Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-11-12 / 91. szám

LiXII. évfolyam 91. szám Szerda Gyula, 1930. november 13 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők, — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Dr. Daimel Sándor alispán nyugalomba vonul. Akik ismerik a vármegye alispánjának szinte a csodával határos munkabírását, munkakedvét, az örökké alkotni, tenni akaró lelkét, az kételkedve áll meg e hir előtt. A hir azonban valóság. Dr. Daimel Sándor beadta nyugdíjazás iránti kérvé­nyét. A kérvény igy szól: „Minthogy szolgálati időmet már régen be­töltöttem, ezért úgy érzem, elérkezett az ideje annak, hogy a tényleges szolgálat kötelékéből ki­válva, nyugdíjba vonuljak. Tisztelettel kérem ezért nyugdíjazásomat. 49 évig állottam a vármegye szolgálatában, amelyből majdnem 15 évig az alis- páni állást töltöttem be. Ezen hosszú idő alatt igyekeztem a belém helyezett bizalomnak megfelelni s érdemessé válni a törvényhatóság jóindulatára. Hogy ez a törekvésem nem volt eredmény­telen, igazolja a tekintetes törvényhatósági bizott­ságnak velem szemben mindenkor tanúsított elis­merő támogatása, nehéz, küzdelmes és felelősség- teljes munkámnak megbecsülése, amelyért őszinte köszönetét mondok s amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alispáni működésem, amely mind végig a vármegyei élet legnehezebb időszakát tölti A mai kisgyülés egyúttal ünnepi évforduló is a vármegyei közigazgatás életében. Ma egy esztendeje iktatta a vármegye közönsége díszes külsőségek között, de bensőséges örvendező lélek­kel is föispáni székébe Báró Feilitzsch Berthold főispánt. Korossv László kisgyülési tag üdvözölte ez alkalomból meleg elismerő szavakkal a kisgyü­lés nevében a főispánt, aki meghatott szavakkal Az ülésen báró Feilitzsch Berthold főispán elnökölt. Bejelentette, hogy a vármegye érdemek­ben gazdag alispánja: dr. Daimel Sándor beadta nyugdíjazás iránti kérvényét. Ezt a kérvényt a november 22-én összeülő nyugdijbizottság és tör­vényhatósági bizottság fogja tárgyalni s bizonnyal meg fogja találni a módját annak, hogy a távozó alispánt gazdag érdemeihez méltóan ünnepelje, addig is azonban ennek a bizottságnak is foglal­kozni kell az ö személyével és érdemeivel és le kell szögeznie azt, hogy a vármegye alispánja iga­zán rendkívüli szorgalmat fejtett ki több mint 4 évtizeden keresztül, amelyből 14 évet az alispáni szék eredményekben gazdag betöltése ékesít. Indít­ványozza, hogy már ebből az ülésből küldessék üdvözlő irat a vármegye távozó alispánjának. Az elnök elismerő szavait a bizottság tagjai élénk éljenzéssel fogadták. Dr. Haviár Gyula: Amidőn kijelentem, hogy a főispán ur által előterjesztett javaslatot lelkem és szivem mélyéből támogatom, engedtessék meg nekem, hogy bejelentsem, hogy határozott szándé­kom volt, — ha az elismerő kijelentések meg nem történnek is — itt a bizottság színe előtt indít­ványt tenni olyan irányban, hogy a vármegye al­ispánja iránt, azokkal a támadásokkal szemben, be, nem tűnik el nyomtalanul a vármegye törté­netéből. A híven teljesített kötelesség öntudatával felemelt fővel és nyugodt lelkiismerettel hagyom el az alispáni széket, mert kötelességemet a leg­nehezebb viszonyok között is lelkiismeretesen tel­jesítettem, a vármegye érdekeit hűséggel szolgál­tam s amikor arra szükség volt, bátran és féle­lem nélkül minden irányban megvédelmeztera.“ Minden szava ennek a kérvénynek színtiszta igazság. Valóban hűséges munkása volt a várme­gyéjének, hűséges őre a vármegye vagyoni és er­kölcsi érdekeinek. Távozása nagyon sokáig érzé­keny vesztesége lesz a vármegye ügyeit irányitó közéletnek, A nyugdíjazás iránti kérelem ügyében a folyó hó 22-ére egybehívott nyugdijbizottság és rend­kívüli közgyűlés fog határozni s amint a várme­gye főispánja a közigazgatási bizottsági ülésén — a vármegye közönségének hangulatát szinte tol­mácsolva kijelentette, hogy a vármegye közönsége meg fogja találni a módját annak, hogy páratlan hüségü első munkásának, szeretett alispánjának érdemeit méltó módon megörökítse. mondott köszönetét a nem várt ünneplésért. A kisgyülés tagjai lelkesen megéljenezték a népszerű főispánt, ki válaszában kijelentette, hogy a vár­megyének ezután is erélyes és igazságos, de őszinte szeretettől áthatott főispánja kíván lenni. Vá> megyénk szeretett főispánját ez évforduló alkalmából mi is őszinte tisztelettel és szeretettel üdvözöljük amelyek a kisgyíilésén érték, a bizottság hűséges ragaszkodásának adjon kifejezést a mi szeretett alispánunk iránt, akivel évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk és akiről tudjuk, hogy milyen kiváló tudással és szorgalommal vezette ennek a vármegyének ügyeit. Indítványozni akartam, hogy az ő eljárását, amelyet az öt ért támadásokkal szemben követett, teljesen korrektnek tartjuk. Ha a tisztviselői tekintélyt ilyen fogásokkal érintik, ne csodálkozzunk, hogy ha kedvét veszti. Abban a reményben, hogy a 11-iki kisgyülést az alispánt ért incidenst reparálni fogja, hozzájárulok a főis pán által előterjesztett indítványhoz. Dr. Telegdy Lajos természetesen a maga ré­széről is hozzájárul a főispán ur indítványához. Sajnálom - úgymond — hogy az alispán ur tá­vozása most következett be, most, amikor még voltak bizonyos dissonantiák, amelyeknek az elhá­rításán többen dolgoztunk s amikor a munkánk eredménye már-már biztosítottnak látszott. Olyan értékes, olyan nagy munkabírást, olyan nagy kö­telességtudást, nagy előrelátást, körültekintést, mint aminöröl alispán ur Öméltósága tett bizony­ságot, őszintén megvallom, egészen más keretek között szerettem volna a vármegyétől megválását látni. Azzal, amit most Haviár bizottsági tag ur volt szives érinteni, bizonyos körülményeknél fogva nem kívánok foglalkozni. Az ő szive akkor örült volna, hogy az alispán ur elhatározása később kö­vetkezik be. Hogy a kisgyülésen mi történt, nem tudja : csak egyet tud, hogy az az ur, akinek a kisgyülésen történt felszólalása váltotta ki ezeket a dissonantiákat, kijelentette, hogy neki esze ágá­ban sem volt az, hogy az ő ismeretes indítványát megtegye, azonban a körülmények belekényszeri- tették. Kétségtelen, hogy az alispán ur alkotmá­nyos kötelességet teljesített akkor, amikor a Csige Varga—Bohnert-féle sajtópernek törvényszéki tár­gyalás alkalmával vallomást tett, azonban hogy ö véleményt is mondott, erről már lehet vitatkozni. Ezeknek ugyan mi bírái nem lehetünk. Mi csak egyet tehetünk, hogy nagyon sajnáljuk azt, hogy ez az incidtns felmerült és végtelenül sajnálom, hogy nem sikerült eliminálni azt. Elnök a határozatot indítványa értelmében kimondta s egyben hangsúlyozta, hogy a vármegye közönsége majd módot fog találni arra, hogy "a vármegye alispánjától illő és nagy munkásságának megfelelő módon búcsúzzon el. Elnök: Egy szomorú eseményt jelent be. A bizottságnak néhány éven keresztül volt tagja, dr. Kardos József szeghalmi ügyvéd elhunyt. Indít­ványára a bizottság az elhunyt érdemeit jegyző­könyvében megörökiteni határozta el, s őszinte részvétének felállással adott kifejezést. Elnök örvendetes bejelentést is tesz. Bejelenti, hogy a kormányzói kegy dr. Haviár Gyula urat a kormány főtanácsosi címmel tüntette ki. Szere­tettel üdvözli a kitüntetettet s kívánja, hogy ezt a kitüntetést hosszú éveken át erőben és egészség­ben viselhesse. Dr. Haviár Gyula. Hálás köszönettel veszem életem alkonyán ezt a kitüntetést és különös há­lás köszönettel a vármegye vezetőségének és első­sorban a főispán urnák, akinek közbenjárása foly­tán jutottam ehhez a díszes kitüntetéshez. Hálám­nak a jelen pillanatban, amely pillanat csupa gyász és könny, nem tudok olyan szavakkal kife­jezést adni, mint ahogy kell, csak azt az egyet jelentem ki, hogy a vármegye szolgálatában mint a különböző bizottságok tagja — több mint 40 évet töltöttem el Ez a hosszú közéleti munka igazolja az én szolgálataimat hazám és vármegyém iránt. Bizonyos, hogy mindig azok táborában vol­tam, akik a bécsi kamarilla és a császári abszolu­tisztikus irányzattal szemben az autonómiát igye­keztek megvédeni. Én a mostani pillanatot nem vélem alkalmasnak a politizálásra, mert nekünk most mindnyájunknak egy táborban kell lenni, egyedül és kizárólag egy szent cél, a békerevízió érdekében. Ma nem izgatás, nem piszkolódás és nem tudom miféle kuruzsló szereli alkalmazására, hanem egymás megértésére s a szivvel-lélekkel való együttmuukálódásra van szükség. Ilyen érte­lemben kérem a bizottság tagjait, hogy azt az igazán ritka, páratlan és a múltban megnyilatko­zott együttérzést tartsa meg közöttünk a jó Isten, hogy közös munkánknak a cél tekintetében diadala iegyen, hogy hazánk boldoguljon és minél hama­rább feltámadjon mai elesettségéböl. Élénk éljenzés követte a szép szavakat, utánra dr. Márki/ Barna várra, főjegyző olvasta fel az alispán rendszerinti havi jelentését, amelyet a bizottság észrevétel nélkül tudomásul vett. Majd részletesen ismertette a főjegyző a „Magyarság“ c. fővárosi lapban megjelent s a vármegye alis­pánjának személyét támadó cikket. Az ezen cikk megjelenése után a vármegye alispánja részletes felvilágosító jelentést tett a belügyminiszterhez amelyben egyúttal felhatalmazást is kért, hogy a nevezett lap ellen a sajtópert megindíthassa. Dr. Márki/ Barna egész terjedelmében fel­olvasta a felterjesztés szövegét, amelyet a bizott­ság tudomásul vett. Dr. Telegdy Lajos szólalt fel a tárgyhoz, Elfogadja a felirati szöveget. Akkor itt volt azon a gyűlésen és teljes mértékben alátámasztja a felterjesztés adatait Valóban úgy történt. Az al­ispán akkor ennek az útépítésnek minden részle­tét feltárta, az államépitészeti hivatali főnök pe­Báró Feilitzsch Berthold főispán ünneplése. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése, (1930. november ÍO.) foil imm\ Hielt i Häuft flf. Daimel Sándor alispán ériéiül

Next

/
Thumbnails
Contents