Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-06-15 / 46. szám

2 B e k 6 I 1932 junius 15. zitanak, hogy döntsék romba az ezer­éves alkotásokat, kultúrát, igazság­szolgáltatást s az igazi tekintélyeket. Ezekkel a téves eszmékkel szembe állította az evangéliumot, Krisztus örökérvényű tanítását, mely szerint minden gazdag csak sáfárja vagyo­nának s annak felhasználásáról szá­molni tartozik Isten előtt. Jézus nem volt ellensége a gazdagnak s a ma- gánvagyonnak, hiszen barátai közt gazdagok is voltak. Szerette, gyámo­lította a szegényeket, a boldogtala­nokat, de sohasem állította szembe egymással a jólelkü gazdagot és sze­gényt XIII. Leo pápa és XI. Pius enciklikái világosan megjelölik a módokat, amikkel a nagy társadal­mi, gazdasági ellentéteket, az anya­giakban mutatkozó hatalmas űrt át lehet és át kell hidalni. A lelkekbe Krisztus tanítását kell beidegzeni, mert csak az evangélium szellemé­nek diadalrajutása tud békét, meg­nyugvást hozni erre a szánandó, sze­rencsétlen emberiségre. A hatalmas témakört alaposan ismerő szónok pompás beszédét lát­ható érdeklődéssel és megértéssel hallgatta a díszközgyűlés közönsége s bizonyára hosszú ideig gondolkoz­nak fölötte igen sokan. A nagyértékű, zengő tapsokkal kisért beszéd után Woracziczky Jánosné grófnő indítványára — egy­hangú lelkesedéssel társelnökké vá­lasztotta a díszközgyűlés Korossy Györgynét, Békésvármegye népszerű főispánjának nejét, aki már számta­lanszor adta jelét a szociális munka iránt való finom érzékének és mindig ott volt, ahol a szegényeken segíteni kellett. Az ülésen Korossy György főispán el­nökölt. A bizottság tagjai csaknem teljes számban jelen voltak. Az ülés első tárgya : az alispánnak a közérdekű eseményekről ogy- beállitott havi jelentése, amelyet dr. Pánczél József vm, főjegyző olvasott fel s amelynek főbb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Személybiztonság 66, a vagyonbiztonság 232 esetben támadtatott meg, öngyilkosság j 17, tűz 9 esetben történt. A mezőgazdasági és töldmunkásság helyzete az elmúlt hóaapban keveset javult de nem anuyira, ahogy azt ebben az idő­szakban réméiül lehetett volna.^ Még mindig tömeges a munkanélküli panaszosok száma, úgy hogy a költségvetés által megengedett keretek között kénytelen voltam minden olyan jellegű munkálatot megindítani, anely a munkások tömegeinek helyzetén javitani alkalmasnak mutatkozott. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva, a munkások helyzete lényegesen rosszabbnak mondható, mert ta vaszi munkálatokra ragyjából és hozzávető­leg számítva fólannyi munkás tudott elhe­lyezkedni, mint az elmúlt esztendőben. En­nek oka jórószben a cukorrépa termelés visszafejlődése, sulyosbbitja a munkások hely­zetét az a körülmény is, hogy a kisbirto­kosok napszámos és részes munkást alig al­kalminak. A napszámbérek rendkívül ala­csonyak, minek következménye, hogy a me­zőgazdasági és a föld munkásság keresményét gyomban feléli. A múlt év május havában azt jeleut­Az ünnepies, szép jelenet után báró Apor Vilmos dr. egyházi ta­nácsadó mondotta el zárószavait. Le­vonta a múlt év konzekvenciáit : bizzunk ezentúl is Istenben, aki a nehéz viszonyok dacára is csodála­tosan megsegítette a missziós tagok célkitűzéseit, gazdagodjunk lelkiek­ben és dolgozzunk mindig több okossággal, tervszerűséggel. Kérte a társadalmat, hogy gondoljon ezentúl is megértő lélekkel a szegényekre s legyen jelszavunk nekünk is : Krisz­tust ! Kenyeret! A szeretett lelkitanácsadó szavait szeretetteljes tapsok köszöntötték. Ez után az elnök bezárta a g.vülést. Ima után a Hymnuszt éne­kelték el a jelenvoltak. * A megható jelentésekben és szép beszédekben ékes diszgyülés után meg kell emlékezni nekünk, a napi élet krónikásainak azokról, akiknek neve nem szerepelt a tárgysorozat­ban. Jóleső örömmel tolmácsoljuk itt a hatóságok és a nagyközönség há­láját és köszönetét Woracziczky Jánosné grófné elnöknek és Kauf­mann udönnó alelnöknek, akik nem­csak az irányítást végezték soha nem halványuló lelkességgel, hanem min­dig és mindenütt kivették részüket a munkából, a szegények megsegíté­sének apostoli tevékenységéből s akik — a megértő és segítő tagtár­sak mellett —- mindent elkövettek, hogy minél több jót tegyenek a testi szenvedés enyhítésére és minél szá­mosabb lelket emeljenek fel a két­ségek éjszakájából a mennyei vilá­gosság felé: Isten felé. Krisztus szeretete legyen jutalmuk. tetteoi, hogy aratási munka nélkül egyetlen mezőgazgasági munkás sem marad a várme­gyében. Ez idén azonban sajnálattal kell je­lentenem, hogy a helyzet változott és bár tulnjomó azok száma, akik aratáű kereset­hez jutni fognak, mégis tekintélyes lesz azoknak száma ia, akik aratási kereset nél­kül maradnak. Az ipar és kereskedelem helyzetében a téli helyzethez viszonyítva csekély fellendü­lés észlelhető, azonban ennek a társadalmi osztálynak helyzete kielégítőnek egyáltalán nem mondható. Különösen az ipari munka­nélküliség rendkívül nr-gy, iparossegódek al­kalmazást alig kapnak. A Kereskedelem helyzete igen nehéz, mert a kereskedelmi üzleti forgalom majdnem teijeseu szünetel. Úgy a kereskedők, mint az iparosok nagy mértékben érzik a tisztviselők fizetésének re­dukcióját, mely arra kényszeritette ezt a tár sadalmi réteget, hogy megmaradt illetmé­nyeit a legnagyobb takarékossággal ossza be. Az alispáni jelentés felolvasása után dr. Telegdy Lajos szólalt fel, kifogásolja, hogy a jelentés csak a munkásság és az iparosság sanyarú helyzetével foglalkozik, azonban hi­ányzik a jelentésből a termelő földmives osz­tály, a szellemi munkások és a kisebb tiszt­viselők nehéz helyzetének feltárása. Most amikor már itt állunk az uj termés küszö­bén, még most sem látunk oly intézkedése­ket, amelyek ránk nézve reményt, biztatást nyújtanának. Olvassuk a lapokban, hogy oda- fönt is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, azonban tényleges intézkedések nem érkez­nek le hozzánk. Méltóztassók megengedni, hogy kifejezésre juttassam itt én, hogy ma már az emberek túlnyomó részeinek — és itt beleértem a társadalom minden rétegét — a lelkülete elcsüggedt s a jövő elé szinte kétségbeesve néz; bizonyos hogy ilyeu lel- külettei sokkal uehezebb megküzdeni a ne­hézségekkel. Itt is úgy kellene tenni, mint ahogy az angol pénzügyminiszter ki- jMentése szerint Angliában megvan, ahol si­kerük a mezőgazdaság érdekei céljából pénz­bőséget előidézni és a kartelleket ennek szolgálatába állítani. Magyarországon is en­nek kellene történni és mindjárt biztatóbb volna a jövendő. Ezeket szükségesnek tar­totta elmondani, hogy erről a helyről is númi utalás történjék arra a nehéz helyzetre, amely ma szLte mindenütt megvan. Jó! jó­solt akkor is, arakor a tisztviselők iletmó- nyeinek és nyugdijak reductiója kezdetén azt mondotta, hogy ebben nem lesz megállás, most megint hallja, hogy a rációuizalás foly- táu az állások özönét akarják megszüntetni. Ebben a tervben nagy veszedelmet lát, mert még jobban megnehezíti az egyetemek­ről és főiskolákról kiözönlő diplomás omberek elkelyezkedési lehetőségét. E'.zel kapcsolat­ban foglalkozik az állami nyugdijterhek kér­désével, amelyeknek csökkentése elsőreudü áiiami feladat, már Ctak az állásnélkül élő végzett emb rek elhelyezkedési lehetőségének foko?ási okából is. Ezek után egy helyi ügy- gyei, a békési községi esküdteknek az általuk végzett mázsáikéért eddig történt díjazásá­nak megvonásával foglalkozik, s felpanaszolja, hogy Békés község ügyeivel szembea a fe­lettes hatóság részó:ól kellő megértést nem lát. Végül kéri a bizottságot, hogy a ban­kok által történt ingatlan vételek jóváhagyása körül meglehetős szigorúsággal járjon el, mert az iiyen vásárlások egyáltalában nem kívánatos közhangulatot teremtenek. Dr. Márky Bírna alispán válaszolva a felszóíalara, azon kifogásra, hogy az alis- páui jelentés a termelők, szellemi munkások és tisztvitelők nehéz helyzetével nem foglal­kozik, kijelenti, hogy ezeknek helyzetéről tett jelen est. k fizetós csökkentés hatásáról azonb n bővebben nem tartja szükségesnek fogsalkozai, ez nem is hivatása, hogy állan­dóan siránkozzék a különböző társadalmi rétegek bajai felett, de meiíőzniis óhajtja ezt, most ha ezekkel minduntalan foglal­kozna, csak általános elógületlenség adna tápot. Az újabb létszámcsökkentésre vonatkozólag elterj -dt hirakkel szemben ki­jelenti, hogy azokkal foglalkozni teljesen ft lesiegesnek tartja. Lehet, hogy szükség lesz rá, ezt bizonyára kiegészítő körülmények fogják majd indokolttá tenni, amely elől ki­térni nem lehet. Azt, hogy akár ő, akár az alispáni hivatal Békés község ügyét nem kezelné olyan jó indulattal, mint a többi községek ügyeit most hallja először és ezt meglehetősen bántó megállapításnak minő­síti, amelyre még a felhozott konkrét ügy sem adhat jogalapot, mert a tett intézkedés, a minden vonalon, de különösen a legnehe­zebb anyagyi viszonyokkal küzdő Békés köz­ségnél — annyira kívánatos takarékosságra törekvés következménye. Korossy György főispán elnök felvilá­gosította ezek után felszólalót, hogy a ban­kok által történt ingatlan vásárlásik ügyeit közvetlenül a földmivelésügyi miniszter bí­rálja el, a bizottság tehát legfeljebb csak felírhat. Miután a bizottság a felszólaló in­dítványait mind elvetette, az alispáni jelen­tés tudomásul vétetett. A várm. t. főorvos jelentése szerint az elmnlt hónapban az uralkodó betegség a ron­csoló toroklob (24) és a kanyaró (30) vol* A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. „ (1932. junius 13.)

Next

/
Thumbnails
Contents