Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-11-09 / 89. szám
2 Békés 1929. november 9 igazgatási bizottság a jelen összetételében megszűnik és még e hónapban megtartandó alakuló közgyűlésen annak tagjaiból újból választandók. A bizottság tehát ezek szerint a mai napon tartja utolsó ülését. Indokoltnak tartom tehát, hogy ez alkalommal az elnöki székből elismeréssel emlékezzem meg a bizottságnak több mint egy fél századon át kifejtett működéséről, amely nemcsak a törvény tiszteletében tűnt ki, hanem tárgyilagos igazságosságával, emberszerető szellemével és a közérdeknek önzetlen és becsületes szolgálatával mindenkinek tiszteletét és megbecsülését vívta ki. Alispánságom alatt sokszor volt alkalmam a főispán távollétében az elnöki teendőket ellátni, de úgy is, mint a vármegye első tisztviselője hivatalomnál fogva vezető és irányitó szerepem volt a bizottságban. Úgy elnöki minőségemben, mint alispáni működésemben a bizottság részéről mindenkor megértő támogatást élveztem, amelyért őszinte és hálás köszönetét mondok a bizottságnak. Ez a hálám annál mélyebb, mert a bizottság támogatása akkor jutott osztályrészemül, midőn arra a példátlanul nehéz időkben a legnagyobb szükségem volt. A közigazgatási bizottság, midőn működése nem sokára a multté lesz, a híven teljesített kötelesség öntudatával tekinthet vissza a lefolyt időre és eredményes munkásságával valóra váltotta azokat a reményeket, amelyeket ennek a közigazgatási élet legfontosabb szervének működéséhez a törvény alkotói olyan bizalomteljes várakozással fűztek. A bizottság az elnök szavait hosszan tartó élénk éljenzéssel honorálta, majd dr. Haviár Gyula bizottsági tag emelkedett szólásra és a következőket mondotta: Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! Azt hiszem, hogy akkor, amikor a mi működésünk a mai nappal bevégeztetett, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk a mi közös munkánkról, fáradozásainkról és az egymás iránt érzett kartársi szeretet és tisztelet érzéséről, amelyeket sziveinkben őrizünk. És ezeknek az érzelmeknek hatása alatt lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk arról a férfiúról, aki ami munkánkat és dolgainkat mindenkor megkönnyítette az ő szaktudásával, az ő törvény tiszteletével, az ő igazságos és igazán minden tekintetben előzékeny elbánásával. Lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk, ami igen tisztelt elnöklő alispánunkról és amidőn az ő érdemeit elismerjük, a bucsuzás pillanatában lehetetlen, hogy a jövőbe ne tekintsünk és ne kívánjuk azt, hogy továbbra is, szellemi és testi ereje teljességében folytassa ennek a vármegyének vezetését és még soká működhessünk az ő vezetése alatt vármegyénk és hazánk javára és üdvére. Az Ur Isten sokáig éltesse 1 (Élénk éljenzés.) Ezek után dr. Pánczél József tb. főjegyző olvasta fel az alispán időszaki jelentését, melyhez elsőnek Morvay Mihály bizottsági tag szólalt fel, s indítványozta, hogy írjon át a bizottság az AEGV igazgatóságához, hogy a napról-napra szaporodó autóforgalomra is tekintettel a maga részéről intézkedjék, hogy a község belterületén a vonatok a lehető lassúsággal közlekedjenek. A bizottság az indítványt elfogadta. Az OFB eljárása folytán földhöz jutottakat tűrhető ellenértékek kiszámításával, előírásával és beszedésével járó muukáknak a községekre történt áthárítása ellen is irjon- fel a bizottság. Elnöklő alispán felszólalására a bizottság felkéri az alispánt, hogy a jövő ülésre a vonatkozó rendelet ismeretében és a pénzügyigazgatótól kérendő vélemény alapján tegyen az ügyben tájékoztató jelentést. Ezzel kapcsolatban leközöljük a kir. pénzügyigazgató havi jelentésének ide vonatkozó részét. »A pénzügyminisztérium, a földbirtokrendezés befejezése érdekében úgy a megváltott, mint a vagyonváltság földek tekintetében az egész ügykezelést uj alapokra helyezi. Ezentúl a földhözjutottakat terhes fizetési határidők helyett, hosszú, — 52 éven át fizethető tőketörlesztés (annuitás) mellett fizethetik meg tartozásukat. A részükre juttatott föld tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezését kérhetik, még mielőtt a vételárat teljesen kiegyenlitenék. Megszünteti a rendelet a vagyonváltságföldek utáni haszonbér beszedésével eddig megbízott budapesti pénzintézetek működését, és ezek helyett az igénybevett ingatlanok ellenérték kiszámítására a nyilvántartás és kezelés összes teendőire a földek fekvése szerint illetékes községi elöljáróságot kötelezi. Ezzel a községi elöljáróságokra igen fontos, felelősségteljes, de egyúttal terhes feladat hárul, amellyel a gyakorlati kivetésben eddig felmerült számos nehézség és zavar megszűnik. Ez a miniszteri rendsiet egyben megszorítja a kimozditási eljárást, amennyiben azon hátralékosok, akik az eddigi egy évi hátralék helyett az esedékes két negyedévi részi ettel tartoznak és a kincstár követelése veszélyeztetve van, a föld birtokából kimoz- ditandók. Egyébként a pénzügyigazgató jelentéséből megtudjuk, hogy a törvényhatóság területén együttesen kezelt kiadókban a tényleges már esedékessé vált hátralék összege 4.009.562 P vagyis 70%. A vármegyei t. főorvos jelentése szerint a múlt hónap uralkodó betegsége a ha- sihagymáz volt. Előfordult 133 (esetben 16 halálozással. A hatósági főállatorvos jelentése szerint az állategészségügyi viszonyok kedvezőtlenek voltak; a ragadós száj és körömfájás az állatforgalmat kedvezőtlenül befo- folyásolta. Külföldre szállítottak 45 szarvas- marhát, 62 lovat és 1609 sertést. Az államépitészeti hivatal jelentése szerint a Gyula-dobozi ut a forgalomnak átadatott. A békéscsaba-dobozmegyeri útépítés kérdésében pedig a bizottság a döntést a tavaszra halasztotta. Temetőben. Irta : Démusz Endre. , Az őszi napsugár bágyadt sugarai által meg- tarkitott levelek halkan hullanak le a földre, bánatos megadással, mintha megértették volna a lanyha szél dalát, amelyben az elmúlás fensége szárnyal. A temető-kertek átváltoznak virágvárosokká, amelyeknek csendes lakói monoton, lélekbeszédes hangon éneklik az örökkévalóság szent himnuszát. S mi élők kimegyünk a temetőbe : az örökcsend és béke hazájába, ahol lelkűnkben finom rezgésbe kezdenek a megemlékezés ezüst-csengésü rezonátorai : a szomorú érzelmek s valami különleges, ki nem fejezhető érzelemmel telik meg a leikünk. Érezzük, hogy itt még nincs vége mindennek s hogy itt az a világ következik amely a mi elménk számára elérhetetlen. S felvetődik az élet és halál kérdésének felejthetetlen, rideg zára hogy figyelmeztessen bennünket: ember ne tovább, ami ezután következik az már az isteni lélek mithikus világa s megtorpan bennünk a gondolat : eddig tart hát az élet ? Majd felkeresnek bennünket a csontvázas ismerősök emlékei s amint kikelnek virágos sir- hanljuk alól, magukkal hozzák az elmúlás dermesztő lehelletét Sorra vesszük elnémult kedveseinket s megemlékezésünkkel szétlebbentjük az idő ködös fátylát egy pillanatra, hogy aztán annál inkább teljesedjen rajtuk a végzet . . . * Ilyenkor döbben igazán lelkűnkbe: milyen rövid is az élet s a halál milyen gyorsan pergeti az éveket, szinte észrevétlenül . . . S végig vonul lelki szemeink előtt életünk minden mozzanata s milyen jó érzés tisztának, makulátlannak tudni lelkiismeretünket S milyen lázadással dacoskodik bennünk a jóság diadala, hogy szem előtt peregtesse mindig az Isten és emberszeretet. Ilyenkor belátjuk mindazt, ami boldoggá, megelégedetté tudná varázsolni földi életünket. Ilyenkor megismerjük a szeretetet, kívánjuk a megértést s hisszük a boldogságot. .-'z egyéni és társas élet minden szépsége felragyog bennünk s felmagasztosuló érzéssel diadalmaskodik a mindenkit szeretet és gondolata Érez- | zük, hogy ezen alapszik minden s hogy minden hatalmas eszmének a lélek mélyéből kifelé hatva kell eredményes munkát végeznie. * S amint életünk filmje megbánásunk könnyétől kisérve pereg előttünk, lehetetlen, hogy hazánkról is meg ne emlékezzünk. Nemcsak azért, mivel hazánk mostani tespedése már az örökalvás ikertestvére, hanem azért is, mert Halottak napján tisztára mosódott lélekkel még lehetne reményünk a tespedés fagyának szétolvaszíására. A Halottak napján az örök elmúlás gondolatában derengő lelkünk acélossá tudná összefonni karjainkat. Mert talán Halottak napjának hangulata ki tudná szabadítani a közönyösség rozsdásodni kezdő bilincseibe belekalapált lelki életünket. Mert talán a halottak siri csendü hazájában még össze tudna dobbanni a szivünk s ha az ősök emlékezés által felszított szelleme, mint lanyha szellő, hősi mámorba ringatná a vérünket, talán még tudnánk szent esküvéssel nagyot akarni s magasztosai cselekedni. A temető néma beszéde talán még meg tudná értetni velünk, hogy egyenkint kell jónak lennünk, hogy együttesen nagyok lehessünk; hogy egyéni életünk tisztasága adja csak meg családi életüük tisztaságát, ami viszont nemzeti érvényesülésünk alapja. Halottak napján lelketek mélyére néző magyar testvéreim, gondolkozzunk csak egy kicsit arról, ami legjobban fáj: a haza sorsáról 1 Talán sohasem volt időszerűbb megemlékezni róla, mint most ezen a napon S gondoljátok csak el, milyen furcsa lenne, ha a virágos hantok között egy olyanra akadnánk, amelyiknek fejfáján ez áll: Magyarország. Igaz, furcsa gondolat, de furcsaságát igazolja az idő, ha igy halad tovább nemzeti életünk. A Békésvármegyei Régészeti és Müvelődéstörténeimi Társulat Évkönyve 3., 12., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cím a kiadóhivatalban. 17—*
