Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-06-22 / 48. szám

LX1¥. évfolyam 48. szám Szerda 6ynla, 1932, janin» 22 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKA), TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Évzáró ünnepély a róm. A józsefvárosi templomban tartott T > I Deuoios szentmisébe?) adtunk bálát a tanév I b?n nyert sok isteni segítségért. Mrjd a tor nateremben fö’hmgzott a Hymnus Németi József pápai kimará«, igazgató intézett be­szédet az ifjusígnoz, uiílyben a tanulókat lelkiísmeretvizwgálatra szólította föl, mert a lelkii-meret a megmondhatója, hogy mennyire teljesítette kötelességét a jónik mondott diák és mivel tehetett vo'na mógtöbbot, hogy je­les legyen. A jutalomra érdemesített tanulók hosszú névsorát oív;8ta föl, melyre a szülők és tanári kar közt sorakoztak föl a boldog jutalmazottak, hogy átvegyenek 4 pénz, 61 könyv és 7 érem jutalmat. Szüleik öröme és kö nyei, társaik kí­váncsisága közben mentek helyre a jutalma­zottak. Az öregdiákok nevében a következő ban gulatos, tart Imás beszédet intézte a diákság­hoz, főképp a vo-t VIII osokhoz dr. Sebes­tyén Péter ügyvéd : Szeretett Igazgató Urunk, Igen tisztelt Tanári Kar, Kedves Diáktársaim ! A napokban múlt tiz éve annak, hogy hogy az én osztályom útnak indult ebből az intézetből s igy jutok ahhoz a megtiszíelt0- téshez, bogy a Gyulai Öregdiákok Szövetsége megbízásából itt egy pár szót szólhassak. Mint aki rég nem látott kedves ismerő sökkel találkozik, bevallom, zavarban vagyok, hol is kezdjem a mondókámat. Miután pedig az ember mégis csak önző, egocentrikus lény, ne vegyék szerénytelenségnek, ha önmagámon kezdem, ha megemlékezem a tiz év előtti maturánsokrót, az akkori érzéseimről. Be kell ismrnero, hogy az első bottal és az utolsó gimnáziumi bizonyítvánnyal ke­zemben meglehetősen nagy fiúnak éreztem magamat, mint ski már csinált valamit, mint akinek a borjújában van a marsallbot. Volt ebben az érzésben sok felszabadulás is, de volt sok merész fogadkozás, majd megmuta tom* hogy most még tovább fogok menüi, nagyobb eredmények felé. kath. reálgimnáziumban. Van egy talpraesett közmondás, hogy mindenki maga napóleonja, —uos hát Uraim, ez a napóleoni póz megvolt a tiz év előtti uaaíuránsokban is. Dü ha ma visszagondolok rájuk, Napo­leon helyett a magyar népmesék egy sokkal szerényebb, de kedvesebb alakja jut inkább eszembe róiunk : a koldus királyfié. Igen koldus királyfiak voltunk, elindul­tunk az otthon, az Alma Mater melegétől fütve, hetykén, magabizóu, tettekre, kalandra vágyva — és nem ok nélkül voltunk ilyenek. A jó Alma Mater nem eresztett el ben­nünket utravaló nélkül, hanem mint a mesék öreg dajkája, ellátta tarisznyánkat hamuba sült pogácsával. A Gondviselésbe s az emberi jóságba vetett hit volt ez a pogácsa, amit gondos kezekkel csomagoltak be tarisznyánkba, hogyha elfáradtunk, csapások, csalódások ér­nek, ne csüggedjünk, hanem bizzunk az Ég jóságában és abban a szikrában, ami ebből a jóságból az emberek közé szertehullott. Kalapunkhoz tűzték a remény virágát, a bizakodást az ész és a tudás diadalában, a munkaszeretet és a teremtő erő nagyszerű sógében, ami uj feladatokat kívánt, uj erő­próbákra vágyott. Szivünkben pedig szeretet lobogott, az igazság és szépség szeretete, amit nyolc éven keresztül mesteri kezek szítottak úgy, hogy túláradva magán, szerette volua átölelni az egész világot. Ezért a mesebeli királyfiért s annak nagyszerű értékes podgy ászáért fejezem ki ma hódolatteljes hálámat az Alma Maternak, — adja meg Isten mindnyájuknak a jól végzett munka minden örömét és sok-sok erőt a to­vábbi tevékenységükhöz. így mentüuk el mi és tudom kedves Diáktársaim, igy mentek el Ti is az ő atyai gondosságukból, egy utolsó szerető pillantás áldásával. De hogy a mesékez visszatérjek, az a királyfi nem országok ura, nagy alkotások teremtője, hanem mégis csak kolduskirályfi volt. És az a tiz év, amit eltöltött, nem mese, nagyon is rideg valóság volt, tele aka­dályokkal, csalódásokkal, amiket sokszor még a küzdelem nagyszerűsége sem kárpótolt. Ezért aztán sokszor kellett az utravaló- hoz nyúlni, sőt uj készleteket, uj képessége­ket kellett szereznie. Nem a kalkulusok mondták meg, kiből lesz hát kiíáiyember, szomorú vándordiákok lettünk, sokszor elfe­ledkeztünk a lecke felmondásról. De azért ezen az utón is szedtünk né­hány virágot, azokat most átnyújtom nektek kedves Diáktársaim, hátha ezeknek is hasznát vehetitek az élet utaiu. A legelső bezárt ajtónál nyílott a sze­rénység virága. Észrevettük, hogy kicsinyek vagyunk, kopognunk, várnunk kell, amig megnyittatik, ráértünk hát lehajolni és letépni ezt a virágot. Amikor pedig bebocsájtattunk valahová, újabb zavarok jöttek, úgy éreztük, tapaszta­latlanok, kezdők, öuállóüanok vagyunk, sokat kellett még mendegéluünk, amig megtaláltuk az önállóság, a saját lábon állás büszke vi­rágát. Iparkodjatok ezt Ti is megszerezni mert nem protekciós folyondárokra, hanem önálló büszke virágokra van szüksége a ma­gyar flórának. Yégül még egy virágra akarom felhívni figyelmeteket, sok jótétemónvt tapasztaltam a tiz év alatt, a barátság virága ez. Tartsátok meg éa gyüjtsétek barátaitokat, a barátság néha a vérségi kapcsolatnál is jobban össze­fűzi az embereket, ha jó barátaitok lesznek, meg tudjátok osztani az élet terheit, könnyebb lesz minden, könnyebben megboesájtotok el­lenségeiteknek is. Még azt akarom megmondani, hol va­gyunk ma: a sors bányája mélyén elzárt aknák alatt vagyunk. Vagy bírjuk energiával és ésszel keresztülvájni magunkat a roánk- omlott világ lelki és anyagi omladékáin és felkerülhetünk újra a napfénye, abo! kitere­gethetjük dajkánk drága podgyászát és el­hinthetjük virágainkat, — vagy elpusztulunk a sötétségben, az óriási romhalmaz alatt és ennek a korszaknak intelligenciája az er’szak kegyetlen hóhérkötelón fejezi be életét . . . Bevallom, kevés a levegő az aknagyürü- ben, — de ismerlek benneteket, tndom, hogy A KÖNYVPIAC LEGÚJABB SZENZÁCIÓJA: «BOF KAROLYI IMIIK: AZ ÖRVÉNY SZÉLÉN cimü második sárga könyve, mely az Atheneum kiadá- SS 1 i/íilivir á»<fe Ü.CA » sában jelent meg 200 OLDAL TERJEDELEMBEN, ff & fUlUyV dl d Off KAPHATÓ DOBAY JÁNOS KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN. Gróf Károlyi Imre: KAPITALISTA VILÁGREND VÁLSÁGA cimü első sárga könyve 2 pengőért kapható. I $ t é I

Next

/
Thumbnails
Contents