Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)

1931-11-11 / 90. szám

LXIII. évfolyam 90. szám. Szerda Gtyula, 1931. november 11 Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. Az ország válságos helyzete, — a munkanélküliség és Ínség- elleni nehéz küzdelem voltak az ülés legfontosabb tárgyai. Gyula, 1931. november 9. Az ülés a tagok szokatlan érdeklődése mellett folyt le. Elnöklő Korossy G-yörgy főispán röviden üdvözölte a bizottságot, s kijelentette, hogy a bizottságnak az állam és a vármegye érdekében kifejtett munkás­ságát minden erejével eredményre juttatni segíti, hogy egész működését mindig csak az igazság és a köz érdekének szolgálata fogja képezni. Dr. Haviár Gyula meleg szavakban köszönti a bizottság nevében az uj főispánt. És amidőn a bizottságmak bizalmáról és támogatásáról bizfositja őt, egyben arra kéri, hogy a veszélyeztetett konszolidáció meg­mentése érdekében a polgári társadalmat megszervezni s a népet íelvilágositani arról» hogy az ország mentése összetartást követel s mindenkire nagy lemondást, nagy türelmet és nagy bizakodást parancsol. Elnöklő főispán megköszönve az elő­legezett bizalmat kijelentette, hogy minden törekvése a megzavart béke helyreállítására fog irányulni. A konszolidáció megmentése érdekében készséggel vállalja a szervezkedés munkáját, amelybe azonban úgy a polgár­ságot, mint a munkásságot bekivánja vonni, bekivánja vonni azokat, akiknek szivén fek­szik a haza veszélyeztetett érdekeinek a megmentése. Ezek után dr. Páncsél József várme­gyei főjegyző olvasta fel az alispán rend­szerinti havi jelentését, amelynek főbb pont­jait az alábbiakban ismertetjük: A mezőgazdasági és földmunkásság október hó folyamán még talált némi mun­kaalkalmat, sőt egyes járásokban többet, mint szeptember hó folyamán, mert ahol az esős idő miatt a munkálatokkal elkéstek és ennek következményekép az októberi szép napokat kihasználva, fokozott erővel ipar­kodtak a sürgős őszi munkálatokat elvé­gezni. Ezek a munkálatok azonban novem­ber hó végén mindenütt teljesen meg fog­nak szűnni, minek következménye lesz, hogy a munkásság a hónap vége felé már telje­sen munka és majdnem minden tartalék nél­kül fog az egyes közigazgatási hivatalokban kilincselni, munkaalkalmak megteremtését kérve, hogy megélhetését biztositsa. Az ipar és kereskedelem helyzete az elmúlt hónapban is változatlanul nehéz volt. Némely helyen észlelhető rendkívül kis mér­tékű javulás, de állandó ott sem lesz, mert a gazdaközönség jövedelmi forrása, a ga­bonakészletek eladása és a köz- és magán- tartozások egy részének rendezése követ­keztében kiapadtnak tekinthető. Van még egy oka az ipar és kereske­delem nehéz helyzetének, amely ok egyúttal a munkanélküliségre is kihatással van és amelyről itt, úgy érzem, meg kell emlékez­nem. Ugyanis a szerzett tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a munkanél­küliségen kívül, a gazdasági helyzet dep­ressziója azért is érezhető, mert a felemelt közterhek, különösen pedig a vagyonadótól való félelem, a tehetősebb adóalanyokat tar- tózkodóakká tette. Általános a tapasztalat, hogy gazdaságilag és vagyonilag, mindenki kevesebbnek akar látszani, mint amennyi valójában, a takarékosságot mindenki fo­kozza, kiadásait csökkenti, mely törekvés a gazdasági élet vérkeringésének a mozdulat­lanságig való elfajulását eredményezheti. Úgy hiszem, minden elfogultság nélkül meg lehet állapítani, hogy mindazok, akik alapos indok nélkül munkást, személyzetet bocsájtanak el, gépkocsit állítanak le és életszínvonalukat a látszat kedvéért csökkentik, mindazok, akik elsőrendű szőkségleteik kielégítéséről, meg­szokott szórakozásaikról lemondottak anél­kül, hogy erre feltétlenül szükség lenne és csak azért, hogy a felemelt közterhekben való részesedéstől a lehetőségig menekülje­nek, a köznek felette rossz szolgálatot tesznek. A községi közigazgatás menete általá­ban zavartalannak mondható. A hivatali teen­dők most is szaporodnak, de a közigazga­tási alkalmazottak szorgalommal és ha szük­séges, a hivatalos órákat meghosszabbítva látják el teendőiket. A képviselőház által kiküldött 33-as és 6-os bizottság munkájá­nak eredményeként sűrűn érkeznek rendel­kezések, amelyek tekintélyes időt és fáradt­ságot igénylő kimutatások elkészítését kí­vánják, rendszerint a legrövidebb idő alatt a hatóságoktól, amelyek felismerve a rendel­kezések jelentőségét, a munkát nem kiméivé, igyekeznek azoknak pontos határidőre ele­get tenni. Ismeretes a tek. Közigazgatási Bizott­ság előtt, hogy a téli hónapok alatt várható munkanélküliség enyhítése céljából még szep­tember 28-án a belügyminisztériumban érte­kezlet volt. Az értekezleten a vármegyék alispánjainak jelentést kellett tenni arról, hogy milyen lesz a vármegyék területén előreláthatólag a munkanélküliség foka és hogy ennek enyhítésére milyen munkálatok megindítására és milyen anyagi eszközökre lesz szükség. Jelentésemet az illetékes mi­nisztereknek, igy a földmivelési, népjóléti és kereskedelemügyi miniszternek is még az értekezlet napján megtettem és megjelölve a munkaalkalmakat, megfelelő mennyiségű gabona és pénz kiutalását kértem. Jelenté­semre eddig választ csak a kereskedelem­ügyi miniszter adott és ez a válasz is csak szóbeli, úgy hogy most ezen jelentésem megtételének napján még nem tudom a be­következő munkanélküliség enyhítésének cél­jaira mi és hogyan fog rendelkezésre állani. Az akció megindításának idejét a vár­megye azon részében, mely gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetben van, december hó 1 -ével, mig a vármegye többi részében 1932. január 1 -ével gondolnám megállapí­tani. Hogy azonban az akció december 1-én tényleg megindítható is legyen, ahhoz már legfőbb ideje lenne tényleg tudni is azt, hogy ahhoz milyen erőforrások állanak ren­delkezésre. Ezért a földmivelési és népjóléti miniszterekhez tettem már felterjesztést. Addig is azonban, mig ezen felterjeszté­seimre a válasz megérkezik, igyekszem oda hatni, hogy egyes közmunkák, melyekre a fedezet tényleg megvan, megindittassanak. Ilyen közmunka a gyulai Bonyhádi- és Szent István-utak átépítése is, melyekre a várme­gye által segélyként megszavazott 60.000 P hozzájárulás kiutalását a város polgár- mesterének kilátásba helyeztem annak da­cára, hogy a város a feltételeket, melyeket a törvényhatósági bizottság kikötött, teljesíteni nem tudta. Tudom, hogy engem ezért felelősség terhel, de úgy hiszem, hogy kizárólag a munkanélküliség enyhítése érde­kében tett ezen intézkedésem miatt a tör­vényhatósági bizottság a felelősség súlya alól mentesíteni fog. A közúti költségvetés, az endrőd—kondorosi és endrőd—mezőtúri utak földmunkáira megfelelő összeget bo- csájt rendelkezésre. A munkálatok megindí­tásával mostanáig vártam, mert ez a mun­kálat szükségmunka jellegével bir. Úgy látva azonban, hogy a helyzet most már meg­érett, a munkálatoknak legkésőbb a folyó hó 10-ig megindítását elrendeltem. Jelentem, hogy a községi költségveté­sek felülbírálását megkezdettem. Ezen költ­ségvetések felülbírálásánál a legnagyobb ta­karékosság elvét tartom szükségesnek szem előtt tartani azért, mert elsőrendű feladat­nak látom, hogy a kiadások csökkentésével az adózók fizetőképességének helyreállítását a magam részéről elősegítsem. A munkálatok ilyenformában természe­tesen hosszabb időt vesznek igénybe, de ennek dacára remélem, hogy a községi

Next

/
Thumbnails
Contents