Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-10-31 / 87. szám
Szombat LXIil. évfolyam 87, szám. Gyula, 1931. október 31. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Remény is Rétsépeesés n. A német tudósok nagyon szeretnek hivatkozni arra a versre, amelyben Goethe több mint 100 évvel megelőzte az idegorvosokat a neurasthenia legkimagaslóbb tüneteinek meglepő leírásával. Az egyik pillanatban égig csapkodó öröm, a másik pillanatban halált váró kétségbeesés jellemzik a vers szerint is az idegein uralkodni nem tudó embert és ugyanez az állapot jellemzi a mai Eorópát is. íme a most lefolyt rövid egy hót alatt mind a kettőben bőven volt részünk. A francia miniszterelnök kiment Amerikába és ahelyett hogy ott szép szavakat mondtak volna Franciaországnak, a vasfejü Borah nem törődve a vendégnek járó bókokkal, szemébe mondta a vendég miniszterelnöknek, hogy addig nincs béke Európában és addig nem lehet számítani Amerika segítségére, amig a Páris körül kötött rossz és ostoba békekötéseket nem javítják ki. Laval és kísérői, majd a kis entente követei hiába igyekeztek az amerikai szenátus külügyi bizottságának nagy befolyású elnökét más meggyőződésre tóriteni, Borah nem engedett és nem enged. Csaknem ugyanazon a napoD, amikor ez a nyilatkozat elhangzott Amerikában, röpítette el Mussolini azt a meggyőződését, hogy csak a békeszerződések revíziójával, az igazságtalan határok helyes megállapításával, a gazdasági elnyomás megszüntetésével lehet és kell a világon segíteni. Talán 24 óra sem telt bele, amikor Mae Donald, a nagy angol miniszterelnök, időt szakított magának az angol választások hadjáratának közepette s hirdette nemcsak az angol választóknak, de az egész világnak, bogy a békék revíziója a legsürgősebb lépés Európa gyógyulása felé. Az angol választók meg is értették, el is fogadták Mtc Donald igazságát, mert kormánya, az angol nemzeti egység minisztériuma, oly óriási többséget kapott az angol választásokon, amilyent a legvérmesebb kormánypártiak sem reméltek. Ez a diadal nemcsak a rossz békekötések revíziója szempontjából nagy jelentőségű, de jelenti a polgári világrend győzelmét is. — MacDonald szocialista, de óriási készültségével és felelősségérzetével jól tudja, hogy ma a polgári világrend helyébe még a kollektiv világrendet tenni nem lehet. Nem lehet ezt megtenni, még az industrializálódás legmagasabb fokán álló Angliában sem, nemhogy meg lehetne tenni másutt. Mac Donald is tudja, sőt talán a legjobban tudja, hogy a kapitalisia termelési rendszer igen sok tekintetben tökéletlen és azon segíteni kell, de azt is látja, hogy a segités útja ma a meggyötört európai polgár helyzetének megjavításában és nem tönkretevósóben van. Az angol munkástömegek is belátták ezt és szinte hihetetlen tömegekben hagyták el régi pártjukat. Nagy lecke ez Oroszországnak is, amely a hamar elmúlt angol fíottalázadás hatása alatt már maga előtt látta a kommunista Angliát. Erre a reményre azonban alaposan rácáfolt a diadalmis angol polgár. Mindez a sok esemény szinte az égigtörő örömet okozta világszerte, de »a lovag mögött ott a sötét gond« és van kórus Európában, amely igyekszik széttépni a reményt . , . Nemcsak a francia miniszterelnök és a francia sajtó igyekeztek letompitani az örömet, amelyet a revíziót követelő nyilatkozatok Keltettek, de a cseh miniszterelnökkel az élen már megszólalt a kis entente is, hogy nem kell revízió, minden a legjobban van úgy, ahogy most van. Ha nem is kell hinni azt, hogy ezek a nyilatkozatok a revíziót végleg meg tudják akadályozni, mindenesetre kitűnik belőlük, hogy a jobb belátás még nem foglalta el mindenütt megillető helyét. Csaknem egyidőben ezekkel a nyilatkozatokkal látott világot a nemzetek szövetsége pénzügyi bizottságának jelentése is, amely megállapítja, hogy Magyarország helyzete főleg azért nagyon súlyos, mert az egész világ helyzete nagyon rossz. Dacára ennek a megállapításnak, még mindig vannak államok, amelyek nem akarják belátni, hogy az egyik állam pusztulása romlásba viszi a másikat is. Amig a jobb belátás úrrá nem lesz az egész világon, addig persze nem marad más számunkra hátra, mint elfogadni azt, amit a pénzügyi bizottság tanácsol. Viszont az is igaz, hogy sok kérdésben, így gyáraink nyersanyag szükségletének devizák utján való beszerzése dolgában tanácstalanok maradtunk. Mert nincs pénzünk és nincs devizánk. Keserves ut vár reánk. Kultúrintézményeket megszüntetni, iskolákat bezárni, szomorú még akkor is, ha vaunak olyan tanácsok a népszövetségi bizottság jelentésében, amelyek kétségkívül okosak és jók, mint ahogy kétségkívül jó tanács bérbeadni az állatni üzemeket és megszüntetni a bolettát. Persze a boletta megszüntetése még nem szünteti meg a búzatermelés válságát. Keglevich Péter 1540. körül, amikor a török elleni sikeresebb védekezés kedvéért egy déli várát odaadta Ferdináud királynak, azt irta neki, hogy cserébe nem pénzt kér, hanem földbirtokot, »mert a pénz a használatban hamar elfogy«. Ma, csaknem 400 évvel később ott tartunk, hogy pénz nincs, a birtok pedig nem ér semmit. Az egész világ gazdálkodása csődbe jutott s a kiutat, ha egyesek rá is mutatnak, mások még mindig nem akarják megtalálni, bár már majdnem az ő házuk is ég. Békésmegye ezen a mozgalmas héten az idők komolyságához mórt egyszerű ünnepély keretében iktatta be uj főispánját. Az uj főispán a telkekhez szólt akkor, amidőn a szeretet hatalmát jelölte meg kormányzási eszköz gyanánt. Ha majd egész Európát a szeretet hatalmával kormányozzák, akkor egyik pillanat örömét nem taszítja el az útból a másik pillanat kétségbeesése és az ideggyenge Európa helyét elfoglalja a munkás, konszolidált, polgári Európa. Dr. Gáli Géza. Nehéz idők. Epés megállapítások. Irta: DUBÁNYI IMRE. Mióta 1914. nyarán az első ágyú eldördült az akkori szerb határon, azóta az úgynevezett „békés polgárira igen nehéz idők következtek Európában. Azelőtt a békés polgárba kölyök korában belepofoztak egy kis tudomány félét, amiből „hóttig“ megélt és ki gyorsvonaton, ki lassúbb szerszám mai, de mindenki elérkezett valahogyan a biztos megélhetés állomására. Ma azonban, mikor az egyik bajból kikerül, a másikba jut, mikor azt hiszi, hogy okos dolgot csinált, kisül, hogy emeletes csacsiságot követett el. „Nulla dies sine linea“, ami magyarul azt jelenti, hogy a békés polgárt mindennap végig léniázzák, folyton kirán- cigálják a békéjéből. Egyszer adót emelnek, máskor a fizetését csökkentik. A termelő olcsón értékesít, a fogyasztó drágán fogyaszt, a kereskedőnek nincs vevője, az iparosnak nincs megrendelője. Sir és jajgat mindenki. Elmúltak a régi boldog idők. Öregség jele, ha az ember a régi jó időket sirja vissza, de hogy ma mindenki a régi jó időkről beszél, az aunak a jele, hogy a mai nehéz időkben mindnyájan megöregedtünk, még a fiatalok is. Pedig voltak a régi jó időkben is bajok. Kétségbeesések, válságos idők, csüggedések. De akkor könnyebb volt a vigasztalódás, igazabbak, őszintébbek az örömök. A régi jó idők honfibus estig gedőit két nagy mesemondó, Jókai és Mikszáth müvei vigasztalták, akiknek édesen folyó Írásai lelket tudtak önteni az esendőkbe. Akkor igazi lelki élmény volt egy-egy regény elolvasása. Kárpátiig Zoltán, Berend Iván, a lőcsei kuruc generális alakjai, történetei, Mikszáth pompás figuráinak históriái soká, soká ott zsongottaka lelkűnkben, a szivünkben, az idegeinkben. Élménnyé vál tak bennünk olvasásuk után. Ma nem Írnak ilyeneket. A mai regények nem regények, hanem kitalált riportok, detektiv- történetek. Ha egy mai regényt elolvas az ember, egy óra múlva elfelejti azt is, ki irta a regényt, azt is, mi volt benne. Nem hagy nyomot. Nem csoda! A riporter fantázia a képzelet birodalmának isteni magasságába nem tud feljutni, oda ka- csaszárnyakon repülni nem lehet. * Jó vicc, hogy mikor az országnak ennyi baja van, akkor a képviselőket hazaküldik és az ország kátyúba jutott szekerének igazítását egy úgynevezett „harminchármas bizottságra“ bízzák. Nem tudom, miért nevezték igy el, azért-e, mert a nóta is azt mondja, hogy: „Harminchárom lyuk van rajta“, holott az ország szekerén ma, sajnos, több lyuk tátong. Ez a bizottság aztán kieresztett magából egy „hatos bizottságot1-1, amelyet az e nehéz időkben is kiapadhatatlan pesti kávéházi humor a „vonós négyes“ zenei híresség mintájára találóan „vonós hatos11-nak nevezett el, tekintettel arra, hogy hegedű helyett kék ceruzával dolgozik, azzal von le mindent a költségvetésből és úgy hegedüli el a nótánkat. Megállapítható, hogy ez a kigondoló „gimbelö-gomboló“ bizottság mindent fordítva csinál, mint kellene. Amit le kellene szál litani, azt felemeli, amit fel kellene emelni, azt leszállítja. Néhai jó Baross Gábor, a vas miniszter, kinek szobra olyan szigorú keményen áll daliás gérokkban a Keleti pályaudvar előtt, az tudta, hogy jobb a sürü garas, mint a ritka forint Több a bevétel, ha a vonaton száz ember utazik olcsón, mintha három utazik drága jeggyel. Behozta a zónarendszert. Ezért kapott szobrot. Szegény jó Baross Gábor! Tarifát emelő utódaid ledönthetik a szobrodat. Nemcsak Ferenc József kabátod ment ki a divatból, de az eszméidet is sutbadobták leépítő utódaid. Valahogy mégis meg kellene akasztani ezt az általános desperációt, ha élni akarunk. Áldozatokkal is Most mutassuk meg, mi a magyar virtus ! Nyissák ki a bukszát a gazdagok, adjanak kölcsön az államnak, hiszen ha a hadikölcsönre adtak, mennyivel inkább adhatnának most az igazi békét megteremteni akaró kölcsönre. A Cluj-ísá pocsékolt gyönyörű Kolozsváron hiresek voltak a monostori gazdászok. Életerőtől duzzadó, kemény törzsű, drága .magyar fiuk, akik épen úgy tudták kezelni a borospoharat meg a gazdászostort, mint amilyen jól tudtak bánni az intézet gazdasági szerszámaival, többek közt a „kacor“-nak nevezett nagy görbe metszökéssel is.
