Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-04-30 / 35. szám

2 Békés 1930. április 30. Az ezred a szegedi honvéd hadosztály kötelékében Przemysl vár vódörségóhez tar­tozott. Közismert tény, hogy a vár védelme és biztonsága kizárólag a magyar csapatok vállán nyugodott. A vódőrsóg lelkét és félel­metes ütőerejét a szegedi honvédhadosztály képezte. A vár védelmében a magyar csapa­tok által tanusitott legendásan vitéz és hősies magatartás által kiérdemelt babérkoszorúból egy jelentős ág illeti a 2. honvéd gyalogez­redet is. A várnak elsőizbeni, alig néhány napi körülzárása után, 1914. október 2-án, délután egyik tábori őrsön megjelent az ellenség ha­dikövete Azonnal elterjedt ennek hire s min­denki ennek okát találgatta. Az orosz hadi követ a várparancsnoknak címzett következő orosz és német nyelvű levelet hozta : „Parancsnok Ur! A szerencse elhagyta a cs. és kir. had­sereget. Csapataink utolsó eredmény telj es har­cai megadták nekem annak a lehetőségét hogy a Nagyméltóságodra bízott várat körül­zárjam. Lehetetlennek tartom, hogy kívülről bárminemű segítséget kapjon. Fölösleges vér­ontás elkerülése végett alkalomszerűnek tar­tom, hogy Nagyméltóságodnak ajánlatot te­gyek a vár átadására vonatkozó tárgyalások megkezdésére, miután ez esetben lehetséges volna a legmagasabb főparancsnoktól a ka­tonai becsületet megóvó feltételeket kérni az Ön és helyőrsége számára. Azon esetben, ha Nagyméltóságod óhajtja a tárgyalás megkez­dését, úgy legyen szives a mi kellően meg­hatalmazott követünkkel, Vandam alezredes úrral feltételeit közölni. Egyben megragadom az alkalmat, hogy Nagyméltóságodnak nagy­rabecsülésemet kifejezzem. A Przemysl-i várt körülzáró hadsereg parancsnoka Ratko Dimitrieff gyal. tábornok.“ A minden alapos indok nélküli levél ál talános megbotránkozást keltett. A várparancs­nok a honvéd hadosztályparancsnokkal foly­tatott rövid tanácskozás után átadta a választ Tandam orosz alezredesnek, de nem hitte azt senki, hogy azt az oroszok az ablakba tették’ vagy dicsekedtek vele. A válasz a következő volt: „Parancsnok Ur! Méltóságomon alulinak tartom, hogy az Ön szégyenteljes ajánlatára érdemleges vá laszt adjak. Przemysl őrségének parancsnoka.“ A vár az első körülzárás alól fel is sza­badult. A második körülzárás alatt — a vár­nak kizárólag az élelmiszerkészletek kimerü­lése folytán törtánt átadásával — az ezred harctéri szereplése 1915. március 19-ón utolsó kirohanásával be is fejeződött és a sors ke­gyetlen csapásaként, a vár hős védőinek az évekig tartó súlyos megpróbáltatásokkal teljes és rengeteg emberéletet áldozatul követelő hadifogság jutott szomorú osztályrészül. Teljes értékű és minden tekintetben méltó testvérként alakult a háború alatt a m. kir. 2. népfőlkelő gyalogezred és a m. kir. 305 honvéd gyalog utóezred. Előbbi népfölkelő ezrednek harci dicső­ségei közé tartoznak a montenegrói hegyek, hol 1914. augusztus 19-én már át is esett a tűzkeresztségen, majd Szarajevó, Kattarói öböl partvédelme, Trebinje, továbbá Kövess tábor­nok által Montenegró ellen vezetett koncen­trációs hadművelet alkalmával, a legnehezebb és legveszélyesebb Lovcsen megtámadása. Az ezJed a belé helyezett bizalomnak fényesen megfelelt, a tengerből sziklafalként kiemel­kedő, 1750 méteres hegyet 3 napi kemény gyalogsági harc után elfoglalta és a katonái­val egy sorban küzdő Laky Endre alezredes 1916. január 11-én Lövésén ormára kitűzte a nemzeti szinü lobogót. Az ezred a megvert ellenséget üldözőbe vette és igen sok vért hullatott, amig szívós ellenfelét fegyverének letételére kéayszeritve, március 14 én hajnali 5 órakor elsőnek vonult be Montenegró fővá­rosába, Cettinjóbe. Majd az olasz harctéree aratta dicsőségeit az ezred, hol nevéhez fűződnek a görzi hídfő védelme, melyet még akkor is állásaik első­vonalában tartottak, midőn már Görz városá­ban az olasz volt az ur, de végül is az elvér­zett dicső ezred maradványa 1916 augusztus 8-án teljesen kimerülve, lefegyvereztetett és pár nap múlva már, — tétlenségre kárhozta­tott véreink, — Szicília partjain aggódtak a szorongatott magyar haza sorsán. Dicsőségről dicsőségre halmozódtak a 2. honvéd gyalogezred tulajdonképeni utóezre- dónek, a 305. honvéd gyalogezrednek három nehéz harcszintéren aratott babórai, felállítása után azonnal, a hazánkba betört orosz hen- gerrl szemben, a Kárpátokban vívta meg tűz­keresztségét, — az oroszok kiverósével Galí­ciában, — majd üldözésével orosz földön foly­tatódtak dicsőséges harcai, melyeket ezen harcszintórről is felsorolni igen hosszadalmas volna, de számszerint mintegy 59 kisebb-na - gyobb az ütközetek azon száma, melyekben vé­rét ontotta bár, de a magyar katona rettegett lett. Az orosz harcszintórről, — az áruló olá­hok hadüzenete után, — az 51. honvéd had­osztály kötelékében, a szép Erdélyünkbe be­tolakodónak ellen, ide rendeltetvén, itt vivta meg dicsősógtelje3 harcait Nagyszeben, Brassó Tömösi szoros stb.-nól s jelentős részt vett magának abból, hogy „ne bántsd a magyart !“ Kincses Erdélyünk felszabadítása után a hadosztály, az olasz hadszíntéren folytatta harcmüveleteit, hol nem maradt hűtlen a kö­telékében harcoló 305. honvéd gyalogezred továbbra sem eddigi dicsőséges múltjához, hanem mindenütt, ahová rendeltetett, csak babérral dicsekedhetett. Emléktáblánk számait jelző dicső ezre- deink sok fia elhullott, — sokan idegen föld­ben porladoznak, — de dicsősógteljes harcaik tettek tanúbizonyságot kiváló, halhatatlan harci erényeikről, ezredaink zászlói soha el nem buktak, ezredeink múltjához csakis di­csőségek fűződnek Bókésvármegye mindenkor büszke lehet, volt katonáira. De nem mulaszthatom el megemlékezni azon alakulatok dicső katonáiról sem, kik bár ezredeink fiai voltak, de nem ezen ezred kö­telékében küzdöttek, — de éppen olyan ha­zafiul kötelességgel szereztek babért a ma­gyar névnek, s ép oly vitézséggel ontották vérüket a hazáért s áldozták életüket, ahová a sors rendelte őket. Ilyen adatokat olvashatunk az ezredek történelmének lapjairól, hová aranybetükke 1 kell még beírni a magyar haza hü fiai neveit, e dicső múlt teszi méltóvá volt ezredeink em­lékének megörökítését. Áldott legyen elesett hőseink emléke Hazánkat a világháború után ért szo­morú, kegyetlen és igazságtalan sorscsapás következménye a volt 2 honvéd gyalog­ezred megszűnése is. A megszüntetett ezred utódja, ősi fészké­nek birtokosa, jelenleg a Bethlen Gábor jm. kir. 10. honvéd gyalogezred. Az emléktáblát tisztelettel átadom az ez­red érdemes parancsnokának azon kéréssel, hogy annak méltó tiszteletbentartásáról gon­doskodni szíveskedjék. Nevelje bele ezredének minden katoná­jába, hogy ezen emléktábla jelképezi minde­nek előtt az őszinte és meg nem szűnő ke­gyeletet, az ezredek minden volt katonája kö­vetendő például szolgáló hősi erényeinek elis­merését, de soha nem lehet szimbóluma az elmúlásnak, a reánk kényszeritett helyzetbe való megnyugvásnak. Nevelje bele ezredének minden katoná­jába, hogy a volt 2. honvéd gyalogezred ősi állomáshelye „Gyula“ város hazánk közepén volt és nem a határán. Ott kell annak lenni ismét mielőbb és ennek elérésére az utód, ősi ezredének szelleméhez méltó, tettekre hivatott. Ifjúság ! Most hozzátok is szólok : A magyar nem alkuszik a haza földjén álló ellenséggel. „Magyar ifjúság ! a Ti lelke- tek legyen felvértezve, a haza földjét bitorló ellenség gyűlöletével, ne alkudjatok soha, hogy csak „rémület“ szidhassa a magyart. „Dicső ezredeink dicső emléke örökké éljen 11!“ ’ Zugó tapsok köszönték meg a tüzes magyar lélekkel elmondott beszédet, mely után szónok átadta az emléktáblát vitéz Vén Jakab alez­redesnek, a gyulai helyőrség parancsnokának. Ezután az emléktábla megkoszorúzása következett. A honvédelmi minisztérium ko­szorúját Pintér Ferenc ezredes helyezte el. A rengeteg koszom közt volt Lukács György v. b. t. t., országgyűlési képviselőé is, aki a genfi tárgyalások miatt nem jelenhetett meg. A szalagokat a 10. honvéd gyalogezred hadi múzeumában helyezik el. Ventilla Sándor reálgimnáziimi tanuló remek szavalatával s a katonaság diszelvonu- lásával végződött a gyönyörű ünnepség. Az emlékmű művészi kiviteléért minden elismerés megilleti vitéz Técsy László szob­rászművészt. Az ünnepélyen a rendet Pácó József rendőrfelügyelő tartotta fenn legénységével kiváló körültekintéssel. Déli egy órakor díszes bankét volt a Komlóban, melyen a kormányzót báró Felitzsch Berthold főispán, József főherceget és báró Bothmer Árpád altábornagyot vitéz Rábay Ferenc tábornok köszöntötte fel. A Szociális Misszió Társulat urnagyüjtése május 4-én. Jól tudjuk, hogy a mai világ pénztelen­sége, anyagi leromlottsága miatt első pillanat ban mindennemű, a közönség zsebére menő akció ellenszenves. A Szociális Misszió urnagyüjtésénél azon­ban meg kell gondolnunk, hogy csak pár fillérről van szó. Ennyit kérnek az urnagyüj- tők egy-egy embertől, csak annyit, amennyit nélkülözhet valaki, hogy az összegyűlt fillérek­kel segítsenek azokon, akikre alig gondol va­laki : az öregeken, a munkaképteleneken és a betegeken. Hisszük, hogy társadalmunk, mely tuda­tában van a Szociális Misszió nagyjelentőségű munkásságának, a folyó évi május 4-én tar­tandó missziós urnagyüjtóst épp oly megér­téssel fogja megsegíteni, mint amily áldozat­készséggel támogatja a misszió minden akcióját. Az urnák a következő helyeken lesznek: 1. Belvárosi anyatemplom. [2. Jámbor üzlet. 3 Békésmegyei Casino. 4. Polgári leányiskola . 5. Törvényszék 6 Göndöcs-népkert 7. Komló szálló. 8. Nagytrafik. 9 Józsefvárosi templom. Újvároson Ecsedi-utca 14. sz. ötszo­bás, mellékhelyiséges tehermentes családi ház elköltözés miatt — esetleg kedvező fizetési feltételekkel — eladó. Értekezni kizárólag Juhász Lászlónál, Novák-utca 21. sz. a. 25i 3—*

Next

/
Thumbnails
Contents