Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-04-30 / 35. szám
2 Békés 1930. április 30. Az ezred a szegedi honvéd hadosztály kötelékében Przemysl vár vódörségóhez tartozott. Közismert tény, hogy a vár védelme és biztonsága kizárólag a magyar csapatok vállán nyugodott. A vódőrsóg lelkét és félelmetes ütőerejét a szegedi honvédhadosztály képezte. A vár védelmében a magyar csapatok által tanusitott legendásan vitéz és hősies magatartás által kiérdemelt babérkoszorúból egy jelentős ág illeti a 2. honvéd gyalogezredet is. A várnak elsőizbeni, alig néhány napi körülzárása után, 1914. október 2-án, délután egyik tábori őrsön megjelent az ellenség hadikövete Azonnal elterjedt ennek hire s mindenki ennek okát találgatta. Az orosz hadi követ a várparancsnoknak címzett következő orosz és német nyelvű levelet hozta : „Parancsnok Ur! A szerencse elhagyta a cs. és kir. hadsereget. Csapataink utolsó eredmény telj es harcai megadták nekem annak a lehetőségét hogy a Nagyméltóságodra bízott várat körülzárjam. Lehetetlennek tartom, hogy kívülről bárminemű segítséget kapjon. Fölösleges vérontás elkerülése végett alkalomszerűnek tartom, hogy Nagyméltóságodnak ajánlatot tegyek a vár átadására vonatkozó tárgyalások megkezdésére, miután ez esetben lehetséges volna a legmagasabb főparancsnoktól a katonai becsületet megóvó feltételeket kérni az Ön és helyőrsége számára. Azon esetben, ha Nagyméltóságod óhajtja a tárgyalás megkezdését, úgy legyen szives a mi kellően meghatalmazott követünkkel, Vandam alezredes úrral feltételeit közölni. Egyben megragadom az alkalmat, hogy Nagyméltóságodnak nagyrabecsülésemet kifejezzem. A Przemysl-i várt körülzáró hadsereg parancsnoka Ratko Dimitrieff gyal. tábornok.“ A minden alapos indok nélküli levél ál talános megbotránkozást keltett. A várparancsnok a honvéd hadosztályparancsnokkal folytatott rövid tanácskozás után átadta a választ Tandam orosz alezredesnek, de nem hitte azt senki, hogy azt az oroszok az ablakba tették’ vagy dicsekedtek vele. A válasz a következő volt: „Parancsnok Ur! Méltóságomon alulinak tartom, hogy az Ön szégyenteljes ajánlatára érdemleges vá laszt adjak. Przemysl őrségének parancsnoka.“ A vár az első körülzárás alól fel is szabadult. A második körülzárás alatt — a várnak kizárólag az élelmiszerkészletek kimerülése folytán törtánt átadásával — az ezred harctéri szereplése 1915. március 19-ón utolsó kirohanásával be is fejeződött és a sors kegyetlen csapásaként, a vár hős védőinek az évekig tartó súlyos megpróbáltatásokkal teljes és rengeteg emberéletet áldozatul követelő hadifogság jutott szomorú osztályrészül. Teljes értékű és minden tekintetben méltó testvérként alakult a háború alatt a m. kir. 2. népfőlkelő gyalogezred és a m. kir. 305 honvéd gyalog utóezred. Előbbi népfölkelő ezrednek harci dicsőségei közé tartoznak a montenegrói hegyek, hol 1914. augusztus 19-én már át is esett a tűzkeresztségen, majd Szarajevó, Kattarói öböl partvédelme, Trebinje, továbbá Kövess tábornok által Montenegró ellen vezetett koncentrációs hadművelet alkalmával, a legnehezebb és legveszélyesebb Lovcsen megtámadása. Az ezJed a belé helyezett bizalomnak fényesen megfelelt, a tengerből sziklafalként kiemelkedő, 1750 méteres hegyet 3 napi kemény gyalogsági harc után elfoglalta és a katonáival egy sorban küzdő Laky Endre alezredes 1916. január 11-én Lövésén ormára kitűzte a nemzeti szinü lobogót. Az ezred a megvert ellenséget üldözőbe vette és igen sok vért hullatott, amig szívós ellenfelét fegyverének letételére kéayszeritve, március 14 én hajnali 5 órakor elsőnek vonult be Montenegró fővárosába, Cettinjóbe. Majd az olasz harctéree aratta dicsőségeit az ezred, hol nevéhez fűződnek a görzi hídfő védelme, melyet még akkor is állásaik elsővonalában tartottak, midőn már Görz városában az olasz volt az ur, de végül is az elvérzett dicső ezred maradványa 1916 augusztus 8-án teljesen kimerülve, lefegyvereztetett és pár nap múlva már, — tétlenségre kárhoztatott véreink, — Szicília partjain aggódtak a szorongatott magyar haza sorsán. Dicsőségről dicsőségre halmozódtak a 2. honvéd gyalogezred tulajdonképeni utóezre- dónek, a 305. honvéd gyalogezrednek három nehéz harcszintéren aratott babórai, felállítása után azonnal, a hazánkba betört orosz hen- gerrl szemben, a Kárpátokban vívta meg tűzkeresztségét, — az oroszok kiverósével Galíciában, — majd üldözésével orosz földön folytatódtak dicsőséges harcai, melyeket ezen harcszintórről is felsorolni igen hosszadalmas volna, de számszerint mintegy 59 kisebb-na - gyobb az ütközetek azon száma, melyekben vérét ontotta bár, de a magyar katona rettegett lett. Az orosz harcszintórről, — az áruló oláhok hadüzenete után, — az 51. honvéd hadosztály kötelékében, a szép Erdélyünkbe betolakodónak ellen, ide rendeltetvén, itt vivta meg dicsősógtelje3 harcait Nagyszeben, Brassó Tömösi szoros stb.-nól s jelentős részt vett magának abból, hogy „ne bántsd a magyart !“ Kincses Erdélyünk felszabadítása után a hadosztály, az olasz hadszíntéren folytatta harcmüveleteit, hol nem maradt hűtlen a kötelékében harcoló 305. honvéd gyalogezred továbbra sem eddigi dicsőséges múltjához, hanem mindenütt, ahová rendeltetett, csak babérral dicsekedhetett. Emléktáblánk számait jelző dicső ezre- deink sok fia elhullott, — sokan idegen földben porladoznak, — de dicsősógteljes harcaik tettek tanúbizonyságot kiváló, halhatatlan harci erényeikről, ezredaink zászlói soha el nem buktak, ezredeink múltjához csakis dicsőségek fűződnek Bókésvármegye mindenkor büszke lehet, volt katonáira. De nem mulaszthatom el megemlékezni azon alakulatok dicső katonáiról sem, kik bár ezredeink fiai voltak, de nem ezen ezred kötelékében küzdöttek, — de éppen olyan hazafiul kötelességgel szereztek babért a magyar névnek, s ép oly vitézséggel ontották vérüket a hazáért s áldozták életüket, ahová a sors rendelte őket. Ilyen adatokat olvashatunk az ezredek történelmének lapjairól, hová aranybetükke 1 kell még beírni a magyar haza hü fiai neveit, e dicső múlt teszi méltóvá volt ezredeink emlékének megörökítését. Áldott legyen elesett hőseink emléke Hazánkat a világháború után ért szomorú, kegyetlen és igazságtalan sorscsapás következménye a volt 2 honvéd gyalogezred megszűnése is. A megszüntetett ezred utódja, ősi fészkének birtokosa, jelenleg a Bethlen Gábor jm. kir. 10. honvéd gyalogezred. Az emléktáblát tisztelettel átadom az ezred érdemes parancsnokának azon kéréssel, hogy annak méltó tiszteletbentartásáról gondoskodni szíveskedjék. Nevelje bele ezredének minden katonájába, hogy ezen emléktábla jelképezi mindenek előtt az őszinte és meg nem szűnő kegyeletet, az ezredek minden volt katonája követendő például szolgáló hősi erényeinek elismerését, de soha nem lehet szimbóluma az elmúlásnak, a reánk kényszeritett helyzetbe való megnyugvásnak. Nevelje bele ezredének minden katonájába, hogy a volt 2. honvéd gyalogezred ősi állomáshelye „Gyula“ város hazánk közepén volt és nem a határán. Ott kell annak lenni ismét mielőbb és ennek elérésére az utód, ősi ezredének szelleméhez méltó, tettekre hivatott. Ifjúság ! Most hozzátok is szólok : A magyar nem alkuszik a haza földjén álló ellenséggel. „Magyar ifjúság ! a Ti lelke- tek legyen felvértezve, a haza földjét bitorló ellenség gyűlöletével, ne alkudjatok soha, hogy csak „rémület“ szidhassa a magyart. „Dicső ezredeink dicső emléke örökké éljen 11!“ ’ Zugó tapsok köszönték meg a tüzes magyar lélekkel elmondott beszédet, mely után szónok átadta az emléktáblát vitéz Vén Jakab alezredesnek, a gyulai helyőrség parancsnokának. Ezután az emléktábla megkoszorúzása következett. A honvédelmi minisztérium koszorúját Pintér Ferenc ezredes helyezte el. A rengeteg koszom közt volt Lukács György v. b. t. t., országgyűlési képviselőé is, aki a genfi tárgyalások miatt nem jelenhetett meg. A szalagokat a 10. honvéd gyalogezred hadi múzeumában helyezik el. Ventilla Sándor reálgimnáziimi tanuló remek szavalatával s a katonaság diszelvonu- lásával végződött a gyönyörű ünnepség. Az emlékmű művészi kiviteléért minden elismerés megilleti vitéz Técsy László szobrászművészt. Az ünnepélyen a rendet Pácó József rendőrfelügyelő tartotta fenn legénységével kiváló körültekintéssel. Déli egy órakor díszes bankét volt a Komlóban, melyen a kormányzót báró Felitzsch Berthold főispán, József főherceget és báró Bothmer Árpád altábornagyot vitéz Rábay Ferenc tábornok köszöntötte fel. A Szociális Misszió Társulat urnagyüjtése május 4-én. Jól tudjuk, hogy a mai világ pénztelensége, anyagi leromlottsága miatt első pillanat ban mindennemű, a közönség zsebére menő akció ellenszenves. A Szociális Misszió urnagyüjtésénél azonban meg kell gondolnunk, hogy csak pár fillérről van szó. Ennyit kérnek az urnagyüj- tők egy-egy embertől, csak annyit, amennyit nélkülözhet valaki, hogy az összegyűlt fillérekkel segítsenek azokon, akikre alig gondol valaki : az öregeken, a munkaképteleneken és a betegeken. Hisszük, hogy társadalmunk, mely tudatában van a Szociális Misszió nagyjelentőségű munkásságának, a folyó évi május 4-én tartandó missziós urnagyüjtóst épp oly megértéssel fogja megsegíteni, mint amily áldozatkészséggel támogatja a misszió minden akcióját. Az urnák a következő helyeken lesznek: 1. Belvárosi anyatemplom. [2. Jámbor üzlet. 3 Békésmegyei Casino. 4. Polgári leányiskola . 5. Törvényszék 6 Göndöcs-népkert 7. Komló szálló. 8. Nagytrafik. 9 Józsefvárosi templom. Újvároson Ecsedi-utca 14. sz. ötszobás, mellékhelyiséges tehermentes családi ház elköltözés miatt — esetleg kedvező fizetési feltételekkel — eladó. Értekezni kizárólag Juhász Lászlónál, Novák-utca 21. sz. a. 25i 3—*
