Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-07 / 71. szám
2 BékCs 1929 szeptember 7. Á gazdasági népiskolákról. Irta: Dr. TEMESVÁRY IMRE min tanácsos, országgylllési képviselő. Az önálló gazdasági népiskolák és a gazdasági továbbképző iskolák a magyar falu és a magyar mezőgazdaság érdekeinek szempontjából a legfontosabb iskolatípusok közé tartoznak. Örömmel látom, hogy az Önálló gazdasági népiskolák falun olyan kultuszmissziót teljesítenek, hogyha annak értékét számbelileg is kifejezném, ez olyan nagy összeget jelentene a község óvről-óvre emelkedő mezőgazdasági termelése szempontjából, hogy ezeknek az iskoláknak a költségei az eredményekhez mérten elenyészőek. Nem győzöm eléggé felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ezeket az iskolatípusokat minél nagyobb mérték ben fejlessze. Elismerem, hogy a magasabb képesítést nyújtó gazdasági tanintézetek is hasznos szolgálatokat teljesítenek, ilyenek például az alsóbbfoku gazdasági tanintézetek, amelyek a földmivelésügyi kormány felügyelete alá tartoznak, de ott üem olyan nagy tömegben vannak hallgatók, mint smilyen tömegben hallgatják ezekben az önálló gazdasági népiskolákban a gazdasági tanításokat, amelyekben ennélfogva, ha jó az a gazdasági tanító — mint ahogy alkalmam volt meggyőződni arról, hogy igen jól képzett gazdasági tanítókkal rendelkezik a kultusz- miniszter — munkája rendkívül nagy eredményeket mutat fel évről-évre. De felhívom a kultuszminiszter figyelmét a gazdasági irányú továbbképző népiskolák kérdésére is. Tulajdonképen ezek is valóságos mostoha gyermekei a kormánynak. Az itt működő tanítók néhány hónapig tartó tanfolyamot végeznek, amelyen megszerzik azokat az elemi gazdasági ismereteket, amelyeket a falun átadnak tanítványaiknak, ezek a tanítók azonban úgy vannak dotálva ezekért a különórákért, hogy az rájuk, szerény java- dalmazásu tanítókra nézve is, csak alig valam i kis értéket jelent. Hiszen ezekben a gazdasági irányú továbbképző iskolákban 1 pengő 20 fillért fizetnek óránként a tanítóknak — és csak azoknak a tanítóknak, akik megszerezték ezt a gazdasági tanítói képesítést — és ez az összeg évente nem tehet ki többet, mint 54 pengő 40 fillért Azok a népiskolai tanítók pedig, akik nem vópezték ezt a tanfolyamot, 1 pengőt kapnak óránkint, ami évenkint nem mehet többre, mint 40 pengő 80 fillérre. És meg kell jegyeznem, hogy bár ilyen végtelenül mostohán vannak javadalmazva, a lehető legnagyobb odaadással teljesitik ezek a tanítók is munkájukat. A gazdasági irányú továbbképző népiskolák száma jelenleg 1264, amelyekben 2840 tanító tanít és a múlt esztendőben Ü8683 tanulót tanítottak. Az a néhány óra, amit he- tenkint tanítanak a gazdasági tanítók, olyan gazdasági szaporulatot jelent ebben az országban, hogy maga ez a gazdasági szaporu lat lehetővé tenné, hogy ezeket a tanítókat egy kissé jobban javadalmazzák. Tudomásom szerint még az előbb említett csekély összeget sem képesek minden községben megfizetni a tanítónak, még pedig azért mert az állam nem tud a községeknek e tekintetben segítséget nyújtani. Hiszen tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben van államháztartásunk, de talán ennél az önálló gazdasági népiskolánál is be lehetne vezetni azt a metódust, amit a népiskoláknál tettek — hiszen ez is épen blyan népiskola, mint a másik — itt is lehetne alapszerüen kezelni egy olyan összeget, amelyből talán 50 százalékot, 30 vagy 40 százalékot adnánk a községeknek egy-egy iskola felépítéséhez és igy hozzá tudnánk segíteni a községeket ahhoz, hogy ha a másik részt kölcsön vennék fel, könnyebben épithes senek, mintha azokat az iskolákat teljesen a magukéból kellene felépiteniök. Hiszen, ha azt az összeget, amely fel van véve ma a költségvetésükben ilyen iskolák építésére, egy-egy iskola teljes felépítésére adná a kultuszkormány, akkor abból alig lehetne egy vagy két iskolát felépíteni, holott, ha egy évenkint visszatérő, tehát atapszerü összeg állana a kultuszminiszter rendelkezésére, akkor évente 5—10, esetleg még nagyobb számú ilyen önálló gazdasági népiskolát létesíthetnénk. Nem kell, nézetem szerint, az alap létesítésére semmiféle külön törvény, mert hiszen a kultuszminiszternek megvan a népiskolára vonatkozó felhatalmazása és a népiskolák keretébe bele lehetne illeszteni ezt az önálló gazdasági népiskolát is, amely kétség- bevonhatatlanul igen nagy missziót teljesít. Szeptember 17-én lesz a vármegye rendkívüli közgyűlése. A vármegyei rendkívüli közgyűlés határnapját a vármegye alispánja véglegesen e hó 17-ik (kedd) napjára tűzte ki. A közgyűlés tárgysorozata szombaton fog postára adatni és az alispán abba felvette mindazokat az ügyeket, amelyek a legutóbbi rendkívüli közgyűlés óta beérkeztek. A közgyűlés összehívását különben, — amint már megírtuk — az a körülmény tette szükségesé, hogy az államsegéllyel építendő utakat, a törvényhatósági bizottságnak sürgősen ki kell jelölni és a fedezet kérdésében állást kell foglalnia. A tárgysorozatba felvett ügyek száma 84. Bad János Békéscsabára megy. Fontos kijelentéseket tesz a Csarnok székházavatásán. Búd János kerezkedelmi miniszter titkára dr. Dorner Aurél miniszteri tanácsos telefonon értesítette Békéscsaba város polgármesteri hivatalát, hogy a miniszter szeptember hó 15—25 ike között Békéscsabára érkezik s részt vesz a Kereskedelmi Csarnok székházavatásán. A miniszter országos érdekű fontos kijelentéseket kíván tenni. Az alispánnak feladata, hogy az adók behajtását a legszigorúbb eszközökkel szorgalmazza. A. pénzügyminiszter leirata a községi alkalmazottak fizetésének folyósithatása tárgyában. A községi alkalmazottak fizetésének a rendes időben való folyósithatása céljából a vármegye alispánjának előterjesztésére a köz- igazgatási bizottság felirt a miniszterhez, hogy mivel az adófizetők az év első 3/4 övében nem igen fizetnek és igy egyes községekben még annyi pénz sincs,"hogy az alkalmazottak fizetése folyósítható legyen, adjon az állam olcsó kamatozás mellett a vár megyének olyan összegű fizetési előleget, amely az összes községi alkalmazottak fizetésének a felét kiteszi. A belügyminiszter a felterjesztésében foglalt érveket a maga részéről is elfogadta és kérte a pénzügyminisztert, hogy a kívánt előleget adja meg. Most érkezett meg a pénzügyminiszter válasza, amelyben a kérelmet a leghatározottabban visszautasítja azzal az indokolással, hogy Békésvármegye úgyszólván az egyetlen vármegye abban a tekintetben, hogy az összes községek az 50%-os pótadóval képesek admi- nistrálni. Ilyen körülmények között az államnak elsősorban azon vármegyéket kell segélyezni, amelyeknek a községei az 50%-uál lényegesen magasabb (70, 100, 150°/0) pótadóval küzdenek. A hatóságnak vagyis az alispánnak feladata tehát, hogy az adók behajtását a legszigorúbb eszközökkel szorgalmazza és ha másként nem lehetséges, a községek ellen fegyelmi eljárást indítson. Erre a miniszteri rendeletre csupán az a megjegyzésünk, hogy azt sikerrel végrehajtani alig lehet, mert hiába indít az alispán a községek ellen fegyelmi eljárást,, az az esetek túlnyomó részében célra nem fog vezetni és a községek is a jelenlegi lehetetlen rendszer mellett csak tengődni fognak s rövid időn belül, kivétel nélkül teljesen el fognak merülni az adóságok tengerében. Egyébként, hogy a kormány maga is ismeri a helyzet nehézségeit, mutatja az a körülmény, hogy törvény- javaslat készül a községi háztartások rendezéséről, amely hivatva lesz segíteni a tovább már fent nem tartható jelenlegi állapotokon. I 3© drb Földművelők Gőzmalma B.-T. részvény azonnal eladó. i8-* Cím a kiadóhivatalban. Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és Müvelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3., 4., 12., 14., 15., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cim a kiadóhivatalban. 4-'
