Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-03-09 / 19. szám

LiXI. évfolyam 19. szám. Szombat Gyula, 1919. március 9. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fiit. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté­zendő!?. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A gyermekért. Csak* ép testben lakozhat erős lélek és akarat. Megcsonkított, sze­gény magyar hazánknak soha nein volt annyira szüksége egészséges, erős generációra, mint ma. Nagy ér­tékek forognak veszélyben, de külö- nöskópen a gyermek. Csak a gyer­meken keresztül biztosithatjuk a jö­vőt. Amilyen nemzedéket nevelünk, olyanná lesz a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pé­pig a gyermek a társadalom, az or­szág, igy a magyar haza alapköve; a gyermekek testi- és lelki egészsége is társadalmi érdek. A nemzetek közötti nagy versen­gésben, mely a borzalmas világégést is kiváltotta, csak azok a nemzetek maradnak meg, amelyek az eljövendő nagy események sodrában megállják helyüket. A székesfőváros tanácsa a fent- vázolt cél érdekében 1922-ben hozzá­fogott a tervszerű munkálatokhoz s igy a többek közt a gyermeknyaral­tatási akcióját is létesítette. — A fő­város anyagi áldozatokat nem ki­méivé az elmúlt év nyarán mint egy 15.000 fővárosi gyermeket üdiiltetett. Nagy szám, de elenyésző akkor, ha arra gondolunk, hogy a főváros mintegy 83 ezer iskolás tanulója kö­zött az iskolaorvosok megállapítása szerint alig 4—8% egészséges, a többi pedig mindenféle betegséggel súj­tott — Az elmúlt évi 15.000 nyaraló közül 9000 a fővárosban és 6000 a vidéken nvaralt. Ha ismerjük a fő­várost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjével nem biztosíthatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egészséges élet vi­rágát, a boldogságot és örömet Szük­séges lenne, hogy mind több és több gyermeknek biztosíthatnánk a vidé­ken az üdülést. Azért a vidék tehe­tősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejtendő munkásságát azzal, hogy vagy ma­guk, vagy többen összeállva tegyék lehetővé a szegény, testileg leromlott fővárosi gyermekek részére a csopor­tos nyaraltatást. Adozatkész támoga­tásukkal megerősíthetik a pusztulásra Ítélt gyermekeket testben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit az isteni Mester mondott: „Aki egyet is magá­hoz vesz közülük, az engem fogad szivébe.“ A főváros tanácsa a vidék áldo­zatkészségét áldozatkészséggel viszo­nozza. Már az elmúlt év nyarán több város és község tanulóit látta vendé­gül a főváros tanácsa Budapesten, ahol ingyenes ellátásban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány cél­jából feljövő gyermekeket. Az oly köz­ség, mely fővárosi gyermekeket nyara­lásra elvállal, ugyanolyan szánni gyer­mekcsoportot küldhet a fővárosba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban részesül­nek s a főváros nevezetességeit fővárosi tanerők kalauzolása mellett tekintik meg. Jelentkezők a következő cimre küldjék szives értesítésüket: Buda­pest Székesfőváros Tanácsa Gyermek­nyaraltatási Akciója, Budapest, IV., Cukor-utca 6. sz. Új gazdája van a leghíresebb magyar halászcsárdának. Akik ismerik TtmörkéEy István írásait akik valaha is Szegeden jártak, azok jól is­merik az Ónozó csárdát. A Tiszaparton, régi öreg házban van ez a százesztendős halász- csárda, amely a leghíresebb magyarországi halászkocsma lett azóta, bogy Bálónó hires s nevezetes szegedi csárdája még a kilencvenes években megszűnt. Az Ónozó famíliáé volt ez a csárda, amelyben mindig a legjobb halászlét főzték s amely hires volt halpaprikásáról, paprikás haláról, sült haláról, kecsegójéről és csuszájáról egyformán. Az Ónozó família régi szegedi balászcsalád volt és fénykora akkor volt a korcsmának, amikor özvegy Ónozó Li pótnó, Ónozó Leopoldina kezébe került. Ebben a korcsmában nemcsak az országból fordult meg mindenki, hanem külföldiek is. Járt ott Eiffel, Lesseps, Walter Crane Munkácsy, Jókai, Mikszáth, az öreg József főherceg is főzetett magának Ónozónéval halászlét. Most azután az Ónozó család eladta a világhírű korcsmát. Körösi József vette meg, ám azért valószínű­leg míg sokáig Ónozó-esárdának fogják hivni a leghíresebb magyar halászcsárdát. A Hariehem-tor line. A városi képviselők tekintélyes csoportja — dr. Kiss Lászlóval élükön — egy igazán régóta várt s minden tekintetben helytálló indítványt szándékozik beadni a városi ta­nácshoz a Haruckerc-tér kikövezése tárgyában. A magunk részéről száz és egy okból okszerűnek Ítéljük az indítványt, mert város­szépészeti és közegészségügyi szempontból le­hetetlennek tartják a Haruckern-tór mai szennyes állapotát és végre valahára megoldan- dónak véljük a Haruekern tér kikövezósót. Tekintet nélkül arra, hogy a piac ki megy-e vagy sem a Kossuth térre, már csak a városunkban megforduló idegenek miatt is rendezni kell a nagy templom előtti tér megdöbbentő elhanyagoltságát s azoknak az adótfizető szegény árusoknak egészségét is illenék kímélni, hogy ne kényszerülje­nek egy kis esős vagy havas idő esetén órákhosszat pocsolyában dideregni. Ismételjük, a Raruckern-teretrendezni kell a piac helyétől, átvitelétől vagy át nem helyezésétől függetlenül is. Szerintünk különben szükségtelen, hogy a mostani kis piac is átköltözzék, hiszen semmi sem indokolja, hogy most már mindent a Kossuth-térre tömörítsünk össze és év­százados, mindig jónak és a közérdek szempontjából helytállónak bizonyult gya­korlatot megszüntessünk. Igenis, rendezni kell a Haruckern- teret, amely városszépészeti szempontból mostoha gyermeke a városnak. Egy hat éves fiúcska kitlvílriája. Nevelés megtüzesitett hajsüiovel. Mély megindulással olvasunk egy • sze­gény orosházi fiúcskáról, aki a nagy nyomo­rúság kivetett, ártatlan áldozata s akinek egy szívtelen, gonosz nevelőanya bestiális bánás­módját kellett elszenvednie. Az ártatlan fiúcska szenvedéseinek rém­regényéből egy fejezet az alábbi orosházi tudósítás: Minden emberi érzést meghazudtoló mó­don bánt el egy orosházi asszony a gondjaira bízott kisgyermekkel. Zsedónyi Andrásáénak hívják az asszonyt, aki még a múlt évben újsághirdetés utján magához vette Nagy La­jos 5 esztendős orosházi kisfiút, akinek édes anyja nagy nélkülözések között ól a N tgy- atádi-telepen még három gyermekével s épen ezért volt kénytelen a kis Lajos gyermeket nevelőbe adni. A Nagy Magyar—Német Kelemen ^emd ~Magyar Szótára Kapható Gyulán DOBAY JÁNOS könyvárusnál.

Next

/
Thumbnails
Contents