Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-06-26 / 50. szám

LXI. évfolyam 50. szám

Szerda

Gyula, 1929. juntas 26

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben ... 1 P 60 fill.

Vidékre . . . 3 P 20 fill.

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

Szent László király.

Századok messzeségében is úgy lebeg előttem, mint népe tömegéből vállal kiemelkedő, eszményeiért, nemzete jövőjéért, boldogulásáért példával és karddal helytálló király.

Ura önmagának, királya népének és alázatos, fejhajtó szolgája Istennek. Megjárta az örök igazságok útját és a nemzeti jelleg fenntartása mellett, elibe élte minden elkövetkezendő magyarnak az evangéliumot. Korának háborgó viszonyai közepette biztoskezü vezér, akinek nyomdokában nyugodtan lépkedhet a magyar.

Daliás egyéniségét magasztos eszménnyé érlelte a megélt kereszténység, benne testet öltött a nemzet minden erénye. Hősiességével magához fűzte országa nagyjait. Keblében tágra nyílt a magyarság jószive, amiért áldották az élet nincstelenjei. Párban járt vele az igazság, a győzelem és a béke, a nemzet pedig bizton viselte az élet napszámjának igáját királya- mutatta evangéliumi utakon.

Egész ember volt.

Életével örök példát állított a magyar férfi elé. Még mint herceg, öntudatosan védte az ország jogait.

Utóbb, a trón birtokában, nemzete boldogitásán fáradozott és megelégedett a magyar koronával; nemes határozottsággal elzárkózott a német rendek hívása elől. Érthető, hisz élt benne a magasban járók veszedelmének és felelősségének tudata. Kicseng ez törvényeiből is, melyeket a káromkodások és az erkölcstelenség ellen hozott.

Megvédte országát az ellenséggel szemben, de óvakodott kardját a a határokon túlra nyújtani. Benne forrt, dolgozott a magyarság önérzete. Másét nem bántotta, de a magáét sem engedte.

Királykodásának ezernyi gondja között is talált alkalmat arra, hogy koronás fejét meghajtsa a századok Halhatatlan Királya előtt. A nagyváradi székesegyház sokat tudna beszélgetni azokról az istenes társalgásokról, amelyekben erőt, vigaszt nyert az éjszakának testet-lelket nyugtató csendjében. Tudta, hogy a lélek — a férfié is — az imában érik naggyá, erőssé.

Vállán hordozta a nemzet boldo- gitásának gondját, abból is a súlyosabb részt. Erőt adott hozzá Az, akibe gondját vetette. A Századok Királyába vetett hite fakasztott vizet csatabárdja nyomán a sziklából eltikkadt seregének.

Megmutatta, hogy a vallás és méltóság nem ellentét: az istenes élet nem ellágyulás, hanem a tekintély biztosítéka. Egyénisége meghódította korának fejedelmeit is. Erre mutat az a tény, hogy meghívták a keresztes hadak vezérévé, amit egész lélekkel vállalt. Sajnos, a halál gátat vetett szándékainak.

Akarata szerint Nagyváradon temették el. A nemzet három évig gyá- gyászolta. Ez idő alatt ének, muzsika nem hallatszott az országban. Népe nem tudta elfeledni. Pénzeire verette képét. Sírjához királyok is zarándokoltak, hogy közbenjárását kérjék az országiás nagy művészetéhez.

0 sem hagyta el népét. Amint a legenda mondja: valahányszor po- gánnyal küzdött a magyar, Szent László eltűnt sírjából s a harcosok élére állt. Nagy Éajos idejében, odalenn, Moldvában, félelmetes csatabárdjával vágott utat szorongatott véreinek.

Szent tetemeiből csak fejereklyéje maradt reánk.

Ahol régente' pihent volt és élő emléke magasztos keresztény és nemzeti örömök el nem apadó forrásaként csergedezett: ma idegen faj, a móc az ur. A magyar pedig csak fájdalmas sóvárgással emlegeti Szent László városát.

Akiben él a magyar letörhetet- lenség ősereje és az a hit, amelyet Szent László király élt, az remél, hogy nem hiába harsog az ének: „0, ne engedd Hunniának szép határit bírni másnak!“ László István.

Vármegyei lóverseny.

Vasárnap ismét nemes vetélkedés színhelye volt Gyula városa. Békésvármegye hat céllövő egyesülete mérte össze tudását a nehéz feltételek mellett kiirt céliövőversenyen- Immár harmadik éve, hogy a cóllövő egyesületek küzdenek az elsőségért s az első két évben a békési egyesületnek — ahol is igen intenzív sportélet van — sikerült a győzelmet nagy fölénnyel megszereznie Az idén erősen készültek a lövészegyletek, hogy Békés hegemóniáját elhódítsák, "azonban az most sem sikerült. Békés lett ismét az első 1944 egységgel. Második helyre Gyula csapata került 1765 egységgel, haimadik Szeghalom 1596 egységgel, negyedik Orosháza, ötödik Békéscsaba.

Egyénileg legjobbak : 300 méterre karabéllyal 1. Oziko Kálmán (Békés), 2. vitéz Tóth József (Békés), 3. Kürty József (Szeghalom),

4. dr. Székely Miklós (Békéscsaba), 5. Szabó Béla (Gyula.)

Kapáslövés 200 méterre karabéllyal: 1. Porzsolt József (Gyula), 2 dr. Gallotsik Elek (Orosháza), 3. vitéz Tóth József (Békés), 4. Gyarmathy Gergely (Gyula). 5 Széli Dezső (Békéscsaba.)

Fóg fegyverrel: 1. Pusztai István (Orosháza), 2. Őzike Kálmán (Békés), 3. Polgár Károly (Szeghalom), 4. Szabó Béla (Gyula),

5. Széli Dezső (Békéscsaba.)

Az egyéni győztesek érmeket s ajándéktárgyakat, mig az első három egyesület oklevelet kapott.

Itt említjük meg, hogy a Gyulai Cóllövő Egyesület a közel jövőben a társadalom minden rétegének bevonásával házi versenyt rendez, mely versenynek részletes feltételeit lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk közölni.

A gyulai Szociális Misszió Társulat évzáró diszgyülése.

Lelkes, szép közönség jelenlétében zárta be ez évi működését a gyulai Szociális Misszió a vármegyeháza nagytermében.

Az ünnepség íulajdonkópen már reggel 8 órakor kezdődött, a missziós tagok szentmisét hallgattak az anyatemplomban és közös szentáldozást végezték.

Délután 5 órakor vette kezdetét a díszközgyűlés, amelyen özv. gróf Woracziczky Jánosáé, a Misszió tevékeny és áldozatos lelkű elnöke üdvözölte pár szives szóval a megjelenteket.

Brém Lőrinc prelátus-kanonok mondta el ezután rendkívül mólyhatásu, gyönyörű gondolatokban ékes és lendületes ünnepi beszédét, melyben kifejezésre juttatta a nagyközönségnek a misszió hatalmas munkája felett érzett nagyrabecsülését, remekül jellemezte a missziós munka lényegét és fontosságát és tüzes lélekkel buzdította a vezetőséget és tagokat a további apostoli munkára. A remekművű, klasszikus szépségű beszédet elragadtatással hallgatta és ünneplósszerü tapsokkal köszönte meg a közönség.

A belvárosi Szociális Misszió nagyszabású, széleskörű és az egész társadalom nagyrabecsülését kiérdemlő munkásságáról Némedy Mária számolt be gondos titkári jelentésében. A szegónyügyről Lqczkó Dénesnó referált megható szavakkal, a fogházügyet pedig Köpösdy Jolán ismertette. Hogy a fogházmisszió milyen rendkívüli eredményt ért el, mutatja a felsőbb helyről jött elismerés. Endrödy Emese, a Misszió érdemdús, lelkiismeretes és gondos pénztárosa a pénztár egész évi állapotáról referált. A belvárosi jelentés után a józsefvárosi és nagymagyarvárosi szervezetek titkára és pónztárnoka tettek jelentést az évi működésről, melyet örömmel és elismeréssel hallgattak.

Ezután Elekes Klára, központi missziós nővér tartott előadást, melyben egyrészt a Központ elismerését tolmácsolta a gyulai missziónak munkásságáért, másrészt rendki-