Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-02-08 / 12. szám
2 Békés 1930. február 8 letes, dolgos, nagycsaládu sokezer ember nélkülöz, éhezik, mert nincs munkája. Ártatlan gyermekek fáznak, senyvednek, halomra pusztulnak, mert erős izmu, Isten képére teremtett ember apjuknak nincs keresete. Ne hivatkozzatok Trianonra, ne hivatkozzatok általános világgazdasági válságra! Keresztényi szívvel, emberi könyörülettel, józan mérséklettel Csonkamagyarország még a legutolsó nyomoréknak is tudna kenyéradó munkateret adni. Vethetünk-e szemére bármit is a ránktörő külső ellenségnek, mig sokan, nagyon sokan három-négy munkakör bő javadalmát harácsolják össze maguknak, mig egyeseknek — munkás családoknak életre szóló, vagyont jelentő — évi javadalmakat osztogatunk ! Van itt vagyon, föld, van munkahely is bőviben, van kenyér háromszori étkezésre a napszámos számára is, csak a keresztényi jóság, az emberszeretet, a tisztánlátó bölcs részvét hiányzik a bőségtől süketté, vakká, lelki bénává nyomorodottak belsejéből. A Szociális Misszió Társulat teaestje. Hatalmas erkölcsi és anyagi siker. Pompás műsor. A kedves és családias hangulatú táncosteán megjelent a város egész társadalma. Szerdán este már hat órakor kezdett gyüle" kezni a közönség az Ipartestületbe, hogy részt vegyen a gyulai Szociális Misszió táncosteáján. Nyolc órakor már annyian voltak, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett elhelyezni a köAz izgalom átragadt a mamákra és a tanárokra is, akik szintén eljöttek a nagy „küzdelemre“. Teleki szomorúan, sápadtan állt egy lámpa mellett. Akiért pedig hetek óta vetélkedtek, — a „jégtündérke“ — vidáman trécselgetett barátnőivel. Biró is ugyancsak loholt kifelé, kissé elkésve, mikor éppen szembetalálkozott Teleki özvegy édes anyjával — Kezeit csókolom kedves néni! Szintén a pálya felé tart? — Dehogy is kedvesem! Ide a patikába sietek, a kis Klárink nagybeteg, orvosságot viszek szegénykének. Hizlalókurát is kellene tartania, de sajnos, erre már nem telik ... — sóhajtotta szomorúan s feltörő könnyeit letörölte, — ezt is alig tudtam előteremteni . . . — Elég baj az ! — sajnálkozott jóindulatúan Biró, — No! majd megsegíti az Isten a kedves néniéket ... — biztatgatta részvéttel az összetört lelkű asszonyt. De sietve búcsúzott, hogy el ne késsen. Ahogy csatolta fel a korcsolyáját, egyszeribe megjelent előtte az özvegy sápadt, barázdás arca, a kis beteg szenvedései, nélkülözése, „vetélytársa“ rossz bizonyítványa, elkeseredett arca és szivét mélységes szánalom fogta el a szerencsétlen család iránt; elfelejtkezett Évike aranyos mosolyáról, zönséget. Ember-ember mellett szorongott úgy a nagy teremben, mint az étteremben. A legnagyobb örömmel konstatáljuk a Szociális Misszió fáradhatatlan, agilis és áldozatos lelkű tagjainak elképzelhetetlen munkásságát, amit — élükön Kaufmaun Ödönné alelnökkel — heteken keresztül kifejtettek. De a legmelegebb elragadtatással állapíthatjuk meg a nagyközönségnek a misszió széleskörű és nagyjelentőségű működésével való nobilis együttérzését, amely talán ez estén jutott legbeszédesebben kifejezésre, amikor a szerdai missziós estén ott láthattuk Gyula város társadalmának minden osztályát. A hangulat egész este a lehető legkedvesebb volt. A fiatalság úgyszólván megszakítás nélkül táncolt s mindenki megtalálta a maga szórakozását, hiszen mindenkit szeretettel vártak és fogadtak. És ez a szép és meleg est lehetővé tette? hogy sok szegényen segítsenek, sok szenvedőt megörvendeztessenek és fényt lopjanak azokba a hajlékokba, amikből sok szépet, nemeset és emberit elrabolt a nyomorúság és hideget, sötétséget terjesztett a nélkülözés tanyáiba és a meggyötört telkekbe. Gyönyörű est volt, amelyben a legboldogabbak azok voltak, akik adhattak. A szegények viszont hálásak lehetnek, hiszen értük fáradoztak a jólelküek és ez est sikerén át érezhetik embertársaik szivének feléjük való hajlását, szeretető t és áldozatos jóságát. * Este 8 órakor egy kis műsorral szórakoztatta a Katolikus Ifjúsági Önképzőkör műkedvelő gárdája a hallgatóságot. A műsorból kiemeljük azt a remek kvartettet, amelyet Huszár László, Endrész József, Bakó József és Halász Lajos adtak elő nagyszerű összhanggal. Nagy örömmel láttuk és hallottuk a rögtönzött pódiumon Wagenhoffer Józsefnél akinek szépen kulturált hangja, ének tudása és érzésteli előadása mindenkor magával ragadja a közönséget. Ezúttal egy operaáriát s néhány dalt énekelt hatalmas sikerrel, szűnni nem akaró, forró tapsok kíséretében. Haláss Lajos Kiss Menyhért: Ferike cimü megkapó irredenta költeményét szavalta magával ragadó, tüzes magyar érzéssel, elsőrendű kifejezéskészséggel s any- nyi árnyalattal, ami a hivatásos szavalómüvésznek el a reá váró biztos győzelemről, dicsőségről, mindenről . . . Csak ezek a szavak csengtek folyton a fülébe : — „Ezt is alig tudtam előteremteni . . .“ Gondolkozott. Honnan tudna nekik valahonnan pénzt keríteni? Hisz az ő édesatyja is szegény hivatalnokember. Honnan ? . . . honnan ? . . . Egyszerre csak a homlokára csapott és izgatottan körülnézett, kereste Yig Lacit, legjobb barátját, akinek titoktartásában teljesen megbízott. — Laci barátom ! ne kérdezz most semmit! Figyelj ide kérlek ! Te most azonnal bemégy a zsűrihez, ott bejelented, hogy hirtelen olyan rosz- szul lettem, hogy képtelen lennék kiállani . . . már haza is mentem . . . — Csakugyan olyan rosszul vagy, Gabri- kám ? — ijedezetf őszintén a jó barát. — Mondtam már Lacim, hogy most ne kérdezz kérlek semmit. Nem állok ki a versenyre! Azt feltétlenül Telekinek kell megnyerni. Vig akart még érdeklődni, de Biró egy „szervusz“-szal már el is rohant a kijárat felé. A nagy izgalomban észre se vették a kerítés mellett álló igazgatójukat, minden bajukban jóságos, segítő atyjukat, aki önkéntelenül fültanuja lett beszédjüknek. Atyai ösztönével azonnal megértette a helyzetet, de úgy tett, mintha semmit is dicsőségére válnék." Sajnálatos azonban, hogy a két nagy helyiség közönségének kiszolgálása közben keletkezett lárma és a folyton érkezők elhelyezkedése miatt a műsor egyes részei vesztettek hatásukból, sőt néhány számot el is kellett hagyni. No de nem baj, több idő jutott a táncra. * Az est előkészítésében — a misszió vezetőségén kívül — meg kell említenünk azokat a hölgyeket, akik ebben a sáros téli időben járták a várost, hogy jegyeladással biztosítsák az est sikerét. Aki tudja, milyen feladat most, ebben a mindenkit érintő nehéz világban, a közönség zsebéhez appelálni, az kalapot emel a női lélek eme hősiessége előtt. De adassák tiszteletteljes elismerés az est háziasszonyainak is, akik a közönség kényelméről lehetőség szerint gondoskodtak és azoknak a hölgyeknek, kik a buffet körül szorgoskodtak. A névsorból bizonyára maradtak ki nevek, hiszen a leánykongregáció tagjai s az úri lársa- dalom leányai mind buzgólkodtak az est sikere érdekében. A névsor a következő : Angyal Mária, vitéz Ákosffy Barnáné, Bakos Zoltánná, gróf Bolza Alfonzné, Dundler Ferencné, Elek Lajósné, Endrödy Emese, dr. Felföldy Sán- dorné, dr. Frailer Jenöné, Faulhaber Józsefué, Hegedűs Istvánná, Horti Béláné, Huszár Lászlóné, dr. Jockel Józsefné, Kienitz Yilmosné, Kun Érika, Köpösdy Jolán, Kauffmann Ödönné, Lindl Eta, Lindl Jolán, Lackó Dénesné, dr. Lovich Ödönné, dr. Márky Barnáné, dr. Novák Kamillné, Némedy Mária, Némedy Anna, Polónyi Károlyné, Paulik Istvánná. Reck Gézáné, Schreiber Ottóné, Spóner Károlyné, Szabó Gézáné, Szathmáry Mangó, dr. Tury Ferencné, Tóth Károlyné, Turay Ferencné, Ujházy Lászlóné, Ujházy László, Wiszt Józsefné. Süteményeket és húsféléket küldtek: Linden- berger Istvánná, ifj. Hanzsala Gyuláné, özv. Schmidt Istvánné, Köpösdy Jolán, Cseresznyés Ödönné, özv. vitéz Balog Elekné, Safáry Lászlóné, dr. Hoffmann Károlyné, Polónyi Károlyné, Endrödy Emese, Lackó Dénesné, Paulik Istvánné, Schneider Mátyásné, dr. Jockel Józsefné, dr. Zólyomi Kálmánná, Turay Ferencné, Hyross Jenöné, Kienitz Vilmosné, Soltész Béla, Frailer Jeuőné, gróf Al- mássy Dénesné, Károlyi Gáborué, Dundler Ferencné sem hallott volna és ajkai körül megelégedett mosoly játszadozott . . . * A verseny lefolyt. A közönség sajnálattal értesült kedvence távolmaradásáról, de azért lelkesen ünnepelte Telekit, az első dij nyertesét. Évike is sietett gratulálni, bár titokban fájt a kis szive Bíróért s tüstént elhatározta magában, hogy a diákbálon az első négyest vele fogja táncolni. Teleki pedig alig várta, hogy hazarohanhasson és örömtől reszketve nyújtotta át anyjának a negyven pengő dijat, amely kisegítette őket pénzzavarukból. A kis család boldogan ült a vacsorához, de talán még önáluknál is boldogabb volt ez este Biró Gabi, a jó tett kellemes tudatában . . . •í1 Másnap az igazgató maga elé hivatta Bírót és elmondta neki, hogy véletlenül kihallgatta az este párbeszédjüket és szeretetteljes szavakkal fejezte ki tetszését a nemestett felett. Majd kezét nyújtotta a diáknak. Hogy-hogy nem, — talán a falaknak is fülük van — de elég az hozzá, hogy rövid idő alatt az egész város értesült a dologról és meleg ovációban részesítette öt a pálya közönsége. A ..jégtündér“ pedig elsőszámú mosollyal indult el vele „körözni . . Ipartestületi bál február 8-án
