Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-12-12 / 99. szám
LXKII. évfolyam 99« mám Szombat Gyula, 1931, december 13. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fül. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intér zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szánt ára lü fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Brüning és Hitler. Minden nyomorúságon túl ami bennünket közelről érint, nyugdíj és lakáspénz esökkenté&en is túl, az érdeklődés homlokterébe nálunk is az a harc került, amelyet most viv meg Brüning kancellár Hitlerrel a német u. n. nemzeti szociálisták vezérével. Nálunk is, de úgyszólván az egész világon mindenki érzi, hogy nemcsak Németország, de egész Közép- Európa sorsa, sőt minden túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy Európa mai kultúrájának sorsa ennek a harcnak kimenetelétől függ. Az európai vezető hatalom pozíciójáról szinte a porba zuhant Németországot részint a reparációnak csúfolt hadisarcok, részint a gazdasági válságok s nem kis mértékben Francia- országnak sajátságos módon félelemmel kevert tulhatalmaskodása, természetszerűleg hajlamossá teszik a szélsőségre. Az egyik oldalon a kommunista szélsőség, a másik oldalon a hitlerizmus tör előre. Nagy különbség a kettő között nincs. Hitler programja is lényegében véve a magántulajdont megtagadó, az európai közösségből szovjet mintára elszakadni akaró, de a német sorházak sajtászerü levegőjében átalakított kommunista program. Az, hogy nem- zetieskedő frázisok duzzasztják, az, hogy vitorláit antiszemitizmus feszíti, az ostobák szocálizmusa, amint Bábel nevezte az antiszemitizmust, nem változtat a tényeken. Nem változtat a tényeken akkor sem, ha a szobafestőből lett politikai vezér fegyvert csörrent akkor, amikor Németországnak nincs fegyvere és a vele lényegébe véve hasonló politikai eszméket hirdető Ludendorf ma minden német háborút teljesen kilátástalannak tart. A hitleri eszmék azonban a gazdasági világválság hatása alatt mindjobban és jobban kezdenek tért hódítani Németországban, amely azt látja, hogy sem a francia miniszter- elnök berlini útja, sem amerikai útja nem hoz enyhülést a német gazdasági nyomorúságra. A feszültséget fokozza Anglia * politikájának hirtelen megváltozása, a szabadkereskedelemről való áttérése a védvá- mos rendszerre. A német iparcikkek útja Angliába rendkívül nehéz lett, viszont a font áresése miatt a különben nagyon drága angol áru köny- nyebben jut át a kontinensre. Ha valaha, úgy most érthető, hogy egy szélsőséges mozgalom magával tudja ragadni a lelkeket. Igen, de az, aki nemcsak a frázisokat nézi, de a szavak megett a lényeget keresi, az nagyon jól tudja, hogy a Hitler német nemzetiszinekre festett kommunizmusát az első sikertelenség pillanatában követi a hamisítatlan moszkvai kommunizmus, amely számarányát tekintve ma is alig valamivel gyengébb Németországban, mint Hit- íerék pártja. Brüning, a tudós német kancellár, ezt nagyon jól látja. Ő, aki egyénileg végigküzdötte a világháborút a lövészárokban, vezére a német katholikusok pártjának, a centrumnak, amely a nagy Bismarekal szemben is a német katholikus-kultu- ráért való harcban győzedelmes tudott maradni. Egyénileg nem, de pártja tradíciójánál fogva sem fél a küze- lemtől, mert most az egész nemzetség, sőt egész Európa kultúrájáért küzd. Ebben a harban születtek meg azok a páratlanul szigorú szükség rendeletek, amelyeket most bocsátott ki a német kancellár. Hogy a magántulajdont megvédje, korlátokat állít elébe. Fizetéseket csökkent, de ugyanakkor árakat is csökkent, szinte maximál és lakbér rendeleteket visz végbe. Belenyúl, talán mélyen, az egyéni szabadságba, de mindezt azért, hogy megvédje azt. Valójában egyetemes, katholikus belátása előtt ott lebeg a hires montekasinoi jelige, a bencések azon kolostorának jelmondata, amely kolostor az irodalmi remekművekbe vésett antikkulturát megvédte a pusztulástól. „Succisa virescit“, letarolva is újra kihajt. Hogy azonban az uj európai—ázsiai keverék barbárság gyökerestől ki ne szakítsa és el ne pusztítsa azt, amit mi kultúrának, a Itt a megtópett és megszaggatott, ezer sebből vérző csonka magyar földnek ezredéves végvárán, itt, ahol az örök magyar égnek csillagos sátora takar be bennünket: itt dobban ma össze a jövendő reménységének, a magyar ifjúságnak szive e nemes város vezetőségének és lakosságának szivével, itt fonódik össze mindnyájunknak lelke abban az örök és változhatatlan vallástételben, hogy: franciák civilizációnak szeretnek hivni, ahhoz Brüningnek szüksége van a franciák megértésére is. Meg kell érténiök, hogy a hatalom öklének állandó mutogatása Németország felé nem megnyugtató gesztus. Ellenkezőleg, kiváltja az elkeseredés, a „minden mindegy“ tettekben megnyilvánuló gesztusait. Hiába burkolja be Franciaország a biztonság legtetszetősebb elméletébe, szinte filozófiai rendszerébe, hatalmi túlsúlyból fakadó cselekedeteit, a tettek számítanak és nem a filozófia. A franciáknak kellene legjobban ismerniük cauld gondolkodójuk, Larochefou- bires mondását: a filozófia könnyűszerrel győz elmúlt és elkövetkező nyomorúságok felett, de a ma nyomorúsága legyőzi a filozófiát. Tetteket, az európai sorsközösség megértéséből fakadó tetteket, vár most a világ Franciaországtól, amely Napoleon óta nem volt ilyen hatalmas, nem pedig elméleteket. Mit ad azonban tanúságul Brüning Magyarország számára ? Egyet kétségtelenül: minden nyomorúságban a megfontolás, a belátás kell, hogy vezessen bennünket, nem pedig a szélsőségek tetszetős frázisai. 1590-ben a hatalmas és szabad velencei köztársaság követe Magyarországról ezeket jelentette: cadaveró et cosa estinta. „Holttest és mintegy meghalt, eltűnt dolog. A hatalmas, önálló Velence ma csak álomként tűnik fel azelőtt, aki gondolán végig siklik az álmok tengerén, a Canale granden. A mai Magyarország minden nyomora és cson- kasága dacára sem „cosa estinta“. Élő valóság, mely mint minden élő, nőhet és gyarapodhat, ha csak mi magunk öngyilkosán ezt meg nem akadályozzuk. A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez ! Az Úristennek legragyogóbb királyi trónján, az ezredéves szent magyar földön, mely megépíttetett az Istvánoktól, Lászlóktól, Könyves Kálmánoktól, mely megdicsőittetett a Hunyadiaktól, Bocskaiaktól, Bethlenektől, Ráfeócziafetól és Kossuthoktól, mely meg- csufoltatott, keresztre feszittetett, sirbatéDr. Gáli Gésa. Ifjúsághoz intézett beszéd a gyulai leventék Miklós napi felvonulása alkalmával.
