Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-08-24 / 67. szám
1929. augusztus 24. Békés 3 TAR ANTALNÉ szül. Schrcindorfer Mária A gyönyörű Szentháromság temető halottasháza ablaküvegein sápadtan szűrődik be az augusztusvégi nap aranyfénye. Gyertyák lobognak a koporsó körül, melyet virágok borítanak: sok-sok illatos, fehér virág. Künn teljes pompájában ragyog a nyár. hófehér szobrokon elomlik a napfény s virágok illatoznak, mosolyognak. Benn a ravatalozóban imádságos ajkak suttogása, könnyálban úszó szemek, fel-felcsukló zokogás ... A koporsóban egy fehérlelkü, jóságos halott, aki fiatal életének utolsó szakában sokat szenvedett. Itt kellett hagynia azokat, akiknek Ő napsugara, őrzőangyala, mindene volt s a kik most az árvaság keserves könnyeit hullatják ravatalánál. Szivbemarkoló, sötétlő gyász. S a gyönge ember torkát fojtogatja a kegyetlen kérdés : miért? miért? Mellettünk egyszerű ember imádkozik és suttogó szava minden bölcselkedésnél, minden emberi szofizmánál megnyugtatóbban szól: — Legyen meg a Te szent akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is . . . Jönnek, egyre jönnek a résztvevők, szomorúsággal a szemükben, virággal a kezükben. Sokan. Most látjuk, hogy a drága halottat oly sokan siratják, Azok is, akik sohasem látták, a kik nem ismerték. Hiszen Ő nem tartozott a „jelen voltak“, a társadalom mindig és mindenütt szereplő asszonyai közé. Neki mindene volt a férje, a két kis gyermeke és drága mentsvára az otthona, amelynek sziklafalán megtört a külső világ sok szennyes hulláma s nem kápráztatta el az ostoba divat őrülete, a nagyzásnak, a modern hitetlenségnek, a kül- szines barátságnak mindent felégető görögtüze. Szerette a szegényeket, az elesetteket, minden fel- tünösködés nélkül. Szerette mindenekfelett a jó Istent, ki a lelkében élt és nagy tisztelője volt Szűz Máriának, akinek nevét viselte s a kihez az utolsó órák szenvedéseiben fohászkodott. Hozzá, a Mater Dolorosához, a betegek és szomorúak vigasztalójához. . . . A halottasházban virágok illatoznak, hervadoznak s az imádságos csöndben a gyertyák lángja imbolyog. Künn, a Szentháromság temető főutján a Fölfeszitett mondja halkan, csöndes — szelíden. — Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok. S a lenyugvó nap aranysugarait ontja a temetőre és a bejárat felirata minden szónál diadalmasabban zengi: — Feltámadunk! * sok jóra, csak a másik sátorba kellett átsétálnia, hogy habzó sörrel vagy jégbehütött borral csillapítsa; szomjúságát. De sok volna fölsorolni mindazt, mit a gondos vezetőség nyújtott. Még csak az ünnep fénypontját akarom kissé ecsetelni. Ez az este megtartott történelmi felvonulás volt. Régi dicsőséges idők elevenedtek meg előttünki, midőn korhű kosztümökben, a vezetők pompás paripákon, fáklyafény mellett láttuk felvonulni a Bécs városát 1683 ban a törökök ostroma ellen győzelmesen védő és felszabadító hadsereget, élükön a vitéz Starhenberg herceggel, ki annak idején Bécs város védelmezője volt. Gyönyörű látvány volt a történelmi felvonulás a hercegi park százados fái között. De még a sereg elvonulása után is órákig együtt maradt a közönség a legkedélyesebb hangulatban. Vígan járták a táncot hangos zeneszó mellett, nők, férfiak legtöbbje festői osztrák nemzeti viseletben. Sorban ürültek az óriási sörös- hordók és karcsú borospalackok, úgy, hogy a későbbi órákban még utánpótlásról is kellett gondoskodni. Éjfél után oszlott csak szét a közönség egy feledhetetlenül szép nap emlékével s a rendező gárda azzal a boldog tudattal térhetett pihenőre, hogy nem veszett kárba az előkészületek fáradtságos, kimerítő munkája. Bőséges erkölcsi és anyagi sikert arattak s ha számításuk nem csal az idei ünnepély még a tavalyit is fölülmúlta így a kb. 6000 pengő tiszta jövedelemmel (szinte elképzelhetetlen nagy bevétel egy délután egy 9 ezer lelket számláló városkában) mennyi köny- nyet fognak letörülni az árvák arcáról, hány kis otthontalannak nyújtanak puha, meleg fészket s hány dolgozni tudó és szerető derék polgárt mentenek meg a társadalom részére. Minden elismerést és nagyrabecsülést megérdemel az ily eredményesen működő nőegylet nemesérzésü vezetősége s minden egyes buzgó tagja. Szerette övéit. Csöndesen, a vértanuk, a hő sok szeretetével. Már a halál árnyéka szállongott körülötte, a fájdalom töviskoronája szorította homlokát, ajka néma maradt s mosolygott. S boldogan ment övéivel drága szép pátriájába, a szent és történelmi emlékekkel ékes Székesfehérvárra, szülővárosába, hogy ott töltsék a család fejének szabadságidejét. Útközben. Pesten, kissé fáradt volt, de azért küldte férjét, hogy nézzenek szét egy kicsit a fővárosban. S mig a kicsinyek angyali kacagása csilingelt az ezer látnivalót nyújtó Állatkertben, az édesanya letörölte otthon a szenvedés könnyeit homlokáról és a szeretet hegyeket elmozdító hősiességével mondta önmagának: csak tovább, tovább ! Otthon, a fehérvári szöllöskert meghitt kedvességében gyönyörködött a kis család játszi örömeiben,’ a szülőföld mindennél drágább hangulatában fürösztötte lelkét. De jaj, egyszer-egyszer megvonaglott a mosolygó arc s a kacagás könnybe fűlt. Nem veszi az ilyet észre más, csak a lelkünk másik fele. S a kis család, amely olyan túláradó örömmel érkezett Fehérvárra, most szomorúan, szárnyaszegett fecske-családként szállt útra. Hazafelé. * Itthon a fájdalomtól megedzett lélek heroiz- musával gondozta, becézte kis családját, csakhogy senki ne vegye észre szenvedését. Elhessegette a rémet, küzdött, birkózott vele az övéit szerető lélek rettenthetetlen bátorságával Ki mondta volna, hogy a fekete rém már a kertek alatt jár ? Nagyboldogasszony napja volt. Az Istenanya megdicsőülésének ünnepe, tehát diadalmas, föl- séges, nekünk szegény magyaroknak árvaságunkban is ragyogó ünnepünk. Elment a templomba. Úgy mondják, épolyan szelíden jókedvű volt, mint mindig. . . . Azután pár nap múlva ágynak dőlt. Megvizsgálta a gyulai kórház zseniális, nagyhírű sebészföorvosa: Jung Géza dr. Bevitték a kórházba. Szerdán délelőtt rossz hírek jöttek. A társadalom hihetetlen érdeklődéssel zaklatta a lapok szerkesztőségeit. Szerdán délután egy órakor a sebészeti osztály folyosójára kijött a nagybeteg szobájából egy szelíd apáca. Hangtalanul, könnyes szemmel intett. S az újságíró, aki sok „országos halott“ mellett ment el cinikus egykedvűséggel, most lehajtott fővel, megdöbbent lélekkel vánszorgott le a lépcsőkön s úgy tördelte hangtalanul e szavakat: — Legyen meg a Te szent akaratod! * A család a következő gyászjelentést adta ki: Tar Antal a maga és gyermekei Mária és Antónia, valamint Schreindorfer Ferenc és neje Vanka Teréz, mint szülők, Csigó Rezsöné és ifj. Schreindorfer Ferenc mint testvérei, özv. Schreindorfer Fe- rencné és özv. Vanka Győrgyné mint nagyszülők, özv. Tar József né mint anyós, a maguk, valamint a kiterjedt rokonság nevében is mélységes fájdalommal, de Isten akaratában való megnyugvás sál tudatják, hogy a legjobb feleség, anya, gyermek és rokon: Tar Antalné született Schreindorfer Mária folyó hó 21-én déli órakor, életének 30-ik, boldog házasságának 12-ik évében váratlanul elhunyt. Felejthetetlen halottunk hült tetemét folyó hó 23-án délután fél 6 órakor fogjuk a róm. kát. egyház szertartása szerint a Szentháromság temető halottas házából örök nyugalomra helyezni, Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 24-én reggel 8 órakor a belvárosi anyatemplomban fog érte az egek Urának bemutattatni. Gyula, 1929. évi augusztus hó 21-én. Sseretetéért és jóságáért áldjuk emlékét. Megszűnt a gyulai Szerctetház. Az igazságügyminiszter költségkímélés szempontjából több jótékonysági intézményt szüntetett meg, melyeket a városok társadalma tartott fenn. Ezek közé tartozik a gyulai Sze- retetház is, moly a megszüntetés folytán most már az adományozó Gyula város tulajdonába megy vissza 30 hold földdel és minden gazdasági berendezéssel. A növendékeket kedden este, a minisz tér rendeletére, az aszódi állami javitóinté- intézetbe szállították. á fővárosi napilapok közül a konze r- vativ irányzat legjobbjai a „Nemzeti Újság“ és az „Uj Nemzedék“ Budapest V„ Honvéd u, 10. Meghalt Benedek Elek. Szombaton az erdélyi Kisbaconban agyvérzésben meghalt 70 éves korában Benedek Elek iró, a magyar gyermekvilág nagy mesemondója és felesége, aki nem akarta túlélni férjét, veronállel megmérgezte magát. fi józsefvárosi népünnepély. Á Józsefvárosi Szociális Misszió az ottani társadalmi egyesületekkel karöltve kedden, Szent István napján rendezte népünnepélyét a Göndöcs nópkertben. Ez a látványosságokban bővelkedő nap méltó folytatása volt a vasárnap megtartott missziós szinielő- adásnak, melynek sikeréről lapunk előbbi számában referáltunk. Szent István napjának kora délutánján yette kezdetét a népünnepély, s megnyitásul a gyulai Önkéntes Tűzoltó zenekar zenés felvonulást tartott. Rövidesen nagy közönség hullámzott a népkertben és szórakozott a különböző sátrakban, ahol a józsefvárosi hölgyek árusítottak kedves szolgálatkészséggel olosó és kitűnő dolgokat. Nagyközönsége volt az egyes szórakozó helyeknek, a borhalászatnak, árverésnek, no meg a jós sátrának, aki 10 fillérért is éppen olyan nagyokat lódított, mint a „hivatásos jósolók“ nehéz pengőkért. így a lányok és asszonyok különösen nagy tömegben lepték el a sátrat, mert a furfangos „jós“ az életkor minden üzletfélnél levont 5—10 esztendőt. Dicsérték is 1 Délután 5 óra tájban már hatalmas kö~ zönség lepte el a népkert fellocsolt útjait. Ott láttuk nemcsak a Józsefvárost, hanem nagyon sokat az uj-, a magyar- és a belvárosból is, akik a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeztek meg a nagyszerű rendezésről, melyet a Szociális Misszió hölgyei Wiszt Jó- zsefné alelnök és Valcsák Ágoston józsefvá rosi lelkész vezetésével végeztek. A kitűnő zenét Szilágyi János és az Önkéntes Tűzoltók zenekara szolgáltatták s Komjátszeghg Lajos vendéglős nagyban hozzájárult a kitűnő hangulathoz elsőrendű italaival és figyelmes kiszolgálásával. Örülünk, hogy a szinielőadás és népünnepély szép összeget juttatott a józsefvárosi misszió nemes céljára. TANtUV. ♦ Beiratás a fin-iparostanonciskolába szeptember hó 5-től 12-ig, hétköznapokon délután 4—6 óráig, vasárnap délelőtt 9—11 óráig tartatik, Tan- szerdij 2 pengő 40 fillér. A beiratás e napokon kötelező az építőipari csoportba tartozó tanon- cokra is. Felkérem a tanonctartó iparosokat és kereskedőket, hogy a beiratást ne hálasszák az utolsó napokra. A tanítás szeptember 13 án délután fél 5 órakor kezdődik. Szentirmai Mihály, h. iparostanonciskolai igazgató. A helybeli református mindennapi és továbbképző ismétlő elemi iskolákba a pótbeiratás az 1929—30. tanévre szeptember 2-án, 3-án és 4-én, az évmegnyitó istentisztelet pedig szeptember 5-én a reggeli istentisztelet keretében lesz. Az iskolaszék felhívja a szülőket és a gondozókat hogy tanköteles gyermekeiket a jelzett idő alatt az osztálytanítóknál pontosan beíratni el ne mulasszák, mert a későn iratkozók ellen a városi hatóság a kihágási eljárást meg fogja indítani. A beiratási dij 1 pengő, ezenkívül a kötelező mozifilm előadások látogatásáért egész tanévre 1 pengő 92 fillér fizetendő.
