Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-03-02 / 17. szám
LXI. évfolyam IV. szám Szombat Gyula, 10)29. március 2. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és riyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A iiü MMi HA rente izgtet. (1929. évi február hó 28.) Pontban fél 10 órakor nyitotta meg dr. Kovacsics Dezső főispán a szép számban egybegyült megyebizottsági tagok jelenlétében a törvényhatósági bizottság közgyűlését. Meleg szavakkal parentálta el dr. Karácsonyi János nagyprépostot, Gyula város szülöttét és Rákosi Jenőt, az újságírás világhírű magyar nesztorát. — Dr. Karácsonyi János nagyprépost az uj esztendő első napján megtért Teremtőjéhez, aki nemcsak egyházuk gyéjének, de az egész országnak és különösen Békésvármegyének és Gyula városának nagy törtónettudósa, nagy lelkű, szép szívű, a honáért élő és haló ember volt. Törékeny testében nemes lélek lakozott, amely nemes lélek mindenkor együtt érzett a magyar üggyel — s az elszakított magyarságnak vezére volt. A másik nugy halottja az országnak Rákosi Jenő, a magyar ujságirás nesztora és örökifjú harcosa. Rákosi Jeuő életének utolsó percéig irányitója és vezére volt a magyar gondolatnak. Rákosi Jenő nemcsak az ujságirodalom vesztesége, hanem az egész országé, mert elmúlt közülünk valaki, aki a múlt időkből áthozta tiszta hazaszeretetét, azt a hazaszeretetei, mely nélkül nekünk nincs feltámadás. Áldott legyen emléke! A zsenialitásnak csoda kalászai a múlandóság örök törvényeinél fogva im rendre letörnek. E csodatermő kalászok mellett szerényen húzódik meg a kicsiny kalász is, a nemzet napszámosainak egyik szerény, de kiváló tagja, dr. Torkos Kálmán orosházi tb. főszolgabíró, aki az ö törekvésével értékes tagja volt a vármegye tisztikarának, halála pedig annak igen érzékeny vesztesége. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. A bizottság az elnöki bejelentéseket megilletídéssel vette tudomásul. Az alispáui jelentést legutóbbi számunkban csaknem egész terjedelmében közöltük. A Torkos Kálmán elhalálezásával megüresedett szolgabirói állásra az egyedül pályázó dr. Sorbán Jenő közig, gyakornok, tb. szolga- bíró választatott meg, aki a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letette. Dr. Sorbán igen szorgalmas, szimpatikus tagja a vármegye tisztikarának s megválasztása csak nyeresége a vármegye közigazgatásának. Pest és Esztergom vármegyéknek a köz- igazgatási reformmal szemben való állásfoglalás ügyében küldött köriratai igen alapos, sőt szenvedélyes hozzászólást is provokáltak. Esztergom vármegye körirata hangsúlyozza, hogy a vármegyék önkormányzati jogához törhetlenül ragaszkodik és erős aggályai vannak az autonómia gyöngitését s a köz ponti hatalom erősítését célzó törekvésekkel szemben. Arra kéri tehát a kormányt, hogy ezeket az aggályosaknak látszó rendelkezéseket megnyugvást keltőén módosítsa s az ily- képen módosított törvényjavaslatot kellő időben küldje le a törvényhatóságokhoz, hogy azokat érdemben és részletesen letárgyalhassák. Pest vármegye, illetőleg a vármegyei országos bizottság — régi álláspontjához hi ven — az ország mai csonka állapotát nem tartja alkalmasnak ilyen korszakalkotó reformok keresztülvitelére. A vármegye állandó választmánya a köriratokkal az alispán előterjesztésével szemben a következő javaslattal lépett a közgyűlés elé : »Minthogy a közigazgatási reformjavaslat az országgyűlés közigazgatási bizottsága által már a legbehatóbb és a legrészletesebb tárgyalás alatt áll és rövid idő múlva mint az országgyűlés munkájának legfontosabb feladata, elsősorban kerül a parlament megvitatása és tárgyalása alá, figyelemmel továbbá arra, hogy a kérdéses törvényjavaslat, mint a ntmzet állami életét legközelebbről érintő szervezeti reform, a leghozzáértőbb szakemberek részéről alapos és magas színvonalú, lelkiismeretes tárgyalás anyagát képezi és mivel úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter részéről teljes megértés nyilvánul meg a törvényjavaslat olyan átdolgozása és megszövegezése iránt, amely alkalmas a vármegye autonómiájának csorbítatlan megtartása érdekében kifejezésre jutó kívánságokat honorálni, mindezek alapján a törvényhatósági bizottság a dolgoknak jelen állásában a vármegyék átirata kapcsán semmiféle intézkedésnek szükségét fennforogni nem látja, miért is a köriratokat irattárba helyezni rendeli«. A javaslathoz elsősorban dr. Berényi Ármin szólott hozzá. Alapos tudással és felkészültséggel, valamint nagy szónoki rutinnal foglalkozott a korszakalkotó kérdéssel. Kifogásolja, hogy a vármegyének nem adatott alkalom arra, hogy ezzel a javaslattal meg- ismerkedhessék s azzal behatóan foglalkozhassál Rólunk — nélkülünk határosnak. Sajátságosán hangzik, hogy mi folyton a jogainkat emlegetjük s mikor élnünk kell vele, akkor egyszerűen átsiklunk felette azzal, hogy az okosok odafent majd elrendezik. Foglalkozik a tisztviselő kérdéssel. Kifogásolja, hogy mig a többi tisztviselők élethossziglan választása van kontemplálva a törvényjavaslatban, addig az alispánt pedig 10 évre választja. Ha a többi tisztviselőnek megadják az állandóságot, miért nem adják meg aZ alispánnak, hiszen 5 a vármegye képviselője, a vármegye irányítója és a legnagyobb feladatkörben mozgó tisztviselője érdemli meg leginkább azt, hogy biztosítsuk állandóságát. Kern vagyunk tisztában azzal a kérdéssel sem, vájjon milyen lesz a viszony a községek, a városok és a vármegye között, mert a helyi jelleg adja meg a közigazgatás célját. Tudjuk azt, hogy a mai áramlat mellett a közigazgatás súlypontja mindinkább áthelyeződik a községekre és vátosokra. A reform során teljes lehetetlen, hogy ezek a viszonyok ne tisztázódjanak különösen Bókósvár- megyét illetőleg, mert itt tanyai közigazgatást kell megvalósítani. Végül indítványozza, hogy az állandó választmány indítványának elvetésével, jogaink fenntartása mellett a javaslat törvényhozási tárgyalása alkalmával foglaljunk állást a tervezettel szemben. Dr. Berthóty Károly az állandó választmány javaslatát fogadja el. Dr. Gyöngyösi János szintén tiltakozik az átiratok egyszerű irattárba tétele ellen s mint mélyre ható, fontos alkotmányjogi kérdésekkel behatóan kiván foglalkozni. Felolvassa a törvényjavaslatnak a vármegye ősi alkotmányát különösen veszélyeztető szakaszait, amelyek a törvényhatósági bizottság feloszlatására, a széksértés szigorítására stb. vonatkoznak. Indítványozza, hogy a két vármegyei felirathoz hasonlóan Bókósvármegye Írjon fel a törvényjavaslat elleu. Dr. Daimel Sándor alispán reflektál a felszólalásokra. Nézete szerint is nem volt helyes az, hogy akkor, amidőn a törvényhatóságot közvetlenül érintő törvényjavaslatról CSAK 5 PERCET SZENTELJEN és tekintse meg DOBAY JÁNOS könyvkereskedésében a NAGY KELEMEN Magyar—Német és Német—Magyar Szótárt.
