Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-09 / 2. szám

2 Békés 1929 január 9. Már is rendkívüli érdeklődés előzi meg a Csizmadia-bált, mely 1929. január 20-án lesz az Ipartestületben Először lépett a gyulai közönség elé Lukács Miklós báró zongoraművész és dirigens, Lukács György dr. v. b. t. t., Gyula város nagyrabecsült országgyűlési képviselőjének fia. A bemutatkozás a legszeretetteljesebb, leg- kielégitőbb volt. A fölötte rokonszenves mű ■ vész — akinek komoly és fényes tudását szinte meghazudtolja kora — a Rosamunde- nyitány eldirigálásával már megmutatta izmos tehetségét, a mű minden szépségét kifejezésre juttató elmélyedését s a zenekart egybetartó olyan művészi erejét, mely fiatal dirigensek­nél ritkaság. Schubertét nemcsak meg- és át- érezte, hanem művészi felfogását minden rész­letben kifejezésre is juttatta. Különösen ki­tűnt rendkívül meglepő tehetsége a H moll szimfónia (I, és II tétel) előadásánál, ahol dirigens és a mi filharmonikus zenekarunk oly egybevágó, kongenialis művészit produkál­tak, amely mindenkor .'felejthetetlen élménye marad az áhitatos hallgatóságnak'. Benső si­kerét megszerezte Schubert két zongoramüvé- nek (Impromptu As dús és Valse noble C dur) eljátszásával, amelyben rengeteg finomság és művészi szépség csillogott. Úgy karnagyi, mint zongoramüvészi köz­reműködését forró tapsok kísérték. Ráadást is kellett játszania Hisszük, hogy a fiatal művész fejlődését a felsőbb körök figyelem­mel kísérik, ami annál inkább is kívánatos, mert a főzeneigazgatók, operakarnagyok és fil­harmonikus zenekarok dirigensei közt még mindig vannak külföldiek. Kovalszky Róbert dr. volt Basilides Mária énekszámainak kísérője Nem hallottunk mű­vészt, aki gyulai szereplése alkalmával a leg­nagyobb elragadtatás hangján ne nyilatkozott volna a mi zongoraművészünkről és dirigen­sünkről. Úgy e bár, akkor nekünk fölösleges itt epitheton ornansokat írnunk. A Közművelődési Egyesület filharmoni­kus zenekara ez estén önmagát múlta felül s azokat is meglepte, akik eddigi szereplésé­ről a legdicsérőbb hangon emlékeztek meg. A diadalmas est sikere után tisztelettel köszöntjük a Közművelődési Egyesület áldo­zatkész, kitűnő vezetőségét. A Katolikus Kör közgyűlése. Dr. báró Apor Vilmos megemlékezése Karácsonyi püspökről. Ismét Kukla István lett a Kör elnöke. Yizkereszt ünnepén délután tartotta a gyulai Katolikus Kör rendes évi közgyűlését. A gyűlés megnyitásakor Kukla István körelnök üdvözölte a megjelenteket s boldog ujesztendőt kívánt a Kör minden tagjának Az elnöki megnyitó után dr. báró Apor Vilmos plébános meleghangú emlékbeszédet mondott Istenben boldogult Karácsonyi János dr. c püspökről, a gyulai Kath Kör nagynevű jótevőjéről. Jellemezte a nagy papot, ki Isten különös kegyelmének vette hivatását, szerény és alázatos lelkületét, mely fényt és meleg­séget sugárzott mindenkire. Magyar volt, aki bízván bízott a legnagyobb nemzeti tragikum­ban is a föltámadásban s ur volt az élet min­den viszonylatában, aki mindig és mindenki­nek megmondta az igazat. A magyar nemzeti történetírás egyik ragyogó csillaga hunyt ki benne, aki örökbecsű munkáiban bebizonyí­totta, hogy ennek a nemzetnek a keresztény kultúra fönnmaradása érdekében mindig helye volt és lesz a nap alatt. A világhírű tudóst, Gyula város nagy fiát eltemettük, de szelleme mindig élni fog köztünk és sokszor eszünkbe kell, hogy jusson az a Karácsonyi püspök, aki naponta levett kalappal kérte a magya­rok Istenét a nagyváradi Szent László szobor és a régi temetőben levő Szűz Mária emlék előtt, hogy fordítsa áldó tekintetét a földig sújtott magyarság felé. A szív melegével elmondott szép emlék- beszédet állva hallgatta végig a gyűlés meg­hatott közönsége. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy — mihelyt a Kör anyagi helyzete megengedi — megfestteti a nagy püspök arcképét. A pénztárnoki és számvizsgálói bizottság jelentése, elfogadása és a felmentvény meg adása után az uj költségvetési előirányzatot olvasták fel, melyet egyhangúlag elfogadtak. A könyvtárosi jelentés kapcsán a legnagyobb örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy a könyvtár állománya ez évben annyira gya­rapodott, hogy az olvasóközönség igényeit minden tekintetben kielégítheti. Az eltávozott Dávid Béla káplán, kör­titkár és Bálint Mihály pénztárosnak a köz­gyűlés köszönetét mondott a Kör érdekében végzett fáradhatatlan munkásságukért. Ezután megbeszéléseket folytattak az uj belügyminiszteri rendelet értelmében az alap­szabályok módosítása tárgyában. Dönteni e kérdésben a két hót múlva összeülő közgyű­lés fog. Iványi György titkár olvasta fel ezután a Kör múlt évi eseményeit egybefoglaló jelen­tését, melyet egyhangúlag tudomásul vettek. Steigerwald János alelnök elismerő sza­vakban méltatta a Katolikus Ifjúsági Önképsö kör működését és reméli, hogy ez a pompá­san vezetett, tehetségekben gazdag gárda uj és pezsgőbb életet fog teremteni a gyulai kath. társadalmi életben. Egyhangú lelkesedéssel választotta meg ezután a közgyűlés a Kör elnökét Kukta Ist­ván személyében, aki évek hosszú során át lankadatlan odaadással és eredményesen ve­zeti a gyulai Kath. Kört. Ugyancsak közkívá­natra megmaradtak a régi tisztviselők jövőre is azzal a különbséggel, hogy a titkár mellé jegyzőt választottak Tölgyessy Mihály szemé­lyében. Öt pengő miatt öngyilkos lett. Egy kétegyházi leány öngyilkossága. Molnár János kétegyházi csendőrőrmes­ter szolgálati körútja közben egy fiatal leány holttestére akadt a vasúti állomás mellett levő Vangyel telepen. A leány egy utmenti fára akasztotta fel magát és amikor a csendőrőr­mester ráakadt, már nem volt benne élet A nyomozás során kiderült, hogy Varga Ferdinánd kétegyházi lakatos 22 éves leánya volt az öngyilkos. Varga Ferdinánd elmondta, hogy leánya valószínűleg azért követte el vég­zetes tettét, mert öt pengővel nem tudott el számolni Néhány nap előtt ugyanis elküldte a leányt Krizsán János kétegyházi gazdálko dóhoz, hogy tőle 55 pengő szántási dijat be - szedjen. A leány csak 50 pengőt hozott haza és azt mondta, hogy Krizsán csak annyit fize­tett. Másnap maga Varga ment el a hátralé­kos öt pengőért, de Krizsán azt mondta neki, hogy leányának az egész 55 pengőt hiány nélkül kifizette. Varga ezért keményen meg­dorgálta leányát, de ez megmaradt amellett, hogy csak 50 pengőt kapott. Atyja erre kije lentette, hogy mindketten elmennek majd Krizsánhoz és tisztázzák a dolgot. A leány — ugylátszik — a szembesítés­től való teleimében elszökött hazulról és igy követte el az öngyilkos-ágot. Holttestét -dr. Tímár Károly orvos tüze­tesen megvizsgálta, de nem találta rajta sem­miféle külső erőszaknak nyomát. Megállapí­totta a nyomozás még azt is, hogy az öngyíl ­kos leány azoD a napon, amikor Krizsántól az 55 pengőt megkapta, két selyemkendőt vá­sárolt 4 pengőért, de, hogy kinek adta ezeket a kendőket, azt mindeddig nem sikerült ki­deríteni Beszámoló a református énekkar január 6-iki műsoros báljáról. Egy minden tekintetben nagyszerűen si­került mulatságról, az idei farsang ügyesen megrendezett első nagyobbszabásu táncesté­lyéről számolhatunk be, bizonyságául az ének­kar általános népszerűségének, közkedvelt­ségének. A siker elérésében nagyrósza van a Katolikus Önképzőkör ifjúságának, akik nagy lelkesedéssel és megértő szeretettel működtek közre az énekkar vezetőségével a teljes siker biztosítása érdekében. Az Ipartestület nagyterme majdnem szűk­nek bizonyult az érkező vendégek befogadá­sára. Ott láttuk városunk számottevő társa­dalmi osztályaiból igen nagyszámmal kép­viselve azokat, akik még a mai válságos gaz­dasági helyzetben is, — a mai nagy pénz­telenségben is — szívesen hozták meg áldo­zataikat az ének és zene kultusza érdekében. Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy a ref. énekkar ezt a nagyszerű támogatást meg is érdemelte mert olyan műsort nyújtott, amely­nek minden száma kivétel nélkül teljesen művészi színvonalon álló, mindvégig lebilin­cselő és szivet, lelket gyönyörködtető volt; arról pedig, hogy az aranyifjuság jól mulas­son nemcsak Ráez Karcsi pompás zenekara, de a rendezőség figyelme — élén dr. Kiss Lászlóval, az énekkar keresztapjával — gondoskodtak Úgy a leányok, mint a me­nyecskék, sőt amint láttuk — a mamák is — pompásan mulattak, táncoltak és szórakoztak. A műsor egyes számairól beszámolva, legelső sorban is annak egy végtelenül bájos pontját: Sinka Sárika és Polák Böske magyar táncát emeljük ki nemcsak a szereplő hölgyek iránti udvariasságból hanem mert valóban az ő bájos magyar táncuk volt az estély fénypontja s amelyet meg is kellett ujrázniok Polák Böske huszártiszti egyenru­hában és S nka Sárika gyöngyös, pártás, bo- korugrós gyönyörű magyar ruhájában elraga­dóan bájosak voltak Dr. Szilágyi László és dr. Kosztaleczky Ede hegedüduettje La- votta első szerelmét adta elő Kertész Lajos ref. tanító, énekkari karmester harmoniumki- sórete mellett nagyszerű betanulásban. Úgy a begedüduett, mint Kosztaleczky Ede hegedű­szólója méltán megérdemelt tapsokat arattak. Kimagasló száma volt az estélynek Bakó Jó zsef, az énekkar agilis tagjának ónekszólója. Tiszta csengő baritonja valóban szállt-szállt a nagyterem forró levegőjében s a gyönyörű piacok és nagyszerű forték magukkal ragad­ták a hallgatóság lelkét Szűnni nem akaró taps jutalmazta a pompás éneket. Kedves, derűs hangulatot teremtett Vidd Ilonka monológja, viszont Kiss Pál irredenta szava­lata a magyar nemzet fenséges fájdalmát megrázó erővel tárta fel. Mindkettőjük jutal­ma a hálás közönség hatalmas tapsban meg­nyilvánuló elismerése volt. Az énekkar szerepéről majd el is feled­kezünk beszámolni, ped g az ő nagyszerű éne­keik méltán illeszkedtek be a pompás műsor keretébe. Megállapíthatjuk, hogy az énekkar tudása gyönyörűen fejlődik s városunknak Hócipő javítást szakszerűen vulkanizál Szilvágy cipész Novák-utca 7. szám. 87á 1 —ia

Next

/
Thumbnails
Contents