Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-09-28 / 76. szám

LXIV. évfolyam 76 sxávn. Szerda Gynla, 1633« szeptember SS. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága holnap, folyó évi szeptem­ber hó 29-én délelőtt 9 órakor tartja díszközgyűlését, melyen néhai dr. Fabry Sándor, a vármegye volt alispánja és főispánja, néhai Ambrus Sándor a vármegye volt alispánja és főispánja és dr. Daimel Sándor a vármegye nyugalmazott alispánjának arcképeit fogja leleplezni ünnepélyes keretek között. Ez az ünnepség egy 40 éves kor­szaknak a történetét jelenti Békés­vármegye életében. A vármegyének ez a három alis­pánja az elmúlt négy évtizedben egyenként és külön-külön magasan kiemelkedő vezére volt a vármegye közigazgatásának. Pályafutásomat Békésvármegye szolgálatában dr. Fábry Sándor alis- pánsága alatt kezdtem. Folytattam Ambrus Sándor alis­pánsága és befejeztem dr. Daimel Sándor alispánsága alatt. Mindhárman a legszebb emléke­ket keltik bennem ma, amikor a vármegye érdemes közönsége hálája és elismerése jeléül megfestett arc­képeik leleplezésekor méltóságtelje­sen ünnepli a mai nehéz idők dacára volt alispánjainak a vármegye érde­kében kifejtett póldaadó, követésre méltó tevékenységét. Igen érdekes egyéniség mind a három. Dr. Fábry Sándor maga volt a megtestesült alkotó tehetség. Ebben természetesen nagyban segítette az alispánsága alatt kezdődő fejlődési korszak. Eles eszével és szemével felismerte a vármegye kulturális, egészségügyi és gazdasági életbevágó szükségleteit. Mindig nagyszabású tervei voltak, a mindennapi élet folyó ügyeinek elintézését figyelemmel kisérte ugyan, de ő maga elé nagyszabású alkotá­soknak a megvalósítását tűzte ki célul. Mindnyájan emlékszünk rá, akik abban az időben még fiatalok vol­tunk és különösen azok, akik az ő alispánsága alatt a vármegye szolgá­latában állottunk, hogy milyen pél­dátlan ambícióval fogott hozzá 1894. évben még alig 40 ágyas kis várme­gyei közkórháznak ma több, mint 1000 ágyas állami közkórházzá való kifejlesztéséhez. Igaz, hogy ebben a munkájában dr. Berkes Sándor fárad­hatatlan segítő társa volt, s az ő együttes munkájuk, törekvésük nem ismert akadályt. Kiépíttette néhai Haviár Lajos államépitészeti főnökkel karöltve a vármegye összes főbb útvonalait és közbenjárására kiépültek az állami főutak. Óriási nagy vagyoni értéket je­lent ma a vármegyére a régi fahi- daknak vashidakká való átépítése. És mindez a 10 százalékos vármegyei közúti adóból. Kezdeményezésére megépült a vármegyét átszelő Alföldi Élső Gaz­dasági Vasút és nem rajta múlt, hogy ez a vasút vonalát egész Karcagig ki nem építette. Kulturális téren létesítette a Bé­késvármegyei Közművelődési Egye­sületet, s ennek révén évenként juta­lomban részesültek a magyar nyel­vet sikeresen tanító tanítók. Gyulán három művészi értékű szobrot állíttatott fel : Erkel Ferencét, Erzsébet királynőét és báró Wenck- heim Béláét. A nemzeti ellenállás után lett a vármegye főispánja. Helyét az alis- páni székben Ambrus Sándor fog­lalta el­Ambrus Sándor a régi várme­gyék klasszikus alipánjainak egyike volt. Nem ismert megalkuvást, a leg­nemesebb értelemben vett konserva- tismus jellemezte, de e mellett a meg­levő, s vármegyei szempontból érté­kes közmüveket nemcsak megtartotta teljes épségükben, hanem azokat a lehetőség határai között tovább fej­lesztette. így a vármegyei közkórház további kiépitése az ő alispánsága alatt ugyancsak dr. Berkes Sándor ügybuzgósága révén tovább folyta­tódott. Különös előszeretettel fejlesztette a közművelődési intézményeket. Alispánsága alatt épült a várme­gyében 1000 munkásház az állam tá­mogatásával- Ma 1000 munkás család áldja emlékét, mert szűkös napi meg­élhetésük mellett boldog családi ott­honuk van, s ez többet ér minden hangos dics-hymnusnál. Puritánsága a vármegyében köz­mondásossá vált, s emlékét ma is ennek a dicsfénye veszi körül. Került minden ünnepeltetést, fel­tűnni vágyást, őt mint disz-szónokot nem lehetett hallani, s mégis a leg­nagyobb közbecsületben és köztisz­teletben volt része. A világháború derekán lett fő­ispán Helyét 1916-ban dr. Daimel Sán­dor foglalta el, a legnehezebb időkben. Dr. Daimel Sándornak nem ju­tott osztályrészül, hogy minden idejét Es erre az emberfeletti munkára ő volt egyes-egyediil a legalkalma­sabb. Mi, akik figyelemmel kisértük alispáni tevékenységét, koronatanúi lehetünk annak, hogy egymaga any- nyit dolgozott, mint mi valamennyien együttvéve. Ez az állításom még ha talán mások szemében túlzott is, mint összehasonlítás, feltétlenül megállja helyét. Es micsoda időket élt át. A világháború után következő felfordulást, minden kínját annak a fenyegető veszedelemnek, hogy a vármegye székhelye idegen uralom alá kerül, s vele együtt ő is mint alispán. S amikor az idegen uralom alól felszabadultunk, következtek a hely­reállítás sizifusi munkái. Ezt elsősor­ban mind dr. Daimel Sándor alispán­nak kellett kiállania. De ennek megfelelt munkabí­rása is. A vármegyeházára minden nap legelsőnek érkezett és legkésőbb tá­vozott. Amellett a vármegyének nemcsak erkölcsi, hanem anyagi érdekeit is körömszakadtig védte. Ez a három alispánja Bókésvár- megyének az utóbbi félszázad kor­szakalkotó, történelmi jelentőségű egyénisége volt, Es hogy Békésvármegyének ilyen kiváló, jellemes, puritán alis­pánjai voltak és lesznek, ebben nagy része van a vármegye közönségé­nek is. Békés vármegye közönségének önkormányzati szelleme minden idők­ben azon az utón haladt és bizonyára ezután is azon az utón log haladni, hogy a szolgálatában állott és álló tisztikar élén az alispánnal, ennek a szellemnek a légkörében igyekszik mintaszerűen, teljes odaadással, ön­zetlenül szolgálni vármegyéjét és hazáját. A most ünnepelt alispánok közül a két elsőnek emlékezete legyen ál­dott s dr. Daimel Sándor közöttünk élve még igen hosszú ideig élvezze a vármegye kitüntető elismerését az őt kiemelő köztiszteletben és köz- becsülésben.

Next

/
Thumbnails
Contents