Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-08-08 / 63. szám
2 Békés 1931. augusztus 8 Milyen szempontokat tartsunk szem előtt a sarkadi református papválasztásnál? Biharországnak Várad és Szalonta mellett harmadik nagy helysége s a nagyszalontai egyházmegye második nagy egyháza vasárnap nagy napra virrad. Mint a csonka megye legnagyobb városának s mint a csonka egyházmegye legnagyobb gyülekezetének be kell bizonyítania, hogy ennél a papválasztásnál is megfelel régi jóhirének és jövő fejlődésének. A Tordai llyés János, Szakács Mihály, Szikszai József, Veress Ferenc, Osváth Imre és Balog Ambrus kathedrájába méltó utódot kell állítani a mai nemzedéknek is, ugv mint elődeinek. A mai helyzet azonban még több előrelátást és megfontoltságot kíván a sarkadi magyaroktól, mint a régi, mert a sarkadi református egyházközség ma már hazánkban a legnagyobb azok között, ahol még csak egy pap van és sok nála kisebb egyháznak van már két papja. Vezetőjének lenni otthon 13 tanítónak, kántornak, egy túlnyomóan a nemzet gyökerét alkotó földmive- sekből és gazdákból, de amellett tekintélyes számú iparosokból és kereskedőkből s hozzá a már felszaporodott és még mindig szaporodó intelligenciából álló tízezres gyülekezetnek lelkiekben és anyagiakban egyaránt, az egyház tekintélyét úgy az egyházmegyén, mint az egyházkerületen fenntartani, de a község társadalmi és politikai életében is irányítónak lenni, végül a megyei és országos kérdésekben is döntő súllyal fellépni egyedül csak egy olyan férfiúnak lehet, aki vitán felül álló képességeivel, eddigi egyházi és társadalmi működésével messze kimagaslik a pályázók közül. Jól jegyezzük meg, hogy 30 —40 esztendőre döntünk most afelől, hogy egyházuk erős várunk és erős Sionunk lesz-e számunkra, vagy pedig mint biztos kormányzói kéz nélküli gyülekezet a sok kis, lelkiekben és anyagiakban gyengébb egyházak mögött háttérbe szorulunk. Gyakoroljuk ezért a presbiteri rendszerű, református egyházunkkal szemben ezt a szent jogunkat minden egyéni érdek nélkül, önzetlenül, egyedül az egyház érdekét tartva szem előtt s nemcsak a látható, hanem a mi Urunk, az Ur Jézus Krisztus láthatatlan anya- szentegyházának eljöveteléért és egyedül az Isten dicsőségére. A sarkadi református prédikátornak mindenekelőtt olyannak kell lenni, akit a kora, jelenlegi érdemei arra méltóvá tesznek. Erre nézve fogadjuk el zsinórmértéknek azt, hogy kit találtak a kollégái, a paptársai érdemesnek arra, hogy ta- nácsbirónak, nagy tiszteletűnek válasszanak maguk közül. Ne felejtsük el, hogy Sarkadon a pap mindig nagytiszteletü volt, már csak a káplántól való megkülönböztetés végett is, annyival inkább annak kell lenni már idejövetelekor most, amikor önálló hitoktató lelkészünk is van. De tovább menve, ez biztosíték arra nézve, hogy e választás által közeljövőben a mi papunk lesz majd az esperes. Hogy mit jelent egy ilyeu nagy egyházra nézve az, hogy a felelősséget és minden ügyünket az egyházmegye minden irányításában már egy évtizede működő, gyakorlott vezetőre bízzuk, az mindenki előtt világos. A mi nagy egyházunk nem alkalmas arra, hogy rajta 32—35 év körüli fiatalok tanuljanak és kísérletezzenek. Ide egész férfi, kész ember kell! De még jobban szükséges egyházunknak a gyakorlott és széles látókörű, csak az egyház felvirágoztatásával törődő lelkipásztor ma, amikor a súlyos gazdasági viszonyok közepette anyagi ügyeinket is rendbe kell hozni és megakadályozni egy igazságos és arányos adókulccsal azt, hogy a maihoz hasonló helyzet még egyszer előforduljon. Nézzük meg azért, hogy a pályázó lelkészek közül melyiknek az egyháza van a mai nehéz gazdasági viszonyok között is adósság nélkül és hogy melyik tudta eltalálni azt, hogy az özvegyasszony két fillérjét nála hagyja, viszont á nagy tökét amelyik nem érzi meg, az egyház iránti nagyobb áldozatkészségre sarkalja s azt állítsuk egyházu nk élére. Mi a mi papunktól nagyon sokat várunk. Megkívánjuk, hogy amint a hitünk tanítja, úgy is éljen. Jó szónok legyen s mint ember is első legyen városunkban tudásával, nemes erkölcsével s igy példaadója legyen helységünknek magatartásával és viselkedésével. Minden- cselekedetéből az isteni küldetést akarjuk bizonyítottnak látni s nem szabad egy olyan cselekedetének sem lenni, ami a papi hivatással nem fér össze. Különösen nem szabad a mi papunknak tartózkodni egy olya n helyen, ahol a lelkesedést már a szesz füti, mert ott könnyen csorba esik a papi tekintélyen. A mi papunknak olyannak kell lenni, aki a napjainkban nagy számmal lévő szegényeket, özvegyeket, árvákat, szükölködöket, — akik keresik a segítést, a vigasztalást — a kunyhókban felkeresi s aki kikeresi azokat a nemes sziveket, amelyek szomjuhoz- zák az igazságot s amelyeket meg lehet nyerni a köny. nyek felszáritására s akiket Krisztus tanításával, szeretetével magához ölel s egyházunk szent jö- vöjéhez munkatársaiul megnyer. Nekünk olyan pap kell, aki a szekrény tetejéről a porlepte bibliát elökeritteti, aki nem elégszik meg a szószékkel, sem a lelkészi hivatal irodájával, hanem kilép onnan s keresi a sziveket, a lelkeket s mint egy apostol, meg is találja Nem hivatalnak, nem mesterségnek, hanem küldetésnek tartja lelkészi mivoltát, mert csak úgy tudja a régi, hitbuzgó, vallásáért önfeláldozásra kész életet feltámasztani s a szektákat, a baptistákat hitvalló őseinek hitéhez visszavezetni. A mi papunknak a városban mindenütt ott kell lenni: községházán, polgáriiskolában, szövet- kezetekban, egyesületeken, általában ott, ahol a város ügyeit intézik, azért, hogy a megértés és megértés munkáját magára vállalja, de úgy, hogy a méltóságára mindig tudjon ügyelni. Ne felejtsük el, hogy a sarkadi pap, mint a legnagyobb bihar- megyei egyháznak a lelkésze, megyei képviselő, azaz a vármegyei törvényhatósági bizottságnak mindenkor hivatalból tagja, tehát e tekintetben is alkalmas embernek kell lenni. A papnét pedig félig papnak számítjuk, akivel szemben bizonyos kívánságokat állítunk fel. Nekünk olyan nagytiszteletü asszony kell, akinek minden tette, viselkedése és magatartása példaadó. Az egyháztársadalmi munka súlypontját tőle várjuk. Nem annyira az urának, mint neki kell kezdeményezni a nőegyletet, vallásos estélyeket, leány- egyesületeket és segédkezni kell az urának a bibliakörben, tehát megfelelő műveltséggel kell bírnia. Ilyeu lelkipásztorra van tehát szükségünk, akinek a prédikációihoz a saját élete adja a magyarázatot, hogy az ö vallásossága és erkölcsössége ne pusztán szó, ne pusztán templomi-, hanem élő keresztyénség legyen. Ezeket a szempontokat tartsuk azért magunk elé s azoktól, akik ezek helyett rokoni, vérségi, anyagi, vagy más személyes érdekeket néznek, forduljunk el. Mert a lelkész választás nem képviselő választás! Mi, akik az Isten országának e földön való eljövetelén dolgozunk, nem hallgathatunk különösen azokra, akik csak ilyenkor, papválasztáskor törődnek az egyházzal, de az Isten házát sohasem látogatják Ha azok, akik egyedül az egyház érdekét tartják szem előtt, összefognak, sem jobbra, sem balra, sem hátra, hanem egyenesen a szent célra előre, az egyház felvirágoztatására tekintenek, mint az a földműves, aki az eke szarvára tette a kezét: akkor a sarkadi gyülekezetei is megsegíti az Isten. Követendő példának itt van előttünk a nagy békési egyház, amelyik a gyulai esperest hívta meg papjának. Vessen számot azért mindenki a lelkiismeretével, amikor az urnába teszi szavazó céduláját. Mert igaz, hogy a szavazás titkos, azt földi ember szeme nem láthatja, hogy ki kire szavaz, de a sziveket és veséket vizsgáló Isten, aki titkon néz, megítéli a cselekedetünket is A sarkadi paptól megkívánt ezen kellékek a a pályázó lelkészek közül teljes mértékben egyedül csak nagytiszteletü Bay József zsadányi lelkészben vannak meg, aki már 31 éves korában egyházmegyei dédán, a számvevőszék tagja, a lelkészegyesület pénztárnoka, 33 éves korában egyházmegyei jegyző, 35 éves korára pedig egyház- megyei tanácsbiró lett, mely két utóbbi Nagytiszteletü ranggal járó tisztségtől a két 35 éves pályázó még igen messze van. Bay József az egyházmegyei lelkészi értekezlet előadója, az egyházmegye! missziói — tanügyi — intéző bizottság, időszaki tanács és egyházlátogató küldöttség tagja s a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés póttagja. Bay József zsadányi ref. lelkész Sarkaddal szomszédos Gyulavári községben született, ahol atyja az egyház közszeretetben álló, ma is emlegetett kiváló papja volt. Nagyapja árpádi lelkész s legalább tiz ágig visszamenőleg református papi családból származott. Bay József iskolái elvégzése után Nagyszalontán lett esperesi segédlelkész és titkár, majd fögimnáziumi vallástanár s a viláháboru idején a katonai kórház lelkész gondozója. 1917 végén jelent meg első munkája „A világháború emlékére“ címmel, melyet az egyházi szakirodalom rendkívül kedvezően fogadott. Dr. Lencz Géza a debreceni egyetem vallásbölcsészet és szisztematika teológiai profeszora az Országos Református Lelkész Egyesület cimü egyházi lap 1918 január 19-iki számában azt írja: „Beszédei kétségkívül tisztes jelei az evangélium egy mélyebben érző és gondolkodó hirdetőjének. Aki igy kezdi, attól még sokat lehet várni. Egy minden tekintetben vonzó és biztató ifjú tehetség bontakozik ki előttünk. Szívesen ajánljuk.“ 1918 nyarán a zsadányi egyház hívta meg és választotta meg egyhangúlag lelkészének. Itteni munkásságának főbb eredményeit a Keresztyén Család „Gyülekezetein egyház épitö munkája a legutóbbi 10 esztendő alatt“ címmel igy foglalja össze: uj iskolák, tanitói lakások, presbiteri szoba építtetett, lelkészi lak renováltatott, templom javíttatott, uj nagy harang, uj orgona készíttetett, OFB. utján 20 hold föld szereztetett lelki pásztorsága alatt. Szavazzunk azért egyedül egyházunk javára, a köz és sarkadi református hívek összességének érdekében: Nagytiszteletü Bay József lelkészre! 431 1-1 Kérelem az igen tisztelt szülőkhöz! A tankönyvbeszerzés körül felmerült különböző nehézségek miatt az 1981—32. iskolai évre iskolakönyveket csak igen korlátolt meny- nyiségben fogunk raktáron tartani. Felkérjük ennélfogva az iskolai növendékek igen tisztelt szüleit, hogy a jövő tanévre szükséges tankönyveké: augusztus hó 20-ig elojegyeztetni szíveskedjenek, mert csak az előjegyzett tankönyvek kiszolgálását tudjuk biztosítani. A tankönyvek ára az átvétel alkalmával fizetendő. Kiváló tisztelettel: Dobay János könyvárus, Kultúra B.-T.„ Gyula, Gyula.
