Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-10-19 / 82. szám

2

sebes

1932 október 19

Különösen Tisztelt Alispán Ur !

Hálás érzéssel vettem nagybecsű értesítését, mely Békésvármegye közönségének nevében azon kedves hírrel látogatott be hontalan magányomba, hogy engem, kire a magyar törvényhozás a magyar polgárjog esedékes elvesztését mondotta ki, azon tisztelt megye törvényhatósági bizottsága 80 ik életévem betöltésének alkalmából kegyes megemlékezésére, s jó kivánataira ép azon korszak emléke iránt táplált tiszteleténél fogva méltatott, melynek vezérelvéhez ragaszkodásom mérte reám az erkölcsi kényszerűséget, hogy én, ki hazámat oly hőn szeretem, mint ember hőbben nem szerethet, idegen földön végezzem viszontagságos életemet s mint kitagadott hajtsam idegen földbe örök álomra ősz fejemet.

A tisztelt megye közönsége ama korszakot legendaszerünek nevezi, tudva, hogy »történeti múltúnk magasztos eseményei közt az mindnyájunk lekében az első helyet foglalja el«.

Én ez érzelmet a jövő zálogának te kintern, mert csak általa juthat vissza Magyarország azon államiság birtokába, melyhez Isten és világ előtt joga van s melyről egy önérzetes nemzetnek nem is szabad s ha nemzetből nemzetiséggé nem akar lesüllyedni, nem is lehet lemondani.

De mert a múltak történelmének nemcsak az a hivatása, hogy tanítson arra amit követn kell, hanem az is, hogy megóvjon attól amit kerülni kell, engedje meg nekem tisztelt Alispán Ur! hogy ama legendasze- rüség felől egy kis elmélkedésbe bocsátkozzam.

Igen is legendaszerü volt az a korszak, ha a legmagasztosabb önfeláldozásig fokozott önzetlen hazafiságot tekintjük, melyet a magyar nép zöme akkoron tanúsított.

Azok a családapák, kik pusztulásra hagyva ősi tűzhelyüket, három-négy fiókkal mentek együtt fegyverrel védeni a megtámadott hazát — azok a 14—15 éves gyér kőcök, kik kéztördelve, a kétségbeesés könnyeivel rimánkodták ki az engedelmet a hazáért meghalni — azok az anyák, kik életük egyedüli támaszát, egyetlen fiók at, azok az arák, kik földi boldogságuk reményét, vőlegényüket a csatatérre utasították s a honszeretet magasztos resignatiójával néztek elibe a gyász esélyének, mely amazokat gyermektelen anyákká, emezeket mielőtt nők voltak volna, özvegyekké teheté s gyakran tette is, — azok a légiók, s légiók légiói, melyek gyönge szavamban a sanyargatott haza kiáltását hallva, az Árpád alkotta hon földjének barázdáiból, a munka műhelyeiből, az iskola padjairól, a kenyérkereső szorgalom mezejéről, a tudomány búvár éjféli mécse mellől, a megszokott jólét és kényelem karjai közül előtoppantak, mint kövekből, melyeket a mesés Deucalion hajigáit háta mögé, előtoppant a lakatlan föld népessége, —azok a »névtelen félistenek« kik fegyverüket egyensúlyba fogva

a »hazádnak rendületlenüU-t énekelve rohantak az ágyuk kereszttüzén keresztül a győzelemre, s akit közülök a golyó leteritett (sokat le- teritett!) az »éljen a haza!« kiáltással halt meg, még csak arra sem számíthatva, hogy nevét az utókor tiszteletére jegyzékbe veszi a történelem ; — ah ! ezek és a polgár erénynek ezer meg ezer elszámlálhatatlan tünetei, melyek mint a harmat a szomjas főidet, szerényen, kérkedés nélkül termékenyítették a honszeretet mezejét; — igen is, ezek legendaszerü dolgok, emlékül éleszthetik —- adja Isten élessze is az idők betekéig a cselekvő honszeretet Veszta tüzét.

De van a ragyogó éremnek sötét hátlapja is; vannak a legendaszerü korszak fényes címer paizsán homályfoltok is.

Az ős Athéna törvényhozói nagyon jól tudták, mit cselekszenek, midőn azokat, kik polgári forrongások idején szint nem vallanak, halállal rendelik büntetni.

Azt pedig mindenhol, minden időben minden nyelven hazaárulásnak nevezik, ha egy megtámadott országban akadnak polgárok, akik eszközül hagyják magukat felhasználtatni, hogy a jogait s léteiét védő nemzet kezéből idegen fegyvereknek a hazára zuditásával a győzelem kicsavartassék.

Ama legendaszerü korszaknak az elsőtől — a következésekben rendkívül súlyos részvétlenség mulasztási vétségétől — a másodikig, a muszka behívás positiv á ulá- sának bűnéig; minden közbeeső fokozatokkal egyetemben bőven kijutott; annyira bőven kijutott, hogy az elfogulatlan szemlélő még azokat lehet hajlandó legengedékenyebben megítélni, akik nyíltan fegyvert fogtak hazájuk ellen, mert ezek legalább birtak véleményük bátorságával; s ha magyar vérbe mártották fegyvereiket, magyar fegyvereknek tették ki saját vérüket. Ezekről tár. el lehet mondani »bocsásd meg atyám bűnöket, mert nem tudták mit cselekszenek.«

De amazok tudták. Azok, akik kandallójuk mellé vonulva a részvétlenség olcsó bölcsességének zsöllyeszékéből nézték tétlenül a nemzet óriás küzdelmét, igen jól tudták, hogy személyes tekintélyük s társadalmi állásuk súlyát vonva el a léteiéért küzdő nemzettől, oly erőt vonnak el, mely a sikert biztosíthatná.

(Folyt, köv.)

A belváros keskeny utcain ei keü rendelni a lépésben való hajtást.

(A „Békés“ munkatársától.) A keskeny utcák lakói már régóta sérelmezik, hogy a jármüvek utcáikban olyan tempóban hajtanak keresztül, hogy a kocsizörgés és a teherautók robaja idegeiket valósággal tönkre teszi. Nemcsak nyugalmi, illetve egészségi szempontból kívánatos azonban, hogy a jármüvek a keskeny útvonalakon lépésben hajtsanak, hanem az épületek épségben tartása szempontjából is. A hatalmas tírszekerek és teherautók ugyanis a talajt s a rajtuk álló épületeket annyira megrázkódtatják, hogy még a legjobb anyagból és a legjobban meg épített falak is megrepedeznek tőle. Kiváua tos volna tehát, ha az illeték s hatóság a

keskeny utcákon rendeletileg szabályozná a közlekedést és az utcabejáratoknál táblákat függesztene ki a lépésben való hajtásra vonatkozólag. Nem ártana kissé a fül-iketitő ropogással vágtázó motorkerékpárokat sem csendre inteni, mert egynémelyike olyan vehemenciával pufog ki, mintha nem is jámbor közlekedési eszköz, hanem valuni rettenetes harci szeker volna, amely már * hangjával is félelmet atar kelteni.

MiWM verseny.

Az Or-tzág- s L »rántffv Zsuzsánna Egyesület gyuUi fiókja folyó hó 22-én d. u. 4 órA kezdettel a Göndöcs kerti pavilion nagytermében a«ztalteritési versenyt rendez. Fel- lmjuk Gyula város minden müvé.-zi dolog iránt érdeklődő és lelkesedő közönségét, hogy ezt a nem miudenuapi élvezetet szerezze meg magának annyival is iukabb, mert belépődíj n-m lesz. A legtöbb szavazatot nyert három terített asztal tulajdonosa jutalombau lésze sül. I. dij egy eredeti festmény. II. dij egy kézimunka. III. dij elismerő oklevél. Szt- vazó céduia a hdyszinón k-phaló. Mindkét nap délutánján teát szolgálnak fel a L. Zs. E. leánykori tagjii. 23-án vasárnap egész nap nyitva. E Idig a hövetkező asztdok terítését jelentették be; B rokk asztal. Délutáni tea asztal. Angd sttlü uzsonna asztal. Japán tea asztal. Antik kávézó asztal. Gazda lakodalmi asztil. Iparos lakodalmi asztal. Úri lakod almi asztal. Eóist menyegzői asztal. Arany lakodalmi asztal. Lakodalmi asztal. Eljegyzési asztal. Agglegény asztal. Ünnepi vacsora aszt>l. Ünnepi ebéd asztal. Baba uzsonnázó asztal. Hor obágyi gulyás asztal. Csárdái asztal. 1—2.

li 1 B E fi.

Halálozás. Folyó hó 14 ikén a gyulai kór házban ozv. Bukta Istvánná szül Heller Petronella rcvid szenvedés uián, 67 éves korában megnalt Halálát kiterjedt rokonság gyászolja s köztük, mint vő, Tamássy Dezső, a gyulai róm. katn reálgimnázium tanara Temetése folyó hó 16-an, vasárnap volt az ókigyósi temetőben.

á Szociális misszió Társulat gyűlése, a Szoc ális M sszio Társulat rendes havi gyűlését f. ho 20 án (csütörtökön) délután 5 órakor tartja az Egyesült Katolikus és Polgári Körben. A tagokat és érdeklődőket szeretettel meghívja a vezetőség.

Segéd nélkül dolgozó kézműves iparosoknak forgalmi adóváltság alól való mentesítése, a pénzügyminiszter most kiadott rendeletében 1933. január hó 1 tő! az állandóan segéd nélkül dolgozó és keltőnél több tanoncot nem tartó és forgalmi adóváltság alá eső áruk előállításával foglalkozó kézműves iparosok bevételeit mente sitette az adóváltság fizetése aló). Ezen rendelkezés folytán mentesülnek az adóváltság fizetése alól állandóan segéd nélkül dolgozó és két tőnél több tanoncot nem tartó cukrászok, cu- korkakészitők, fazekasok, takácsok, kötelesek és szőnyegszövők A rendelet kimondja, hogy a jelenleg átalányozott ily kézmüiparosok 1933 évi váltságátalánynak megállapítását mellőzni kell. A nem átalányozott ily kézmüiparosok pedig az 1932 december hó 31 -'ki állapot szerinti adóváltság alá még nem vont követeléseiket (künn- levőségeiket) a forgalmi adóhivatalhoz 1933 január hó 15-ig bejelenteni és az ezek után járó adováltságot 1933. évi január hó 31-ig befizetni kötelesek