Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-04-04 / 27. szám
1931. április 4. Békés 5 Husvétkarminden ujja lesz megint Használjon On is Viímet a húsvéti nagyfahanfáshoz ! Mindent gyorsan és alaposan tisztit. X' im a hadat, honyhát, tűzhelyet, egész házát tisztává és ragyogóvá teszi. mindent isztit Hunyady Lászlóval szemben Bánk bán igen sok tekintetben még további haladást jelent Erkel Ferenc pályáján, amennyiben Bánk bán Hunyady Lászlónál polifonikusabb, egyes részleteiben erősen népies, népdal formákra támaszkodó, más részleteiben úgy a koloraturás éneknek, mint az egyes hangszereknek és hangszer csoportoknak virtuóz felhasználásával tűnik ki. Szépséges zenei részletek tekintetében Bánk bán sokkal gazdagabb, mint Hunyady László, noha bizonyos hiánya a mozaik- szerűségA magyar nemzeti közvélemény csak a szabadságharc után, az elnyomatás keserű éveiben ébredt tudatára annak, hogy milyen kinccsel bir Erkel Ferenc zenéjében. Minden itt járó neves gondolkodó vagy érző külföldihez ez a zene inter- nationalis nyelven beszélt és rögtön éreztette az az idegennel egy érdekes, sajátságos, sokszor bűbájos külön világnak létezését. Szigligeti a drámában, főleg a népszínműben, Jókai a regényben, Tompa és Tóth Kálmán a költészetben tartották a nemzet öntudatát bizalommal és reménységgel: az operának magas zenei műfajában ugyan ezt Erkel cselekedte. Ezért az 50-es években Hunyady László nemcsak mint zenei mű hatott, hanem mint alkalom a hazafias érzésre, elbusulásra s mint remény a diadalmas feltámadásra. A Bánk bán előadásával ez a hazafias érzés csak még magasabb lobbot vetett. Harmadik örök életű müve Erkelnek a Hym- nusz, Kölcsey Ferenc költeményének megzenésítése (1845.) A Hymnusz zenéjénk megírása nagy nemzeti cselekedet volt, mert eladdig nem volt a magyarságnak mindenkitől ismert nemzeti dala. A Hymnusz komoly és méltóságos dallama gyönyörűen simul a szöveghez. Mint egy templomi ének, mert hiszen a hazaszeretet is hitvallás és isteni tisztelet. A Hymnusz, melyet Erkel Ferenc Deák Ferencnek ajánlott, 1859-től kezdve terjedt el igazán az akkori elnyomatás önérzetes és dacos magyar világában előbb a dalárdák, majd az iskolák révén. Ma már évtizedek óta tudja és énekli öreg és fiatal, mint az egész magyarságnak örök szép nemzeti dalát. Korszakos jelentőségű volt Erkel Fex-enc működése a symphonikus zene terén is. A zenei élet és zenei műveltség fejlesztésére 1836-ban alakult Pest-budai Hangász Egylet, a mostani Filharmóniai Társaság elődje, igazgatójává és karnagyává választotta Erkel Ferencet, a Nemzeti Színház hires karnagyát. A filharmonikus hangversenyek rendezésében és vezénylésében Erkel Eerenc úgy ízlésének előkelő színvonaláról, mint az előre megfontolásnak és tervszerűségnek oly magas fokáról tett bizonyságot, hogy ebbeli munkássága korszak- alkotó zenei művelődésünk történetében, ápolta a klasszikusokat, ezek között Beethovennek biztosított túlsúlyt, de támogatta az uj iskola érvényesülését is és kellő pártolásban részesítette a hazai szerzőket. A zeneszerzés akkor élő óriásai: Berlioz, Liszt, Bülow gyakran szerepeltek személyesen is ezeken a filharmonikus hangversenyeken. Rávilágít Erkel egyéniségének nagyvonalúságára, hogy Berlioznak ö adta az impulsust a Bákóczi induló feldolgozására. A szimfóniái hangversenyek sorában Erkel Ferenc nem feledkezett meg szülővárosáról sem, amennyiben 1853-ban a gyulai árvízkárosultak javára nagyszabású hangversenyt rendezett, amely a károsultak javára 1035 irtot eredményezett. Erkel Ferenc nyolcvanadik születésnapjára (1890) a Filharmóniai Társaség díszhangversenyt rendezett, amely csupa Erkel számokból állott. Ezen a hangversenyen az agg zeneköltö maga vezényelte Báthory Mária nyitányát és végezetül eljátszott kedvenc darabját, Mozart d moll koncertjét. Nagy fénnyel ünnepelte meg a nemzet Erkel Ferenc félszá adós karnagyi jubileumát is. Az ezen alkalomból 1888. december 16-án a Vigadóban tartott ünnepélyen tette Jókai, mint diszszónok, a következő feledhetetlen megállapitásokat: „Mi reánk az teszi legbecsesebbé Erkel zeneköltészetét, hogy minden izében nemzeti és eredeti. A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig Erkel dalművében eszményítve, meg- nemesitve mindent feltalálunk, ami magyar, arai a mienk.“ Nem maradhat megemlítetlenül Erkel Ferenc nagy életének az a működés tere sem, melyet az Országos Magyar Dalárda egyesület élén évtizedeken keresztül kifejtett. Neve szétválaszthatatlanul összeforrott a magyar dalos üggyel, annak minden örömével, sikerével, diadalával. Csak dióhéjban, mintegy távirati stílusban világitottam meg Gyula város nagy szülöttének, Erkel Ferencnek teremtő életét és alkotásait. De azt hiszem, a nagy ember életének ez a rövid áttekintése is feljogosít arra, hogy rámutassak a kultúrának és ennek keretében a művészeteknek nemzetfentartó nagy jelentőségére. Hölgyeim és Uraim! A magyar alkotó művészek, képzőművészek és zeneművészek beszélik azt a nemes formanyelvet, melyet megért mindenki, nemcsak az, aki magyar, amely behatol mindefelé, ahol kultúra honol, amely a mellett, hogy izzó nemzeti tartalommal van telítve, a nemzetközi megértésnek is leghat- hatósabb közvetitője. Művészeink kiválóan hivatva vannak arra, kogy helyre állítsák és szorosabbra fűzzék a kultur emberiséggel való azt a kapcsolatunkat, melyet a háború és a gyűlölködés megszakított, hivatva vannak arra, hogy teremtő erejük géniuszával megértessék a világgal a magyar népnek, a magyar fajnak értékét, jelentőségét az emberiségre, hogy bebizonyítsák, hogy az egész emberiségre volna pótolhatatlan veszteség az, ha ez az alkotásra képes és alkotásra termett nemzet tartamosán arra lenne kárhoztatva, hogy ereje javát alacsonyabb kultúrák igazságtalan, emberietlen, történelmileg semmiképen meg nem indokolható elnyomása ellen való meddő küzdelemben fecsérelje el. Visszatekintve a művelődés történetére a kereszténység felvételétől kezdve napjainkig, két megismerésére jutunk. Az egyik az, hogy hazánk ezer éven keresztül a nyugati kultúrának lankadatlan elöharcosa és kelet felé terjesztője volt. Szent István első királyunk idejében a Nyugathoz csatlakoztunk, ahoz mindig hívek maradtunk és századokon keresztül fegyverrel kezünkben védtük a Nyugat civilizációját a Keletről előtörő pogány támadások ellen. A másik megismerés pedig az, hogy a kultúra a mi fenmaradásunk és fejlődésünk legbiztosabb záloga. Őseink, noha a történelem rendelése folytán szinte szakadatlanul csatasorban állottak, a harci zaj folyamán sem feledkeztek meg soha a kultúráról, a béke korszakait pedig mindenkor az intenzív művelődés szent ügyének szolgálatába állították. Híven történelmi múltúnkhoz, a világháború és a reánk erőszakolt szerencsétlen békekötés után is újból odaadással vettük fel a művelődés fonalát és kultúránk nagyra fejlesztésével igyekszünk bebizonyítani, hogy a népek családjának életében a mi különleges kultúránk hézagot pótol, és hogy azt, mint egy nagyra hivatott nép lelkületének sajátos megnyilatkozását az emberiség nem nélkülözheti. Magyarország történelme gazdag viszontagságos eseményekben. Jelenleg is ilyen korszakot élünk, de nincs oly sors fordulat, mely a magyarságnak kulturszomját, a művelődés iránt táplált ellenálhatatlan vágyódását korlátozni képes volna. Ez a szellem hat át bennünket, ez a szellem tölt meg újabb és újabb lelkesedéssel, amidőn még oly súlyos viszonyok között is lankadatlanul hordjuk a téglákat az örök magyar művelődés szent épületéhez. Nekünk nem szabad csüggednünk. Ha any- nyi elnyomatásból diadalmasan kerültünk ki, lehetetlen az hogy a trianoni átkon ne tudjuok győzedelmeskedni. Nemcsak azért lehetetlen ez, mert Postdso^ bd \jd Husüvasárnapján az Ipartestületben
