek a kérdésnek a megoldását most különösen sürgőssé teszi. A mentőegyesület Takácsi) Lajos dr. mentőfőorvos kitűnő vezetése és a hivatásos tűzoltók lelkes és odaadó munkája mellett rendkívül értékes szolgálatot teljesít, nemcsak városunknak, hanem az egész megyének is. Nemzeti érdek tehát, hogy ez az egyesület úgy az állam, mint a társadalom részéről a legmegértőbb és legáldozatkészebb támogatást kapja. viszonyai. A vármegyei tűzrendészed felügyelő a napokban terjesztette be az alispánhoz a tüzrendészeti kormányrendeletben előirt negyedévi jelentését, amelyben részletesen beszámol a vármegye tüzrendészeti viszonyairól. A jelentés adatai szerint vármegyénk tűzrendészete az 1932. év harmadik negyedévében kedvező. A tüzesetek száma és a kár összege jelentékenyen csökkent. Tűz az elmúlt negyedévben 88 esetben fordult elő. A károsultak száma 90. A tűzkár épületekben 43586 pengő, ingóságokban pedig 40825 pengő. Az összes tűzkár 84411 pengő, melyből nem volt biztosítva 9806 pengő értékű épület, illetve megsemmisült ingóság. A tűz keletkezési oka nagy százalékban gondatlanság volt. 22 esetben villámcsapásból keletkezett a tűz s ez jelentékeny kárt okozott. Részletesen beszámol a felügyelő többek között a mezőgazdasági terményeknek a tűzvédelméről is, A jelentés szerint az e tárgyban kiadott alispáni rendeletnek üdvös eredménye volt, mert a múlttal szemben jelentékenyen kevesebb volt e téren a tűzkárunk. Tűzrendészet terén újabban az az említésre méltóbb változás, hogy a gyulai állami kórházban az intézet tűzoltóság meg kezdte működését. Pusztaföldvár község az Újtelepen tüzoltószertárat építtet, Békés- sámson község tűzvédelmi felszereléseit nyomótömlőkkel gyarapította, Békéscsaba megyei város mászóházát átépítette s végül, hogy a tűzoltóság létszáma az uradalmi és a malmi tűzoltóság megszervezésével jelentékenyen gyarapodott. Az összlétszám ezidőszerint 1612 főt tesz ki. A jelentés beszámol még a megtartott tüzoltóversenyekrői és az azokon elért eredményekről, amelyekről annak idején lapunkban részletesen megemlékeztünk. A jelentés adatai szerint a megyebeli tűzoltóság hivatása magadatán áll. Ezt bizonyítja többek között az a körülmény is, hogy a versenyen csaknem minden község tűzoltósága résztvett s ott olyan eredményt mutatott tel, amely az országos átlagot is jóval felül múlja. (Folytatás.) És ama városi polgárok amott a Keleti határon, kik a harcmezeién nem igen voltak láthatók. De átsompolyogtak a határon, a szomszédban alkalomra leső muszkának ku- nyorálásukkal ürügyet adni az avatkozásra ; és amaz úgynevezett Országnagyok, Magyar Ország-Nagyok! kik imitt a nyugati határon teljes biztonságban érezvén magukat az ellenség fegyverének oltalma alatt Musz- kahivogató loyalitásuk gyűléseivel ürügyet szolgáltattak, a hazánkat megtámadott s az államok sorából kitöröltnek decretáló hatalomnak azt hazudhatni a világnak, hogy Debreczen körül nem a Nemzet sorakozik, mert a Nemzet színe java (már hogy ők) a Muszka interventió mellett nyilatkozik. Oh! Ezek j d tudták, hogy hazaáruló tettükkel, szerencsétlen hazájukat még azon „chance“-tól is megfosztják, hogy Európa erkölcsi érzete a népjog égbekiáltó lábbal tapodása felett felháborodjék ; és tették ezt eltökélt szándokkal azon politika szolgálatában, mely már 1847. Deczember 2-án tudtára adta a világnak, hogy Magyarországnak az egységes Osztrák birodalomba beleolvasztását tűzi ki életfeladatául. Hát bizony ismét teljesült: s ama le- gendaszerü korszakban teljesült amit Il-ik Rákóczi Ferencz meg irt, hogy Magyarok engedik magukat fellíasználtatni a Magyar hazára vetendő nyűg kovácsaiul. Pedig akkoron nemcsak nyiigvetés forgott fenn, még annál is több. Arra vannak példák a világ történelmében, hogy kormányforma megbuktatására vagy reactioná- rius célokért, vagy a húsos fazékok visszaszerzése végett egyes oszlályok külsegit- séghez folyamodtak, arra is van példa, hogy egy-egy uralom során dynasta valamely kül- hatalom vasallusává szegődött, ha ez áron uralomban maradhatott: de arra nincs példa, hogy egy Nemzet tagjai egyenesen a végett kolduljanak ki idegen fegyvereket, miszerint azoknak segítségével hazájok az államok sorából kitöröltessék s provencziává degradál tassék. Ez a példátlan szégyen magyar embereknek volt feltartva. Nagyon szomorú dolgok ezek. Tulhágnám a megengedhető határokat, ha még soká időzném azon dolgoknál, melyek ama nagy idők fényére homályfoltokat vetnek, csak egy olyanra akarok még reá mutatni, mely a mellett, hogy kárhozat kútfeje volt, még undorító is. Azon lappangva turkáló vakondok bandát értem, mely elment Debreczenbe és széket ült a nemzet választottéinak tanácsában, de nem volt bátorsága véleményét nyíltan bevallani, hanem sötétben szövögötte az átkos visszavonás hálóit, rejtekben conspirált a Nemzet dicsőséges erőfeszítésének meghiúsítására, országgyűlési tagok léttökre lesből titokban nem csak minden lehetőt elkövettek hitelének aláásására, hanem valóságos Me- fisztofelesek még ösztökélték is a hadvezéreket, hogy az Országgyűlést fegyverrel ugrasszák szét, itt sarkantyuzták a vetélkedés nagyravágyását, amott hátmögül köp• afstií Ltó.?tNfft5í8 dösték az Ország ügyeit intéző hatóságra a költött pletykák, a nyomorult rágalmak pók mérgét, miszerint minden tekintélyt aláássanak, s széttépegessék a ' bizalomnak kötelékeit. mely oly nehéz viszonyok közt az erőnek egyedüli kútfeje, dorongokat hajigáltak lesből az intézkedések végrehajtásának kerekeibe ; s addig fondorkodtak, addig ármány- kodtak, addig szitogatták a polgári és katonai hatóságok közt az egyenetlenségnek, a nép közt a reményvesztésnek alattomosan szórogatott szikráit, mig beteljesedett szegény hazánkon a régi jóslatnak átka. hogy „domus in se ipsain divisa des o labitur“ A gyászos végkatnsztrófáról e foltok sorában ép azért nem szólok, mert az nem előkészítés, nem bonyolitás, hanem katasz-' tréfa; nem ok hanem okozat; elsüllyedése a hajónak, melynek fenekén, oldalain, az ármány hosszú munkája lékeket ütött. A lékek eredetére akartam reá mutatni. Fájdalom, nem első eset szegény hazánk történelmében. Adja a könyöríilet Istene, hogy utolsó lett légyen. Ami csekély személyemet illeti, sokkal inkább át vagyok hatva fogyatkozásaim érzetétől, semhogy hallgatagon átsikamol- hatnék a tisztelt megye kegyes üdvözlő, iratának azon szavai felett, melyek csekélységemre a „kimagasló alak“ kifejezést alkalmazzák. E minősítés nem a személyt, hanem a helyet illeti meg, melyet velem a Nemzet bizalma elfoglaltatott, s az a hely, melyre egykoron a nagy Hunyady annyi fényt vetett, csakugyan kimagasló, még ha ily törpe egyéniség foglalja is el mint szegény magam. De én nem voltam azon helyre való. Nem voltam arra való történelem bölcselmi tekinteteknél, nem szerény viszonyaimnál, nem lelkületemnél, s tehetségemnél fogva. Fogok alkalmat keresni e vallomásomat híven, elfogulatlanul indokolni. Reményiem azonban nem fogok elbizakodottnak látszani, ha azoknak folytán, amiket a legendaszerü korszak fényes érmének sötét hátlapjáról mondottam, itt egyetlen egy megjegyzést kockáztatók. Isten úgy legyen velem, aminő igazán mondom, hogy legepésebb ellenségem sem lehet kisebb véleménnyel tehetségeim felől mint én magam vagyok. De amint lassan- lassan belátáshoz jutok az ármányokba, melyek körülvettek, s melyekről nekem ki a hirhordóknak magamhoz soha még közelítést sem engedtem, jóformán sejtelmem sem volt; ha meggondolom, minő elemek által voltam környezve; s minő fondorlatok forrongtak körültem még azon körökben is, melyeknek a hit solidaritás volt volna becsületbeli kötelességük, ha számot vetek az akadályokkal, melyet magában is elég nehéz utamban titokban gördítettek: bizony nem volna csoda ha kisértetbe esném, magamat egy hüvelyecskével magasabbnak képzelni mint a minő vagyok annak emlékezeténél, hogy csak annyit is képes voltam tenni, mint amennyit tettem. De megóv e kisértetbe eséstől annak tudata, hogy amit teheték azt az ügy szentségében rejlett erőnek, a becsületes hazafiak hü támogatásának, a kor szellemének, s mindenek felett a Magyar nép magasztos hazafiságának köszönhetem. gaasaaaafe IHa szombaton, 22-én este nagy
