Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-02-25 / 16. szám
2 Békés 1931 február 25. A munkavállaló szövetkezetek, mint a magyar főldmunkásnóp törvényes érdekképviseletei az eddig megtartott 8 közgyűlésükön meghozott határozataik alapján felkérik Békés, Csongrád, Jász-Nagykun Szolnok és Pest vármegyék főispánjait és alispánjait, az érdekelt országgyűlési képviselőket, valamint a mező gazdasági kamarák, Magyar Gazdaszövetség és a Falu Országos Főldmives Szövetség vezetőségét, hogy a Földmunkásnép körében uralkodó nagy munkanélküliség súlyos bajairól és káros kihatásairól teljes őszinteséggel tájékoztassák a magyar kormányt és azok orvoslásához szükséges gyakorlati javaslatok végrehajtását a maguk részéről is szorgalmazzák. Steuer György dr. orsz. képviselő hatalmas beszédben fejtette ki álláspontját és célkitűzéseit a földmunkáskórdósben. Ezt az értékes kubikososztályt talpra kell állítania a kormánynak. Nem tüntetéssel, széthúzással érünk el eredményt, hanem krisztusi szeretettel, a munkaadó és munkás kölcsönös megértésével. Ne kergessünk lehetetlen álmokat, ne építsünk légvárakat. Egy hosszú élet tapasztalatai alapján terjeszti a kormány elé a módozatokat, amikkel segíteni lehet és kell. A íöldmunkástestvérek tudják, hogy mit tett a szövetkezet eddig érdekükben. Fát adott törlesztésre, ingyen tankönyvben, cipőben részesítette az arra reászorulókat és minden alkalmat megragadott, hogy munkaalkalmakat teremtsen. A kormány igenis tudatában van a földmunkásság nehéz helyzetének és mindent megtesz érdekükben, amit az állam financiális helyzete megenged. Közgyűlés előtt való napon a gyulai is kólákban az Országos Központi Hitelszövet- kozot földmunkásosztálya fölkérésére dr. Bogner Rezső városi tiszti orvos megvizsgálta a főldmuDkásgyermekeket. Az eredmény lesújtó- Betegesek, rosszul tápláltak, tüdő vészre hajlamosak és vérszegények köztük nagyon sokan. Gyönyörű a kórházintézmóny, de fenségesebb elgondolás a baj megelőzése. A jövő nemzedéke érdekében szintén felhívja a kormány figyelmét. Beszéde e részénél lép a terembe az istentiszteletről érkező báró Apor Vilmos dr. apátplébános, akit Steuer György dr. a legmelegebb szeretettel üdvözöl. Az igazi lelki- pásztor, aki minden hívének, kicsinynek és nagynak, szegénynek és gazdagnak bármikor rendelkezésére áll és a gyulai földmunkások érzik jóságos lelkét, minden ügyök iránt való megértő szeretetét. (A jelenlevők hosszan Unneplik a népszerű apátplébánost.) Beszédének további részében a közmunkáknak a kubikosvármegyókben leendő mielőbbi megindításáról beszélt, majd érdekesen fejtegette 300 kubikososalád tervbevett telepítését. Örömmel hangsúlyozta, hogy Békés- vármegyében a hatóságok a legtiszteletremól- tóbb szándékkal kezelik a földmunkásügyeket s báró Feilitzsch Berthold főispán és Márky Barnabás dr. alispán szociális érzésétől joggal várhatja a békésmegyei földmunkásság sorsának jobbrafordulását. Köszöni a gyulai földmunkásság eddigi támogatását, megértését a szövetkezeti eszme iránt. Hiszi, hogy egyakarattal, Istenben való bizakodással napről-napra közelebb jutunk céljaink megvalósulásához, ami nem más, mint a vallásos, hazafias földmunkásság boldogulása. (Percekig tartó, hatalmas éljenzés, tapsJ A nagyszabású beszédet Megyesg Ágoston dr. köszönte meg a szövetkezeti tagok nevében. A közgyűlés folyamán érkezett meg az eleki földmunkások üdvözlő távirata, amely igy hangzik: „Az eleki földmunkások szeretettel köszöntik testvéreiket, kívánva összetartást, gyarapodást, mielőbb megérvén jobb idők hajnalát, hazánk feltámadásátReibel Mihály káplán. “ * A közgyűlés lelkes hangú táviratot intézett Mayer János m kir. főldmivelósügyi miEgyik aradi lapban olvassuk az alábbi cikket: A közoktatásügyi miniszter urnák bizonyára nincson semmi tudomása arról, hogy a kis Jancsinak, meg a kis Juliskának milyen kellemetlen módszerekkel magyarázzák meg egyik aradi állami elemi fin- és leányiskolában azt az elvet, hogy a gyulafehérvári pontokban hirdetett nyelvszabadság, valamint a nemzetközi békeszerződések által biztosított kisebbségi nyelvhasználati jog mennyire a gyermekmesék illuzióteljes világába tartozó valami itt minálunk. Nem valószínű, hogy tudna róla a nagym közoktatásügyi miniszter ur, akinek tudomásunk szerint magasabb pedagógiai szempontjai vannak és aki ugyancsak tisztában van vele, hogy mit jelent az, ha az elemi iskolák padjai között nyiladozó gyermek lélek már itt, a közoktatásügy elsőfokú kultur-várá- ban nyers defektusok formájában kénytelen megtanulni a tanitóbácsitól, meg a tanitónéni— Hát kérem — mondja az igazgatónő — én magam még soha nem nyúltam ilyen eszközökhöz, de hallottam, hogy előfordult már tényleg hasonló eset . . . Ugyebár a gyermek érdeke, hogy minél tökéletesebben elsajátítsa az állam nyelvét és hát ennek a célnak érdekében mi mindent megteszünk. — Volna szives megmondani talán, Asz- szonyom, hogy mi történik az ilyen utón begyűjtött pénzzel? — kérdezzük. — Ó, az a pár fillér . . . mindenesetre a szegény gyermekek felsegélyezésére fordítjuk . . . De mondom, teljes részletességgel én igazán niszterhez, kérve, hogy eddigi jóindulatában részeltesse tovább is a magyar kubikosokat. * Örömmel közöljük, hogy a gyulai föld- munkásszovetkezet 1930-ban közel 50 taggal gyarapodott. Fejlődésében legnagyobb érdeme van Csomós János elnöknek, Megyesy Ágoston ügyvezető-igazgatónak, az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak A közgyűlés egész lefolyása méltóság- teljes, komoly volt. Méltó az ünnepi alkalomhoz és méltó a gyulai földmunkássághoz. tői, hogy az államnak magasabb szempontjai vannak a másodrendű állampolgárokkal szemben és hogy az a nyelv, melyet édesanyja szeretetteljes bölcsődalaiból tanult el, üldözendő valami, aminek használatáért büntetést kell fizetni . . . Ma az elemi iskola falai között, holnap a gimnáziumban, azután a vasúton, az utcán ... A politikai türelmetlenség fattyú - hajtásai igy sárjadóznak az aradi, Szent Péterről elnevezett állami fiú• és leány elemi iskolában és a gyermekek kerekre nyitott szemében a gyermekkor legártatlanabb, tiszta ragyogását már az élet kezdetén befátyolozza a félelem, a meg nem értett pedagógiai koncepeió oktalanságának rettenete csak azért, mert a gyermeki szájon minden szigor és karvalymódra lecsapó büntetés ellenére a játékok hevében önfeledten is kicsúszik egy két szó az ódes- anyanyelvből . . . Nagy bűn! igen igen nagy vétség. Mindenki beláthatja. nem tudok információkkal szolgálni a dologról, mivel nem megy az hivatalos utón . . . Intézményesen . . . De megy azért, valahogy. S a fehérre meszelt, békés hángulatu falak között büntetéspénzekkel nevelik a kisgyermekeket arra, hogy bűnnek tanulják megismerni azokat a szavakat, amelyeket édesanyjuk ajkairól lestek el és amelyeket nem bir visszafojtani lelkűkbe semmiféle tanítói szigor meg pénzbeli büntetés. Ám vessük fel még idejekorán a kérdést: Vájjon a közoktatásügyi miniszter pedagógiai in tencióit szolgálják az aradi 11 es számú állami Az aradi Szent Péter-téri állami elemi iskolában ÉitÉ iflHi teli I i mar ííiBíí. EM mw szil sí Mül 1li itijÉ hím leli «Süni - a Hetek szilemet. „Szentelj yeneket javára Miit a Hnletésgénzeker - inlia az isleliaznine. A. kis elemistákra pénzbüntetést rónak. Engedtessék meg minekünk, hogy azért mégis a nagy nyilvánosság elé bátorkodjunk kitárni ezt a szomorú kis szenzációját ennek a legalább hetven százalékban magyarlakta városnak. Mert meg tudjuk érteni minden szülőnek a szivetszoritó megriadását, aki a saját gyermeke szájából volt kénytelen meghallani hogy : — A tanító bácsi azt üzeni, hogy 42 lejt kell büntetésül fizetnem, mert kilencven magyar szót beszéltem az iskolában . . . Tessék adni tehát 45 lejt mert a tanító bácsi megharagszik . . . Minden szóért 50 báni . . . Mert meg kell tanulni a fejledező gyer- mekléleknek, hogy magyarul beszélni büu. Es a Szent Péterről elnevezett állami elemi fiú- és leányiskolában ez a bűn egyenesen büntetendő cselekmény, aminek megvannak a maga következményei. Fizetni kell! A szegény, az agyonárverezett, a mindennapi létért, a mindennapi betevő falatért küzdő szülők pedig szomorúan megsimogatják az állami elemi iskolába többnyire anyagi kényszerűségből adott gyermek fejét, sóhajtanak egyet, inkább maguknak befelé — nehogy a gyermek meghallja — és összekotorják a kivetett összeget. Nehogy a kis Jancsit, vagy a kis Juliskát valami különleges baj érje a „mérges tanító ur“ részéről . . . A Szent Péter elemiben minden csendes. Csupán az „igazgató“-nóni van odahaza, ő hallgat végig türelmesen s udvarias előzékenységgel, amig előadjuk a szülők panaszát, Igaz-e ? Szinte kizártnak látszik a fehérre meszelt tiszta falak e békés miliőjében, hogy itt honosították volna meg a romániai közoktatásügy újabb megdöbbentő csodabogarát: az anya- nyelv használatát sújtó büntetésadók pedagógiai intézményét. Mit mond az iskola igazgatónője ?
