Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-09-28 / 76. szám
LXIV. évfolyam 76 sxávn. Szerda Gynla, 1633« szeptember SS. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága holnap, folyó évi szeptember hó 29-én délelőtt 9 órakor tartja díszközgyűlését, melyen néhai dr. Fabry Sándor, a vármegye volt alispánja és főispánja, néhai Ambrus Sándor a vármegye volt alispánja és főispánja és dr. Daimel Sándor a vármegye nyugalmazott alispánjának arcképeit fogja leleplezni ünnepélyes keretek között. Ez az ünnepség egy 40 éves korszaknak a történetét jelenti Békésvármegye életében. A vármegyének ez a három alispánja az elmúlt négy évtizedben egyenként és külön-külön magasan kiemelkedő vezére volt a vármegye közigazgatásának. Pályafutásomat Békésvármegye szolgálatában dr. Fábry Sándor alis- pánsága alatt kezdtem. Folytattam Ambrus Sándor alispánsága és befejeztem dr. Daimel Sándor alispánsága alatt. Mindhárman a legszebb emlékeket keltik bennem ma, amikor a vármegye érdemes közönsége hálája és elismerése jeléül megfestett arcképeik leleplezésekor méltóságteljesen ünnepli a mai nehéz idők dacára volt alispánjainak a vármegye érdekében kifejtett póldaadó, követésre méltó tevékenységét. Igen érdekes egyéniség mind a három. Dr. Fábry Sándor maga volt a megtestesült alkotó tehetség. Ebben természetesen nagyban segítette az alispánsága alatt kezdődő fejlődési korszak. Eles eszével és szemével felismerte a vármegye kulturális, egészségügyi és gazdasági életbevágó szükségleteit. Mindig nagyszabású tervei voltak, a mindennapi élet folyó ügyeinek elintézését figyelemmel kisérte ugyan, de ő maga elé nagyszabású alkotásoknak a megvalósítását tűzte ki célul. Mindnyájan emlékszünk rá, akik abban az időben még fiatalok voltunk és különösen azok, akik az ő alispánsága alatt a vármegye szolgálatában állottunk, hogy milyen példátlan ambícióval fogott hozzá 1894. évben még alig 40 ágyas kis vármegyei közkórháznak ma több, mint 1000 ágyas állami közkórházzá való kifejlesztéséhez. Igaz, hogy ebben a munkájában dr. Berkes Sándor fáradhatatlan segítő társa volt, s az ő együttes munkájuk, törekvésük nem ismert akadályt. Kiépíttette néhai Haviár Lajos államépitészeti főnökkel karöltve a vármegye összes főbb útvonalait és közbenjárására kiépültek az állami főutak. Óriási nagy vagyoni értéket jelent ma a vármegyére a régi fahi- daknak vashidakká való átépítése. És mindez a 10 százalékos vármegyei közúti adóból. Kezdeményezésére megépült a vármegyét átszelő Alföldi Élső Gazdasági Vasút és nem rajta múlt, hogy ez a vasút vonalát egész Karcagig ki nem építette. Kulturális téren létesítette a Békésvármegyei Közművelődési Egyesületet, s ennek révén évenként jutalomban részesültek a magyar nyelvet sikeresen tanító tanítók. Gyulán három művészi értékű szobrot állíttatott fel : Erkel Ferencét, Erzsébet királynőét és báró Wenck- heim Béláét. A nemzeti ellenállás után lett a vármegye főispánja. Helyét az alis- páni székben Ambrus Sándor foglalta elAmbrus Sándor a régi vármegyék klasszikus alipánjainak egyike volt. Nem ismert megalkuvást, a legnemesebb értelemben vett konserva- tismus jellemezte, de e mellett a meglevő, s vármegyei szempontból értékes közmüveket nemcsak megtartotta teljes épségükben, hanem azokat a lehetőség határai között tovább fejlesztette. így a vármegyei közkórház további kiépitése az ő alispánsága alatt ugyancsak dr. Berkes Sándor ügybuzgósága révén tovább folytatódott. Különös előszeretettel fejlesztette a közművelődési intézményeket. Alispánsága alatt épült a vármegyében 1000 munkásház az állam támogatásával- Ma 1000 munkás család áldja emlékét, mert szűkös napi megélhetésük mellett boldog családi otthonuk van, s ez többet ér minden hangos dics-hymnusnál. Puritánsága a vármegyében közmondásossá vált, s emlékét ma is ennek a dicsfénye veszi körül. Került minden ünnepeltetést, feltűnni vágyást, őt mint disz-szónokot nem lehetett hallani, s mégis a legnagyobb közbecsületben és köztiszteletben volt része. A világháború derekán lett főispán Helyét 1916-ban dr. Daimel Sándor foglalta el, a legnehezebb időkben. Dr. Daimel Sándornak nem jutott osztályrészül, hogy minden idejét Es erre az emberfeletti munkára ő volt egyes-egyediil a legalkalmasabb. Mi, akik figyelemmel kisértük alispáni tevékenységét, koronatanúi lehetünk annak, hogy egymaga any- nyit dolgozott, mint mi valamennyien együttvéve. Ez az állításom még ha talán mások szemében túlzott is, mint összehasonlítás, feltétlenül megállja helyét. Es micsoda időket élt át. A világháború után következő felfordulást, minden kínját annak a fenyegető veszedelemnek, hogy a vármegye székhelye idegen uralom alá kerül, s vele együtt ő is mint alispán. S amikor az idegen uralom alól felszabadultunk, következtek a helyreállítás sizifusi munkái. Ezt elsősorban mind dr. Daimel Sándor alispánnak kellett kiállania. De ennek megfelelt munkabírása is. A vármegyeházára minden nap legelsőnek érkezett és legkésőbb távozott. Amellett a vármegyének nemcsak erkölcsi, hanem anyagi érdekeit is körömszakadtig védte. Ez a három alispánja Bókésvár- megyének az utóbbi félszázad korszakalkotó, történelmi jelentőségű egyénisége volt, Es hogy Békésvármegyének ilyen kiváló, jellemes, puritán alispánjai voltak és lesznek, ebben nagy része van a vármegye közönségének is. Békés vármegye közönségének önkormányzati szelleme minden időkben azon az utón haladt és bizonyára ezután is azon az utón log haladni, hogy a szolgálatában állott és álló tisztikar élén az alispánnal, ennek a szellemnek a légkörében igyekszik mintaszerűen, teljes odaadással, önzetlenül szolgálni vármegyéjét és hazáját. A most ünnepelt alispánok közül a két elsőnek emlékezete legyen áldott s dr. Daimel Sándor közöttünk élve még igen hosszú ideig élvezze a vármegye kitüntető elismerését az őt kiemelő köztiszteletben és köz- becsülésben.
