Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-08-03 / 61. szám
Szombat Gyula, 1929. augusztus 3 LX1. évfolyam 91. s*ám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KftZflAZDÁSZATI HETILAP Szerkeszt őség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Az apiilliosiÉ is beli bocsátani. A legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf mondotta az 1848 49-iki dicsőséges szabadságharcunk szomorú leverése után azokra a Kossuth- pártiakra, akik Kossuth Lajossal együtt emigráltak: „Mi magyarok, sajnos, oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátanunk.“ Széchenyi Istvánnak ez a mondása annál nagyobb súllyal esett a latba, mert a legnagyobb magyar politikai világnézete homlok- egyenest ellenkező volt Kossuth Lajoséval. De mert Széchenyi rajongva szerette népét, — hiszen népének tragédiája okozta az ő élete tragédiáját is — és mert tárgyilagos szemmel kereste az előlünk gyakran bujkáló igazságot, természetes, hogy hajlandó volt megbocsátani a legfényesebb magyar szabadságharc emigráltjainak.' Fájdalom, az osztrák kamanlla nem hallgatott Széchenyire és a szabadságharc „rebellisei“-t akasztatta, bebörtönözte, vagyonukat elkobozta, s más sátáni módon kínozta őket azért, mert bizonyos eszme segitségé- vel akarták ezt a szerencsétlen magyar népet egy szebb, jobb és boldogabb jövő felé terelni . . . A világháború összeomlása után Magyarországon egymásután két forradalom tüze is fellángolt, s érthető, hogy akik ebben a tűzben megper- zselődtek, vagy nem tartották célszerűnek e tüzek fellobbantását, a mai emigránsokat is tüzzel-vassal szerették volna és szeretnék irtani. Most és itt nem mondjuk el, hogy szerintünk nemcsak az egyes ember nem intézheti a maga sorsát, hanem a nemzetek sem, t. i. a történelmet nem emberek csinálják, a történelem csinálódik, általunk felismerhetetlen természeti, gazdasági és egyéb erők összejátszása okozza azt, amelyet történelemnek nevezünk és amelyet lát- szóan emberek csinálnak Hogy a legutóbbi két magyar forradalom kitörése is mennyire rajtunk kivül álló erők vas kényszere volt, azt majd az eljövendő történetírók fogják bebizonyítani, akiknek szemét már nem teszi elfogulttá a kortársi élmény, egyéni rokon- vagy ellenszenv. A mai két magyar forradalom vezetőinek vagy résztvevőinek nagy serege még ma is önkényes vagy kényszerült száműzetésben eszi köny- nyel sózott kenyerét, keblében a tes- tet-lelket mindennél jobban sorvasztó honvággyal ... A törvény által előirt tiz év, amelynek eltelte után a kisebb bűnt elkövetett emigránsok hazajöhetnek, idestova lejár, s az emigránsok mégis félve gondolnak a hazajövetelre, attól tartva, hogy az itthoni magyarokat még mindig boszszuvágy füti ellenük Az emigránsok között sok értékes férfiú is van, akik ha hazajöhetnének, hazájuk érdekében eredményesen dolgozhatnának. És reméljük, senki sem ereszti le a határsorompót és értékes emigránsok előtt. „Kevesen vagyunk, az apagyilkosnak is meg kell bocsátanunk,“ azonban az olyan gyilkosoknak nem bocsáthatunk meg, akik az édes anyánknál is szentebbet: a hazát akarták meggyilkolni . . . Azokra az A Ilii Kittül! is SÍ A bolgár szocialista párt jelentest terjesztett a zürichi szocialista irodához a szerbbolgár határmegvonás lehetetlenségeiről. A jelentés ismerteti a szerbek rendszeres gyilemigránsokra, akik ostobaságból, hírvágy pénzvágyból dobták bele magukat a forradalom lávafolyamába, nincs szükségünk ma és nem is lesz soha, azok maradjanak ott, ahol vannak, tegyenek szerencsétlenné más népet . . . Akik az emigrációban csonka hazánk ellen dolgoztak, szintén örökre legyenek kiközösítve a magyar nemzel életéből. De akik hazafias szándékkal, jóhiszeműen for- radalmárkodtak, jöjjenek haza dolgozni Magyarország föltámadásáért. kosságait a határzónában és nemzetközi vizsgáló bizottság kiküldését kéri a véres túlkapások és a kettészelt birtokok ügyében. A hiíeimegvonáiok miatt a Nemzeti Bankhoz akarnak fordulni a kereskedők. Xehézsé^ek a g-abonakampány lebonyolítása előtt. A termés értékesítése és lebonyolítása minden évben nagyarányú hitelszükségletet okoz, ebben az évben azonban a kereskedők váratlan akadályokat találnak maguk előtt. A Nemzeti Bank ugyanis, amely már a múlt esztendőkben is nagyon megszorította a gabonakereskedelem hitelkereteit, újabb hitel- megszoritásokat léptetett életbe Nem szólva arról, hogy a gabonakereskedők váltóit a Nemzeti Bank rendszerint nem fogadja el s csak malomváltókat fogad el a gabonakereskedőktől is. Természetes, bogy ezek a hitelkorláto- zások megbénítják a gabona értékesítését és ezért a kereskedik Popovics Sándorhoz, a Nemzeti Bank elnökéhez akarnak fordulni, hogy rámutassanak a hitelmegszoritásokból származó veszedelemre. Általában a kereskedők az utolsó hetekben panaszkodnak amiatt, hogy a pénzintézeteknél is mérsékelték a hitelkeretet és a legsúlyosabb nyári hónapokban, amikor az üzletek forgalma a legcsekélyebb, a hitelmegoldások folytán az esedékes tartozások törlesztése nagy akadályokba üiközik. A pénz intézetek ugyan azt állítják, hogy jelentős változtatások a hitelkeretek megállapításánál az utóbbi hetekben nem voltak, a kereskedők azonban azt tapasztalják, hogy váltóikat nem számítolják le és hitelkeretüket lényegesen mérsékelték. A hitelmegoldásnak és korlátozásnak következményei miatt az összes érdekeltségek aggódnak, mert attól tartanak, hogy a hitelellátás további csökkentése komoly zavarokat okezhat a piacon. A kereskedelmi érdekképviseletek tárgyalni akarnak a pénzintézetekkel és a TÉBE-vel és rá akarnak mutatni előttük arra, hogy az üzleti forgalom nélküli nyári hónapokban történt hitel- megszoritások megbéníthatják az adósok fizetőképességét. Úgy tudjuk, hogy a hitelkeretek korlátozásával Búd János közgazdasági miniszter is foglalkozni fog az érdekeltségek felszólalása alapján, mert a miniszter meg akarja állapítani, hogy a hitelmegvonások nem veszélyeztetik-e a termésértókesitós lebonyolítását. Körmendi Ekés Lajos leleplezései a csehek szélhámosságairól. Körmendi Ékes Lajos veszprémi főispán, volt felvidéki magyar képviselő néhány újabb adatot közöl a csehek csalásairól, amelyeket a béketárgyalások idején követtek el. El mondja Körmendi, hogy 1919. január első napjaiban olasz csapatok érkeztek Kassára, amelyek a magyarokkal emberségesen bántak. Ez nem tetszett a cseheknek és sikerült is nekik márciusban az olaszokat helyükből kitúrni és ekkor franciák jöttek Kassára. Kassát, mint cseh várost mutatták be az akkor érkező francia generálisnak és cseh nyel ven üdvözölték, amelyet a jelenlevők közül néhány akkor odakerült cseh tisztviselőn k - vül senki sem értett. Benes a háború utáni első nemzetközi összejövetelen, a genuai kongresszuson azt az állítást merte megkockáztatni, hogy Csehországban azokat, akik a nemzeti kisebbségek jogait sértik, hazaáruló- bónt büntetik. Körmendi úgy emlékezik meg Benesnek erről a szédelgéséről, mint hazugságainak egész kivételes teljesítményéről, amellyel önimgát is felülmúlta és mindenkit bámulatba ejtett. Valóban igy is volt. Egy országban, ahol egy egész polgári és katonai közigazgatási apparátus arra volt és van berendezve, hogy minden nemzeti kisebbséget elnyomjon és mindent elcsehesitsen, ahol erre a célra minden eszközt jónak és alkalmasnak találtak és ahol évtizedek óta ottlakó százezreket koldusokká és hontalanokká tettek, ar ról az országról egy aktiv külügyminiszternek az egész világ közvéleménye előtt ilyen kije lentést tenni legmerészebb hazugság.
