Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-08-31 / 69. szám

2 Békés 1929 augusztus 31. a kérdést s az egyházmegye klérusának és híveinek meg kell találniok az útját, hogy helyesen informálják a döntő tényezőket. Min­denesetre meg kell kívánni, hogy a döntő szempont a szerencsétlenül megcsonkított nagyváradi egyházmegye katolikusainak lelki érdeke legyen; nem is szólva arról, hogy a még mindig elég tekintélyes káptalani java­dalmak sem arra rendelvék, hogy más, eset­leg sokkal kedvezőbb anyagi helyzetben levő vidékek lelki szükségleteit szolgálják. A kér­dést állandóan napirenden fogjuk tartani nem csak a Szent László egyházmegyéje katoliku­sainak érdekei, de igen fontos egyházjogi és közjogi elvek megvédésének szempontjából. A gyulai róni. kalh. egyház- tanács gyűlése. A gyulai róm. kath. egyháztanács folyó hó 25-én népes gyűlést tartott, amelyen dr- báró Apor Vilmos elnök közölte, hogy XI. Pius pápa a nagyváradi egyházmegye magyar területére eső csonka részének apostoli kor­mányzójává dr. Lindenberger János prelátus- kanonok, debreceni kisprépost, Gyula város kiváló szülöttét, általánosan tisztelt és nagy- rabecsült apostoli lelkületű főpapot nevezte ki, egyben javasolta, hogy az egyháztanács a magas kitüntetés alkalmával őszinte örömét, hódoló tiszteletét és nagyrabecsülését foglalja jegyzőkönyvébe s átiratban üdvözölje a csonka egyházmegye tejét. Az egyháztanács nagy lel­kesedéssel fogadta el a javaslatot s kitörő éljenzéssel adott kifejezést őszinte örömének. Egyéb elnöki bejelentések után tárgyaltatott az 1930. évi költségvetés, melyet a gazdasági szakosztály előző napon egybeállitott. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot terjesztette a szakosztály az egyháztanács elé, hogy az anya­templomban teljesen használhatatlan állapot­ban levő orgona helyébe uj készíttessék. Ennek fedezésére az eddigi 18%-os kivetési kulcsot 2 százalékkal felemelni javasolja. A 20% os kulcs addig volna megtartva, mig az uj orgo­na költségei kiegyenlítést nyernének, mely után a Szent József templom nyerne hasonló gondoskodással uj orgonát. Az egyháztanács egyhangúlag magáévá tette a javaslatot s fel­hatalmazta elnököt, hogy a szükséges intéz­kedéseket tegye meg az uj orgona mielőbbi beszerzésére. Elnök őszinte részvéttel emlékezett meg Móricz Istvánnak, az egyháztanács buzgó és tevékeny tagjának elhalálozásáról. Egyházta­nács Móricz István emlékét és érdemeit jegy­zőkönyvében megőrökitette. Helyébe sorsolás utján a józsefvárosi póttagok sorából Schriffert Márton (Bárány-u.) lett rendes tagja az egy­háztanácsnak. Több adóelengedósi kérvény elintézése után az ülés véget ért. Gyűjtés az anyák és gyermekek részére Gyulán. Országos Anya- és Csecsemővédő Egyesület gyulai fiókjának akciója. Azt hisszük, fölösleges bővebben méltatni azt a nagyhorderejű, hatalmas tevékenységet, melyet az Országos Anya- és Csecsemővódő Egyesület országszerte kifejtett eddig és kifejt most is a magyarság legnehezebb napjaiban. Hivatalosan megállapittatott, hogy e nemes- célú egyesület megalakítása óta a gyermek halandósággal felvett küzdelem a legszebb eredményeket érte el s nagyon erős faktora a jövő magyarság megerősödése hatalmas misz- sziójának. A gyulai fiók most vasárnap, szeptember 1-én délelőtt rendez urnagyüjtést a városban­Meleg szívvel és szeretettel kérjük min­denkor áldozatkész közönségünket a nemes- célú gyűjtés támogatására. A kereskedelemügyi miniszternek a rég­óta kilátásba helyezett útépítések tárgyában kiadott rendelete végre megérkezett a vár­megyéhez. Ebben a rendeletben felhívja a miniszter a vármegyét, állapítsa meg azokat az útvonalakat, amelyeket a közeljövőben ki­építeni akar. Ezen építkezésnél elsősorban azok az utak vehetők figyelembe, amelyek olyan községeket kötnek össze a szomszé­dos községekkel, tanyacsoportokkal vagy vasúti állomásokkal, amely községeknek üt­jük eddig egyáltalában nem volt. A költsé­gek viselése tekintetében a rendelet akép- pen intézkedik, hogy a költségek ‘/3-ad részét a községek és illetőleg az érdekeltek, %-ad részét a vármegye, ‘/Vad részét az állam fogja viselni. A rendelet részletes útmuta­tást tartalmaz abban a tekintetben, hogy miképpen lenne ezen utak kiépítési költsége biztosítandó. Itt elsősorban nagy meglepe­tésre a közmunkának fokozottabb igénybe­vételét, vagyis annak felemelését jelöli meg, másodsorban pedig az útadónak, amely je­lenleg 10%) — a felemelését veszi tervbe. Minthogy az első megoldás a vármegye al­ispánjának felfogása szerint, — Békésvárme­gyében nem vihető keresztül, mert a köz­A vármegyei községek 1930. évi ház­tartási költségvetését a községek mindenütt most állítják be, a képviselőtestülettel letár­gyal tátják és az alispánhoz jóváhagyás cél­jából rövid idő alatt beterjesztik. A múlt évben 13 községnek volt olyan költségve­tése, amelyben a szükségleteket 50%-os pót­adó mellett csak úgy tudták fedezni, hogy a vármegye ezeknek a községeknek egyen­ként 4000—22.000 P-ig terjedő segélyt adott a községi alkalmazottak fizetési alap­jából. Bár a jövő évi községi költségvetések a vármegye előtt még ismeretlenek, mert azok még nem lettek felterjesztve a várme­gyéhez, mégis már most meg lehet állapí­tani, hogy 2, legfeljebb 3 község kivételé­vel a többi község nem lesz képes szükség­leteit az 50%-os pótadóból fedezni. De azt is meg lehet már most mondani, hogy mig tavaly a vármegye a községi alkalmazottak fizetési alapjából 13 községnek összesen 170.000 P segélyt engedélyezett, ez a tá­mogatás a jövő évre vonatkozólag már ennek az összegnek a felére fog lecsökkeni, mert a községi alkalmazottak fizetési alap­jában nagyobb segélyre nem áll fedezet ren­delkezésre. Figyelemmel arra, hogy időköz­ben a törvényhozás a földadót és házadót leszállította és igy a községi pótadók alap­ját képező állami adóalap lényegesen csök­kent, ezért már ez a körülmény érthetővé teszi, hogy a vármegye községei a jövő évre az 50%-nál lényegesen magasabb pót­adót lesznek kénytelenek kivetni. Különösen magas lesz négy községnek a pótadója azért, azoknak tetemes adósságuk van, amelyeknek rendezésére nagy összegű kölcsönre lesz szükségük. Mindezek dacára megállapítható, hogy Békésvármegye községei az országban majdnem első helyen állanak abban a tekin tetben, hogy a községi pótadó a legkisebb, mert tavaly egyetlen egy község sem volt, ahol a pótadó — természetesen 13 község­nél vármegyei segéllyel — az 50%-ot meg­haladta volna. Az ország legtöbb vármegyé­jében a községek pótadója 30—40, 100, sőt 150% nál is magasabb, mint Békésvárme­gyében. Hogy a községek mégis nagy anyagi nehézséggel küzdenek, annak egyedüli oka munka máris nagyon magasan van megálla­pítva és az adózókat nem arányosan terheli, ennélfogva a fedezetre a vármegye részéről csak az útadónak a felemelése jöhet tekin­tetbe. A miniszter leiratában értesíti a vár­megyét, hogy az állam által viselendő egy- harmad terhére a földmunkáknak még a folyó évben leendő elvégezhetése céljából, olyan helyeken, ahol a fagykárok miatt a lakosságnak nem volt keresete és munka- alkalma, hajlandó bizonyos előleget adni. A kérdéses miniszteri rendelet értelmében a vármegye alispánja haladéktalanul intézke­dett, hogy az államépitészeti hivatal bevo­násával a kiépítendő utakra nézve a minisz­teri rendelet határozmányainak figyelembe­vételével, a törvényhatósági közgyűlésnek, amely a jövő hónap közepén kell, hogy eb - ben a tárgyban ülésezzék, megfelelő előter­jesztését megtegye. Sajnos, hogy az időnek előrehaladottsága miatt még a földmunkák is aligha lesznek a folyó évben elvégezhe­tők, mert a törvényhatóság határozatának jóváhagyása, azután a munkálatok kiírása, odaítélése stb. olyan nagy és hosszú időt vesz igénybe, amelyeknek befejezése a téli időbe fog feltétlen belenyúlni. az, hogy az adókat köztük a pótadót a ren­des időben nem fizetik és igy a községi háztartásokban s ennek folyományaképpen a vármegye háztartásában is, de csakis ezért, állanak be időközi zavarok. A vármegye alis­pánja erélyes rendelkezésének nagy részben meg volt a kívánt hatása, mert a községek legalább a községi alkalmazottak fizetési alapjába kivétel nélkül olyan fizetést teljesí­tettek, amelyből a szeptember havi illetmé­nyeket teljes összegében ki lehet fizetni. Itt említjük meg, hogy a községi alkalmazottak fizetési alapjában a múlt év végén a hátra­lék 205.000 P volt, a folyó évi esedékes tartozása a községeknek 448.000 P, az összes esedékes tartozás tehát 653.000 P-t tett ki. Erre az összegre befizettek eddig 508.000 P-t és igy augusztis 24-én a hát­ralék 145.000 P. De ebben az évben még be kell a községnek fizetni 448.400 P-t. A vármegyei költségekhez való hozzájárulásból (vármegyei pótadó) múlt év végén a hátra­lék 33.000 P, esedékes volt a folyó év első háromnegyedében 451.000 P, az összes ese­dékes összeg 484.000 P-t tett ki. Erre az összegre augusztus 15-ig mindössze 317.000 P lett befizetve, a községeknek tartozása tehát ezidőszerint 167.000 P. Tekintve, hogy az év utolsó évnegyedében vagyunk, remél­hető, hogy a községek fizetési készsége és képessége most már olyan lesz, hogy annak alapján úgy a községi alkalmazottak fizetési alapjába, mint a vármegye háztartási pénz­tárba tartozásaikat az év végéig túlnyomó részben be fogják fizetni. Az eddigi, de kü­lönösen a folyó évben felmerült nagyfokú anyagi nehézségek, úgy a községek mint a vármegye háztartásában, jelenlegi lehetetlen rendszer mellett nem fognak megszűnni, sőt azoknak emelkedésére kell elkészülve lenni, miért is a legfőbb ideje itt lenne annak, hogy a törvényhozás a már évek óta beígért törvényt a községi háztartások rendezése tárgyában nemcsak meghozza, hanem a tör­vény olyan rendelkezéseket is tartalmazzon, amelyek a jelenlegi helyzettel szemben alkal­masak arra, hogy a községi háztartások terén végre rendet teremtsenek. A vármegyei községek 1930. évi háztartása.

Next

/
Thumbnails
Contents