Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-04-04 / 27. szám
LkÉlt. évfolyam 37. szám. Szombat Gyula, 1931. április 4. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . l P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Lumen Christi. j I i Irta: Báró Apor Vilmos dr. apátplébános. A feltámadt Krisztust a Nagyszombat szertartásában az égő gyertya jelképezi. Hajnali szürkületben megszentelt tűzzel gyertyát gyújt a diakon, miközben hangos szóval énekli: „Lumen Christi“ Krisztus világossága. Tényleg a csüggedt tanítványok szivébe a Feltámadás misteriuma hozott fényt, reményt és tetterőt. A pogányság sötétjébe burkolózott világba is a Feltámadt * Krisztus vitt bele uj világosságot. „En vagyok a világ világossága“, mondotta ő egykor és ez a szava is igaznak bizonyult, kereszthalálon és síron át győzedelmeskedett. Sokat kellett a sötétséggel viaskodnia az égi fénynek évezredes utján. A pogányság szelleme számtalanszor elhomályosította. De — mint a tavaszi nap, mely felveszi a téli faggyal élet-halál harcát — Krisztus napja mindig újra győzedelmesen kisütött. Sugarai szellemi és erkölcsi téren uj virágzást, rügyfakadást eredményeztek. De a gyümölcsöt érlelő nyarat borongó ősz és dermesztő tél váltotta fel majd mindig a történelem folyamán. A bűnre hajló ember gyarlóságában elhomályosította az égből jött legszebb ideákat is. A „Lumen Christi“ örök igazságokat jelent, melyek a földet az égiekkel egybekapcsolják, mint ahogy a láthatár összefolyik a kéklő égbolttal, a gyarló ember pedig a múló látszatok lidércfónyébe nézett és elkáp- rázva a napot nem látta. A „Lumen Christi“ szeretetet jelent, mely egybeforrasztani kívánja a családot, a társadalmat, a nemzetet, az emberiséget, Az ember azonban önzésében csak saját egyéni hasznát és érdekét hajhászta és elnyomás, gyűlölet, ellenségeskedés lépett a szeretet helyébe, mibe a társadalommal együtt az egyén is belepusztult, A „Lumen Christi“ a lélek fölényét jelenti a test felett, isteni kegyelem által inegne- mesitett embert és a gyarló ember inkább a test élvezetei után futkosott, pillanatnyi gyönyöröket szürcsölt és degenerált nemzedéket, elkorcsosodott idegroncsokat termelt. A „Lumen Christi“ törvényt jelent, akaratot hevelő, jellemet képző, lelket edző, rendet, jogot, fegyelmet adó erkölcsi életelveket és a bünrehajló ember, a szabadság jelszavával visszaélve örökké forrongó, soha meg nem nyugvó, békétlenkedő felkavart han- •g^áböliyá változtatta az isterii eszményt, Krisztus Világossága és a Pogányság Sötétségének harca volt tehát többé-kevésbbé mindig az emberiség története. A mai kor talán fokozottan az. A „Lumen Christi“ fénye nem halványult el, sőt mintha erőteljesebben kibontakozna a múlt század ködhomályából, de mily sötét fellegek gomolyognak az égen! Rémitő árnyak! Keleten a bolsevizmus titokzatos fantomja, nyugat felől a felhalmozott tőke zsarnoksága fenyegeti az emberiséget, jobbról túlzó nacionalizmus, balról hazátlan nemzetköziség tör a hatalomra, gépek falják lel az emberi izmokat, összeharácsolt aranykészletek ölik a gazdasági életet, ipari és gazdasági túltermelés mellett tömegek éheznek és millió kar tétlenségre kárhoztatik, homály mindenütt, vakság, nem érti egyik a másik nyelvét, mint a bábeli nyelvzavar idején, nincs átfogó eszme, nincs összefogó fundamentum, világosság felé kiáltanak kormányok és törvényhozások, fényt várnak tudósok és tömegek egyaránt. Igen, a „Lumen Christi“ kell a XX. századnak. Az egyedüli áthidalás a nemzetek és társadalmi rétegek közt Krisztus fényessége. Az egyetlen ut a kibontakozásra a krisztusi eszmék felvillanása az agyakban, a krisztusi parancsok megújhodása a lelkiismeretekben, a krisztusi szeretet lángralobbanása a szivekben. Hogy összhangba kerüljön ismét az állami törvény az isteni akarattal, hogy lemintázza a család a názáreti otthont, hogy kövesse az egyén Jézus szerető szivét, hogy tanulja az ő türelmét a szenvedő, az ő igénytelenségét a szegény, az ő engedelmességét a gyermek, az ő irgalmát, jóltevő szeretetét a gazdag, az ő bölcse- ségét és békeszeretetét a kormányon levő, az ő önfegyelmezését és törvénytiszteletét az alattvaló, erre volna szükség! „Lumen Christi!“ a feltámadt Krisztusnak sirkövet repesztő, halált legyőző fényessége, ez a mi vágyunk, ez a mi reménységünk, ez a mi feltámadásunk. A trianoni sírba szorított magyar nemzet e világosság felé fordítja ma tekintetét s mint a virág bimbója a tavaszi napsugártól, úgy várja ettől a fénytől újraéledését és régi dicsőségben való kibontakozását. Alleluja!
