Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-11-15 / 92. szám
2 »ekéi 1930. november 15 Map ]m inisii 11. miniszter válaszirata dr. Benesóczky István karcagi ügyvédnek a m. kir. Földmivelésügyi Miniszter Úrhoz és a Kormányzó Ur Ő Főméltóságához irt kérvényeire és a „Karcagi Hírlapiban az Alföld kiszárítása tárgyában megjelent cikkére. Dr. Benesóczky István ügyvéd, karcagi lakos a hozzám és utóbb a Kormányzó Ur Őfőméltósá- gához intézett kérvényeiben, valamint a „Karcagi Hírlapiban mogjelent cikkében az Alfóldön tapasztalt szárazságot a hibásan végrehajtott belvízrendezésnek tulajdonítja, mert szerinte a belviz- levezetö csatornák kiszárítják a talajt és a levegőt, azért nincs talajvíz, harmat és eső és nem terem meg a gabona. Miután azt tapasztalom, hogy ez a felfogás több hasonló értelmű újságcikk révén kezd a laikus közönség köztudatába átmenni, tájékozásul a kővetkezőkről értesítem az érdeklődő gazda közönséget. A magyar érmentesitö és belvizszabályozó társulatoknak állami felügyelet mellett végrehajtott és még végrehajtandó belvizlevezető berendezései a belvizeknek — lehat az illető társulat területére hullott csapadéknak — csak azt a részét vezetik le, amelyet a talaj magába venni nem kéE es és amely a felületen, különösen tavasszal, a óolvadás után a mélyebb helyeken összefutva és a szántóföldeket elborítva, az őszi vetést megfojtja és a tavaszi vetést lehetetlenné teszi. A levozetés a hóolvadás megindulásától számított 15—30 nap alatt lehetséges, ha az időjárás kedvező, ellenkező esetben eltart 45 — 60 napig is, tehát belvizes évben legjobb esetben március első felében, legrosszabb esetben április végén vonul el az alföldi mélyebb fekvésű szántóföldekről a viz. Olyan mély. nagyobb kiterjedésű értéktelen területek, amelyeken a belvíz április hónapon túl is raktározható volna, általában nincsenek. Ha pedig a laposokon és a csatornákban tartanák vissza a vizet, akkor e miatt az átlagosan csak valamivel magasabb fekvésű összes szántóföldek is vizesek maradnának és azok megművelése lehetetlen volna. Viszont az a csekély víztömeg a nyári hónapokig el is szivárogna. A Tisza és a Hármas- Körös holt ágai pedig, a belvizlevezetésre szolgáló szivattyútelepek tehermentesítése végett, csakugyan felkasználtatnak belvizraktározásra. Több társulat a legelőket is felhasználja április végéig raktározásra szükség esetében, de április hónapon túl ezt a legeltetés miatt már nem teheti. Téves állítás, hogy a belvizlevezető csatornák a talajviz színét leszállítják, mert egymástól többnyire több kilométer távolságra vannak, már pedig a talajvíznek 0 5 — 0-8 m-re való leszállítására 10—20 m. sortávolságu 1—D5 m. mély árok (alagcsöárok) hálózatra volna szükség. Ezt a talajvizszinleszállitást szolgálják a talajvizes területeken az alagcsővezések. Az Alföldön tulajdonképen talajviz nagyon elvétve van, tehát aíagcsővezésre ebből a szempontból az Al- fölgön alig van szükség. Az Alföldön a belvizlevezetést tulajdonképen csak az 1870—1880-as években kezdték rendszeresen gyakorolni a társulatok a gazdaközönség követelésére s nagyon sok társulatnál még ma is sok követelés van ebben az irányban. A legnagyobb eddig ismert szárazság az 1863 évi volt, amikor is az Alföldön éhínség pusztított. Viszont 1895- ben, 1913-ban, 1915 ben, 1919-ben és 1922-ben annyi volt a belvíz, hogy az egész Alföldön általános volt a panasz a belvizlevezető müvek elégtelen méretei miatt. Az 1929 év aszályos volt egész Európában; és még Angliában is óriási károkat okozott a szárazság, holott azt tenger veszi körül. Köztudomású, hogy a földgömb 30 szélességi foka körüli tájakon hónapokig nem esik az eső még a tengeren sem. Köztudomású az is, hogy a 100.000 kát. holdat kitevő borsodi nyílt ártéré, amelyen ezideig még egyáltalában semmi néven nevezendő ármen- tesitö vagy vízlevezető munka nincs végrehajtva, ugyanolyan szárazság uralkodott, mint a vele szomszédos ármentesitett és belvizlevezetésre berendezett területeken. Tudomásom van arról is, hogy a Hortobágy medrében a viz az utolsó két évben vissza volt tartva azért, hogy az úszó kotrók ott dolgozhassanak; és a szárazságra és az esöképzödésre ez semmi befolyással nem volt. Köztudomású az is, hogy az óriási kiterjedésű Kaspi-tó keleti oldala majdnem teljesen sivatag. Mi következik ebből ? Az, hogy jelentéktelen vízfelületekkel az esö- képzödésekre befolyást gyakorolni nem lehet és a belvizek levezetése az éghajlat átalakítására befolyással nincs és sem a talajt, sem a levegőt ki nem szárítja, Ha a laikus közönség meg akarja tanulni, hogyan képződik az eső és mi gyakorol arra befolyást, olvassa el Cholnoki Jenőnek a „Napsugár diadala“ cimü, most megjelent müvét, mely népszerűén, de tudományos alapon minden értelmes ember részére megmagyarázza ezt a természeti tüneményt. Megmagyarázza, hogy a szélnek igen hosszú ideig kell meleg éghajlat alatta tenger felett járnia, hogy párával megszedje magát. Európát az állandó nyugati szelek látják el páratelt levegővel és ebből a párás levegőből is csak akkor csapódik ki a pára eső alakjában, ha a levegő lehűl. A lehűlést pedig a levegő felemelkedése okozza. Hogy tehát eső képződjék, szükséges a levegő felemelkedése. A felső régiókban a levegő lehűl, ennek következtében túltelített lesz és lecsapódik az eső vagy a hó A felemelkedést pedig előidézik a hegyek és ciklonok. Ezért esős a Kárpátok déli és nyugati öve, mert a nyugati szelek ott kénytelenek felemelkedni és ezért esős a Karszt is (ámbár rajta még csak bokor sem nő, nem hogy erdővel volna borítva) Az északi földgömbön állandóan keletre kitérő antipasszát következtében a mérsékelt égöv levegője állandóan sebesen áramlik nyugatról keletre és a súrlódás következtében abban örvények keletkeznek, ezek a ciklonok, amelyekben a levegő haladó mozgása mellett felfelé örvénylik. Az örvények felső régióiban lehűlő pára jelentkezik, mint eső. Ha tehát a ciklon az Alföld felett vonul vé gig. akkor ott esik az eső, ha pedig elkerüli azt, akkor nem esik. Dr, Benesóczky István „kellő csapadék biz tositásaíl végett adta be második kérvényét, Hogy ennek a kérésnek eleget tehessek, vagy a Kárpátokat kellene az Alföldre lehoznom, vagy a ciklonokat kellene kormányoznom. Erre földi hatalom nem képes. De még arra sem képes, hogy az Alföldet szárazság idején nagy terjedelemben megöntözze, mert ilyenkor a folyó kiemelhető víztömege egyrészt kevés, másrészt a kiemelés és vezetés nem gazdaságos. Arra kell tehát súlyt helyeznem, ami lehetséges. Ez pedig az, hogy okszerű gazdálkodással maga a talaj legyen a csapadék raktározója. Ha ma még túlnyomó részben kötött és sokszor szikes (szikfoltos) alföldi szántóföldeket a gazdák megfelelő lecsapolással, mély szántással, meszezéssel és trágyázással meg fogják porhanyi- tani, aki or nem fog a téli csapadék arról tavasz- szal leszaladni, hanem annak legnagyobb része raktározódni fog abban annak hajcsövessége folytán és elég lesz a nedvesség a májusi esőkig. És a magyar föld áldása, a májusi eső, sem fog nyomtalanul elmúlni róla, hanem nedvesen fogja tartani azt a Szent István napi viharokig És az Alföldnek ma aszályos területei hasonlóvá fognak válni a kitűnő Békés- és csanádmegyei humuszföldekhez, ahol valóban nem kell lecsapoló csatorna (Kondoros vidéke stb.), mert a talaj egy csepp vizet sem enged el abból, ami csapadék alakjában reá hull. Dr. Benesóczky István tudatlansággal vádolja a vízügyek intézőjét, akik gyászbaboritják Magyarországot. Az ügyvéd ur vessen egy pillantást Magyar- országnak a török hódoltság utáni és a mai térképére. Meg fogja tanulni egy pillanat alatt, hogy az országot nemcsak a töröktől kellett visszahódítani, hanem a vizektől is el kellett hódítani. Azok, az ügyvéd ur szerint tudatlan mérnökök és nagy emberek, akiknek munkája a térképen ezt a változást létrehozta, honfoglalók voltak és érdemeik most a legszembeötlőbbek, amikor csonka országunk területének egynegyed része ártér, tehát olyan terület, amely a vízmüvek fenntartása nélkül elpusztulna. Ha az ügyvéd ur mindezek ellenére is fenntartja véleményét, akkor gondolja meg, hogy az Alföld vizmentesitése mindenütt a helyi érdekeltség egyhangú vagy többségi akaratából eredt. Az érdekeitek ebből a célból saját elhatározásukból alakultak vizrendezö társulatokká és ezen autonom társulatok vezetőségéhez még ma is sűrűn érkeznek kérvények az érdekelt birtokosoktól a káros belvizek levezetése iránt, élénk tanúságául annak, hogy a kívánalmak e lekintetben még máig sem nyertek teljes kielégítést. Köztudomású, hogy ezen érdekeltségekből alakult társulatok önkormányzati testületek, melyek minden őket illető kérdés felett saját autonom hatáskörükben intézkednek Ha az ügyvéd ur a fentiek ellenére is fenntartja véleményét, akkor egészítse ki javaslatát megfelelő tanulmánnyal, olyan számszerű közgazdasági indokolással, amely nemcsak arról ad képet, hogy mi lenne jó és hogy lenne jó, hanem arról is, hogy közelítő számítással mibe kerülne az és mekkora terméstöbblet volna attól várható az ügyvéd ur elgondolása szerint, bár a fentelő- adottak alapján a „párolgó felületek“ alkalmazásától gyakorlati eredmény nem várható Számításait nem ismerve, csak feltevésekkel közelíthetők meg az ügyvéd ur elgondolásai. Talán úgy képzel1, hogy a káros belvizektől megszabadított alföldi rónákon a területnek — mondjuk egy- huszad részét, azaz 5 százalékát „párolgó felületekének kellene kijelölni, úgy, hogy ezeken a szerteszét, de tervszerű elosztással fenntartott, mezőgazdaságilag újra használhatatlanná váló tó- szerü területeken a tavasszal keletkező belvíz egész őszig visszatartható legyen? Talán a tavak párázata egymást megtalálná — egymásba olvadva áldóiag borulna rá a területek szárazon hagyott többi V-M-ad részére . . . mig tovább nem fújná a szél az Alföldnek oly szomszédos részére, ahol ilyen gondoskodás nem történt. Ugylátszik tehát, hogy erre a gondoskodásra az egész Alföldön szükség lenne, mert különben a részlethatáa ívönnyen semmivé válnék. A Középtiszai Armentesitő Társulatnak, (amely Karczag vidékét is magába öleli) 306.207 kát hold árterülete van. Ennek párolgó felületi célokra kihasítandó egyhuszad része tehát 15310 kát hold lenne. Van az ottani édekeltség- nek oly 15000 holdja, amit hajlandó lenne elvonni a termeléstől, amit visszaadna a vizek birodalmának? Abban a szép reményben, hogy ez a helyi kísérlet az ügyvéd ur elmélete szerint az egész társulat területén megoldja majd a szárazság kérdését? Avagy Csonka-Magyarország valamennyi tiszavölgyi árterének egyhuszad részét kellene igy behálózni „párolgó felületekkel“, hogy a részek összetartása biztosítsa a S'kert ? E csonkamagyarországi tiszavölgyi árterek kiterjedése 3,118.745 kát. hold. Ennek egyhuszad része 155.932 kát. hold lenne; fölérne Békésvármegye egynegyed részével. Érvényt lehetne szerezni ekkora kisérlet- szerü átalakításnak törvény és óriási pénzáldozatok nélkül ? Számította e az ügyvéd ur, hogy mekkora „párázati beruházás“ terhelne egy-egy, az ügyvéd ur felfogása szerint „párásítóit“ kát. holdat És milyen kevés volna még igy is e képzelt párázat biztonsága, ha Csonka-Magyarország tiszavölgyi fentebb számított cca 156000 kát. holdnvi párolgó felületét viszonyba hozzuk az egész Nagyalföld százszorekkora, vagy az egész kárpáti medence kettőszázhatvanszor akkora felületével, amidőn a százmillió költségű befektetés mindössze 1 százalék, illetve egynegyedszázalék nedvesítő felület megteremtését jelentené! Avagy az ügyvéd ur elgondolása szerint — hogy olcsó legyen — a száraz vidékek Vs» ad részével sokkal kisebb arányú párolgó felület létesítésével is célt lehetne érni ? Avagy nagyobb arányokra lenne szükség, hogy jobban meg lehessen közelíteni a célt? Az ügyvéd ur eszmemenetéböl hiányzanak a számadatok! Már pedig gazdaságossági számvetés nélküli szólamok csak a hiszékeny lelkek felizgatására jók. Kellő megalapozottság, tüzetes gazdasági és pénzügyi tájékozódás nélküli ilyen eszmékből egy G.YERMEK/tPOLC(SZEREKKEL GONDOZZA'*. Hőfer CSZAKIT3A A « I OTÍS * W e -r . MEIiJtÜNTtTI A b6« viRŐÍitoÍT. ^ fsj , DROGÉRI a'BAIN , ILLAT5ZE RTÄ R BAN KAR M AT Cf .
