Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-04-04 / 27. szám
1931. április 4 B é hé s 3 Bus És mikor megfessiteiték volna ölet, l meg os at ák as ö ruháit, sorsot vetvén as okra, ki mennyi résst venne abban. (Márk. ev. lő., 24) * Ha valaki kezébe veszi ma akár a magyar, akár a külföldi nagy lapokat, hírlapokat vagy hetilapokat, a cikkek százaiban az orosz probléma mered elénk. A »piatiletka« problémája: vájjon Oroszország 5 év alatt úgy fel fokozza-e termelését, hogy a világpiacon egyike lesz ipari szempontokból is a legszámottevőbbeknek, izgatja mindenki fantáziáját. Ha még ma az orosz dumping talán nem is olyan végzetes jelenség, de vájjon mi lesz két év múlva, ha sikerülniök fog az orosz termelést 100 százalékkal fel- fokozniok. Mindenki fél az orosz rejtélytől. Mindenki látja azt, hogy az oroszok megcsinálták azt, amiről pedig Talleyrand még Napóleonnak is azt mondta, hogy lehetetlen: ráülni a szuronyokra és úgy kormányozni. A szovjet vezérek a szuronyokon ülnek. — Parasztot, lateinert, munkást, egyaránt agyon terrorizálnak és a »piatiletka« mégis halad a siker felé. Miért ? Az amerikai kapitalizmus, amely most rossz órákat él, küldi az árukat Oroszországba, elősegíti a szovjet termelést, mert a tönkrement civilizált európai államok venni már nem tudnak. A német tőke, amelyet pedig a szovjet minden megmozdulása legelőször tehet tönkre, nemcsak árut, eszközöket, de képzett emberi főket küld Oroszországba, hogy tanítsanak és produkáljanak. Miért? Legegyszerűbb a érkezett az idő, felült egy villamosra és robogott szerelmeséhez Közben jelentőseket pislogott a kabátja zsebében dagadó pénztárcájára. Megállt a villamos. Zsiga ruganyos léptekkel leszállt. A megbeszélt helyen már várta Marie. Zsigának úgy látszott, mintha Marie most még szebb lenne, mint tegnap este. A kölcsönös üdvözlés után a nő szólalt meg előbb • — Nem mehetnénk el egy kis autóturára? Zsiga válasz helyett gőggel intett egy épen arra haladó taxinak. Beültek. — Hova hajtsak? — kérdé a sofför — Amerre akar! — volt a fölényes válasz, mint akinek annyi a pénze, hogy nem tudja hova tenni, A sofför a városon keresztül a külvárosba, majd ki az országúira hajtott. Marie és Zsiga meg szőtték a szebbnél-szebb terveket. Lesz egy kis családi villánk. Esténkint majd színházba, mulatságokba járunk és igy tovább. Hogy azután ezeknek a terveknek alapja legyen, csókkal pecsételték meg. Eközben eltelt az idő és besötétedett. Magelégelték az autózást és visszatértek. — Itt szálljunk ki — kérte Marie Zsigát egy kanyarodóra mutatva — Itt álljon meg — szólt Zsiga a sofför- nek. A sofför az ut mellé kanyarodott és megállt. — Mit fizetek? — kérdezte Zsiga hangsúllyal. A sofför számolt, majd újra megnézve az órát: — Öt pengő hatvan fillért — válaszolt szerényen, de biztosan. Zsiga kivette, azaz, hogy kivette volna a pénztárcáját, ha a zsebében lett volna. Elsápadt. vét. felelet reá. A nagy Németország megalázva ott van Franciaország és Lengyelország között, minden megmozdulása bűn, amelyet a két szövetséges és apró segítőink sietnének meg megtorolni. Érthető, ha a legkétségbe- esettebb lépésre is reászánja magát, segítséget keresni a szovjetben a megfojtásra kész szövetség ellen. Hiszen a német— osztrák vámunió terve, amely most került a napvilágra, elegendő volt arra, hogy az alapjában véve békés Briand beálljon a háborús uszítok közé és megfenyegesse Németországot. Mi lett a Briand grandiózus elgondolásával, a Pán európával, mihelyt Németország és Ausztria megkísérelték belőle realizálni annak csak egy csekélyke részét. Elolvadt, mint a tavalyi hó. Nem maradt belőle más, mint a több mint ezer esztendős római mondás: vae victis. Jaj a legyőzőiteknek! A legyőzöttek csak abból a Páneurópából ehetnek, amit a győzők feltálalnak, máshoz nincsen joguk. Vájjon azonban elhiszik-e a győzők, hogy ez komolyan mindig igy lehet ? Clemenceau húsz millió németet akart kitörölni a világból, mert annyival több van annál a számnál, mint amennyi neki kellemes. Erre reákacag a német statisztika. 1870-ben a német emberek átlagos élettartama 35 év volt, ma 57. Lehet ezt az országot legyőzni ? Mit csinált 1870 óta Németország? Koch, Ehrich, Virhow az orvostudományban, Haber, Fischer, Röntgen a fizikában és a chémiában, Hertz, Siemens az elektromosságban száz esztendőkkel vitték előre a világot. Az emberiség előhaladása és boldogulása, javarészt azon a német tudáson alapul, amelynek magvait ők hintették el. Lehet-e biintetleHÓNAPOK UTÁN IS UGYANOLYAN FRISS MINT A BEVÁSÁRLÁS NAPJÁN A pénztárca eltűnt! — Rendőr! Rendőr! — kiáltotta torkasza- kadtából. Zsiga önkéntelenül megfogta hölgyénekkarját. A rendőr, ki épen a közelben tartózkodott, sietve érkezett meg. — Mi az kérem ? Mi történt itt ? — Biztos ur kérem — mondta magából kikelve Zsiga — ellopták a pénztárcám ezer pengővel ! Ez a hölgy ült mellettem! Marien mindenféle szin átfutott, kezdve a leghalványabbtól a legsötétebbig. — Kérem, követelem, motozza meg ! A rendőr előbb átnézte az autót, majd a ve. zetöjét; eredmény semmi. Zsiga a maradék aprópénzéből kifizette a soffőrt, aki továbbment. Marie a rendőrtől követve elindult a legközelebbi örszobába. Zsiga egész utón jajveszékelt: jaj Istenem, jaj Istenem 1 Ennyi pénzt ellopni! Jaj Istenem! Az őrszobai vizsgálat sem végződött .sikerrel. A pénz csak nem került meg. De Marie sem állta szó nélkül. Eleinte váltig méltatlankodott, majd egyszerre fenyegetőre fogta a dolgot: — Kérem, vegye tudomásul, hogy ezért az urat beperelem ! Engem meggyanúsítani! Hallatlan ! Majd adok én magának! Zsiga sem tudta már, mit csináljon, csak hebegett : — De ké . . . kérem, Marie . . . — Semmi kérem! Majd megtanítom én magát tisztességre I Volt szerencsém — De kérem, Marie . . • Mindhiába. Marié vissza sem fordult, hanem elment. A rendőr felvette az esetet és ezzel Zsiga hazament. Eltelt egy hét, két hét, majd a harmadik héten idézést kapott Zsiga női becsületsértés vétsége címén. Zsiga rendbeszedte magát, hátha megváltoztatná szándékát Marie is, elment. Zsigát be- szólitották a tárgyaló terembe.-- Vádlott, mondja el a tényállást — szólt komoran a biró. — Kérem szépen — szólt Zsiga keserűen és elmondta a történteket A biró végighallgatta, majd Mariét és a soffőrt is kihallgatta, azután kimondta az ítéletet: — Ezennel bűnösnek mondom ki Horgai Zsigmongot női becsületsértés miatt, ezért egy hónapi fogházra Ítélem. Az Ön pénztárcáját nem ez a hölgy, hanem a villamoson lopta el valaki. A tettest már régen figyelik és most — úgy látszik — neszét vette a dolognak, még egyszer akcióba lépett, hogy külföldre való utazásához elegendő agyagi fedezete legyen, ügy látszik. Horgai ur volt az a szerencsés, aki vele összekerült Megnyugszik az Ítéletben? — Megl — mondta Zsiga, keserűen nézve imádottjára. Marie ekkor kacéran odafordult feléje és mondta : — Hát jó mulatást, Monsieur Zsigmond Horgai 1 Zsigát egy fegyőr bevezette állami nyaralójába, mire megfordult, az ajtó már be volt zárva. Zsiga leült az ágya szélére, keresztbe tette lábát és magát vigasztalóan sóhajtott: — Ebül jött, ebül ment!
