Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-11-27 / 94. szám
LXI. évfolyam 94. szám. Szerda Ctynla, 19X9. november 27 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKÁI, TÁB8ADAMD ÉS KfiZfiAZniSZATI HETILAP « Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A kultúra vérkeringése. Valahányszor külföldiek érkeznek Budapestre, csodálkozva látják a főváros természettől adott szépségeit, a komoly tanulmányozók elutaznak a vidékre is, Szegedre, Szombathelyre, Pécsre vagy máshová és a kiadós magyar vendégszeretettel tej- ben-vajban fürösztött idegen abban a tudatban hagyja el az országot, hogy megismert bennünket. Utána az illusztris vendég nyilatkozik a sajtónak, hogy Budapest fekvése elragadó, a magyar konyha páratlan, a magyar ember igazi európai és a vendég csodálkozik, hogy a magyarok nem szerepelnek a világ előtt úgy, mint az angolok, a németek, vagy a franciák. Ötletességért, kedvességért és valljuk be, pazarló vendégeskedésért nem kell a szomszédba mennünk, terem az itt nálunk bőven. Ha azonban mintaszerű klinikáinkon, sportintézményeinken, könyvtárainkon múzeumainkon és képtárainkon túl az idegen azt keresi, ami kifejezetten magyar, akkor Mezőhegyesen, matyó himzósen kivül alig tudunk mást mutatni. Van itt nálunk Hortobágy, délibáb, Isten adta jó bor, nagyszerű hal, kitűnő gyümölcs és más természeti kincs és érték. Ezeket azonban a véren szerzett és vérrel áztatott ezer- eszíendős magyar föld nyújtja. Büszkén mutatjuk kincseinket az idegeneknek, még szomorúságainkban is, de elfeledkezünk arról, amire még büszkébbek lehetnénk, ha meglenne. Elfeledkezünk a saját kezünk munkájáról, elfeledkezünk a magyar szellem méltó megörökitéséről és az idegen bármennyire lelkesedik is értünk, hamis képet kap rólunk. A magyar szellem ott jár valahol a magyar történelem derengésénél, ezer esztendő acél és vér próbája még mindig nem tudta megteremteni azt a hatalmas emléket, mely a szellemnek megfelelne. Minden nép szellemét a nép különleges világnézete, kultúrája fejezi ki. Ennek a kultúrának a látható alakja a művészet és az otthon berendezése, kiképzése és élete. A magyar szellem más mint a Kelet, de más mint a Nyugat, a magyar szellem idegen volt a Keletnek, hiszen nem véletlen, hogy a Kelet űzött bennünket mai helyünkre. A Nyugat azonban, bárha mi a Nyugat védelmében a kelleténél is többet áldoztnnk és véreztünk, nem fogadott bennünket fiává, mertha fiaivá fogadott volna, akkor ma a magyar földrajzot, történelmet és kultúrát a francia és egyéb nyugati iskolákban is tanitanák. A magyar kultúra nem alakult ki önálló formában, ennek oka elsősorban az, hogy a magyarság szellemi életéből hiányzott az első és legfontosabb kellék, a vérkeringés. A magyar kultúra mindig fenyegető árnyakkal küzdött, hol az egyik vidék, hol pedig a főváros sajátitotta ki magának kizárólagosan a kultúrát. Ma az a helyzet, hogy egy formai kultúra legtökéletesebb magaslatain járunk, ebben a minőségben valóban európaiabbak vagyunk bármely európai nációnál és ugyanakkor az öröktől fogva kifejezésre váró isteni parancs, a magyar lélek népművészetekbe elásva, mint földalatti titkos érhálózat bujdosik az országban. A formai kultúra mellé a magyarság igazi szinét, javát kibányászni, ez a trianoni magyarság legfontosabb életfeladata, mert elszakított véreink számára egyetlen összekötő kapocs van és ez a gyökeréig önálló és magyar kultúra. A vidék az ország demokratikus többsége, a vidék lelkének arcán iga- zabb vonásokban izzanak a magyar színek. A főváros túlságosan sok idegen hatásnak volt és van kitéve, de maga is készséggel, sőt szomjasan várja azt a kultúrát, amely a vidékről áramlik vissza. Az uj magyar életben megfordul az ősrégi ritmus: a vidékről indul meg az áramlás a főváros felé. Ehhez azonban az kell, hogy a magyar városok és falvak ébredjenek tudatára kötelességüknek, éljenek azokkal a jogokkal, amelyekkel élniök kötelesség. Ehhez a próféta színész, a lánglelkü költő és a lelkes magyar vidék közönsége kell. Az uj közigazgatási bizottság december 13-án fog megalakulni. A vármegyei közigazgatási bizottság, melynek rendes havi ülését minden hónap második hétfőjén, tehát december hó 9-én kellett volna tartani, a főispán renelkezésó- hez képest csak december 13-án ülésezik. Ezen a gyűlésen fog az uj közigazgatási bizottság megalakulni, ugyancsak ez alkalommal fognak az albizottságok tagjai is kijelöltetni. — Az uj közigazgatási bizottságból hiányozni fognak: Morvay Mihály, dr. Kardos József, Harsányi Pál, dr. Schriffert Ferenc és báró Apor Vilmos és helyüket el fogják foglalni dr. Tóth Pál, Csizmadia András, dr. Telegdy Lajos, dr. Sebók Elek és Hankó Mihály. Dr. Kardos József és Harsányi Pál azonban a kisgyülésnek lesznek tagjai, amelynek hatásköre vetekszik a köz- igazgatási bizottság hatáskörével. A közigazgatási bizottság régi tagjai közül helyet foglalnak a bizottságban Beiiczey Géza, dr. Berthóty Károly, dr. Haviár Gyula, gróf Wenckheim Dénes és Korossy László. Az uj közigazgatási bizottság tagjai közül az 1930. év végén 5 tag sorsolás utján ki fog lépni és azok helye újból töltendő be. A vármegyéhez erdekes miniszteri döntés érkezett. A mexöherényi egyházközség megfelebbezte az alispán azon intézkedését, hogy a mezöberényi lelkész helyett a kondorosit hívta be a törvényhatósági bizottságba. Érdekes miniszteri döntés érkezett a vármegyéhez az alábbi ügyben : A vármegye örökös tagokká megválasztotta Szeberényi Zs. Lajos békéscsabai ág. ev. és Harsányi Pál gyomai ref. lelkészeket. Mindketten a törvény értelmében tagjai lennének a törvény- hatósági bizottságnak azon alapon is, hogy a legnépesebb egyháznak vezető lelkészei. — Az alispán ennélfogva kérdést intézett a belügyminiszterhez, mily eljárást kövessen: behivja-e az illető egyházközség sorban következő lelkészét, vagy pedig a másik legnépesebb egyháznak a lelkészét. A belügyminiszter válasza azt a meglepő kijelentést tartalmazza, hogy a kérdéses esetekben az érdekelt egyházközségek képviselet nélkül maradnak, mert őket az a lelkész képviseli, aki egyúttal örökös tagja a törvényhatósági bizottságnak. Itt említjük meg, hogy a mezőherényi egyházközség megfelebbezte a vármegye alispánjának azt az intézkedését, hogy Bárdy Ernő mezőherényi lelkész helyett, a kondorosi lelkészt, Keviczky Lászlót hívta he az ottani ev. egyház képviselőjeként a törvényhatósági bizottságba. PÁLPUSZTA.SA.JT VILÁGMÁRKA 512 21—52
