Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-09-17 / 73. szám
2 ■ 6 le e a 1932. szeptember 17 & gyulai Rotary Klub megalakulása. (A „Békés“ munkatársától.) Rotary angol szó, magyar fordítása kerék, vetésforgó. Ezt a forgót választotta jelvényül egy lelkes amerikai társaság 1905-ben, Chicagóban, Sam Harris ottani ügyvéd kezdeményezésére. Azóta ez a vetésforgó végiggördült az egész világon, kihullottak belőle a magvak s nyomában mindenütt kicsiráztak a Rotary Klubbok. Ezeknek az egyesületeknek az a célja, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket, nem a zöld asztal tárgyaló nagyképűsködésével, hanem a fehér asztal meghitt baráti hangulatával; a kasztokba tömörülő és egymástól külön vált foglalkozásúak közt a baráti érintkezést felvegye és az egyes hivatások és foglalkozási ágak problémáit kölcsönösen megismertesse egymással. Tagjai minden titkos fogadalom és dogma nélkül, saját vallási felfogásaiknak megfelelően, a leghatalmasabb emberi eszmének, a felebaráti szeretetnek szolgái. Ás eggesületnek politizálni tilos! Viszont a tagok bármilyen pártállásuak lehetnek a kinti életben, t gságukat egyéni jellemük, magánéletük feddhetetlensége s a köz javáért kifejtett szolgálatuk ajánlja, nem pedig a pártpolitikai előítélet. Mig más szervezet, egyesület arra törekszik, hogy minél több tagja legyen, addig a Rotary tagjainak száma korlátolt, az egyes hivatások és foglalkozások legkiválóbb megszemélyesítői lehetnek csak tagjai. Ezek a személyek azután közvetítik a klubban tapasztaltakat hivatásbeli vagy foglalkozási ágaiknak. Az emberiség üdvös előrehaladását szolgáló minden kezdeményezést támogat az egyesület s a nemzetközi megértést szolgálja : a háború okozta nemzetközi igazságtalanságok elleni harccal, az igazságos világbékéért küzd. Nálunk Magyarországon Gyulán van a IX. Rotary Klub. A megalakítás kezdeményezése dr. Márkg Barna alispántól eredt. Hosszas előkészítő munka után most, vasárnap megvolt az alakulógyülés baráti ebéd keretében. A gyűlésre eljött Regedüs Lóránt a budapesti Rotary Klub elnöke, képviseltették magnkat a debreceni és orosházi egyesületek is. Feketekávénál dr. Márky Barna elnök üdvözölte Hegedűs Lórándot. Majd Hegedűs baráti csevegés fesztelenségével fejtette ki a klub működésének jelentőségét és ismertette a külföldi Rotary Klubbok Magyarország iránti barátságát s rámutatott arra, hogy mily nagy előnyöket jelent nekünk a nemzetközi Rotary együttműködés. Ungár Jenő a debreceniek üdvözletét tolmácsolta, átadta klubja zászlóját az elnöknek. Dr. Borbéig Károly az orosháziRotary nevében köszöntötte a gyulai egyesületet, Dr. Báli Géza tartalmas felszólalása után ismét Hegedűs Lóránt beszélt, példaképen idézve Göndöcs Benedek méhecskéinek szorgalmas munkáját. Ezzel a gyűlés, melyen meghívottak is résztvettek, véget ért. Hegedűs Lóránt a délutáni gyorssal elutazott, ugyancsak elutaztak az orosháziak és debreceniek is. A gyulai klub megalakítását most jelentették be Zürichben a európai Rotary Klubbok központi szervezeténél, a tagokat is ugyancsak ott igazolják. A megalakult klub ezzel el is kezdi működését, melynek lényege a Rotary alapige: »Amit akartok, hogy cselekedjenek az emberek ti veletek, azt cselekedjétek ti is azokkal.« (Sz. Máté evangélioma.) Beszélgetés a (kötéltáncossal Irta : Konkoly Kálmán. Esténként őket nézi az egész város. Pár napja végzi az Albratos-csoport mutatványait és lassanként egész tömege verődik össze a drótkötél habitiiéknek, akik vacsora után, immár elengedhetetlennek tartanak egy kis kötéltáncot és szakértőén legyintenek, ha ismétlődik egy mutatvány, Lelkesednek, összehasonlítanak, ásítanak és a gondosan meg kritizált esti összteljesítmény alapján dobják a nevetségesen nagy perselybe a pár fillért vagy szebb halálra érdemes nadrággombot. Kik azok, akik ilyen ügyesen megmozgatták ezt a lelkes tömeget, akiket hivatalosan Albatros- csoportnak hívnak ? A városban azt beszélik, hogy egy elszegényedett mérnök keresi családjával igy mindennapi kenyerét s ezzel kapcsolatban természetesen elengedhetetlenül száll a sóhaj a szerencsétlen gazdasági viszonyok felé, amelyekben diplomás emberek kénytelenek kötéltáncosnak elmenni, hogy élni tudjanak. így természetesen még érdé kesebb a kérdés, hogy kikből áll tulajdonképen ez az Albatros-csoport, mit csinálnak akkor, ha ki alszanak a reflektorok, hazamegy a közönség és ők, mikor lemásznak a toronyról, egyedül találják magukat sötétségben. ...És most, mikor kedves mosolyával cigaret tárai kínál Albert Steicht, a fő Albatros, szépen szertefoszlanák a legendák és egy meghasonlott, elkeseredett ember helyett maga a megtestesült elégedettség ül előttem, amint lelkesedve beszélni kezd kérdéseimre. — Nem vagyk mérnök. Minden ősöm, akire vissza tudok emlékezni, kötéltáncos volt, feleségem dédapja pedig 1790-ben egy német fejedelmi kon- resszuson dijat nyert, szintén kötéltánccal Szere tem a mesterségemet, melyet művészetnek tekintek és életcélnak. Szeretem a hivatásom, melyben nemcsak az atlétika, gimnasztika minden hasznát és érdekességét találom fel, hanem határozottan állíthatom, hogy messzemenő értelme is van Csodálkozva nézek rá. Kötéltánc és szellemi vonatkozások. — Igen, igen. Abban a pillanatban, mikor a kötélre lépek, érzelmi és gondolatvilágom olyan 100 százalékos koncentrációjára van szükségem, ami —higyje el — még az intellektuális pályán működök nagyrészénél is a legritkább esetekben fordul elő. Minden kikapcsolódik előttem, agg érzem, olyankor egyedül vagyok, egyedül a művészetemmel. — Soha életében nem félt még? Meglepetve néz rám. — Ez még nem jutott eszembe soha. 4 éves voltam és félméteres hó alatt állott Feldkirchen, mikor olt először kötélre léptem. Azóta télen nyáron ezt csinálom és tekintettel arra, hogy most értem el képességeim tetőpontjára, képzelheti milyen ambícióval dolgozom. Hiába, fiatalabb korban vannak az embernek szétforgácsolódásai, szamárságai, de most érett férfi fejjel kizárólag a hivatásomnak élhetek. — És a gyerekek ? A két kis szőke gyerek ? Nem jut nekik néha eszükbe más gyerekek élete, akik játszanak, akiknek otthonuk van és nem vágynak egy ketésbbé változatos élet után ? Fabriczki ur, az ősz haja impresszárió közbeszól : — Erre talán én felelek. A direktor ur (igy mondja) nem szívesen beszél róla. A két kicsinek esze ágában sincs, hogy apjuktól tanuljanak. Önállóan dolgoznak. Maguk lesik el vagy gondolják ki mutatványaikat és néha még bennünket is meglepnek azzal, hogy egész uj dolgokat hoznak ki esténként Ilyenkor boldogan, csillogó szemmel kérdezik : — Jó volt? Azután az apa folytatja. — Talán már említettem, hogy a feleségem is kötéltáncos. így a gyermekekben már születésük élőit benne volt a hivatás ritmusa és valóban ma' gam is elcsodálkoztam, milyen egyöntetűen kiváló képességekkel jöttek a világra. A feleségem most nem dolgozik, mert gurulni nem lehet a kötélen és jó órában legyen mondva, 20 kilót hízott rövid idő alatt. — Bejártam már majdnem az egész világot Tibet ? nem, ott nem voltam, de Kínában igen. Magyarországon még egy évig maradunk, azután Törökország következik és onnan Ázsiába megyünk át. Most egy nehezebb kérdés következik. — Nem jut néha eszébe, hogy nem ismerheti ezt a szót: hazamenni ? Hogy nem tudja, mi van ebben a szóban, mennyi tartalom és melegség ? Elkomolyodik — Németország a hazám. Lelkes német vagyok, de otthon, mégis ott érzem magam, ahol a közönség vár, szeret és tapsol. (Most már újra mosolyog) És fizet. Orosházán asztalterítőktől hezdve csizmáig a szeretetnek minden elképtelhető jelével elhalmoztak bennünket bucsuesténken — Indiszpozició ? És főleg, ami minden hivatással együtt jár: Unalom.. Előbb-utóbb... — Ezeket igazán nem ismerem ! Hogy gondolja : lehet a kötélen unatkozni ? Mikor minden idegszálam a pattanásig megfeszül? Es lehet az életben unatkozni, amikor minden héten más helyen vagynnk, mikor a világot járom és az egész életem olyan változatos, mint keveseké a földön ? Első gyulai szereplésemkor lázam volt. Remélhetőleg uem látszott meg rajtam ? Megnyugtatom és előjövök a legnehezebb kérdéssel: Anyagi vonatkozások? Persze újra mosolyog. Ezúttal diplomatikusan. — Néha többet keresek, néha kevesebbet, mint amire szükségem van. Igen, az egyensúlyt itt is sikerül- megtartanom. 60.000 márka tartalékom van. Még nem kellett hozzányúlnom Es egyszer, ha már nagyon megöregedtem, veszek magamnak egy házat és gyerekeimmel ott fogunk élni. Már hat gyerekem van. Szeretnék itt Magyarországon letelepedni. De ez még nagyon messze van. Szerencsére. Az impresszárió irigyen közbeszól. Magyarul, hogy ne értse a direktor ur: — Nekem lenne annyi vagyonom, mint neki van I Neki is lesz. Mindenkinek, aki az Albatros csoportkoz tartozik. Mert, aki ennyire harmonikusan és szépen tud élni, aki ennyire szereti a hivatását, az föltétlenül nagyon boldogul. Herr Albatros... Egy bajor, aki nem iszik sört; egy kötéltáncos, aki művészetnek hívja a a foglalkozását; egy ember, aki mindig jókedvű, és egy apa, akinek családja a levegőből él Félek, hogy az egész vonalon neki van igaza..
