Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-10-28 / 86. szám
LiXIII. évfolyam 86» s*ám, Szerda Gyula, 1631« október 38 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Pobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Korossy György vármegyénk uj főispánjának beiktató ünnepélye. Lelkes ovációk között folyt le a beiktatási aktus. „Nem a hatalom szeretetével, de a szeretet hatalmával óhajtom e vármegyét kormányozni“ mondta az uj főispán. Gyula, 1931. okt. 26. Az utóbbi évek forró közéleti légkörében szinte drámai gyorsasággal peregnek le az események. A magyar közélet porondján nemes vetélkedés folyik s bárha a vetélkedők mindegyike nemes célért: a haza üdvéért küzd, legyőzöttnek mégis lenni kell. Ez természeti és ez politikai törvény. Bármily gyorsan peregnek is azonban le az események, a mostani főispáni változás, — rendkivüli gyorsaságával mégis szokatlanul hat. A hivatalos lapban egyidőben jelent meg a Kormányzó felmentő és kinevező kézirata. Amiközben pedig a magyar nemzet most kiformálódó uj történelme egy- egy ilyen mozaikszerü politikai esemény hozzáadásával is, csinálódik, — az ál- lamfentartó, az államot alkotó polgárság és munkásság, amely a hova-tovább 20 esztendeje tartó nehéz idők minden nehézségét különböző változatban végig szenvedte és szenvedi, — figyel, vár, még most is türelemmel vár és remegve bizik, — mert hiszen ez az utolsó érzés tartja benne a lelket — remegve bizik egy sóvárogva várt jobb jövőben, amely jobb jövőnek eljövetelét a kormánykeréknél állók helyes irányban való működésétől várja. Azalatt a 17 év alatt, mely a világháború kitörése óta lepergett, sok ígéret hangzott el, sok nemes cselekedet történt, de sok nemes szándék is tört derékban ketté a nehéz idők súlyos pörölycsapásai alatt. Reméljük és bízunk benne, hogy uj főispánunk annak a ketté nem törhető magyar akarásnak a képviselője és előmunkása itt a vármegyében, amely magyar akarásnak mégis csak sikerülni tog boldogulást és boldogságot teremteni ebben a vármegyében és ebben a hazában. Adja a jó isten, hogy ez a nemes törekvés mielőbb valóra váljék ! _A főispán megérkezése. Korossy György uj főispán október 25-én érkezett városunkba, akit a vármegye- háza nagytermében dr. Márky Barna alispánnal az élén a vármegye tisztikara, a vármegyei számvevőség, kir. államépitészeti hivatal és Gyula város vezető tisztviselői fogadtak. Rövid üdvözlő szavak hangzottak el, majd a főispán visszavonult a másnapi beiktató ünnepély programmjának összeállítása, illetőleg a már összeállított programm meghallgatása és jóváhagyása végett. Amint már jelentettük, a nehéz gazdasági viszo- h yokra tekintettel — minden külsőséges disz, valamint a szokásos bankett — a főispán egyenes kívánságára elmaradt.-A beiktató ünnepély október 26-án délelőtt folyt le a vármegye- háza nagytermében az ősi tradakciók által megszentelt formaságok betartása mellett. Közgyűlés előtt az addigra egybegyűltek az uj főispánnal együtt előbb a katolikus, majd a református templomba mentek istennek segítségét és áldását kérni az uj főispánra váró nehéz munkához való erő adására. Az istentiszteletek körülbelül egynegyed 11-re értek végett, miközben a közgyűlés terme lassanként zsúfolásig megtelt az installációra beözönlő megyebizottsági tagok és meghívott vendégek tarka sokaságával. A karzatot pedig gyönyörű hölgykoszoru, szebbnél- szebb asszonyok és leányok csoportja foglalta el. Dr. Márky Barna alispán pont fél 11 órakor nyitotta meg a díszközgyűlést. Rövid üdvözlő szavakban bejelentette a főispánváltozást. E bejelentés után dr. Páncsél József vármegyei főjegyző előbb felolvasta báró Feilitssch Berthold volt főispánnak a kormányzó által saját kérelmére történt felmentését tudató miniszteri leiratot, majd ezen leirattal kapcsolatban felolvasta a távozó főispán búcsúlevelét. A távozó főispán gyönyörű, mély gondolatokban gazdag tartalmú levélben vesz búcsút a törvényhatóságtól; köszönetét mondva azért a támogatásért, amelyben őt nehéz feladatainak teljesítésében részesítették. Teljes lélekkel és odaadással szolgálta ennek a vármegyének és e vármegye minden polgárának jogos és méltányos ügyeit s ha törekvése, fáradozása, jó lélekkel és igaz szeretettől áthatva végzett munkája nem mindig hozta meg a kívánt eredményt, annak okát a viszonyok leküzdhetetlen nehézségeiben kell keresni. A bucsuirat felolvasása után a vármegye főjegyzője felolvasta a kisgyülés határozati javaslatát. A törvény- hatóság meleg szeretettel búcsúzik távozó főispánjától, érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti s további közéleti munkásságához Istennek áldását kéri. Az uj főispán kinevezését tudató miniszteri leirat felolvasása után elnöklő alispán indítványára küldöttség hivta meg az uj főispánt, akit a terembe lépésekor szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadott. Az éljenzés és taps lecsillapultával dr. Márky Barna alispán üdvözölte őt a vármegye nevében. Az a taps és éljenzés — úgymond — amellyel a törvényhatóság Méltóságodat a terembe való első belépése alkalmával üdvözölte, azt jelenti, hogy a leiratnak tudomásul vétele nem puszta formalitás, hanem a főispáni állás iránti hagyományos tiszteleten kívül, ez az ováció a vármegye szülöttének is szól. Nehéz feladatra vállalkozott a főispán, de hiszi, hogy nagy közigazgatási tudásának, a tisztikar és a törvényhatósági bizottság tagjainak megértő támogatásával, ezekkel a nehézségekkel meg fog küzdeni. Ebben a hitben és reményben üdvözli a főispánt és felkéri az eskü letételére. Az eskü a megszokott alkotmányos formák és lelkes ovációk között történt meg. Az elnöki székben ülő főispánt az eskü elhangzása után négy főszolgabiró a székkel együtt háromszor a magasba emelte a jelenlevők folytonos éljenzései és tapsai között. Ezekután dr. Páncsél József vármegyei főjegyző mondotta el remekbe készült beszédét, a vármegye tisztikara nevében üdvözölvén ősi szokás szerint a főispánt. A gyönyörű beszédet azonban, sajnos, egész terjedelmében nem tudjuk közölni, aminthogy nem tudjuk egész terjedelmében
