Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-12-18 / 100. szám
2 Békés 1929. december 18 Óriási lelkesedéssel választották meg újból dr. Daimel Sándort alispánnak. A december 16-iki vármegyei tisztújító szék lefolyása Ide s tova 20 éve lesz annak, hogy Békésvármegye közgyűlési termében a tiszt- ujitás lezajlott. Akkor boldog nagy Magyar- ország szivében, most Csonkamagyarország trianoni határán. Mind a kettő örömujongá- sok között folyt le. Az is, ez is. Csakhogy a mostani öröm a nemzeti nagy fájdalom fekete szálaival van át meg átütve, amely fekete szálak élesen kirivó vonalait az ébredező reménység rózsaszínű fátylával igyekezünk tompitani. Ébredező reménység kell, hogy eltölt se az aggódó magyar sziveket, mert azoknak az irtózatos rombolásoknak helyén, amelyeket a vesztes háború és sorozatos következményei: a forradalom, kom- mün, oláh megszállás okoztak, az ősi talajból táplálkozó gigászi erő mind hatalmasabb és hatalmasabb lendülettel épiti meg újból a magyar alkotmány hatalmas pilléreit s állítja helyre a régi rendnek a haladó kor követelményeivel átitatott intézményeit. A mostani tisztújító közgyűlés is ennek a erőgyarapodásnak volt egyik bizonysága. De ez ez a tisztújító közgyűlés szolgáltatta még egyéb erényeknek is fényes bizonyságát. Nem tudom, más vármegyékben hogy van, azonban Békósvármegyében minden időben igy volt s igy volt most is, hogy a tisztújító közgyűlés sohase alacsonyodott le kortes- tanyává. A tisztikart ettől minden időben megvédte elsősorban kollegiális összetartása, másodsorban pedig a választó közgyűlés tagjainak a tisztikar érdemeit mindenkor elismerő megnyilatkozása. Ezen a tisztújító közgyűlésen is ez történt. Sőt a mostani közgyűlésen egyebet is megállapítottunk és pedig azt, hogy a törvényhatósági bizottság a helyén levő tisztikar újbóli megválasztásával jutalmazni kívánta azt a munkát, amelyet ez a tisztikar, élén kiváló alispánjával a vármegye érdekében a legnehezebb időben is kifejtett. A tisztújító közgyűlés lefolyásáról részletes beszámolót adni szinte feleslegesnek tartjuk, mert hiszen az eddig elmondottak is tiszta képét adják az ott történteknek. Nem tartjuk azonban mégsem feleslegesnek annak egyik kiemelkedő mozzanatáról élesebb képet adni. Kétségtelen, bogy a választó közgyűlésnek teljesen a homlokterében az alispáni szék betöltése állott, nem azért, mintha itt bárki egy pillanatig is választási harcra gondolhatott volna, hiszen azt mindenki érezte és tudta, hogy ellenféllel nem kell számolni, hanem azért, mert szinte türelmetlenül várta mindenki azt a pillanatot, amikor ujongó őröm, lelkes taps és éljenzés között újból székébe emelheti az elismerésnek, a hálának koszorújával oly ré- geu körül övezett szeretett alispánját. És valóban a pillanat méltó volt a várakozáshoz. A terembe — megválasztása után küldöttség által — meghívott alispán iránt a szeretet és ragaszkodás oly hatalmas erővel nyilvánult meg, amelyet leírni nem lehet. Majd mély csendben, a közgyűlés tagjainak felállása mellett elhangzottak az eskü szavai s a vármegye töretlen erejű régi alispánja a meghatottságtól elfogódottan egy pár köszönő szó elmondása után elfoglalta alispáni székét, ahonnan oly sok hatalmas alkotó, teremtő eszme áradt szét Bókésvármegye lakosságának javára. A tisztikar többi tagjai is mind egyhangú lelkesedéssel választattak meg. Változás csupán a szeghalmi főszolgabírói állásnál van, amennyiben a főszolgabíró nyugalomba vonult 8 helyébe dr. Tóth Béla tb. főszolgabírót választották meg nagy lelkesedéssel. Az újonnan megválasztott alispánt Beli- czey Géza és Csernus Mihály endrődi apát- plébános, megyebizottsági tagok üdvözölték, meleg szeretettel emlékezvén meg azokról a hervadhatatlan érdemekről, amelyeket fáradhatatlan tevékenységével, építő munkájával szerzett. A tisztikar összeségének nevében pedig dr. Márky Barna vármegyei főjegyző mondott szép szavakban hálás köszönetét, majd a tb. tisztviselők kinevezése és tb. tisztviselők eskütétele következett s ezzel a példás rendben és megértésben lefolyt tisztújító közgyűlés véget ért. Földnumkáskongresszus. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében az 1923. Xt t.-c. alapján alakult földmunkásszövetkezetek decímber hó 22 én, a jövő vasárnap Gyulán tartják ez idei országos kongresszusukat. Ez alkalommal Gyulára érkezik a földmunkásszövetkezetek országos kormánybiztosa, dr. Steuer György ny. államtitkár, országgyűlési képviselő, a központi vezetőség több tagja és az országban működő földmunkást szövetkezetek számos kiküldöttje A kongresz- szuson, amely az elmúlt évben Szentesen ment végbe, beszámolnak a szövetkezetek eddigi működéséről és megbeszélik a további teendőket és általában a földmunkásság helyzetét. A kongresszus gyülésezése vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődik a Gondöcs népkerti pavillonban. A gyűlésen minden földmunkás megjelenhetik. A gyűlést ugyancsak a pavillonban társas ebéd követi, amelyre a vidéki delegátusok és a Gyulai Földmunkásszövetkezet tagjai hivatalosak. A társas ebédre szóló jegyet a rendezőség a gyűlés megkezdése előtt osztja ki a jogosultaknak. Czapik Gyula dr. kanonok előadása Gyulán. Bocsánatot kérünk azért a százszor el- koptatott mondásért: ha szent Pál apostol élne, bizonyosan újságíró lenne. Régi szólásmondás, de igaz. Jellemző az újságnak a közélet minden területére kiható hatalmára, ami lehet üdvös és eszményi, de lehet destruktiv és romboló. És mi magyarok itt száz százalékig igazat adunk Czapik Gyula dr. kanonoknak, amikor megdöbbentő szavai zuhogtak lelkünkre : mit okozott nekünk, trianoni magyarságnak a rossz sajtó. A monumentális épületnek legtöbb oszlopát ez döntötte le, ez bomlasztotta szét nagyrészben a monarchia hadseregét, ennek a*világnézetét valló diplomáciája tett bennünket nevetségessé és lenézetté Belgrádban és a külföldön mindenütt. Nézzünk szét manapság is a bulvár lapok közt, a színházi lapok közt. A politikai újságok destruktiv része sohasem azt nézi, mi az igazság, hanem hogy ki mondja. Lehet az a közre bármilyen áldásos, ha nem hozzájuk tartozik a mondója, pereátot kiált rá. Szenzációs lére eresztik a legszürkébb bűnesetet is, felsallangozzák, kicifrázzák úgy, hogy a végén az ifjúság, a csekély kritikáju ember vonzónak, színesnek látja a bűnt és színtelennek az erényt. Gyönyörű az a perspektíva, amit Czapik kanonok elénk tárt. Becsületesség, tisztesség a sajtóban amely összefogásra buzdítja ezt a földretiport magyarságot, ezt az erkölcsi katasztrófa felé bukdácsoló társadalmat. Ezt a hatalmas célkitűzést csak akkor valósíthatjuk meg, ha külön-külön minden egyén, család, osztály és testület visszautasítja az aranytál cán kínált szemetet, Ne azt nézzük például, hány kiló lesz a súlya annak a karácsonyi számnak, hanem mit ad. Nézzük meg, mit engedünk be házunkba Egyetlen rosszul megválasztott újságnak egyetlen cikke néha kimondhatatlan és helyrehozhatatlan rombolást visz végbe a lélekben. Czapik Gyula dr. kanonok, ez a nagy- képzettségü pap, ki Írónak és szónoknak is elsőrangú, éveken és közvetlen közelről látja a zsurnalisztika jelentőségét, fölemelő vagy züllesztő hatását. Beszéde, amelyben rovatról- rovatra megrajzolta a jövő sajtójának kritériumát, megdobogtatta lelkünket és a jövő csodálatosan gazdag és biztató szépségeit csillogtatta meg előttünk. Hisszük, hogy hovatovább felfigyel az ország sokszor fólreveze - tett, megcsalatott társadalma erre a bátor és a jövő aranykapuját kitáró hangra. S a jövő sajtója erős lesz és erkölcsös, mert a magyarság leikébe visszatér az ősök erkölcse. Összetartás, bátorság, tisztalelküség legyen a jelszó, mint a szegedi 5-ös honvédeké, akik a przemyslei egyik kirohanásnál, a paportempkai magaslat elfoglalásánál a rajta t vezényszó helyett azt kiáltották : Éhség, vagy Paportempka ! A trianoni mélységek heiyett jöjjenek itt is az erkölcsi magaslatok ! A kiváló egyházi szónoknak itt csak halvány kontúrokban jelzett, lenyűgöző hatású remek beszédét elragadtatással hallgatta a Szociális Misszió gyűlésének hatalmas közönsége s beszéde végén meleg tapsok köszöntötték a kitűnő papot, az ideális szónokot és szerkesztőt s az Ecclesia militans tántoritha- tatlan harcosát. A mii Szociális Misszió Társulat december havi gyűlése. A gyulai Szoc Misszió nagy fontosságú működését honorálta az a szépszámú közönség, amely vasárnap délután megjelent a r. kát. reálgimnázium tornatermében, hogy meghallgassa egyrészt a misszió e havi beszámolóját s karácsonyi akció ját, azonkívül szemtől - szembe láthassa az illusztris előadót és szavát hallja a katolikus klérus egyik legkiemelkedőbb alakjának : Czapik Gyula dr. kanonoknak. Özv. Woracziczky Jánosná grófné szeretetteljes üdvözlő szavai után Némedy Mária titkár számolt be finoman megirt jelentésében a lelkivezető c. apáttá történt kinevezéséről, a szépen sikerült Mikulás délutánról, a karácsonyi vásárról, az ünnepi kiosztásról, 130 pár uj gyermekcipőről s a karácsonyfa ünnepről. Lacskó Dónesné, a szegényügyi szakosztály vezetője szivbemarkoló, Dosztojevszkij-mély- ségeket feltáró szavakkal vázolta a sikoltó nyomort. Á misszió igyekezett szerény eszközeivel itt-ott segíteni. De pénz kellene, élelmiszer, ócska ruha. Talán sok szív és erszény megnyílik az ünnepek közeledtére ! KSpösdg Jolán a fogházmisszió áldásos munkáját vázolta. A sok krisztusi tevékenységet, mellyel lélekben és anyagiakban siettek a foglyok segítségére. Szombaton délután 6 órakor karácsonyfaünnepély lesz a fogházban. 150 fogoly karácsonyát teszi felejthetetlenül meleggé, aki küld valamit a karácsonyfa alá. Kiss Károlynó a józsefvárosi szervezet agilitásáról referált. Az Erzsébet-előadásról, a teaestélyről, a Mikulás-délutánról és a szegé-
