Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-07-13 / 54. szám

liXIY. évfolyam 54L. «fám Szerda Gyula, 1933, Julius 13 Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Jégháboru és Szereletház-reprise a városi közgyűlésen. Egész télen át egyébre sem vártak a munkanélküli tömegek, mint arra, hogy megérkez­zék végre a nyár és a nyárral a ta­karás! munkaalkalmak ideje. Min­denki úgy nézett Péter-Pál felé, mint a jobb napok határkövére, mint álom­béli kapura, amelyen át a munka és kereset boldog tájaira lehet eljutni. Akik már nagyon elcsüggedtek, azok is hitre és bizalomra kaptak tőle s az éhezők is a jövendő falatok Ígé­retével csitították magukat- A hideg kémények alján való keserű vívódá­sok után, úgy érezték, el kell jönnie a megbékítő és kárpótoló munkának, a munkában való inegfáradás szelíd pihenésének. És most, amikor a ga- bonaföldek már meghajlott kalásszal várják a learatás örök végzetét, most, amikor a munka nyári hadserege már rákészült a munka útjára, a sá­tán csatlósai szójjeljárnak a nép közt, felállnak az utakra és megállítják az igyekvőket, mondván : ne menjetek ! Ne dolgozzatok, ne robotoljatok, azért a bérért még hármat lépni sem ér­demes. Nem baj, ha nem kerestek, hiszen az államnak kötelessége pol­gárait eltartani. És sajnos, vannak, akik hajlanak, megállanak és meg­fordulnak, akik hagyják magukat tereltetni politikai ügynököktől, azok ostoba és gonosz jelszavaitól. S amire egész télen vártak, ami felé sóvárogva tekintettek, annak hátat fordítanak, faképnél hagyják, s a biztos kereset helyett rábízzák magukat a bizony­talan alamizsnára. Azt hiszik, hogy az a rubeles bérenc a legtisztább igazságot és a legokosabb tennivalót hirdeti s dolgozni valóban nem ér­demes akkor, amikor az állam úgyis gondoskodik az Ínségesekről. De ar­ról gonoszul hallgatnak ezek a lélek- mérgezők, hogy mi lesz akkor, ha az állam nem bir annyi pénzt előte­remteni, hogy minden nyomorultnak juttathasson alamizsnát? Kiad majd akkor nekik, asszonyaiknak és gye­rekeiknek enni hová lesznek és ki­hez fordulnak’ megsegítésért? A magyar ember az érett kalászra min­dig mint valami szentségre tekintett és a takarás munkáját mint valami áhitatos szertartást végezte. Isten aján­dékát el kell fogadni, az érett kalászt le kell aratni, mindegy, hogy kié, magamé, vagy másé, le kell aratni magáért a terhes kalászért. És a mun­kának, az aratásnak ezt a szentségét most a magyar lélek oltáráról le akarják dönteni. A pjeutiletka sötét mélységébe. (A „Békés“ munkatársától.) A városi képviselőtestület folyó hó 9-én délelőtt rend­kívüli közgyűlést tartott, amely, bár a tárgy sorozat elég mozgalmasnak Ígérkezett, meg­lehetősen gyér érdeklődés mellett zajlott le. A közgyűlés elé, megvitatásra, 24 javaslat került, melyek közül az utolsó 21-et a vá­rosatyák szinte minden hozzászólás nélkül fogadták el, ellenben az előző három, de fő­képpen a jégügy, legfőképpen pedig a Sze- retetház átvétele körül olyan vitát produ­káltak, hogy az a közgyűlés tartamának há­rom és fél órájából három órát teljesen ki­töltött. Napirend előtt elsőnek Góg András szólalt fel 8 kérte, hogy azt az összeget, amelyet a Temesvári-uti lakosok befizettek, ne utalják nekik vissza, mert az alispán a város költségvetésének vonatkozó tételét csak azért törölte, mert nem volt tudomása arról, hogy a hozzájárulást az érdekelt lakosok már befizették. Kemény van arra, hogy ez a tétel a következő költségvetésben már helyhez jut. Kis András a Kertész-utcai ártézi, Vo- lent Mihály pedig a Szent Imre téri tüz- kut rendbehozatalát kéri. Utóbbi kút nem­csak állategészségügyi, de egyben tűzrendé­szed célokat is szolgál. A polgármester vá­laszában megigóri, hogy a kutat gémmel, ágassal és vályúval szerelteti fel. Pfaff Ferenc a kötőgyári munkások helyzetét és a Bedaux-rendszert ismerteti és kéri a polgármestert, hogy a megegyezés ér­dekében járjon el, mert a kötőgyári munka megindítása a város egész egyetemének ér­deke. A gyár ugyanis üzem idején naponta ezer pengőt fizet ki munkabérekben, már pe­dig ez az összeg a mai általános pénztelenség idején olyan jelentős, hogy annak távolma­radása úgy az ipar, mint a kereskedelem for­galmában nem kis mértékben érezteti hatását. Varga Gyula dr. polgármester válaszában ki­jelenti, hogy már e felszólalást megelőzőleg elhatározta, hogy a munkásság és a gyár tárgyalásain résztvesz s bejelenti, hogy éppen ezért, mivel a tárgyalások a városi közgyű­léssel egyidöben folynak s azokon részt akar venni, az elnöklést Jantsovits Emii dr. fő­ügyésznek adja át. Pfaff Ferenc felszólalása második részében a gyulavári kisvasút híd­jának átépítési munkájával foglalkozik. Ke­serűen állapítja meg, hogy az átépítési mun­kával nem gyulai iparosokat bíztak meg, jól­lehet azok is rendelkeznek a szükséges szak­tudással és felszereléssel. Kéri az elnöklő főügyészt, hogy mint a gazdasági kisvasút igazgatósági tagja adjon felvilágosítást arra nézve, hogy miért szenvedtek a helybeli ipa­rosok mellőzést ? Jantsovits főügyész vála­szában kijelenti, hogy a hid átépítési mun­kájának kiadására vonatkozólag miniszteriális rendelkezés történt s igy nem ők, hanem a minisztérium döntött a vállalkozó kiválasztá­sában. Pfaff kéri, hogy ha már nem gyulai iparosoknak adták ki a bid átépítését, leg­alább helybeli embereket alkalmazzanak a munkálatoknál. A napirend előtti felszólalások után a tárgysorozat megvitatása következett és pedig első pontként az utak újra burkolása folytán kikerült ócska kőatiyag felhasználására vonat­kozó polgármesteri javaslat. A javaslat sze­rint a ref. temetőhöz vezető Domby Lajos- utat és a józsefvárosi templom-tér körüli részt kikövezteti a város, ha az egyházak és pedig a református 1.290, a katholikus pe­dig 735 pengő hozzájárulást a város pénz­tárába befizetnek. A közgyűlés Ottlakán Tivadar és Kiss András felszólalásai után a polgármester javaslatát elfogadta. A közgyűlés tárgysorozatának második pontja Nagy József hentesmester 5.600 pengő összegű kártérítési kérelme volt. A kereset szerint ugyanis az Élővizcsatorna jegét, ame­lyet nagy költséggel kitermelt, nem használ­hatja fel, mert a város tiszú-orvosa, egész­ségügyi okokra való hivatkozással, azt neki megtiltotta. Ebból kifolyólag tetemes károso­dás érte és pedig nem a maga hibájából s ezért a feltüntetett összeg erejéig kártérítést kér a várostól. A polgármester a kereslet elutasítását javasolja, mert a város a termé­szetes jég használatára vonatkozó rendelke­zést idejében publikálta s igy Nagy József­nek is tudnia kellett róla. A rendelkezés különben is a népjóléti minisztériumból érke­zett a városhoz. Lnsztig István di-. jogi, Beréngi Armin dr. pedig ethikai szempont­ból, majd Barát István mint érdekelt fél foglalkozott a kérdéssel, keserű hangon je­lentvén ki, hogy az egész »jégháboru« esik arra volt jó, hogy az iparosságot pár­tokra szakítsa. Azt elismeri, hogy Heilinger főjegyző figyelmeztette a kitermelóket a ter­mészetes jég használatára vonatkozólag, de kérdi, miért adott akkor engedélyt a város és fogadott el a jégért jelentős összegű be­fizetéseket ? Az elnöklő főügyész válaszában kijelenti, hogy a varos minden szavatosság nélkül adta el a jeget s akkor, amikor a természetes jég használatára vonatkozó ren­delkezést idejében közhírré tette, nem érde­kelte, hogy a kitermelés milyen célra törté­nik. A közgyűlés a polgármester javaslatát

Next

/
Thumbnails
Contents