Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-08-09 / 64. szám
1980. augusztus 9. Békés 2 kedvelt trükkjük a névtelen levélíróknak az, hegy olyan neveket írnak alá a feljelentésnek, természetesen házszám és egyéh közelebbi megjelölés nélkül, amely nevek az illető községekben ezerszámra előfordulnak és igy a levél Írójának a kiléte nem nyomozható ki. Éppen ezért indokoltnak tartjuk, hogy az illető, sötétben bujkáló alakokat figyelmeztessük arra, hogy az ilyen feljelentéseknek csak akkor lehet eredménye, ha az illetők nyiltan és saját nevük alatt lépnek Augusztus 4 én volt tizenegy éve annak, hogy a román csapatok megszállották Budapestet. A Magyarországra nézve szomorú dá tumot a bukaresti lapok, mint minden évben, ezúttal is ünnepelték, noha a Budapestre való bevonulás tulajdonképpen nem tartozott a román hadjárathoz, mert hiszen jól tudjuk, hogy milyen körülmények között vonultak be a román csapatok a magyar fővárosba. A budapesti bevonulás ünneplésének disszonanciáját maga Károly király is érzi, mert annak az óhajának adott kifejezést, Győri jelentés szerint a napokban éjszaka Magyaróvárt cseh területről fényszóróval világították meg és a fényszórónak a 1930. augusztus 2 ika és 3-ika nemcsak Hódmezővásárhely közéletében képez jelentős dátumot, de és főképen a — sajnos most Csonka Hazában — diadalmas útját járó magyar dalnak jelenti egyik felejthetetlenül szép, diadalmas állomását. De mutatnak e napok nekünk — árva magyaroknak — egyéb szépet is. Mutatja az épen most gazdasági válságban tengődő, de a közös magyar fájdalom szolidaritásában megedződött magyar iparostársadalom izzó hazafiasságát, amely izmos karja mellett lelkének erejét is a legmagasz- tosabb és a leghatásosabb irredentának: a magyar dalnak szolgálatába állította, annak a magyar dalnak szolgálatába, amelyben — az egyik ünnepi szónok szavai szerint — benne vau aranyifjuságunknak minden tündérálma. A férfikornak minden küzdelme, győzelme és csalódása, bánata és vigassága. Benne van ezeréves nemzeti életünknek miniéi, ezáltal vállalják azt a felelősséget, amely őket a névtelen levélben foglalt felháborító rágalmak miatt esetleg terhelni fogja. De minthogy ettől az illetők húzódoznak, ezért továbbra is a névtelenség homályában meglapulnak eléggé el nem ítélhető erkölcsi kárára a közéletnek és a köztisztességnek, mert érzik, hogy a világosság mellett kitűnnék, mennyire nincs igazuk, s eljárásuk mennyire ellenkezik a tisztességgel és becsülettel. hogy ezentúl csak a marasesti évforduló keretén belül történjék megemlékezés a magyar főváros megszállásáról. — A bukaresti lapok egyébként felhasználják az évforduló alkalmát arra, hogy azon vitázzanak, ki szállta meg Budapestet ? A sajtó egyik része azt állítja, hogy Mosoiu tábornok, másik része pedig, hogy Ruse9cu tábornok. Valójában pedig se az egyik, se a másik, hanem egy harmadik, Hóiban tábornok volt az, aki csapataival bevonult Budapestre. sugarai az ipartelepeken pihentek meg. Azt hiszik, hogy kémkedésről van szó. den dicsősége, fájdalma és soha el nem fogyó örök reménysége. Igen, ez az örök reménység kell, hogy űzze, hajtsa most a magyar lelkeket, hogy ebből az örök reménykedésből végre boldog, örökké tartó valóság: Nagy Magyar- ország valósuljon meg. A dalosversenyt tnlajdonképen a Hódmezővásárhelyi Iparos Daloskor rendezte 20 éves fennállása és eredményekben gazdag működésének emlékére. Az országos jellegűvé történt kifejlődés részben a fenti daloskör illusztris elnökének, Kun Béla országgyűlési képviselőnek, részben Hódmezővásárhely minden szépért és jóért lelkesedő társadalma fáradhatatlan tevékenységének érdeme. A versenyre 39 iparos dalárda nevezett be, illetőleg olyan dalárdák, amelyeknek legalább fele iparosokból áll. A versenyen azonban tényleg csak 32 A gabonatörvény által előirt hivatalos Árubeszerzési könyv (Őrleményekről) Kapható: 1* umiirn sprat mi dalosegyesület vett részt, 7 tehát visszalépett, és pedig 6 a nehéz müdal, 13 a könnyű mü- dal, 9 a népdal és 4 a vegyeskari csoportban. Keserves bizonyságául annak a nehéz küzdelemnek, amelyet kulturális intézményeink és köztudatos egyesületeink az anyagiakkal szemben vívnak. Hogy ez nem üres frázis, hanem szomorú tény, ennek jellemzó- seképen elárulhatjuk, hogy a gyulai Erkel Dalkör is p. u. kölcsön igénybevételével tudott csak elmenni a versenyre. Valószínű, hogy az a lemaradt 7 egyesület is anyagi nehézségek miatt volt kénytelen visszalépni. De valószínű az is, hogy a résztvevő egyesületek legnagyobb része szintén ilyen súlyos gondokkal terhelten vettek részt a versenyen. Épen ezért dicséret és elismerés illeti dalos egyesületeinket, hogy időt, fáradságot, gondot nem kiméivé állnak a magyar eszme, a magyar jövő szolgálatába! A dalosverseny egyébként fényes külső és belső keretek között folyt le. A szép rendben felvonuló dalárdák szebbnél-szebb zászlóikkal és még gyönyörűbb koszorusleányaik- kal, — amely gyönyörűségből a Református Énekkarnak kettő is jutott — valóban festői képet nyújtottak. Az üdvözlő beszédeket dr. Soós István polgármester és Kun Béla országgyűlési képviselő tartották. Utána zászlók megkoszorúzása, majd szerenádok és virág- ünnepély zárták le az ünnepségek első napját. A tulajdonképeni verseny vasárnap délelőtt folyt le. A versenyt megelőzőleg a dalárdák istentiszteleteken vettek részt. Ugyanakkor az nj templomban Harsányi Pál ref. esperes tartotta az istentiszteletet; istentisztelet után ugyancsak Harsányi Pál koszoruzta meg a Kossuth szobrot gyönyörű beszéd kíséretében. A versenyen a gyulai Ref. Énekkar a nehéz miidalcsoportba, az Erkel Dalkör a népdalcsoportba neveztek be. Mindkét énekkarunk derekasan megállták helyüket, dacára annak, hogy a hangadásra szolgáló zongora az özönvíz előtti őskori lelet lehetett. Mindkét énekkar értékes dijat hozott haza a versenyről. A gyulai Református Énekkar egy díszes ezüst serleget, az Erkel Dalárda pedig egy díszes ezüst koszorút nyert. A serleg a Scheibert Jakab cég, a koszorú a Dobay János cég kirakatában látható. Egy órakor diszbankett volt a Fekete Sasban, ahol Harsányi Pál ref. esperes magas szár- nyalásu beszédben méltatta az ünnepély jelentőségét. IBB Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és müvelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3., 12., 17. köteteit kötve, vagy fűzve. A legmagasabb árat fizetek. s Cím a kiadóhivatalban. Károly király kívánságára nem ünnepük meg többé Romániában a budapesti bevonulás évfordulóját. Fényszórókkal kémkednek a csehek a trianoni határ mentén. Nagy ünnepségek, között folyt le a hódmezővásárhelyi első országos iparos dalosverseny Dalos egyesületeink méltóképen képviselték városunk színeit.
