Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-09-10 / 71. szám

LM¥. évfolyam 71. 8iám Szombat Gdynia, 1933. szeptember 1© Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Yidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A radnai búcsú kellemes, szép és magasztos volt. Kezében ceruzával, mindent pengő-fillérre átszámítva ól ma a világ. Az értékelés alapja a várható haszon, a lelkesedés mértéke annak a vizsgálatnak a függvénye, amelyet sajat érdekeik nézőszögéből végeznek az emberek. Az egyetemes szempontok tág horizontját az egyéni célok békaperspektívája váltotta fel és a kereszténység is, amely feleba­ráti szeretetet és szegénységet hir­det, matrikulárissá, vagy a ravaszab­bak kezén képmutatássá lett. A ke­reszt és a biblia helyét az aranyborjú foglalta el, annak sárga, sápadt su­gárzásánál botorkálnak az emberek, földnek szegzett, kincskereső sze­mekkel, olyan képet adván a világ­nak, mintha nagy gondolatok soha­sem születtek volna a földön. Min­dent materiál s szempontok, a profit és osztalék irányítanak s igen gyak­ran még az altruizmus hódító jelsza­vai is az egyén anyagi céljainak reklámdobját takarják. A mának eb­ben az erkölcsi sötétjében ezért az éles kontraszt kétszeres erejével hat minden olyan tett, melynek szelleme a tiszta önzetlenség, melynek rugója nem az anyagi haszonlesés s célja nem az én és nem a pengő-fillér, hanem a közösség önkéntes szolgá­lata. És akik önzetlenül nemcsak munkát végeznek, hanem anyagi ellenszolgáltatás és kényszer nélkül még testük épségét, sőt ha kell, éle­tüket is kockára teszik másokért, mások érdekeiért és javaiért, azokat ma nemcsak tisztelet, hanem szinte csodálat is illeti. Napjainkban, szem­ben a múlttal, élő „nagyságoknak“ is szokás szobrot emelni, gyakran kicsinált és gyakran csak látszat­érdemekért, s nem egyszer olyan munkáért, amelyre a hűséges szol­gálat, a felvett fizetés becsülete amúgy is kötelessé tesz minden ép erkölcsű embert. A hízelgésnek és felfújt ér­demeknek ebben a korszakában va­lamelyes elismerés, úgy érezzük kell, hogy jusson az igaz érdemnek is és ezért, ha elmúló szavakból is, de elégtételül monumentumot állí­tunk annak e lap fehér mezőin. Az érdemnek, melyet vármegyénk más­félezer főnyi önkéntes-tűzoltósága szerez lelkes, önfeláldozó munkájá­val. Maga gúnyájában, fizetés nélkül, lángban és füstben állva, a nemzeti vagyon védelmének névtelen hőse­ként. Csütörtökön éjfélkor zsúfolásig megtelt templomból, harangzúgás közben énekszóval vonultak ki a bucsusok az állomásra. Pon­tosan egy óra 15 perckor indult a vonat és a résztvevők énekszóval búcsúztak el Gyű látói. A lőkösházai rendőri kirendeltség már Békéscsabán megkezdte a bucsusok igazolta­tását, úgy hogy Lőkösházára érye már alig volt valami elintézni való. Simán jutottunk át a magyar határon, de kissé szorongó ér­zéssel gondoltunk arra, hogy mi lesz majd Kürtösön ? Azonban Kürtösön kellemes meg­lepetés várt reánk, amennyiben azt vet­tük észre, hogy az igazoltatás már is meg­történt. Minden zavar és kellemetlenség nél­kül érkeztünk tehát Radnára. Itt Draja Já­nos képviselő és az állomásfőnök fogadták a bucsnsokat s a legnagyobb előzékenységet tanúsították velünk szemben. Az állomás előtt a zarándokok a Radna és környékbeli magyarok ölelő karjaiból kibontakozva cso­portba álltak és Radna utcáján felhangzott a régi magyar ének: Boldogasszony Anyánk, Régi nagy pátróuánk... Meghatódott emberek­kel teltek meg az ablakok, sírtak az ottania^ sirtak a mieink. Amerre mentünk, ahová az ének elhallatszott, kipirult arccal, ölelő ka­rokkal jöttek az emberek. A templomhoz érve láttuk, hogy bár a mi óránk még csak hatot mutatott, a templom már is megtelt, s mi csak szorongva tudtunk bejutni a kegy­templomba. Nem is csoda ez, mert hiszen 20 ezer zarándok érkezett Radnára. A sarán dokok gyóntatására 65 pap állott rendel­kezésre, akik éjféltől egész 10 óráig szünet A gi&snsizinm három jnbilálü tanárát a megnyitón meleg ünneplésben részesítettél m öregdiákok. (A „Békés“ munkatársától.) A gyu­lai róm. kath. főgimnázium folyó hó 8-ikán, Kisasszony napján délelőtt tartotta évmegnyitó ünnepélyét. A diákság Yeni sancten vett részt, majd átvonult a gimnázium tornatermébe, ahol Németi József igazgató nemes tartalmú komoly szavakkal megnyitó beszédet mondott. A megnyitón meg­jelentek igen szép számban az inté­zet öregdiákjai is, akik a három, 25 éves jubileumát ünneplő tanárt, Németi József igazgatót, Táby Andort és Ila- Tóth Józsefet bensőséges, meleg mi­nőikül gyóntattak. Tíz órakor kezdődött dr. Pacha Ágoston temesvári megyéspüspök szentbeszéde, akit a rajongásig szerető hívek tömege sokáig lelkesen ünnepelt. Délután végre ritkult a nép a temlom- ban, s igy mindenki eljuthatott a kegyoltár­hoz, hogy a Magyarok Nagyasszonyának kü­lönös tiszteletben álló képe előtt szivének kívánságait előadhassa, s tiszteletét bemu­tathassa. Megható volt azon megszállt területi magyarok ragaszkodása, akik egész nap ki­tartottak bucsus-keresztünk mellett, s nem hagyták el egy psrere sem. Este hatkor in­dultunk vissza Raduáról. A radnaiak köny- nyes szemekkel kisértek ki bennünket Draja képviselő vezetésével, akinek agilis munkája tette lehetővé, hogy útlevél és vizűm nélkül zarándokolhattunk el Radnára. A hazavezető ut minden incidens nél­kül, a legkellemesebben telt el. A hatóságok mindkét részről a legnagyobb előzékenység­gel fáradoztak, hogy a zarándokok útja minél kellemesebb és feledhetetlenebb legyen. A zarándokok egy gyönyörű nt emlékével el­telve este 10 órakor érkeztek vissza Békés­csabára és onnan fél 11 órakor Gyulára. Gyu­lán több ezer főnyi lelkes közönség várta a radnai zarándokokat. A megérkezésnél a meg­ható jelenetek egész sora markolt a telkekbe. A zarándokok gyertyás körmenetbea harang­zúgás közben vonultak he a templomba, ahol neplésben részesítették. Az üdvözlő beszédet Uhrin László dr. vármegyei Il-od főjegyző mondta azzal a tar­talmi és stiláris kiválósággal, ami szavainak mindig a komoly érték fém­jelzését szokta biztosítani. A váratlan lelkes ünneplést tanártársai nevében Németi József igazgató köszönte meg keresetlen, meghatott szavakkal. A tanár ember egyetlen jutalma a sze­retet, ami iránta a tanítványok szi­vében él, — mondta — s ha az feléje sugárzik, úgy azzal munkáját meg- háláltnak és megjutalmazottnak érzi. A rögtönzött, meleg szivü kis ünnep­ség minden jelenlevőt mélyen meg­hatott. áldás fejezte be a gyönyörű napot. Barkas István.

Next

/
Thumbnails
Contents