Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)

1931-12-25 / 102. szám

4

■ «kés

1931. december 25.

I Bien 6ir Szivetséi ém ismerenerjeszte előadása.

Vasárnap, 20-án délután 4 órakor tartotta a Bethlen Gábor Szövetség gyulai fiókja a Göndöcs-kert pavilonjában műsoros ismeretterjesztő előadását A közönséget a nagy hideg sem tartotta vissza a már megszokott, kellemes vasárnapi szórakozásától, megtelt a nagyterem most is. A műsor első száma Somogyi Mária zongoraszáma volt. Kitűnő technikával, művészi átérzéssel játszotta Delibes »Coppelia balett-valcerét«.- Élénk tapssal jutalmazta a közönség. Gazsó Mária szavalta Ábrányi Emil >A kis Savoyard« e. költeményét. A kiváló szavalat nagy tapsot váltott ki. Ulicska Margit énekelt ezután magyar népdalokat, zongorán Somogyi Mária kisérte. Szűnni nem akaró taps jutalmazta énekművésznőnk dalait, még ráadást is kellett adnia. Schád János áll. tanító előadása mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét. Papp Sándor monológja megkacagtatta a közönséget. A humoros előadást

hosszan tapsolta a közönség.

Elek Erzsébet, vitéz Nagy Szabó Béla és Csete József kitűnő alakítással, jó össz- játékkal szinre hozott komédiája zajos tapsot, aratott. A délután szellemes konferálója Rózsa Gyula áll. tanító volt

A mesedélutánon 105 gyermek vett részt a Balogh-féle iskolában. Díszes karácsonyfa, alatta kis csomagok várták a gyermekeket. Schád János áll. tanító mesélt a karácsonyfáról és az azt küldő Jézuskáról. A gyermekek karácsonyi dalt zengték; Plu- hár Erzsébet és Kliszek Ilona áll. isk. VI. o. tanulók szavaltak. A Bethlen Gábor Szövetség minden gyermeknek juttatott kis karácsonyi csomagot Jézuska megbizásából.

(Sió.)

sam magam előtt. És maga 'az én nevelésem Mondhatom, nagyon büszkejvagyok a nevelésemre.

Hosszút szippantott a szivarjából, talán maga is megijedt a megállapítástól, mert alapjában véve szerette ezt a tisztjét és tényleg büszke volt rá, mint saját neveltjére. Most már a hangját is leeresztette. Halkabb lett és zsörtölődő hangjában már érződött a szeretet szava, még ha a gúnyból nem fogyott is ki. Ki tudja? Talán arra gondolt, hogy ő is volt fiatal, hogy ő is volt újdonsült hadnagy. De azért nem hagyta szárazra kifogott halát, hadd vergődjék, mert hogy megérdemli, annyi szent igaz.

— És a nadrág? Na, kérem, ez már méltó betetőzője ennek a maskarabáli öltözéknek. Mondja, hadnagy ur, hogyan is tudja fölvenni ezeket a a lehetetlen haranglábakat? Talán a tápiósülyi szabó fordítva varrta föl, hiszen térdben a vérkeringést veszélyezteti, a combja présben van s vékony lábszárai harangjátékot játszanak a nadrágjai végében.

Újabb szünet. Szabó hadnagynak az utolsó célzás szörnyen fájt. Hogy róla azt bárki is feltételezze, hogy y ő hadnagyi uniformisát a tápió- sülyi szabó varrta volna. Ez már több volt, mint amennyit az őjhiusága elbirtj volna. Hogy az ez- redesnek igazajjvolt, azt mégVfcsak belátta, mert az ezredesnek |mindig igaza van. A ruha szabálytalan, de fővárosi szabómüvész kezemüve, nem pedig falusi szabó fércmunkája. Nem állhatta meg. hogy ezt parancsnokának tudomására ne hozza Különben is az ezredes elmélkedésének

Aliisii Alajos irif balesete i fyuli- vari Yaőásziton. ...

Fegyvere véletlenül elsült és a serétek aegsebe

sttették a grófot és as egyik bájtét.

Hétfőn vadászat volt Gyulaváriban, auelyen Pongrácz Jenő gróf országgyűlési képviselő meghívására Almásy Alajos gróf a smadi kerület országgyűlési képviselője is résztvett. Hétfőn délután Almásy grófnak a vadlsz állásban mozgás közben töltött vadász- fegyvere véletlenül beleakadt kabátja egyik szárnyába és a fegyver eldördült. A lövés után a gróf mellett álló hajtó: Bondár Sándor összeesett. Miközben a vadásztársaság tagjai a hajtóhoz siettek, észrevették, hogy Almásy Alajos gróf ballábán a csizma feje szét van lőve.

Almásy gróf a baleset után a gyulavári kastélyba ment, ahonnan kocsin behajtatott a gyulai Almásy kastélyba. Itt autóra ült s a közkórházba vitette magát, ahol Jung Géza dr. sebészfőorvos azonnal megvizsgálta úgy a grófot mint a hajtót, akinek jobb alsó combján súlyosabb sebesülések voltak- Röntgenezés után a főorvos megoperálta a sebesülteket. Értesülésünk szerint Almásy Alajos gróf balesete kevésbbé veszélyes és néhány nap múlva elhagyhatja a kórházat, mig Bondár Sándor ápolása huzamosabb időt vesz igénybe.

Almásy Alajos gróf állapota iránt állandóan hatalmas érdeklődés nyilvánul meg nemcsak Gyulán, ahol általános rokonszénv övezi személyét, Sarkadon, ahonnan választói megható szeretettel kisérik gyógyulását, hanem a vármegye és az ország távolabbi részéből is őszinte részvét nyilvánul meg a — hála Isten könnyebb természetű — balesetet szenvedett országgyűlési képviselő iránt.

utalsó mondatánál már mosolygott s igy jóságos szive győzött a szabályzat rideg betűin. Szabó Sándor tehát kiegyenesedett s katonásan válaszolt:

— Ezredes ur, alázatosan jelentem, még ma délután elmegyek a szabóhoz s megmutatom neki a ruhámat, hogy vagy alakítsa át, vagy készítsen egy újat. Ezért is jöttem a déli gyorssal, mert a személyvonat már későn ér Pestre. Különben is van nála átalakításra egy uniformisom s ezt a szabálytalan ruhát nála hagyhatom.

S Szabó Sándor ezeket a szavakat nem csak mondta, hanem át is érezte. Az ezredes fürkésző szeme kiérezte a szavak őszinteségét s immár megbékélten fejezte be prédikációját:

— Lássa, hadnagy ur, ezt szeretem, ezt el is vártam az én nevelésemtől.

A gyors pedig befutott eközben a Keleti pályaudvarra. Lassú prüszköléssel pöfögte ki a gőzt, mintha maga is megbékélt volna, amiért Tápiósülyben megállította egy fiatal hadnagy, aki napóleoni gőggel szállt föl az első osztályú kocsiba, hogy Pestig kijózanítsa egy kemény, de apai szivü. öreg katona.

Mikor Szabó Sándor az ezredkihallgatáson jelentette hadnagyi kinevezését, Lőrinczy ezredes hosszan és melegen megszorította a kezét. A neheztelésnek nyoma sem volt a tekintetében. Minden bíráló szó ott rekedt meg a déli gyors első osztályú kocsijának folyosói előterében.

A Mlitt főtt.

Irta: KOZOCSa FEBEKC.

k munka századát éljük, k léiért való küzdelemben, a nemesítő munka jegyében igyekezünk tevékenykedni egy, vagy más

irányban. Sokau sajnos letörnek & küzdelemben, egyesek vezetőre szorulnak, mások ver zető nélkül is előretörnek, hogy érdektelen napszámosai legyenek valamely mnnkakör kivitelének, amikor a nemzet, a haza javér* munkálkodnak.

Ebm * küzdelemben egy maroknyi kis csapat állott a h-»reotó& sorába, hogy a«iu- zHi vagyonnak egy nagyon elhanyagolt ágát, a házinyul ten vészíóvt « nemzetgazdaság értéke* részévé tegye.

D maroknyi kis csapat Szegedről indult el hóditó átjár*. A szegedieknek a házio jattén vész (és iránti lelkesedése egy uj korszakot jelent a házinyaltenyésztés történetében. A szegediek önzetlen lelkes munkájának eredménye : Magyar Házinynltenyésztó és Értékesítő Szövetkezet megalakulása, az önálló szaklap, a Magyar Házinjattenyésztők L»pj%, valamint az első országos házinyulíenyószső kongresszus és az országos házinyulkiállitás megrendezése. A kiállítás fővédnökei, védnökei és tiszteletbeli elnökei hazánk'közéleti nagyságai voltak.

Az 1931. november 29-től 'deeember 2 ig megrendezett kiállítás országos arányokat öltő jelentőségéről, páratlan sikeréről és a kiállítás lefolyásáról részletes referádát közöl a Magyar Háziuyultenyésztők Lapja. Bír a kiállítás kézenfekvő bizonyítéka a házi- nyultenyésztés létjogosultságának. A MHESz.- uek esz i sikerült az illetékesek és a nagyközönség figyelmét felhívni a hizinyultenyés*- tés fontosságára, sőt szükségességére. Sikerült meggyőzni a közvéleményt arról, hogy el kell vetnünk azt a ma már megdöntött konzervatív álláspontot, amely indokolatlan ide gén kedéssel a háziáyultenyésztée áldásos- fejlődésének hosszú éveken át kerékkötője volt.

A hazánkat is igen érzékenyen érinti gazdasági depresszió különöskép is arra kell ösztönözzön minden nemzetgazdát, hogy emelő rudja legyen a válság hínárjába jutott Magyarországnak a talpraállitásban.

A legkülönbözőbb gazdasági spekulációk, tőke*>rőtlen próbálkozások csődbe jutottak. Senki, vagy csak igen kevesen gondoltak >rn, hogy az intenzív szakszerű házinyulteuyr-sztés a munkanélküli éhező kisemberek óriási tömegének nyújt lehetőséget arra, hogy legalább is létminimumot biztosítson.

Ma már nem vitás, hogy a házinyul értékes haszonállat. Szakembereink, orvosaink a házinyul húsának élvezhetőségéről a leg- elismerőbben nyilatkoznak: könnyű, ízletes, tápláló és tiszta, — s ezen szempontokból a csirke húsával vetélkedik. Betegeknek is elsőrangú táplálék, hasát a legnagyobb beteg is veszélytelenül ; fogyaszthatja. A MHESz. húsüzeme a szegedi kórházaknak szerződéses alapon szállít. A hnsán^|ki?ül igen értékes része a háziuyulnak azJjállatfgerezQája. Hölgyeink imitált sealskin (szilszkin) bundái nagy százalékban bázinyulprémből készülnek. Mivel pedig a kezdetleges magyar házinyul-